Bali Nóra ANGYALEMBEREK (részlet a regényből)

Szivárvány út: önismereti játék

2005.május 9. este, Budapest, Angyal utca

Zsuzsa jött oda hozzánk:

– Készen vagyunk, elrendeztük a szobát. Ha van kedvetek játszani, csatlakozhattok, most kezdünk.

   Körülnéztem. A szobában a falak mellett körben hét színes párna volt, előtte ugyanolyan színű terítő, kis fatálkákban kártyacsomagok. Középre halmozták a maradék párnákat, köztük színes szövetzsákocskák, gépelt lapok, tollak, meg egy csomó könyv feküdt. A többiek már nagyban válogattak a kis csomagok közül, papírlapokat vettek fel. Gábor is leguggolt, és felmarkolt egy bordó kis batyut.

– Nekem ez mindig jót tesz. Legalább ilyenkor a saját hibáimmal foglalkozom, és nem a világéval – nézett vissza szélesen mosolyogva, aztán nekiállt összeszedni a többi dolgot.

– Nem vagy túl fáradt, velünk tartasz? – kérdezte Péter.

– Mi ez?

– Egy jelképekkel telített kis önismereti játék különböző kártyák segítségével. A szimbólumok azért jók, mert meg tudják mutatni, mi zajlik benned. Az se baj, ha nem tudod szavakká lefordítani a jelentésüket, de legalább egy tükröt kapsz magadról.

– Hát, nem is tudom, a mai nap után van-e még kedvem belenézni ebbe a tükörbe.

– Ugyan már, éppen most lehet ez igazán hasznos neked. Elhihetnéd végre, hogy nincs jó vagy rossz. Nem tragédia, ha kócos a hajad, ám ha látod a tükörben, akkor megfésülheted, vagy dönthetsz úgy is, hogy szerinted a borzas frizura a divat. Nem a hibákat kell keresned magadban, csak jó, ha tudod, hogyan is nézel ki. Azt sajnos nem tudják megmutatni a kártyák, hogy ki vagy te, de azt igen, hogy most milyen vagy. Na gyere, próbáld ki.

   Igazából nagyon kíváncsi voltam, csak attól féltem, mi van, ha rosszakat mondanak nekem a lapok, és ezt itt mások is látni fogják. Most mindenki különlegesnek tart, mert nálam van a Könyvtár kulcsa, de mi van, ha kiderül, hogy nem is vagyok rá méltó.

– De én nem ismerem ezeket a kártyákat – próbáltam kifogást keresni.

– Az nem baj. Ezek képek, azt pedig még az óvodások is tudják értelmezni. Amúgy meg majd segítek.

– Na jó. –– Eszembe jutott, ahogy délután Éva megmutatta magát nekem. Ő sem tökéletes, mégis a Tanács fontos tagja. Győzött bennem a kíváncsiság. Nézzük, mit mutat ez a tükör. A mai naphoz igazán illett még ez a tapasztalat is. – Mi ez, és hogyan kell játszani?

– Ez a „Szivárvány-út” nevű játék, és Zsuzsa találta ki. Akkor szoktuk csinálni, ha többen vagyunk, mert úgy érdekes igazán. Ez olyan, mint egy életút, a hét csakra alapján. A csakrákról hallottál?

– Igen, olvastam már, ez hét energiatölcsér a testben.

– És mindegyiknek megvan a saját színe. Ez a hét állomás a hét csakrának felel meg, ezen kell végighaladni. Tessék, ez az induló csomagod, válassz – mutatott a kis színes batyuk felé. Felvettem egy szép kéket.

– Mi van benne?

– Megnézheted, ez az indulás az életbe. Kétszer hét kis kártya van benne, minden csakrának megfelelően egy pozitív és egy negatív tulajdonság.

   Belenyúltam a zacskóba, és kivettem a kis, névjegy méretű kartonlapokat. Piros és kék színnel különböző szavak voltak rajtuk.

– Élet, halál, teremtés, rombolás, aktivitás, lustaság, szeretet, gyűlölet, igazság, hazugság, fény, árnyék, mindenség, korlátok.

– Ez mindegyik csomagban azonos, így indulunk ebben a játékban. Aztán majd fog ez keveredni, és az lesz az érdekes, hogy mi marad végül nálad. Ez pedig a feladatlap – emelt fel a földről egy többoldalas, összetűzött lapot. – Itt a toll, és már indulhatsz is.

– De merre? Én nem tudom a csakrák sorrendjét.

– Nem is kell. Mindegy, hol kezded, nem kell sorban haladni.

   Ránéztem a papírlapra, tényleg ott volt az első mondat: „Bármelyik színtől indulhatsz. Írd fel a sorszámot a szín elé.” Felnéztem, a fehér párna volt pontosan szemben velem, és ott nem is volt senki. Hát akkor indulás!

Vettem egy mély lélegzetet, és odamentem a párnához. Egy kis fatálkában szép színes kártyák voltak, a hátoldalukon egy hegycsúcson álló aranyszínű angyallal, mögötte  a szivárvány íve. A papírlapon megkerestem a fehér színt, ez volt a legutolsó. Na, én meg éppen innen indulok. Dehát azt mondták, nem számít a sorrend. Elolvastam a feladatot:

„Húzz egy angyalkártyát, és írd le a rajta levő szöveget.”

Oldalra néztem, láttam, hogy a többiek megfogják a kártyacsomagot, behunyják a szemüket, majd kihúznak egy lapot. Én is ezt csináltam, aztán kinyitottam a szemem, és megnéztem, mit üzentek nekem az angyalok.

Egy szép kék kártya volt a kezemben, aranyló ruhás angyal állt rajta, egyik kezében egy fáklyát, a másikban egy kardot tartva. „Emlékezz igazi önvalódra!” – ez volt a felirata. Na, köszönöm. Igen, pontosan arra törekszem, hogy emlékezzek.

Indulásnak viszont igazán érdekes. Lehet, hogy tényleg van valami ezekben a kártyahúzásokban. Leírtam a szöveget, aztán visszatettem a lapot a csomagba. A papíron ott volt a következő feladat:

„TUDÁS. Írj három szót, ami erről eszedbe jut.”

Tudás? Hát mondjuk: érték, kincs, VAN.

Leírtam, aztán rácsodálkoztam, hogy mit is írtam. A harmadik szó, csupa nagybetűvel teljesen értelmetlenül bukott ki belőlem, olyan volt, mint egy belső kiáltás. Na jó, nézzük tovább.

„Szabadon választhatsz:

– letehetsz a nálad levő csomagból egy, kettő vagy három darab kártyát, ha akarsz,

– adhatsz egy vagy több embernek egy, két vagy három kártyát,

– vagy kérhetsz másoktól egy, két vagy három kártyát.”

A legegyszerűbbet választottam, kivettem a saját kis csomagomból két kártyalapot, és a fehér párna melletti üres fatálkába tettem. Akkor itt kész is, menjünk tovább.

A sárga párnánál most végzett valaki, így azt választottam következőnek. Megkerestem a papírlapon a feladatot, itt is először húzni kellett a kártyacsomagból. Aranyszínű kártyák voltak, a hátlapon két egymás felé forduló angyalalakkal, fejük körül a szöveg: Symbolon.

Húztam egy lapot, ez is nagyon szép volt. Lehet, hogy ezekben a csomagokban csak ilyen barátságos képek vannak?

A kékes derengésű képen egy meztelen ifjú lép ki egy nagy feltört tojásból. A földet még hó borítja, de ott van már a hóvirág a lába mellett. Még fent van a Hold, de az ég alján a hajnali fény látszik. Az égen két fehér sirály repül.

Nagyon tetszett ez a kártya. Jobban, mint az előző angyalos, mert abban egyáltalán nem voltam biztos, hogy emlékezni tudok mindarra, amire kellene, de ez a kártya a születést mutatta. Ehhez a születéshez, egy tiszta, most alakuló világba, nagy kedvem volt. A kártya bal felső sarkában ott volt a Rák jele, a jobb sarokban meg a Vízöntőé, ezeket megismertem. Leírtam a lapra.

„Írj három szót, ami erről a kártyáról eszedbe jut!” Nézzük csak. Legyen a születés, új élet, kaland.

„TŰZ. Írj három szót, ami erről eszedbe jut!” Meleg, erő, hatalom. Az utolsó szón megint elcsodálkoztam. Érdekes, hogy mi jut az ember eszébe.

„Menj oda valakihez, és húzz egyet az ő kártyájából, aztán ő is húzzon egyet a te csomagodból. Ne nézzétek meg a lapokat, csak tegyétek el.”

Na, ez már kicsit nehezebb, jobban elvoltam, amíg elég volt csak magamra figyelni. Körbenéztem a szobában. Voltak, akik nagy komolyan írtak, mások a kártyát nézték, de az egyik sarokban éppen cserélgettek ők is. Felbátorodtam. A mosolygós Gabrieléhez léptem, nyújtottam felé a kis batyut. Értette, nevetett, és húzott egy lapot, majd a kérő mozdulatomra odatartotta a saját csomagját, és én is húztam az övéből. Eltettem, aztán mentem tovább. A kék párnánál láttam, hogy készül egy lány elmenni, hát ahhoz léptem. A lány körülnézett, és megörült nekem.

– Jó hogy jössz, most én húzok neked egyet. – Azzal megfogta a kezemet, a másikkal kihúzott egy lapot a kártyacsomagból, és felém nyújtotta.

– Tessék, ez az én üzenetem neked – azzal felállt, és ment tovább.

Ez egy fehér kártyalap volt, fekete tusrajzzal. Körben álló, összekapaszkodó embercsoport volt rajta, felettük a piros napkorongban aranyszínű jel, hat egyenes vonal egymás alatt, alulról a második szaggatott vonal. A jobb alsó sarokban egy piros számot láttam: 13.

Megnéztem a papíromat, a kék állomás végén ez állt: „Válassz ki valakit, hívd oda, és húzz neki egy kártyát a JI KING csomagból. Ez a te üzeneted neki. Ha te kaptál ilyen kártyát, akkor írd fel a számát, és három szót, ami eszedbe jut róla.”

Leírtam: közösség, védelem, erő. Aztán visszatértem az állomás elejére:

„Húzz egy kártyát az itt lévő JI KING csomagból, és írd fel a számát, vagy rajzold le a jelét.”

Fogtam a kártyacsomagot, és választottam egy kártyát. Egy kút volt a képen, egy ember húzta fel a vödröt a mélyből – vagy most készült leengedni? 48-as volt a száma. Leírtam a szokásos három szót: éltető, mélység, Tudás. Már hozzászoktam, hogy a harmadik szó számomra is meglepetés, és nem gondolkodtam azon, hogy miért pont ez jutott az eszembe.

„HANG. Írj három szót, ami erről eszedbe jut!” Leírtam: messzehangzó, harang, hívó szó.

„Húzz egy kis fehér kártyát, ne nézd meg, csak tedd a csomagodhoz.”

Itt is két fatálka volt, az egyikben a nagy kártyák, a másikban olyan névjegy méretű kicsik, mint amilyenek a kezdő zacskóban voltak. Kivettem egy kis fehér lapot, és beletettem a batyumba. Most jött nekem is az utolsó feladat, valaki másnak húzni egy kártyát. Péter épp mögöttem ment el az egyik színes párna felé, de elcsíptem.

– Gyere, van egy üzenetem neked.

   Mosolygott, és letérdelt mellém. Megfogtam a kezét, ahogy a lány is csinálta velem, és húztam egy lapot a kártyacsomagból. Meleg volt a tenyere, és nagyon jó volt érezni a bőrét. Odanyújtottam a kártyát neki, de én is láttam a képet: egy férfi és egy női alak hajolt egymás felé, mintha a szél sodorta volna össze őket. Péter rápillantott, és éreztem, hogy egy kicsit megrándul a keze. Láttam, hogy zavarba jött. Gyorsan felálltam, és mentem tovább.

Arrébb, a zöld párnán az egyik Gabriele körmölt nagy komolyan, de a többi hely is foglalt volt, hát mögötte maradtam. Amíg vártam, körbenéztem.

Úgy nézett ki a szoba, mint egy tavaszi tarka rét, ahol pillangók repdesnek nektárt kóstolgatva virágról virágra. Nagyon jó hangulata volt az egésznek. Szorgalmasan haladtunk egyik színtől a másikig, halk nevetésekkel, dünnyögéssel. Békét és nyugalmat éreztem. Bármilyen mozgalmas is volt a nap, most örültem, hogy itt lehetek köztük.

A fiú végzett, én odakuporodtam a zöld párna elé. Itt nagyobb alakú volt a kártyacsomag, az indigókék hátlapon sárga napkoronggal. Megkerestem a lapomon a zöld színt, és húztam egy kártyát.

Szivárványszínű keretben egy kis csecsemő volt rajta, nagy piros szívvel, felette a Föld. A kártya tetején egy római szám volt: XXI, alul a felirat: „A Föld Gyermek”.

Most már valószínűnek tartottam, hogy mindegyik csomagban csak kedves, szép lapok vannak. Ezek biztosan ilyen angyalembereknek való kártyák.

Leírtam a szokásos három szót: új élet, megérkezés, otthon. „LEVEGŐ. Írj három szót, ami erről eszedbe jut!” Élet, hang, kapcsolat.

„Menj oda valakihez, húzz két kártyát a saját csomagodból, ne nézd meg, csak add oda neki.”

Péter volt a legközebb hozzám, de nem akartam megint zavarba hozni. A sárga párnánál egy lány ült, őhozzá léptem, és adtam neki két kis lapot a csomagomból. Amikor tovább fordultam, egy fiú lépett felém, és nyújtotta a batyuját, hogy húzzak tőle, majd ő is vett az enyémből.

Közben egy lány már végzett a piros párnánál, így leültem a helyére. Itt keskeny, kisebb kártyák voltak, kék alapon piros labirintusrajzzal a hátoldalukon. Húztam egy lapot. A képen a csillagos éjszakában egy karcsú női alak táncolt a Stonehenge kőtömbjeihez hasonló sziklaoszlopok között. Az volt ráírva: 21 Az Univerzum, alul pedig: Az Óriások tánca. Tetszett, erő volt benne, stabilitás, a táncos miatt pedig könnyedség.

Egyre jobban tetszett ez a játék. Leírtam a három szót is: erő, biztonság, öröklét. „FÖLD. Írj három szót, ami erről eszedbe jut!” Majdnem ugyanezek jutottak eszembe: biztonság, alap, anyaföld. „Vegyél ki két lapot a saját kártyacsomagodból, ne nézd meg, csak hagyd itt.”

Kivettem a lapokat, beletettem a kis tálkába, és körülnéztem, hol nem jártam még. Mellettem volt a narancsszínű párna, áttelepedtem oda. Közben odajött hozzám az egyik fiú, és adott két kártyát, amiket eltettem, aztán jött egy lány, vele cseréltünk kártyákat. Mielőtt leültem volna, még egy lány jött, és kért tőlem két kártyát.

A narancsszínű párna előtt két kisebb fatálka volt, kis kék kártyákkal. „Húzz egy kártyát a Visszatartó erő csomagból, és írd le, ami rajta áll.” Kivettem egy kártyát abból a halomból, és megnéztem: „Magányosságod tart vissza a jelen helyzetben.” Na, puff neki. Van olyan, amikor nem csak szépeket mond.

„Húzz egy kártyát a Felismerés csomagból, és írd le, ami rajta áll. Ez segít megoldani az előző kártya által jelzett gondot.” Na, erre kíváncsi leszek. Talán azt mondja, hogy adjak fel társkereső hirdetést.

Vettem egy kártyát a másik tálkából. Az állt rajta: „Eleget teszel vállalt kötelezettségeidnek.” Ezt most nem egészen értettem, de már szerettem volna a végére jutni az egésznek, úgyhogy csináltam tovább. „VÍZ. Írj három szót, ami erről eszedbe jut!” Leírtam: óceán, forrás, élet.

„Menj oda valakihez, és kérj tőle két kártyát. Ne nézd meg, csak tedd el.”

Felálltam, az egyik lánytól elkértem a két kártyát, és elraktam. Közben odajött egy fiú, aki nekem adott egy kártyát, majd egy másik lány kapott el, és kért tőlem két kártyát. Egyre jobb játék volt ez a cserebere, jól összekeveredhetett már az induló csomagom.

Már csak egy állomás volt hátra, a lila. A többiek lassan végeztek, már csak két helyen ültek, a csapat nagy része a középre rakott könyveket böngészte és beszélgettek. Gyorsan túl akartam már lenni az egészen én is. Azért kissé sok az, amikor ennyi mindent mondanak az embernek egyszuszra.

A lila párnánál is két tálka volt, az egyikben az ismerős fehér lapokkal, míg a másikban levő kártyacsomag hátlapján sárga, barna és piros körök voltak, meg pár kissé kusza vonal. Kihúztam egy lapot.

Na, a végén jön a feketeleves! Ez a kép egyáltalán nem tetszett. Egy őrültnek látszó nő volt rajta, aki tébolyultan fogja be a fülét, becsukott szemmel üvölt, miközben szürke karmos szellemujjak marcangolják. A kártyán egy 8-as szám volt, és a Bűnösség szó.

„Írj három szót, ami erről a kártyáról eszedbe jut!” Újra megnéztem a képet, bár nem volt hozzá nagy kedvem. A nő körül szürke viharfelhők voltak, de legfölül fehér virágú ágak virultak, amit persze ő nem láthatott.

Leírtam a szavakat: szenvedés, büntetés, nincs kiút. Ez elég pesszimistán hangzott. Lehet, hogy ez a kártyacsomag ilyen lapokat tartalmaz, gondoltam, és megnéztem még pár kártyát. Nagyon szépek voltak. Az egyiken egy kisgyerek ment egy csodás szivárványszínű ragyogás felé, a másikon egy nőalak ült egy lótuszlevélen végtelen nyugalomban, volt közte békés Buddha szobor, vidáman táncoló nőalakok, repülő sasmadár. Hát akkor most sikerült kiválasztanom egy nem túl szépet.

„FÉNY. Írj három szót, ami erről eszedbe jut!” Igyekeztem elfelejteni az előbbi képet. Fény. Hát akkor legyen: világosság, igazság, élet.

„Húzz egy kis fehér kártyát, ne nézd meg, csak tedd a csomagodhoz.” Megtettem. „Kérj meg valakit, hogy húzzon neked a kártyacsomagból. Ez most a külvilág üzenete neked. Írd fel a kártya számát, jelét, és azt, ami eszedbe jut róla.”

Ebből a csomagból? Bár akkor hátha kapok egyet a szebbek közül. A biciklisfutár Karesz már a szőnyeg közepén forgatta az egyik könyvet, felé fordultam:

– Bocs, húznál nekem egy kártyát,

– Persze – mosolygott. Közelebb húzódott, megfogta a kezem, kivett egy lapot a csomagból, és odaadta.

Ilyen nincs! Ugyanaz az őrült nőalak fogta a fejét a lapon. A srác kihúzta nekem ugyanazt a kártyát, mint amit én az előbb magamnak! Elég megdöbbenve nézhettem. Karesz olvashatta a gondolataimat, vagy csak felismerte, hogy mi a helyzet, mert megszólalt:

– Ha ez ugyanaz a kártya, akkor azt jelenti, itt kell valamit felismerned, újragondolnod. Írd le megint, hogy most mi jut erről eszedbe.

   Hát jó, én leírom. Az első szó, ami eszembe jutott: hülye. Most mit nyavalyog itt. Aztán leírtam a többit is, már nem érdekelt, hogy nem szavak, hanem mondatok voltak: Nem látja a tavaszt, pedig ott van. Nyisd ki a szemed, te mafla!

Jó nagy felkiáltójelet tettem utána. Na, akkor kész?

Péter ült le mellém.

– Nem tetszett az előző kártya?

– Nem. Ugyanaz volt, mint amit én húztam magamnak.

– Megnézhetem, mit írtál róla?

– Hát… persze – legfeljebb kinevet, gondoltam. De komoly maradt az arca.

– Szerintem felismertél valamit, ami fontos volt neked, úgyhogy jöhet a következő üzenet – azzal megfogta a kezem, és húzott egy lapot a csomagból. – Ez biztosan szebb lesz.

   Nem nézte meg, a kezembe adta, és arrébb ment. Jó volt, hogy itt ült mellettem, és rendes volt tőle, hogy nem tett vicces megjegyzést a szövegemre.

Megfordítottam a lapot. „Mi vagyunk a világ”, ez volt rajta. Átjárt valami melegség, jóérzés. A képen szivárványszínű emberek körtánca ölelte körül a földgolyót. Ez jó, egy szép üzenet a végére.

Megnéztem a feladatlap utolsó sorait. „Ha mind a hét állomáson jártál már, akkor végeztél. Most nézd meg, milyen kártyák maradtak a csomagodban. Ezek azok, amik jelenleg feladatot jelentenek neked.”

Egy sóhajjal felálltam, és beültem a szőnyeg közepére én is, Péter mellé. Hálás voltam neki ezért az utolsó kártyáért. A többiek kisebb csoportokban beszélgettek, a könyveket olvasgatták, vagy a batyuban maradt kis fehér kártyákat rendezgették maguk előtt. Én is kiterítettem az enyémeket a szőnyegre.

Az előző kellemes érzés gyorsan elillant. Tizenkét kártya feküdt előttem, és a többségén ugyanaz a szó volt: HAZUGSÁG.

– Ne ijedj meg – Péter hangja megnyugtatóan közömbös volt, nem kezdett el szörnyülködni az eredményemen. – Ez a feladatot jelenti. Ezzel van dolgod, ezzel kell szembenézned.

– De hogyan?

– Nézzük csak. Van hat darab hazugságod. E szerint lehet, hogy hazudsz magadnak arról, ki vagy te, mire vagy képes, hazugság lehet a múltad, a jelened és az eddig tervezett jövőd. Vagy hazugság vehet körül, amit fel kell ismerned, fel kell számolnod.

– De melyik világ a hazugság? Az, amiben eddig éltem, vagy az, ahol most vagyok?

– Ez nagyon fontos kérdés. Csak te döntheted el, hogy mit fogadsz el igazságnak. Az biztos, hogy sok mindent át kell írnod, amit eddig tartottál magadról és a világról. Gondolhatod azt is, hogy ez a világ a hazugság, de már annyi élményt szereztél róla, hogy azokkal mindenképpen kell valamit kezdened. Annyit azért megjegyeznék, hogy a tapasztalataim szerint az angyalemberek leggyakoribb hazugsága az, hogy gyengébbnek és kevesebbnek mutatják, gondolják és érzik magukat, mint amennyit valójában érnek. A hétköznapi embereknél ez pont fordítva van. Tudod, a grafiti-bölcsesség: „Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosok meg tele vannak kételyekkel.”

Ez amúgy a torokcsakra negatív kártyája, amit ilyen szépen begyűjtöttél. Na, de vannak itt biztatóbb feladatok is. Van két teremtés, egy rombolás, tehát lerombolni az idejétmúlt dolgokat, és dupla annyit építeni, de már jobbat. Van egy élet és két felelősség. Van még dolgod azzal, hogy intenzívebben élj, mint eddig, és jóval több felelősséget kell vállalnod. Összesen tizenkét kártyád maradt. Tizennéggyel indultunk, plusz kettőt húztunk útközben, úgyhogy azért kevesebb a dolgod, mint az átlag szerint lenne. Ez igazán jó.

   A fehér halomban a piros és kék betűs kártyák között láttam három olyat, amelyiken zöld volt a felirat.

– Ezek a zöld színnel írt szavak honnan jöttek, ez mi volt?

– Két helyen húztunk egy-egy kártyát még. A kéknél, a torokcsakránál voltak a külvilág felé mutatott szerepek a tizenkét asztrológiai jegynek megfelelően: harcos, dolgozó, tanuló, gondoskodó, vezető, szolgáló, diplomata, teremtő, lelkesítő, felelős, vándor és hívő. Ez mutatja, hogy kinek melyik tevékenységét érdemes erősíteni. Az ibolyaszínűnél, a harmadik szemnél pedig ugyanez, csak szellemi feladatként: küzdelem, munka, tudásgyűjtés, gondoskodás, vezetés, gyakorlatiasság, rugalmasság, teremtés, lendület, felelősség, szabadság, hit. Ez belső munkát jelent, lelki teendőt.

Ebből kaptad feladatként az egyik plusz teremtést, mert a másik, a piros betűs a kezdőcsomagban volt. És innen van a két felelősség. Érdekes, hogy nem maradt olyan kártyád, amin szerep lett volna. Ezek szerint nem a kifelé mutatott éneddel kell foglalkoznod.

   Mereven bámultam azt a feladat-halmazt, ami ott fehérlett előttem. Fogalmam sem volt, hol kezdjem a rendrakást magamban.

– Na jó – mondta Péter kedvesen, azzal összesöpörte a kártyáimat, és a batyuba pakolta –, ez azért tényleg sok neked mára. Mi is napokig, sőt hetekig el szoktunk rágódni az eredményen.

   Sóhajtottam egyet. Megkönnyebbültem, ahogy eltűntek a kártyák, ráérek ezekkel majd később foglalkozni. Most, hogy az előttem magasodó feladatok helyett képes voltam már másra is gondolni, megjelent bennem a kíváncsiság.

– És neked mi lett a végeredmény? – kérdeztem Pétertől.

– Ó, nekem még van dolgom – azzal kirázta a batyuból a lapjait. – Én tizennyolcat gyűjtöttem be, valamiért szinte mindenki nekem akarta adni az adagját. Van mit csinálnom. Van három fény, egy árnyék, négy élet, két igazság, három vezető, és öt szeretet – a végét könnyedén akarta mondani, de pont emiatt kissé megbicsaklott a hangja. Nem néztem rá, éreztem, hogy megint zavarban van. Olyan embernek látszott, aki tele van kedvességgel, szeretettel, mégis ebből van még nagy feladata. Vajon van családja? A kezén nem volt jegygyűrű.

Mellettünk hangos nevetés harsant, a lendülettől valaki a hátamnak borult. Gábor derült az olaszokkal valamin. Ránk nézett.

– Ne lógassátok már az orrotokat. Ez csak játék, ne vegyétek olyan komolyan!

   Igyekeztem más témát keresni:

– Te mit húztál? – kérdeztem tőle.

– A szokásosat. – A szőnyegre borította a batyuja tartalmát, és belekavart a papírhalomba: – Egy halom diplomata szerep, három rugalmasság feladat, meg a teremtés négyszer, plusz két mindenség. A teremtést csinálom, és amikor kész egy-egy szobor, akkor igazán teljesnek érzem a mindenséget. Amíg ezek benne vannak a csomagban, az jó, mert azt jelenti, van még mit kihoznom magamból.  Az, ami mindig sok, a diplomatikusság, rugalmasság. Zsuzsa is állandóan csitít, hogy a világot nem lehet csak úgy megfaragni, mint egy márványtömböt. És mivel a felszálló holdcsomópontom a Mérlegben van, az a dolgom, hogy tudjam rugalmasan kezelni a dolgokat. Jó, jó, majd igyekszem! – a kis cetliket visszagyömöszölte a batyuba, és elkomolyodott. – Persze nem árt, ha ezt időnként az ember orra alá dörgölik. Nem olyan könnyű változni.

   Visszafordult az olaszokhoz. Péter felvette a szőnyegről a kitöltött lapjaimat.

– Kíváncsi vagy, hogy mit jelentettek azok a lapok, amiket húztál?

– Persze. Voltak benne egész érdekesek.

– Hogyan szeretnéd, elmondjam én röviden a magyarázatokat, vagy segítsek megkeresni a kártyákhoz tartozó könyvekben az értelmezést? – mutatott a kupacban álló kötetek felé.

Nem voltam biztos abban, hogy érteném a komoly ezoterikus szövegeket, és szívesebben beszélgettem volna Péterrel, mint hogy csöndben belemélyedjek egy könyvbe.

– Jobb szeretném tőled hallani. Nem kell mindent részletesen elmondanod, mert van, ami a kép alapján is teljesen egyértelmű volt. Először inkább arról beszélj, hogy mit jelentenek ezek a csakrák, és azok a szavak, amiket le kellett írni!

– Nagyon röviden és leegyszerűsítve ezek a csakrák energiapontok, és bizonyos tulajdonságokhoz köthetők. Ebben a játékban azért nem kell sorba menni, mert az így véletlenszerűnek tűnő választás is jelez. Ahhoz megy az ember először, ami a legerősebb, legkiegyensúlyozottabb nála, és azt hagyja a végére, ahol valami komolyabb gondja van. Mint az életben is, halogatjuk a problémákat.

A vörös az első csakra színe, ez a gyökércsakra, lent a farkcsontnál. Ez adja az alapokat, a gyökereket, a stabilitást az életben, és az a kártya, amit itt húztál, mutatja, hogyan állsz jelenleg ezen a téren. Az a három szó, ami a kártyáról eszedbe jutott, azt jelzi, hogyan éled meg a jelenlegi helyzetet. A Föld szóról pedig a biztonsághoz, a gyökereidhez való viszony látható. A kártya az Arthur Tarot volt, az angol mondakör jelképei vannak a lapokon. – Ránézett a papíromra.– Nagyszerű, ott minden rendben volt nálad. A Stonehenge kártyája nagyon erős földenergiákra utal. Bár csak ötödiknek mentél oda, tehát nem bízol benne eléggé, pedig nagy erő van benned.

A következő a narancssárga, a szexcsakra, a teremtésről és a szerelemről szól. Az a két kis kártya, amit itt húztunk, a Transzformáció társasjáték tartozéka. A Visszatartó erő kártya jelzi, hogy mi akadályozza a benned levő teremtő képességek működését, a Felismerés kártya pedig azt, hogy mire kell rájönnöd ahhoz, hogy jól tudd használni ezeket az energiákat.

– Ehhez mentem hatodiknak.

– Az azt mutatja, hogy eléggé problémásnak érzed ezt a területet magadban. Nyugi, elég sokan így vagyunk ezzel, az angyalembereknek általában nehézséget okoz a párkapcsolat. Angyali szinten nincsen neme az embernek, nincs ez az erős férfi-nő különbség. Az egyébként fejlett szellemi oldalunk ezen a téren olyan, mint egy naiv óvodás. Álmodozunk, csodára várunk, tökéletes társra, akivel majd össze lehet olvadni, aztán ha véletlenül találunk ilyet, akkor meg elveszítjük önmagunkat a kapcsolatban. De a többség csak keres, és nem talál hozzáillő társat.

   Gábor fordult újra oda, úgy tűnt, a nagy beszélgetés közben errefelé is van füle:

– Vagy ha talál, akkor megrémül attól a hatalmas érzéstől, ami az emberi részéből feltör. Mert a legtöbb ember csak álomszinten ismeri a szerelmet, aztán ha igazán eljön, megrémül tőle.

– Saját élménye van – somolygott Péter.

– Jól van, na. Még mindig nem beszéltem vele. – Úgy tűnt, ez valami kényes téma, mert gyorsan visszatért az olaszokhoz.

Péterre néztem.

– Plátói szerelem – emelte a mennyezet felé a tekintetét Péter.– Illik egy nagy művészhez, helyettesíti a múzsa csókját.

   Gábor visszanézett a válla felett, és összevonta a szemöldökét.

– Majd akkor beszélj, ha te is megéled úgy igazán a nagy szerelmet! Kíváncsi vagyok, te milyen bátor legény leszel!

   Ettől most Péter kezdett gyorsan mással foglalkozni, és buzgón elkezdte a lapomat tanulmányozni.

– Na, nézzük, mit húztál ennél a csakránál.

– Azt, hogy a magányosságom tart vissza.

– Hát, máris itt a lehetőség, hogy ne legyél olyan magányos – ezt Gábor mondta. Elpirultam. – Már úgy értem, hogy itt van egy csapat ember, akik között jól érezheted magad – fűzte hozzá mosolyogva, azzal visszafordult a többiekhez.

– És mit húztál rá?

– Ezt nem értettem. Mi az, hogy „eleget teszel vállalt kötelezettségeidnek”?

– Azt kell felismerned, hogy elég az, amit csinálsz, nem kell túlteljesíteni. Jellemzően a Szűz jegyűek tanulnivalója: elfogadni az elég jót, és nem az elérhetetlen tökéleteset hajszolni. Tehát fogadd el, hogy elég az, amit csinálsz, mert ezzel felszabadíthatod magad, és többre leszel képes. Ne akarj görcsösen megfelelni, mert merev izmokkal kisebb a teljesítményed, mint lazán, felszabadultan.

Amit a víz szóról írtál, az pedig az érzelmeidhez, az ösztöneidhez való viszonyodat jelzi.

A következő a hasi vagy napfonat csakra. Ez jelzi a benned levő erőt, öntudatot, az önmegvalósítási képességedet. Az itt levő kártya a Symbolon volt. Ez a horoszkóp jegyeit párosítja össze, és így mutatja meg az emberben levő különböző szerepszemélyiségeket. Ez Zsuzsa kedvenc kártyája.

   A nevére Zsuzsa nézett felénk az előttünk ülő csoportból.

– Igen, ez a rendszer nagyon jó tükör annak, aki bele mer nézni – mondta. – Jól lehet használni, ha az ember igazán kíváncsi arra, hogy mi okozza a problémáját, de sokan nem szeretik, mert nem olyan ködös és többértelmű válaszokat ad, mint a tarotkártyák, hanem jóval direktebbeket.

– Jósolni szoktak vele? – kérdeztem kételkedve.

– Jósolni bármivel lehet, még kávézaccal is – legyintett Zsuzsa. – De a jövő sohasem kőbe vésett tény, hiszen a következő pillanatban a szabad akaratoddal bármit módosíthatsz. A jóslat csak a benned levő életterv pillanatnyi állapotát mutatja meg. Amikor kihúzol egy kártyát, a tudatalattid pontosan látja azt, tehát valójában csak választasz egyet a csomagból ahhoz az elképzeléshez, ami éppen a fejedben van. Ezért értelmetlen dolog olyat megkérdezni, hogy szeret-e engem ez vagy az a fiú, mert úgyis azt a kártyát húzod, amit te erősebben hiszel a kérdésről. Ha teljes szívvel hiszed, hogy a másik csak téged szeret, akkor azt a kártyát fogod választani, és ez még jobban megerősít, bármi is a valóság. Ha pedig csak nagyon szeretnéd, hogy az a srác vonzódjon hozzád, de valójában kételkedsz benne, akkor a kétséget húzod. Tehát a kártya, vagy bármilyen más jóslat nem a külső valóságot mutatja, hanem a benned lévő világot, és azt, hogy abból milyen események következhetnek. De a megvalósulás már a többi szereplő szabad akaratától is függ, és egyáltalán nem biztos, hogy olyan lesz, mint amit te vártál. Ha ezt figyelembe veszed, és ilyen szemlélettel nézed a kihúzott kártyát, akkor az eredmény nagyon jól használható önismeretre. Olyan, akár egy jó, önkiszolgáló pszichológiai teszt. Az van benned legbelül, amit a kártya mutat.

– Olvastam olyat, hogy nem mindegy, melyik kézzel húzunk.

– Van, aki a bal kezet tartja jónak, mert az az ösztönösebb oldalunk. Szerintem az ember nyugodtan használja azt a kezét, amelyik spontán módon adódik. Én azt tapasztalom, hogy a tudati témákról szóló kérdéseknél az emberek inkább jobb kézzel nyúlnak a lapokhoz, az érzelmi témájúaknál meg gyakrabban bal kézzel. De nincs rá szabály.

– És hogyan húzhatok kétszer ugyanolyan kártyát?

– Akarattal sosem, mert ez a tudatalattid megnyilvánulása. Ha bizonyítékot akarsz, és újrahúzol, akkor a tudatalattidban kétség van, tehát annak megfelelő lesz az eredmény: valami értelmetlen, bizonytalan felelet. Ha azért akar valaki másodszor is húzni, mert nem akar szembenézni a kapott válasszal, akkor gyakori, hogy kiveszi ugyanazt a lapot, vagy ahhoz nagyon hasonlót, mintegy más megfogalmazásban ugyanazt az üzenetet. – Az egyik lány kérdezett valamit a másik csoportban, és Zsuzsa visszafordult feléjük.

– Na, menjünk tovább – mondta Péter. – Az, amit itt a tűz szóhoz írtál, a saját erőddel való kapcsolatodat jelzi. Látom, itt a Szabadulás nevű kártyát húztad, bár szerintem a Születés jobban kifejezi a jelentését. Ez ide nagyon megfelel.

– Másodiknak ehhez mentem.

– Igen, úgy tűnik, ez az energia is jól működik benned. A Symbolonban sok olyan lap van, ami problémát mutathatna, de ez tökéletesen megfelel a jelenlegi helyzetednek. Természetes, hogy még félsz az új világtól, de a kártya szerint már kibújtál a tojáshéjból – kedvesen rám mosolygott. – Csak vigyázz, meg ne fázz.

– Örültem ennek a lapnak, nekem is nagyon tetszett.

– A következő a zöld, a szívcsakra, ami az érzelmek, a szeretet képességét mutatja. Azok a szép, színes lapok a Belső gyermek kártyacsomagból valók. Az is egy tarotkártya, ahol a szimbólumokat mesehősök, manók és tündérek jelenítik meg. Mit húztál?

– Szépet, a Föld Gyermeket.

– Hűha!  – Gábor megint felénk fordult, és füttyentett. Ha nem angyalemberek közt lennénk, azt gondolnám, hogy hallgatózik. – Ez igen! Lehet, hogy Péter kincset talált a Nap utcában?

– Miért?

– Az egy erős lap, ritkán húzzák közülünk. Nagy belső stabilitást mutat, ami nem túl jellemző az angyalemberekre.

– Lehet, hogy nem vagyok az.

– Lehet, de az biztos, hogy különleges vagy. – Vizsgálódva nézett rám egy ideig, aztán megcsóválta a fejét: – Egyre kíváncsibb vagyok arra, mit rejtegetsz magadban.

– Én is – értettem egyet vele.

– Na, haladjunk gyorsabban – szólt közbe Péter –, mert mindjárt nagy lesz itt a nyüzsgés.

A következő állomás a kék, ez a torokcsakra, és az önkifejezés, a kommunikáció képességéről szól. Itt a Ji King adta a válaszokat, ami egy ősi kínai jóskönyv. A módszer eredetileg pénzfeldobással működik, és úgy áll össze a különböző vonalakból a jel, de mi az egyszerűség kedvéért a kártyákat használjuk. A lapon a jel mellett kép is van, ami segíti az értelmezését. – Rápillantott a papíromra. – Úgy tűnik, ez is rendben van nálad. A 48-as kártya a kút, ami az Élet vizét vagy a Tudás forrását jelképezi, onnan kell a tudatod vödrével meríteni.

– Igen, erről nekem is ez jutott eszembe.

– Ha lesz időd, holnap olvasd el, mit ír erről Müller Péter a Jóskönyvben. Jó mondatok vannak benne. A másik kártya, amit kaptál, a 13-as, az Emberi közösség. Hát ez az, ahol most vagy – mosolygott rám. – A könyvben erről is sokkal találóbb mondatokat olvashatsz, mint amiket én mondhatnék neked, a lényeget pedig a kép úgyis mutatta.

– És az a kártya mit jelentett, amit én húztam neked? – Lehet, hogy nem kellett volna megkérdeznem, mert Péter újra zavarba jött.

– Az a 44-es, az Érintkezés volt – mondta gyorsan, majd azonnal folytatta az én elemzésemet. – Ezután jött az ibolyaszínű állomás, a harmadik szem vagy homlokcsakra. Ez adja a tisztánlátást, a tiszta öntudatot. Láttam, ezt hagytad utoljára, és ennek az üzenete nem tetszett.

   Vissza kellett terelnem a gondolataimat, mert közben igyekeztem megjegyezni a Péter által húzott Ji King kártya számát, és elhatároztam, hogy ezt is megnézem holnap a könyvben. De a lapomra pillantva eszembe jutott az utoljára húzott, őrült nőalakos kártya.

– Hát az elég ijesztő volt.

– Ez az Osho-féle Zen tarotkártya, és ez is tud nagyon mellbevágókat válaszolni. Az, amit húztál, a Bűnösség kártyája. Azt jelzi, hogy valamilyen bűntudat miatt becsukod a szellemi szemedet a látás elől, mert félsz érzékelni azt a világot, ami ott van. Elsőre nem értetted, ezért kaptad meg még egyszer, és mindjárt tudtál magadnak jó tanácsokat adni. Hiszen az, amit a kártyáról írsz, természetesen neked szól. Én mit húztam neked?

– Nagyon jót, használt a lelkemnek. Szivárványszínű emberek veszik körbe a földgolyót.

– Annak az a neve, hogy „Mi vagyunk a világ”. Ezt magyarázni se kell. Végül a fehér a koronacsakra, a magasabbrendű én, a megvilágosodás területe.

– Ide mentem először. De csak azért, mert az volt pont szemben velem.

– Milyen érdekes véletlen, nem? Vagy azt gondolod, hogy ezek csak esetleges dolgok, vagy elhiszed, hogy mindennek lehet jelentése akkor is, ha nem érted a konkrét összefüggéseket. Ha jelent valamit, akkor jót jelent. Ez most a legerősebb csakra benned. Igaz, hogy jelenleg valószínűleg nem érzékeled ezt, mert a szorosan összezárt harmadik szemed miatt nem látsz oda át, de szoros a kapcsolatod a szellemi síkkal. Ezek a szép lapok Doreen Virtue arkangyal kártyái. Na, ezzel be is fejeztük – nézett fel, és nyújtotta a papírlapomat. – Ma már nem érdemes gondolkodnod rajta, hagyd inkább leülepedni a hallottakat, és majd pár nap múlva újra előveheted. Mindegyik kártyához van könyv itt a Központban, azokban olvasgathatsz azokról a lapokról, amik ma üzentek neked.

– Kösz a segítséget – vettem át a teleírt papírt. – Hát, szivárványszínű egy tükör ez, amibe ma belenéztem.

– Akárcsak te – mondta Péter egy kedves mosollyal.

 (folytatás a következő fejezetben)    Forrás: www.angyalemberek.gportal.hu