|
Story Waters Az áldozati szerep
2009.09.30. 21:35
Story Waters: Az áldozati szerep
2008. októberi, budapesti közvetítésének részletei
Az egyik legnagyobb energiablokk, csapda, az egyik legmélyebb gyökér az emberiség pszichéjében és energiaszintjében az, ami leggyakrabban előkerül, és amitől meg kell szabadulnunk az egész bolygón, a legmélyebb szinten, a rabszolgaság lenyomata.
Ez fejlődött tovább, alakult át azokba az elnyomási rendszerekbe, amelyeket megtapasztalunk. Ezt az áldozati szerepet kell elengednünk. A szívünkben lévő köveket, kavicsokat kell elengednünk. Ahogy az energiánk nő, ők is nőni fognak. Valamit cipelünk, amit nem kell magunkkal vinnünk, ami eltakarja előlünk a saját lelkünk igazi valóságát.
Az áldozatok története nagyon kényelmes hely mindnyájunknak. Mit csinál az áldozat-szerep? Másra terheli a felelősséget, az életünk iránti felelősséget valaki másra teszi. Másokat okolunk a saját életünk kudarcaiért. Itt van az első üzenet. Ráébredtünk, rádöbbentünk, megvilágosodtunk, csak látnunk kell, úgyhogy most erre az áldozati szerepre kell figyelnünk. Úgy tesszük ezt, hogy megtagadjuk egyenesen, közvetlenül.
Ez sokunk számára nehéz lehet, mert az áldozati szerep megpróbálja magát védeni, megpróbálja fenntartani a tudatosságát, megakadályozni mindazt, amit tenni akarunk. Érezzük az energia lenyomatát kollektíven és egyénileg is, a bolygón, az országban. De vannak energiaösvények, és minél többen hisznek ezekben az ösvényekben, annál inkább ezek az ösvények országúttá válnak. Ha nincs kérdés, hogyha nem gondolkodunk, akkor elérkezünk.
Vannak olyan áldozati történetek, amiket ismerünk és hiszünk neki. Rengeteg energiát fektetünk beléjük, saját magukat akarják fenntartani ezek a történetek. Ezért van az, hogy kényelmes helyzetet biztosít ez az áldozati szerep, mert megsajnálnak minket miatta. Azt mondják, hogy: "Ó, te szegény", megölelnek együttérzésből. Akkor, abban a pillanatban ez az ölelés jól eshet, de össze sem hasonlítható azzal, mintha saját magunkba belépünk, saját szuverén lényünkbe, amikor tudjuk, hogy mi vagyunk saját életünk és létünk királya és királynője egyben.
Nézzük meg ezt az áldozati szerepet. Az egyik legmélyebb valóságot hadd osszam meg veled. Ami most a legfontosabb, hogy saját magunk valóságát hozzuk létre. Mindent a te saját egyéni valóságodban, amit megélsz, azt te magadnak választod. Az áldozat szerep, az áldozat története mondja csak azt, hogy nem, ez nem így van, nem én választottam bizonyos dolgot. Nem én döntöttem így. Nagy fájdalmat, nagy szenvedést okozott valami az életemben, és hogyan választhattam volna én ezt. Ezt velem tették. Csak cipelem a terheit, próbálok tőle megszabadulni, de velem tették. Persze, ha ezt éled meg, ha ezt érzed, akkor nem érzed azt, hogy hogyan tudsz ezen túllépni. Tudjuk persze, beszéltünk erről, hogy spirituális szinten minden lélek nyitott, tudatos. Minden szituációt, az életednek minden történését az emberi szinteden, az elméd szintjén érzékeled. Lehet, hogy nem láttad, hogy jön, lehet, hogy sokként, megrázkódtatásként ért téged, behatolásként élted meg. Spirituális szinten azonban a lelked sétált bele ebbe a helyzetbe. Minden látható volt, pontosan tudható volt, hogy mi lesz az, amit majd megtapasztal.
A lélek nem mindig tudja pontosan, hogy hogyan manifesztálódik, hogyan jelenik meg fizikai valóságában, mert ezt te hozod létre, a saját hitrendszeredet hozod létre, ezt interpretálod. Te hozod létre saját magadnak ezt a valóságot, a fizikai síkot is, az időt is, mindent te hozol létre. Bármi is maga a helyzet, nincsenek hibák, nincsenek meglepetések. Ha egy sötét utcába sétálunk be, és leszúrnak minket, kirabolnak minket, mert valaki ott várt a sötét sikátor kellős közepén, azzal a szándékkal, arra várt, hogy valakit kirabolhasson, spirituális szinten ezt a másik lelket te már láttad. Meghajoltatok egymás előtt, a legnagyobb tiszteletet mutattátok egymásnak, csodálatos táncot adtatok elő, és azt mondtad: igen, kérlek, rabolj ki, át akarom élni ezt az érzést. És a rabló azt mondta: én meg akarom élni azt az érzést, hogy valakit kirabolok, valakit meglopok, valakit megcsorbítok. Azonosság volt a fizikai realitás szintjén, a tapasztalat pedig megvalósul.
Amikor ezt a saját életedre alkalmazod, látni fogod, hogy hol vannak a sebeid, hogy ellenállsz ennek a gondolatnak, ellenállsz ezeknek a sebeknek. Kezdődhet ez magával a dühvel, azzal a dühvel, amikor azt mondod, hogy nem én döntöttem, nem én választottam, nem én csináltam. Érezd át a dühöt, bármit is érez a szíved, érezd meg, érezd át. Éld meg. A túloldalon, a dühöd túloldalán nagy szabadság vár rád, a dühöd túloldalán a szabadság vár. De ezen a félelmen át kell jutnod a dühön keresztül. A düh démonivá vált, és pontosan ez tartja fenn a falakat, a barikádot. Ez választ el téged saját magadtól, ami te vagy. Hogyha ez a fal leomolhatna, hogyha a lényed másik részéhez is hozzáférhetnél, akkor át tudnád élni mindazt, amit élned kell. Meg kell értened, hogy az a tapasztalat, amin átmentél, hogy kiraboltak, azt te döntötted, tudatosan te választottad, te sétáltál be a sikátorba. De ez nem azt jelenti, hogy ezért nem lehetsz dühös, hogy nem érezheted a fájdalmat, hogy nem érezheted a szomorúságot és nem zokoghatsz, nem sírhatsz.
Ez abból fakad, hogy döntöttél, hogy döntést hoztál. És hogy miért döntöttél így, erre döbbensz rá, és mindegy, hogy ez mi is. Még a legszörnyűbb dolgok is, az erőszak, a gyerekek bántalmazása, ahogy végigsétálsz ezen az ösvényen, és ahogy rádöbbensz magadra, meg fogod érteni, hogy miért döntöttél úgy, ahogy döntöttél, miért volt szükséged erre a rádöbbenésre, a ráébredésre, miért kellett így megérezned a dühön keresztül a szívedet. Mert csak így tudtál megszabadulni tőle. Úgyhogy azt mondjuk, vállalj felelősséget az életedért teljesen, mert te hozol létre mindent, minden egyes aprócska részletet. Érezd át, érezd át, hogy ez a rádöbbenés mivel jár, akkor is, hogyha jó, kellemes, pozitív, akkor is, ha rossz, ha negatív. Mert az az öröm, ami a másik oldalon vár, az az öröm, ami a tied a túloldalon, amivel túllépsz az áldozati szerepen, olyan gyönyörű, olyan felszabadító. Egy szélesebb tér tárul eléd, mint korábban, az élet gyönyörűvé válik. És ahogy egyre jobban rádöbbensz erre, ahogy magad mögött hagyod a régi sebeidet, magad mögött hagyod az áldozati szerepedet, egyre jobban érezni fogod a szívedet. És ahogy egyre jobban érzed a szívedet, úgy egyre jobban érzed a szeretetedet, az örömödet, a lelkedet. A valóság tükre, a személyes valóságod tükre egyre örömtelibbé válik, egyre gyönyörűbbé válik, ahogy magad mögött hagyod az áldozatiságodat, ahogy magad mögött hagyod a múltat. Ez az áldozat másik része, az érme másik oldala. A múlt, az a múlt már megtörtént, a múlt az múlt, nincs már, el kell temetnünk az egészet. Semmire nincs szükséged ebből. Amit tanultál, amit elengedsz, a sebesülés, amit elengedsz, a sérülés, amit elengedsz, megváltoztatja az energiádat, a realitásodat. Ha megtörtént, megtörtént, nem kell a tudást, a történetet, a megszerzett ismeretet magaddal cipelned.
******
A logikát, az elmét hagyd magad mögött.
Ha azt mondják, hogy az érzésed valótlan, az álmod valótlan, akkor reagálj rá úgy, ahogyan te szeretnéd, hogy a szavaidra reagáljanak.
Te légy a változás. Úgy állj másokhoz, ahogyan azt akarod, hogy mások is álljanak hozzád. Nem moralitásról, erkölcsiségről beszélünk, nem azt mondjuk, hogy a jó spirituális személynek így kell kinézni, hogy ez lesz a jó, ezt fogják elismerni, megjutalmazni, így leszel az igazi, nem erről van szó.
Sokszor az egyetlen jó dolog, amit tehetsz valaki mással az az, hogy nem vagy udvarias, nem spirituális beszélgetést folytatsz vele, hanem azt mondod, hogy tűnj el innen. Lehet, hogy ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz neki. Az érzéseidnek hagyj teret, ne az elméd irányítsa, hogy milyen vagy, milyen legyél. Annak az oka, Hogy örömteli vagy, hogy kedves vagy, hogy szerető vagy, az azért van, mert azt szeretnéd, hogy ugyanígy bánjanak veled és ezeket az embereket akarod vonzani. De ahogy te átalakulsz, ahogy te változol, a körülötted lévő emberek is mások lesznek.
Magadból fakad az elismerés, a jutalom. Hogyha negativitást, pesszimizmust látsz, nem kell megtagadni, elnyomni. Éld meg, merülj bele! A legpesszimistább, a legkorlátozottabb gondolatokat is meg kell élni, hogy a másik oldalon fel tudj bukni. Itt kezdődik az öröm, itt van a kedvesség. Itt van az igazi kedvesség, ami a szívből fakad, mert az érzéseidből fakad. Nem valami mesterséges kondicionálás ez arról, hogy milyennek kell lenned. Ha nem érzed magad spirituálisnak vagy kedvesnek, ne légy az. Ez a legelemibb kifejezése a lelkednek, belülről fakad, hát légy ilyen.
A spirituális szintre annyi minden rávetül. Mindannyian valamilyen boldog nirvánában akarunk lenni, ahol egymást fehér tunikába öltözve ölelgetjük, de nem erről van szó. Saját magadnak vagy a tükre és mindannyian megéljük, ugyanúgy, ahogyan te is az elkülönültséget, az elválást. Ezt akarjuk megélni közösen. Vannak olyan idők, amikor dühösek vagyunk, vagy úgy tűnik, hogy valami felé tolunk téged, valami bosszant minket, vagy amikor azt mondjuk, hogy na, hát csináld már meg, szabadítsd már meg magad, nem akarunk ebben a fájdalmas állapotban látni téged soha többet!
Vannak olyan időszakok, amikor azt mondhatjuk, hogy ha ezt akarod hinni, hát hidd és ücsörögj csak ebben a nyomorúságban, hogyha ezt akarod, hát legyen. Ha érzed a lelkedet, látni fogod a saját érzelmeid isteniségét, a pozitív és a negatív érzelmeid isteniségét is, és ha ezt látod, megéled, sokkal szebben, könnyebben fognak az érzelmek áramlani.
Nagyon sokszor azt tanítják az embereknek, hogy zárják le a szívüket, és csak az elmével gondolkodjanak, de ez át kell, hogy alakuljon. A realitás, a vitalitás, az érzések valósága, igazsága egyre inkább láthatóvá válik.
Amikor legelőször a szíved felé fordulsz, amikor legelőször nyitod meg még jobban - mindegy, hogy mikor - ledobod magadról a korlátokat, magad mögött hagyod az akadályokat, a sorompókat. Ezért van az, hogy sokszor a szíved megnyitása a szíved összetörésének az érzetét keltheti, fájdalmat, szomorúságot érezhetsz. De ahogy megérted ezt a folyamatot, ahogy egyre többet érzel, egyre többet tapasztalod azt, hogy ez milyen gyönyörűséges érzés, akkor már nem valami rossznak fogod ezt majd megélni. Tudod, hogy pontosan ez az, amit keresel. A létedet, a lényedet akarod jobban megnyitni, és saját magad akarsz lenni egyre inkább. Ezen a hétvégén meg fogod tapasztalni azokat az érzéseket, ami lehet szomorúság, öröm, fájdalom akár, vagy düh. Ebben a folyamatban elengedjük a korlátainkat és megnyílunk.
Az egyik legfontosabb üzenetünk számodra, hogy engedd el az eddigi elképzeléseidet, azokat a gondolatokat, hogy bűnös vagy, hogy vétkeztél. Érezd át, hogy mennyire gyönyörűséges, szabad és isteni lény vagy. Értsd meg, hogy amit megvilágosodásnak, felébredésnek, vagy ráébredésnek hívnak - bármilyen szó is az, amit ráakasztunk - szeretnénk, hogyha meghallanád, megéreznéd, hogy te már most az vagy, már most itt vagy. Megérkeztél, létezel, a tudatosság többféle szintjén, messze a megtestesült lényedtől, messze a forrástól. Fölötted a spirituális, az asztrális területeken, ahol a lelked lakik, most is ott vagy. A lelked folyamatosan ott létezik, ott marad, mindegy, hogy konkrétan hol vagy, ott vagy. Már ott vagy, tudatosan, ébren, és élvezed, ahogy szereted magad.
Elmondom még egyszer: a lelked, a szíved él, érez, megél, tapasztal. Ezen a realitáson kívül is, ezen a dualitáson, a fizikai léten, ezen a lineáris idősíkon túl is. Már megtörtént. A lelkednek nem kell már semmit csinálnia. Az a folyamat, ami előtted kialakul, az az, hogy kapcsolatot hozol létre a saját lelkeddel, előre hozod azt, ami már van, ami már vagy, amivé már váltál. Emlékszel arra, hogy mi vagy, emlékszel arra, amit elfelejtettél, amikor ebbe a fizikai létbe megérkeztél.
Ezen a hétvégén lehetőséged lesz arra, hogy egyre jobban össze tudj kapcsolódni a lelkeddel, hogy egyre jobban megérzed a lelkedet. Az az energia, ami itt áramlik, ebből a bolygóból fakad, ezért azok, akiknek nyitott a szívük, azok nagyon jól érezhetik a csatornát, a közvetítést. Ez nemcsak az az energia, amit mi hozunk, hanem az öröm érzése, az otthonlét érzése, ami nem csak belőlünk fakad, hanem belőled, a te lelkedből.
*****
A megvilágosodásról sokan gondoljuk, hogy valami újat, valami áradóbbat tapasztalunk meg, hogy valami új ismeretre teszünk szert, hogy ez valami olyan, amit te kapsz meg, olyan, mint egy megoldásra váró rejtély. De nem az. Semmit nem kell már tudnod. Sehova nem kell már menned. Csak te vagy. Azt mondhatod, hogy én ezt nem érzem, mert fájdalmat érzek. Azt érzem, hogy valahogy elkülönülök, nem vagyok része ennek a folyamatnak. Ez a sebed. Mindenki sebekkel érkezik ebbe a rendszerbe. Az ősöktől, a családtól, más életektől kapott sebekkel érkezünk. Nem biztos, hogy az új életekben a sebeket kell gyógytanunk. A korábbi realitásoknak a manifesztációja lehet minden ilyen seb, egy tükör, a te tükröd. Isten vagy. Isten vagy, aki belenéz a tükörbe.
És te magad, az energiáid, a korlátaid, a barikádjaid, a benned lévő görcsök, a benned lévő fájdalmak önvédelemként lezárják a lényednek egy részét. Ez az előtted lévő valóságban van kódolva. Így elkezded látni persze majd, hogy milyen csodálatos valóságot hozol létre. Mert mindegy, hogy magadon kívülre nézel, vagy magadba nézel, csak saját magadat nézed. Ahogy a szíved megnyílik, látni fogod, hogy egyre inkább saját magadba mélyedsz, egyre mélyebbre kerülsz önmagadban.
Akik inkább az értelemben mozognak azok látni fogják, hogy lesznek utalások, hogy hova kell menned gyógyulni, önmagadon kívül valahova. És ahogy előre jutsz, mind a kettőt használni fogod, az intuícióidat, a megérzéseidet, ahogy az új életedben megközelíted, a bolygó, az emberiség nagy folyamát.
Megkapod az útmutatást. Talán nagyon nehéz lesz látnod minden részét ennek az üzenetnek. Van úgy, hogy valami kimarad, hogy nem látsz mindent. Egyre nagyobbat kapsz, olyan lesz, mintha kalapáccsal ütnének fejbe. Itt nem az Univerzum kommunikál veled, ez te vagy. A lelked ébren van, él. Veled próbál kommunikálni. Itt, a hétvége során, ahogy megnyitjuk az általunk létrehozott univerzumot, amit kaptok, az nem rajtunk keresztül érkezik, hanem a mindannyiunk által létrehozott és megnyitott téren keresztül. Ezen a kapun keresztül fog hozzátok szólni a lelketek. Sokszor a mi szavainkat, a mi mondatainkat fogjátok hallani, de ezt egyénileg fogod érteni, értelmezni. Megérted, hogy a lelked mit mond neked. A lelked te vagy. Amikor először megérzed, lehet, hogy mást fogsz érezni, érzékelni. Saját magad visszatükröződését fogod látni, saját magad isteni visszatükröződését. Érezd, érezd a lelkedet. Érzed, hogy megvan a realitásnak, a létnek ez a szintje, ami csak egy karnyújtásnyira van tőled, attól, hogy a lelked igazzá és teljessé váljon, hogy megkezdődhessék az egységnek az ünnepe, az öröme. Meg kell értened, hogy mind emberi angyalok vagyunk, hogy a szárnyaid kinőttek, verdesnek. Ezen a szinten repülsz, szárnyalsz, élsz, örülsz, ünnepelsz. Minden rendben van. Ahogy mondjuk, csak a sorompók, a sebek, a hitünk korlátai tartanak vissza minket. Ezeket megörököltük, magunkra vesszük, ezek olyanok, mint a sziklák, kövek, a lelkünkben lévő kavicsok, amiket ki kell szórnunk. Akkor érezni fogod azt, hogy mi vagy igazán. Remélem, hogy ahogy most mondom, már érezni fogod, azt az érzést, hogy már most repülsz, már most ott vagy, ahova menni akarsz. Amit most megtapasztalsz, az nem más, mint hogy kilépsz a társadalmi gondolkodásból, a társadalmi programokból, a régi energiarendszerekből, a hatalom, a vallás rendszereiből, az ellenőrzés, a kontroll rendszereiből, ami elnyom, alattvalót csinál belőled. Ezt mind magad mögött kell hagynod. Nincs semmi olyan, amit meg kell nyerni vagy fel kell tárni, csak emlékezni kell arra, amit már korábban tudtál. Fel kell ébredned erre az valóságra, erre az új rádöbbenésre.
****
Lee Harris és Story Waters második alkalommal Budapesten 2009. márciusában
Story Waters a közvetítésről
"Amikor nyilvánosan beszélek és közvetítek, egy teljesen természetes folyamat indul el bennem, amelynek te is minden nap részese lehetsz, ha lelked átérzi a tisztaság, ihletettség, céltudatosság vagy szeretet egy-egy pillanatát.
Ez úgy születik meg, mint a lélek egy ösztönös rezdülése, majd erőteljes kommunikációs csatornává válik. Rájössz, hogy a saját hangodat hallod, ez a hang az örömödet közvetíti, s előcsalogatja a benned rejlő teremtő erőt.
A közvetítések során a hangom, illetve a kialakuló nyelvezet, ennek a hangnak a kiteljesedéséből, elfogadásából fakad, majd abból, hogy kinyitom lelkemet a megtapasztalt, körülöttem létező különböző energiák és kérdések előtt.
Ezt egyfajta folyamatként élem meg, mintha lelkemet emberi létemmel egységben, illetve emberi létemet spirituális valóságommal egységben vizsgálnám. A fejlődésnek ez a flow-élménye, folyamata minden irányban érzékelhető. Lelkem arra törekszik, hogy integrálja emberi lény-valómat, míg emberi lényem megpróbálja befogadni isteni tulajdonságát. Ez úgy is felfogható, mint az emberi és az isteni létezés-tudat, szemlélet összekovácsolódása (a szemléletben rejlik a megélt valóság). Ennek eredményeként rájössz, hogy a mennyország önmagadon belül létezik, életre hívhatod itt és most, személyes valóságod részeként.
A mennyország, az üdvösség, az álmod megvalósulása mindössze attól függ, hogy szemléletedet meg tudod-e változtatni – hogy új fényben lásd a dolgokat. Én ennek a szemléletváltásnak a megvalósítását próbálom bemutatni, ezt a látásmódot, ezt a szabadságot, melyet saját magam számára megteremtettem emberi és isteni tulajdonságom egyesítésével. Te is megteremtheted ezt a szabadságot , egyszerűen, ha szabad akaratodból úgy választasz hogy emberi és isteni lényedet egyesíted. Ez nem nehéz, de ahhoz, hogy 'megcsináld', ki kell lépned korlátaidból és vállalnod kell a gondolkodás felelősségét. Ha nem hiszed el, hogy valami igaz lehet, akkor nem is lesz az. Minden béklyódat te magad kötöd magadra azáltal, amilyen hiedelmek szerint élsz.
Miután letépted szemedről a kendőt és egy pillantást vetsz az új, többdimenziós létbe, tehát az újonnan kapott szabadságba, rájössz, hogy csak most kezdődik az igazi kaland. Ott és akkor hívod életre szívedben az álmot. Ott és akkor teremted meg legizgalmasabb önmagad. Ott és akkor fedezed fel, hogy nincs, ami nem lehetnél, mivel minden vagy. Ez az a határtalan szabadság érzés, melyben minden álmod valóra válik. Megérkeztél. Rájössz, nemcsak arra, hogy milyen csodálatos vagy, de arra is, hogy milyen csodálatos a valóságnak ez a rendszere és milyen hihetetlen, hogy ennek te is része vagy" - Story Waters
Találkozz a démonoddal
(videórészlet)
Részlet Story 2009. márciusi, budapesti közvetítéséből, magyar felirattal
|
Súgó
