|
Adamus: MESTEREK Sorozat: Tudathullámok 2.rész
2010.04.11. 18:16
MESTEREK SOROZAT:
8. SHOUD: „Tudathullámok” – Adamus közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában 2. részlet
(folytatás az előző fejezetből)
...Akkor most terjesszük ki a tudatosságukat és az együttérzésünket ebbe az energiába, a terrorista csoport tudatába. Csak legyünk ott. Vegyünk egy mély lélegzetet, és egyszerűen csak legyünk ott. Semmi oktatás. Semmi szükség arra, hogy a hangotokkal csevegjetek velük, és ezzel eltereljétek őket, ugyanúgy, ahogy nektek sincs semmi szükségetek arra, hogy más hangok csevegjenek és eltereljenek benneteket. Csak legyetek ott, minden egyes részetekkel….
(szünet)
A bölcsességetekkel…
Mindazzal, amit az évek során megtanultatok a tudatról és az energiáról…
(szünet)
Hozzátok ezt magatokkal.
És azt is, amit megtanultatok az önmagatokon belüli küzdelemről, és amit a szélmalomharcokról tudtok - hogy ez igazából csak egy óriási illúzió.
És azt is, hogy tudjátok, hogy amikor végre szeretitek magatokat és megbíztok magatokban, akkor semmiféle terrorizmusra sincs szükség. A dolgok továbbviteléhez nem kell felrobbantanotok dolgokat.
Csak legyetek ott, ebben a pillanatban.
(szünet)
Ahogy erre már valószínűleg rájöttetek, ez a csoport a bolygónak nem csak egyetlen földrajzi pontján működik. Hanem a nem fizikai birodalmakban is. Sőt, a lényeg az, hogy a fizikai birodalmakban működő embereket a más birodalmakban élő lények manipulálják, és a saját hangjukat, elvárásaikat és terveiket kivetítik az emberekbe.
Legyünk csak most ott az összes többi birodalomban – az igaz Én Vagyok Jelenlétben.
(szünet)
És most szelíden, óvatosan hozzátok ide vissza a fókuszotokat, de lényegében egy részetek még mindig ott van. És emlékezzetek – ne legyenek elvárásaitok a végeredményt illetően. Semmi elvárás. Abban a pillanatban, ahogy teret engedsz egy elvárásnak, máris ráhelyezel egy egyensúlytalanságot. Tehát ne legyenek elvárásaitok a végeredmény felől: az lesz, ami lesz.
Vegyünk egy mély lélegzetet! És folytassuk az itteni munkánkat, de tudjátok, hogy ott aktivitás zajlik. Alig várom már, hogy beszéljünk erről a következő összejövetelünkön!
Ki mozgatja a szálakat?
Akkor most tényleg váltsunk sebességet egy pillanatra! Azt fogom kérdezni tőletek, hogy ki mozgatja a szálakat az életetekben? És Lindát arra fogom kérni, hogy szaladjon körbe a mikrofonnal.
LINDA: Szívesen.
ADAMUS: Akkor rögtön itt kezdeném. Kezdjük Onnal, azaz Garrettel! A te életedben ki rángatja a drótokat?
GARRET: Sokszor az aspektusaim, akik üvöltenek.
ADAMUS: Sokszor az aspektusok, akik… köszönöm az őszinte válaszodat. Abszolút. Jó. Linda most te jössz, te választasz.
LINDA: Oké. Van valaki, aki önként jelentkezik? Mer valaki jelentkezni?
ADAMUS: Ki teremti meg az életedben a valóságot? És igen, ez egy trükkös kérdés.
LINDA: Ők mindannyian.
ADAMUS: Ki teremti a valóságot?
MARY: Sokszor az elmém.
ADAMUS: Az elméd, igen, ez helyes válasz. (Lindához szólva) Jobban teszed, ha Adamus díjat is viszel magaddal, mert az az érzésem, hogy ez jobb lesz, mint vártam. Tehát igen, néha az elméd.
LINDA: Van díjnyertes?
ADAMUS: Igen, Marynek adj, legyél szíves. Mary díjat kap. Tehát, ki mozgatja a szálakat? Tudom, hogy te akarsz válaszolni (mondja Jane-nek) Ma annyira sugárzol.
JANE: Köszönöm. Az a lista, ami a táblára fel lett írva. Pont ugyanazok.
ADAMUS: A táblára felírt lista. Igen, ez jó. De már mondták, ezért nem tudok neked díjat adni, bár igazad van. És nem akarlak zavarba hozni emberek milliói előtt. Vagy talán milliárdjai előtt. Igen.
SHAUMBRA: (nő). Én. Én mozgatom a szálakat. Én teremtem a saját valóságomat.
ADAMUS: Te. Tényleg?
SHAUMBRA (nő) Igen.
ADAMUS: Valóban? És mikor?
SHAUMBRA (nő): Mielőtt idejöttem volna erre a bolygóra.
ADAMUS: Valóban?! És emlékszel erre?
SHAUMBRA (nő) Nem.
ADAMUS: Ki volt ott veled?
SHAUMBRA (nő): Ez egy nagyon jó kérdés.
ADAMUS: De hát azt mondod, hogy teremted a valóságodat, de közben meg…
SHAUMBRA (nő): Itt lent. Itt lent.
ADAMUS: Itt lent.
SHAUMBRA (nő): Igen.
ADAMUS: Rendben, de nem a szüleiddel kezdődött az egész?
SHAUMBRA (nő): De igen.
ADAMUS: Oké. De nem emlékszel.
SHAUMBRA: (nő): Nem emlékszem arra, őket választottam, de tudom, hogy így volt.
ADAMUS: Csak hiszed, hogy te választottad őket.
SHAUMBRA: Korrekt.
ADAMUS: De nem tudod, hogy ezt tetted, mert különben elmesélnéd nekem a többi angyallal való összejöveteledet, és azt is, hogyan választottad ki a szüleidet. Nem választottad meg a szüleidet…
SHAUMBRA: Pedig ki tudnék rá találni egy jó sztorit.
ADAMUS: Igen. Végezd el a DreamWalker Születést! És akkor majd rá fogsz jönni, hogy az alagút visszaszippantott téged a Földre, egy csomó beteljesületlen vágy következtében, te pedig kiabáltál és rúgkapáltál. Ez nem egy tudatos választás eredménye volt - gyűlölöm ezt mondani neked.
SHAUMBRA: Oké, ez van.
ADAMUS: Minden szeretetemmel és együttérzésemmel mondom ezt, de nem te választottad ezt.
SHAUMBRA: Oké. (nevetés, ahogy Linda átnyújt Adamusnak egy díjat.)
ADAMUS: Pénzt vártam! Tehát ki mozgatja a szálakat Greg?
GREG: Sajnálatos módon, néha a bürokrácia.
ADAMUS: Igen, a bürokrácia mozgatja a szálakat. Ők mozgatják, te pedig bedőlsz nekik, egy kis bábuhoz hasonlatosan. (Adamus úgy táncol, mint egy marionett bábu) Igen.
LINDA: Jaj, de édes. Csináld még egyszer!
ADAMUS: Mint egy dróton rángatott báb, mivel bedőlsz annak a hitrendszernek, hogy a bürokrácia mondja ki a végső döntést.
GREG: Nem mindig.
ADAMUS: Ez jellemző. Nem mindig. Nem. Nem. Sokszor. Egyáltalán nem mindig, de ez egy jó megfigyelés. Oké.
LINDA: Kap díjat?
ADAMUS: Nem egészen. Nem, nem. A díjakat azok kapják, akik „Ó”-t meg „Á”-t váltanak ki a többiektől. Valaki a kezét nyújtja.
LINDA: Ó, remek! Ön aztán igen bátor uram!
ADAMUS: Ki mozgatja a szálakat?
TIBOR: Az első gondolatom az volt, hogy nem tudom. Hogy egyáltalán nem tudom, de…
ADAMUS: Ez jó. Maradjunk is ennyiben. Adj neki díjat! De most már folytathatod. Tessék, mondjad!
TIBOR: De amikor elengedem azt, hogy megpróbáljak rájönni, és mivel úgysem tudom kitalálni – a „nem tudom”-ot – ez egészen társteremtőnek hangzik. Minél inkább elengedem a nem tudom-ot, annál inkább megengedem, hogy mindannyian együtt előálljunk azzal, amit meg akarunk tenni és meg akarunk élni és meg akarunk tapasztalni. (valaki azt mondja: Hűha!)
LINDA: Honnan jöttél?
TIBOR: A Forrásból.
ADAMUS: A Forrásból! (Adamus nevet, a közönség nevet és tapsol) (Lindához) Arra kérnélek, hogy menj oda az asztalunkhoz!
LINDA: Édes Istenem!
ADAMUS: Őket szinte senki sem kérdezi. Bármelyikőtök válaszolhat. Ki mozgatja a szálakat?
MICHELLE: A Tudat Testem.
ADAMUS: A Tudat Tested. Oké,jó. Tartsd magadnál a mikrofont, mert ezt még itt folytatjuk. Tehát a Tudat Tested. Rendben, de hiszen még csak egy hónappal ezelőtt szereztél tudomást a Tudat Testről.
MICHELLE: Hm.
ADAMUS: És mi a helyzet az életed többi tapasztalatával egészen 2010. februárjáig – azok vajon honnan származtak? Ki mozgatta a szálakat?
MICHELLE: Az aspektusaim.
ADAMUS: Az aspektusok. Igen, igen, ez jó.
MICHELLE: Az aspektusaim mozgatták a szálakat, de a Tudat Test keltett bennem jobb érzést.
ADAMUS: Helyes.
MICHELLE: Tehát számomra a Tudat Testem a válasz.
ADAMUS: Ez egy jó válasz, de igazából még egyikőtök sem hiszi ezt el. Egyikőtök sem tapasztalja még ezt.
LINDA: Attól még kap díjat?
ADAMUS: Hát, nem igazán. Sajnálom, majd legközelebb. Hát, igen.
RICKI: A körülöttem lévő emberek, akiknek megengedem, hogy irányítsanak, kontrolláljanak engem.
ADAMUS: A körülötted lévő emberek.
RICKI: Ők mozgatják a szálakat.
ADAMUS: Abszolút. Ők mozgatnak téged. És…Nancy?
NANCY: Tessék?
ADAMUS: (nevetve) Nancy, Kathy. Csak fel akartam kelteni a figyelmet erre az asztalra. Mindig olyan keményen dolgoznak, hogy titeket szolgáljanak. Tehát a te életedben ki rángatja a szálakat?
NANCY: Szerintem az attól függ, hogy éppen mit csinálok. A munkában a főnökeim.
ADAMUS: Helytálló. Pontosan.
NANCY: Otthon pedig megint attól függ, hogy éppen mit csinálok. Az unokáim.
ADAMUS: Helyes. Rendben.
NANCY: Mindig attól függ, hogy éppen mit csinálok.
ADAMUS: Jó. Jó. Őszinte válasz. Kathy?
KATHY: Egó.
ADAMUS: Egó, egó. De hol az egó?
KATHY: Ez mind az. (a listára mutat)
ADAMUS: Ez mind az. Oké, rendben. Jó válasz.
Apropó, na nem azért, hogy kijavítsalak, bár folyton ezt teszem. Az egó nem egy rossz dolog. Az egó lényegében az „én megyek, elindulok, kiterjedek, tapasztalok”-ból származik. De az út során az egó egy rossz szóvá vált, pedig igazából nagyszerű sok egóval rendelkezni. (nevetés, ahogy Adamus pózol egyet)
LINDA: Hála Istennek!
ADAMUS: Ti az egóra negaív értelemben gondoltok, mint amikor valaki egoisztikus, öntelt, énközpontú. De van egy határvonal, ami hajszálvékony ugyan, de egy határvonal aközött, amikor abszolút énközpontú vagy és táplálkozol, azaz energiát lopsz másoktól és aközött, amikor tudatos vagy magadra, és betölt az éned, ami alatt azt értem, hogy nincs szükséged arra, hogy energiát lopj másoktól. Annyira tudatában vagy önmagadnak, és annyira átkozottul szerelmes vagy saját magadba, hogy nincs szükséged arra, hogy lopj. Nincs szükséged arra, hogy kifogásokat gyárts a magad számára. Semmi kétséged sincs önmagaddal kapcsolatosan, ezért aztán nyitottan és örömmel tudod kifejezni magad. Nincs szükséged arra, hogy visszafogd magad. Na ez az egó egy csodálatos dolog. Ez az Én Vagyok kifejezése.
Még egy pár kérdés. Siglinde?
SIGLINDE: A fizikai test is mozgat egy-két szálat.
ADAMUS: Abszolút. A fizikai test sok szálat mozgat. Teljes mértékben. Lehet egy igazán jó napod, aztán rád tör a fájdalom, a biológiád hangja előugrik, és elkezd kiabálni, és ez elront egy jó napot. Igen. Aleya?
ALEYA: Nálam ez azon múlik, hogy éppen mekkora a magamba vetett bizalmi szintem. Az, hogy mennyire bízom meg éppen saját magamban a pillanatban, az azon múlik, hogy egyetértek-e az aspektusokkal, vagy..
ADAMUS: Helyes.
ALEYA: …. vagy az Én Vagyok-kal értek-e egyet.
ADAMUS: Oké. Pontosan. Nagyon őszinte válasz. Igen. Néha a bizalom hiányából fakadóan megengeded, hogy mások mozgassák a szálakat. Vannak olyan napok ugye, amikor könnyebb, ha mások mozgatják a szálakat (Adamus úgy táncol, mint egy marionett bábu) és te…
LINDA: Erről lemaradtam. Sétáltam. Láthatnám újra?
ADAMUS… és hagyod, hogy mások mozgassák a szálakat (ismét táncol)…Cauldrének ez nem tetszik.
LINDA: Valóban?!
ADAMUS: Nem, nem.
SHAUMBRA: (férfi) Ahogy ezt most mondod, ez szinte olyan, mintha azt mondanád, hogy mások befolyásolnak minket. A te szálaidat hogyan mozgatja a bábjátékos? Ki nyomkodja a gombjaidat? Hát nem lenne sokkal jobb, ha azt a csendes hangot látnád, ami belül van, és egyre inkább tudatos választásokat hoznál a tudásodból fakadóan?
ADAMUS: Á, azt hiszem most már haza is mehetek! Nem kell befejeznem ezt az előadást, de lenne még egy pár érdekes diagramom. Tehát igen, két kis díj. Igen.
LINDA: Ó, hála Istennek!
ADAMUS: De én ezt egy kicsit másképpen fogom ezt elmondani. Nem jobban, csak máshogy.
EDITH: Az aranyat akarja.
ADAMUS: Azzal hamarosan előrukkolunk.
Akkor most a táblához megyek, hogy felrajzoljak egy pár diagramot. Tehát a kérdés az: ki mozgatja a szálakat? És ha azt mondtátok volna, hogy senki, akkor hazugnak kellett volna, hogy nevezzelek benneteket.
EDITH: Ebben mi lett volna az újdonság? (nagy nevetés)
ADAMUS: (nevetve) Ó, adjatok neki valamit! Valamit! Igen, köszönöm. Ó, hogy ez milyen nagyon emlékeztet engem a mi Régi Misztérium Iskoláinkra, amikor is ez napokig is eltartott. Előfordult, hogy még jól le is ittátok magatokat, másnap meg nyomorultul éreztétek magatokat, néha pedig csak valódi szépség és öröm volt. Ez hiányzik, de itt vagyunk, és most megint ezt tesszük.
Tehát időnként… sok New Age-es van tagadásban, és azt mondják, hogy az ő szálaikat senki sem mozgatja. Ezért aztán megkérdezem őket… de veletek ezt nem tudtam megtenni. Próbáltalak erre ösztökélni benneteket, hogy rávegyelek titeket azokra a lósz*r válaszokra. De drága Shaumbra, néha az a válasz, hogy: „Senki. Én teremtem a saját valóságomat.” – Amire én azt mondom: -Ó, igazán?! Szóval vannak bizonyos képességeid és tehetségeid – mondd, ezeket hol szerezted?” – És ilyenkor azok a mások, akik nem igazán valódiak, azt felelik: - „Nos, én teremtettem.” – Tényleg?! Akkor emlékszel is a teremtésükre?- „Nos, nem, de akkor is én teremtettem.” – Aztán vannak olyanok, akik azt mondják: -„Én vagyok a saját valóságom teremtője.” – Én erre azt kérdezem: -Valóban?! És mindössze ezt bírtad megteremteni?” – Ez vicces volt. (nevetés) Szóval gyakran hallom ezeket az ezoterikus válaszokat, de a valódi életben nem alkalmazzák ezt. Ezért ők nem valódiak, nem igazak.
A tudat hullámformái
A hátralévő pillanatainkban, amik órák is lehetnek, azt szeretném megbeszélni veletek, hogy ki mozgatja a szálakat, és meg akarom válaszolni a saját kérdésemet – azt a kérdést, ami sokatokat oly sokszor összezavart – rendelkezik-e az ember szabad akarattal? Ezt ma meg fogjuk válaszolni. És meg fogjátok látni, hogy ez megéri a pénzeteket. Van-e az embernek szabad akarata?
EDITH: Szabad választásuk van.
ADAMUS: Igazán?
GARRET: Nagyon drága választás. (nevetés)
ADAMUS: Akkor most rajzolni fogok. Tehát rajzolok, és ez az egész teljesen szimbolikus. Ne vegyétek a rajzot szó szerint, de így jól tudom ábrázolni a dolgot.
A forrásotok egy utazáson vesz részt. Az Énetek egy utazáson van. És az elmúlt alkalommal beszéltem nektek a Tudat Testről, de a Tudat Test egy másmilyen hullámformával bír, vagyis egy másmilyen táncot jár. A Szellemed egy hullámformával bír. Ez egy csodálatos hullámforma. Ne vegyétek ezt szó szerint – ez itt szimbolikus.
(Adamus felrajzol egy hullámformát.)
A Szellemed ezen az utazáson vesz részt, és meg vannak a maga vágyai. Ezeket a vágyakat könnyedén össze lehet foglalni. A Szellemed, a te Éned meg akarja ismerni saját magát, az ősrégi kérdést megválaszolván, amit te magad tettél fel valamikor nagyon régen: -„Ki Vagyok Én?” - És azóta is ezt teszi. Meg akarja ismerni Önmagát és teszi ezt azáltal a három dolog által, ami a tapasztalás, a kiterjedés, és a kifejezés.
Ez az, amit a te Szellemed, Isteniséged, vagy nevezd ahogy akarod – tenni akar. Ott van odakint, és táncol, lebeg. Mindössze meg akarja ismerni önmagát, és tapasztalni akar. Képtelen megismerni saját magát a tapasztalás hiányában, ezért aztán tapasztalásokon megy keresztül. És folyamatos tágulást, kiterjedést akar. Ez a Szellem öröme, a kiterjedés. A visszafelé haladás nem működik. A semlegesben, az üresben maradás, vagy a parkolás előbb-utóbb robbanáshoz vezet. Nagy robbanáshoz! Valaminek tovább kell mozdítani az energiát! Tehát ki akar terjedni, és ki akarja fejezni ezt az örömet! Csak tudni erről az örömről önmagad belsejében, de nem juttatni azt kifejezésre, nos, hát ez beteljesületlenség. Ezért aztán ki akarja ezt fejezni – az éneklés, a zene, a könyvek, egy munka, egy rossz párkapcsolat, egy betegség által. Ezek mind a kifejezés vagy megnyilvánulás formái, és ez az, amit a te szellemi hullámformád tesz.
Van egy másik hullámformád is – nos, nevezzük ezt embernek. Az emberi hullámforma valahogy így néz ki. (Adamus rajzol egy újabb hullámformát, az előzővel ellentéteset – a képen)
Az emberi rész, aki jelen pillanatban a tudatosságod legnagyobb részét lefoglalja, teljesen másféle táncokat jár, és mások a vágyai is. Sok-sok elvárása és terve van, mert általában nem látja a Szellemet, és ezért aztán azt hiszi, hogy magától cselekszik. Ennek következtében aztán roppant védekező, nagyon elszigetelt, és olyan dolgokat akar, mint amilyen a túlélés. Ez egy régi lemúriai programozottság – a túlélés. Menj el a Földre, maradj is ott – lépj be a biológiába, mert akkor aztán lesz ám tapasztalásban részed – de ott is maradsz. Ezért aztán túlélsz. Régi programozás.
Remélem, képesek leszünk elvenni ezt a túlélésre vonatkozó programozottságot, mert ez valójában minden értelemben egy fájdalom. Nincs szükséged túlélni – élni van szükséged.
Tehát ez túlélni akar. Egy bizonyos fokig kényelmet, komfortot és élvezetet, gyönyört akar.
Az élvezeti rész a régi Atlantiszi programozottságból származik. Létezik egy élvezeti vagy gyönyör központ, ami mindenkibe bele lett programozva. Hogy miért? Mert ezzel rá tudod venni az embereket, hogy nagyon keményen dolgozzanak, és elképesztő tetteteket vigyenek véghez, és akkor a nap végén majd kapnak érte egy apró kis jutalmat – egy kis szexet, egy kis alkoholt, egy kis elismerést, vagy bármi mást – egy kis hatalmat. Tehát ez a komfort és élvezet rész. Sajnálom, ha nem tudjátok elolvasni az írásomat.
LINDA: Hát nem jó, de elmegy.
ADAMUS: Fordítsd a kamera felé. A komfort és az élvezet szintén olyan programok, amiktől szeretném látni, hogy megszabadulunk, elengedjük. Nincs szükséged egy kis jutalomfalatra a nap végén. Nem vagytok már többé laboratóriumi patkányok, ahol el kell jutnotok a finom falatokhoz.
A cukor egy fantasztikus felfedezés volt a maga idejében, és a cukor lényegében… óvatosan kell itt fogalmaznom. Nos, nem fogok. A cukor egy bizonyos mértékig egy hipnotikus réteg energiával rendelkezik. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a cukor rossz, csak azt, hogy a cukor beindít valamit bennetek energetikai értelemben, nem biológiai vonatkozásban - amitől azt hiszed, hogy jól érzed magad. A gyerekeknek vajon miért adnak cukrot? Hogy elhallgattassák őket! Ez nem jó nekik. Ettől egy dühöngő energetikai állapotba kerülnek. Mert a cukor egy hipnotikus drog. Ezt le is írhatjátok: -„Adamus azt mondta, hogy a cukor egy hipnotikus drog.”
Tehát az emberi szükségletek az alábbiak: a túlélés, az élvezet, a komfort, majd jönnek a többi energiák, mint amilyen a kontroll és a hatalom. Ezeket imádja. És akkor elkezdi építeni a személyiségét. Ez az egó negatív értelmezése. Vagy hívjuk inkább személyiségnek. Régi programozás.
Tehát ez az emberi hullám állandóan saját maga megerősítésén fáradozik. A Szellem – a Szellemi rész – pedig megpróbálja megérteni önmagát, miközben az ember önmaga megerősítésén, megszilárdításán fáradozik.
LINDA. Ezt le kellene írnod.
ADAMUS: Nos, ez az egész úgyis felvételre kerül.
LINDA: Oké.
ADAMUS: Szóval az embernek állandóan meg kell szilárdítania, meg kell erősítenie a személyiségét, és ez nem teszi lehetővé a személyiség valódi, igaz kiterjedését vagy felfedezését, feltárását. Be akarja szűkíteni, és túlságosan le akarja korlátozni a személyiséget.
Tehát itt vannak ezek a hullámformák, és általában egy csodálatos, természetes dolog történik. A Szellem járja a maga táncát, az emberi hullámforma is járja a maga táncát, és vannak olyan időszakok, amikor természetesen eltávolodnak egymástól. És amikor ez bekövetkezik, az lényegében egy csodálatos dolog lehet, mert akkor az ember belemerülhet a saját felfedezése mélységeibe. A Szellem pedig még inkább kiterjedhet. Normális esetben ez egy gyönyörűséges dolog. És ekkor ez az elkülönültség, ez a különválás szinte egy mágnesként működik, és még közelebb hozza őket egymáshoz.
És utána megint kezdődik a nyitás, ahol az ember mélyebben megy bele a maga tapasztalásába, a Szellem pedig még tovább megy az ünneplésébe, és akkor itt van ez az állandó oda-vissza tánc. Ez ….
LINDA: Zenére is tudnád ezt tenni?
ADAMUS: Ez tényleg… .tényleg egy tánc.
(szünet, miközben Adamus Lindával táncol)
ADAMUS: Ez tényleg egy tánc – együtt, külön; együtt, külön. Akárcsak a lélegzet. Érezheted ezt a hullámformát, ezt a táncot.
Nagyon meleg van itt.
LINDA: Cauldre-nek innia kell.
ADAMUS: Legyetek szívesek kinyitni az ajtót! Hm. Micsoda energiát hozunk itt létre. Tehát itt van ez a gyönyörűséges közös tánc.
Nos, végül az történik, hogy – de erre már talán ti is tudjátok a választ. Tehát itt a Szellem, és itt az ember, és egy bizonyos ponton megérintik egymást. Egy bizonyos ponton kereszteződnek. Erre ránagyítunk.
(megint rajzol)
Kereszteződnek.
És ekkor a tánc megváltozik, mert innentől kezdve állandó lesz a kettőjük egymásba fonódása, és nincs többé elkülönültség. És pontosan itt, ezen a ponton (ahol keresztezik egymást) ez a kritikus tényező. Ez a tudatosság a zéró pont. Más szóval, elengedted a régi táncot, a régi múltat. Ez mind történelemmé válik, egy emlékké, a tapasztalás részévé. És mostantól a tánc közös.
Az ébredési folyamat kezdete valahol itt kezdődik. (egy pontra mutat a hullámformán) Itt kezdődött az ébredési folyamatotok. Éreztél egy impulzust, ami többé már nem fog egymáshoz vonzani és különválasztani téged, hanem a következőt érezted: „Ó, édes Istenem, ez a kettő most egyesül”. Ez sok dolog eredménye volt – trauma, depresszió, a szenvedély hiánya – mindezek a dolgok voltak azok, amik az ember részéről létrehozták ezt az impulzust, ami pedig megteremtett egy lefelé mozgó spirált a tudatod számára, és ami megadta neked azt a lendületet, hogy eljuss erre a pontra. És a Szellemed, akinek a hullámformája valahol messze járt, így szólt: -„Lemegyek” (nevetés) „Fejest ugrok. Többé már nem fogok csak itt fent lenni ezeken a légies, éteri szinteken, hanem elmegyek a Földre. Eljövök, hogy veled legyek.” És az Én Vagyok-nak ezen a csodálatos zéró pontján összejöttetek.
Vissza fogok ehhez térni, de szeretném, ha megjegyeznétek valami szerfelett érdekes dolgot, hiszen Húsvét van.
Tehát….
(Adamus rajzol)
ADAMUS: Mi ez Shaumbra?
SHAUMBRA: Egy hal.
ADAMUS: Egy hal szimbóluma. És ki használja ezt?
SHAUMBRA: A keresztények.
ADAMUS: És mit szimbolizál, mi az értelme?
SHAUMBRA: A halászt.
ADAMUS: Hogy Jeshua körül halászok csoportosultak? Egyáltalán nem! (nevetés)
Micsoda….! Ugyan, ki használna egy halat a szimbólumaként??? Mit értett Jeshua ezalatt?
Ez az átlényegülés. Ez az örökös táncról szól. És egyáltalán nem a halászatról!!! Hanem az egyesülésről, az integrációról. Arról, hogy itt, ezen a ponton a kettő találkozik. (Adamus a hullámformák kereszteződési pontjára mutat)
ÁÁÁ!!! És Jeshua ezt tudta. Jeshua pontosan ugyanezt a dolgot magyarázta. Nem volt ilyen szép papírja, amire rajzolhatott volna, ezért a föld porába rajzolt. Pontosan ugyanezt a dolgot magyarázta a tanítványainak, és másoknak is, akiknek volt fülük, hogy meghallják ezt. És Mária Magdolna ott állt mellette, és még részletesebben magyarázta el ennek a leglenyűgözőbb folyamatnak a részleteit. És Jeshua ezt a szimbólumot használta, amit valaki hallá torzított el, pedig Jeshua ezt a szimbólumot az összejövés értelmében használta, ahogy azt az előbb én is megmutattam. És most itt tartotok. Ez az, ami most zajlik, és innentől kezdve (a metszőpontra mutat) többé már nem léteznek eltérő hullámformák. Ez a Tudat Test.
Na, megérte a pénzetek?
KÖZÖNSÉG: Igen!!
ADAMUS: Hát igen! Igen! Azok közületek, akik részt fogtok venni a mentális egyensúlytalanságról tartott megbeszélésünkön – ez az egész alapvető lényegi részét fogja képezni a megbeszélésünknek. Mert Greg, a mentális egyensúlytalanság esetében nincsenek együtt táncoló hullámformák, azok akadoznak, egyenetlenek és diszfunkcionálisak. (Adamus egyenetlen, hegyes hullámformákat rajzol)
És amikor az emberi hullámforma, amit a tömegtudat és a bűntudat aspektusainak hangjai befolyásolnak – amikor az emberi hullámforma elkezd ilyen egyenetlen hullámformát felölteni – ez egy jó anyag – akkor a szellemi hullámforma is elkezd így működni, és igen hamar teljesen elveszítik egymást.
Az emberrel a következő történik: Pszichózis, mentális betegség, összeomlás, többszörös személyiség, tudathasadás - és mindezekből az okokból kifolyólag vannak ezek a mentális egyensúlytalanságok. Mert ez az egész az elmén keresztül kerül fókuszálásra, és ez megtöri a szellem és az ember között fennálló természetes tánc ritmusát.
Ezt ennél sokkal részletesebben is át fogjuk venni. Többet fogok arról beszélni – amit ezekben a diagramokban túlságosan leegyszerűsítettem – hogy ezek a fő hullámformák, vagy tudathullámok léteznek. Ez jó cím a mai megbeszélésünkre: Tudathullámok.
Mert amikor ebbe majd igazán belemegyünk, meg fogjátok látni, hogy rengeteg aspektusotok van. Ezeknek az aspektusoknak szintén meg vannak a maguk saját hullámformái, és ebből bizony több millióval, milliárddal rendelkeztek. Ezeket itt most szaggatott vonalakkal jelölöm, mert nincsenek annyira az előtérben – vagy mégis?
Tehát mi történik akkor, amikor ez az emberi hullámforma többé már nem egy folytonos vonal, hanem elkezd szaggatottá válni, és ezek az aspektus hullámformák, akik a szaggatott, pontozott vonalak, megpróbálják átvenni a hatalmat, uralkodni akarnak, és átalakulnak folytonos vonallá? Na, ekkor egy tényleg zavaros embert kapsz. Beszélni fogunk arról, hogy lehet segíteni ezeknek az embereknek abban, hogy visszatérjenek a tánchoz, a hullámformákhoz. És ez egyszerű. Tényleg egyszerű.
Most én ezeket a diagramokat viszonylag lineáris formában rajzoltam le. Azt kívánom, hogy bárcsak az összes fal táblaként szolgálhatna számunkra. Hát nem fantasztikus lenne, Suzy? (nevetés)
Mert a valóságban ezek a hullámformák nem pusztán egyenes vonalak, ahogy én ezeket itt most lerajzoltam. Ezek sokkal inkább… az egyszerű megjelenítés kedvéért… ez itt a Forrás (Adamus egy pontot rajzol)… ezek sokkal inkább egy kifelé terjedő spirálhoz hasonlatosak. (A pont köré egy spirált rajzol)
És ha a spirálon belülről nézed, a tánc folytatódik, és mindeközben végig a Tudat Test megnyílik, néha ugyan egy rendkívül zavaros, kaotikus és traumatikus módon, esetenként pedig azzal az illúzióval, hogy ez az egész össze fog omlani. És esetenként ez az illúzió nagyon is valóságos. Mert összeomlik. Nem igazából, hanem úgy, hogy a tudat becsukja az ajtót, és megteremti azt az illúziót, hogy a kiterjedés összeomlott. Azt hiszem, értitek miről is beszélek itt.
Az igazság az, hogy még ez a spirál sem teljesen helytálló, mivel ez a tánc - ha alaposabban szemügyre veszitek – létrehoz egyfajta… (Adamus egy nagy kerek spirált rajzol) Olyan ez, mint egy hatalmas kör, egy óriási labda, és ez a labda folyamatosan kifelé terjed. A labda jelenti a tudatosságot, és ez folyamatosan terjed kifelé, folyamatosan nyílik, egészen addig, amíg el nem értek az Én Vagyok pontjáig.
Szabad akarat?
Namost, valami más is történik itt. Valami más is történik ezen a kereszteződési ponton, amiről az előbb beszéltem. A labda vagy a spirál nem folytatja tovább a saját spirális útját. Nem folytatja tovább az eddigi kiterjedését, tágulását, és erről majd a következő ülésünkön fogunk többet beszélni. De szeretném megválaszolni a korábbi kérdést – látom, hogy fogy az időm – de meg akarom nektek válaszolni ezt a kérdést. Elmélkedhettek rajta, és ebből semmivel sem kell egyetértenetek. Én mindössze zavarba ejtő kérdéseket teszek fel. Mindössze ennyit teszek. Minden megbeszélésünk során, az összes személyes beszélgetéseink során semmi mást nem teszek, mint kérdéseket teszek fel.
De a kérdés az: rendelkezik-e az ember szabad akarattal? Ehhez most visszatérek a korábbi ábráimhoz. A kérdés az, hogy van-e az embernek szabad akarata, illetve az ezt megelőző kérdés pedig az volt, hogy ki mozgatja a szálakat? Ki választotta meg a biológiai családodat? Nem te. Te meg sem születtél még akkor. Akkor meg hogyan is választhattad volna meg?
Vagy mi a helyzet a képességeiddel, a tehetségeiddel – talán az asztrológia az oka? Vagy Isten? Vagy egy csoportnyi angyal? Vagy a Szellemi vezetőid? Vagy a Felsőbb Éned? Vagy a Legfelsőbb Lelked? Vagy pusztán a sors és a végzet? Vagy talán csak tényleg nagyon peches voltál? Ki mozgatja a szálakat? És ez egy szerfelett ősrégi kérdés.
És a válasz pedig az, hogy: Nos, az attól függ. Attól függ, hogy ki mozgatja a szálakat, hogy jelenleg hol tart az itteni tudatosságod.
A Szellemnek meg van a saját dala. Lefelé úszik a folyón, és meglovagolja a hullámokat. Bizonyos értelemben nem izgatja ez, mivel a Szellem, a Te Isteniséged ezáltal tesz szert tapasztalásra. Kiterjedésben van, és megnyilvánul, kifejez, még abban az esetben is, ha a kifejezés kiabálással és ordítással jár. Ez kifejeződés, megnyilvánulás. A betegség is a kifejeződés egy formája. És a Szellem csak megy tovább. Ez nem azt jelenti, hogy semmibe vesz téged, csak azt, hogy mások a szükségletei. Mások a vágyai, a szenvedélyei.
Itt van lent az ember, aki küzd a túlélésért és a személyisége megtartásáért. És igen, azt akarjátok mondani, hogy: -„Nos, én teremtem a saját valóságomat!” – Nos, ez lényegében nem igaz, mivel valóságod nagy részét ez a hullámforma (a szellem) és más hullámformák teremtik meg illetve befolyásolják, de erről majd a mentális egészség tanfolyamon fogunk többet beszélni. Ezek olyan más hullámformák, amik itt fent, az isteni szinten tartózkodnak, és amiknek nem vagy tudatában. Lényegében tapasztalásaid jelentős részét egyáltalán nem te teremted meg. Egyáltalán nem.
És, hogy válaszoljak arra a kérdésre, hogy az embernek van-e szabad akarata: nem, nincs neki. Egyáltalán nincs neki. Ha lenne, akkor teljesen más lenne az ember. Az emberek valami befolyása alatt állnak. A szálaikat valami mozgatja.
A karma? Nos, hát minden bizonnyal, amennyiben ebben hisznek. A vallás? Abszolút. És mindezek az egyéb dolgok azok, amik a szálakat mozgatják.
Nagyon erősen szeretnék azt gondolni, hogy szabad akaratuk van, és ezt követelik is. –„Akaratomban áll, hogy akkor mondjam fel az állásomat, amikor én akarom!” - Nos, nem. –„Akaratomban áll, hogy ott éljek, ahol szeretnék!” – De nem. Annak szomszédságában élnek, ahol felnőttek. Helló!!! Apucijuk és anyucijuk mellett!
Szóval lényegében az emberek nem rendelkeznek szabad akarattal. Tényleg nem. Remélem ez egy kissé felbosszant benneteket, mert mindig is azt gondoltátok, hogy szabad akaratotok van.
Isteni akarattal bírtok. Tóbiás már évekkel ezelőtt elmondta ezt nektek – és erről a csatornázásról ti szépen megfeledkeztetek. Nem akartátok meghallani – tényleg. Azt mondta: -„Isteni akarat van. A spirituális hullámod, a spirituális táncod lényegében felülírja az emberi akaratot egy csettintéssel. Azonnal. És ez az oka oly sok dolognak, amik az életetekben történtek. A Szellem nem kényszeríti rád azokat a negatív tapasztalásokat, de vannak dolgok, amik sokkal, de sokkal fontosabbak a Szellemed, az Isteniséged számára, mint a bolond, ostoba emberi bohóckodásaid, nevetséges dolgaid, és a kontrollálásra, az élvezetekre, a személyiséged megőrzésére és a túlélésre vonatkozó kétségbeesett kísérleteid.
Az nem számít! A Szellem mindenképpen túl fogja élni, mivel nem létezik halál. Jeshua ezt bebizonyította a kereszten. Nincs halál. Nem azért halt meg, hogy vezekeljen a bűneitekért! Nem értetek és a bűneitekért halt meg.
Hát, ez elég nyomorúságos! Egoisztikus azt gondolni, hogy Jeshua érted halt meg. Jeshua eljutott egy pontra – és ő egy kollektív tudat volt, tehát ez egy kicsit más – de eljutott egy pontra, ahol is azt mondta: -„Halászni fogok. Kereszteződni fogok. Nem érdekel, élek-e vagy meghalok. Belefáradtam már abba, hogy emberként a saját börtönömben sínylődjek, belefáradtam már magamba, belefáradtam már abba, hogy ez a kettő mindig távol van egymástól. Megint együtt akarok lenni!”
Bumm! Kereszteződtek. Ó, keresztet említettem volna? (nevetés, ahogy Adamus egy keresztet formál az ujjaival) Keresztet mondtam volna?!
Egybeolvadtak. A Menny és a Föld eggyé vált. Az isteni és az emberi hullámforma végül összetalálkozott.
Tehát akkor Jeshua meghalt a kereszten? Nem! Életre kelt a kereszten! A fizikai test nem jelentett semmit. Ő is tudta ezt, a „kereszt” ponton. Apropó – ezt a kereszt szimbólumot több száz évvel később szedték elő a hipnózis egy formájaként, a szenvedés jelképeként. –„A bűneitekért halt meg.” – Én nem hiszem. Nem hiszem. Senki sem halhat meg a te bűneidért.
Mert a kereszt eredetileg azt a metszéspontot, kereszteződési pontot jelentette – a kereszt az összeolvadás, összejövetel – és csak később kezdték a szenvedéssel, a fájdalommal, a bűntudattal és a kontrollal társítani.
Tehát drága barátaim, Jeshua felébredt a kereszten, és abban a szent pillanatban elengedte a fizikai testét – amit egyébként 2000 évvel ezelőtt nem lehetett másképpen megtenni.
De ma ezt már nem kell így tennetek. Elengedte a fizikai testét, és valóban életre kelt! És boldogan ment Mária Magdolnához. Voltak közös gyermekeik, annak ellenére, hogy Jeshuának nem volt fizikai teste. Gyönyörűséges gyermekeik voltak.
Igen, akkor is szexelhetsz, ha nincs fizikai tested. Ez nagyon is igaz. Sőt, néha úgy jobb is a szex. (Lindára néz) Na, nem mindig. Nem mindig. (nagy nevetés) Nem mindig.
LINDA. Te egy zseni vagy.
ADAMUS: Tehát drága Shaumra, sok dolgot átvettünk ma. Tényleg idő van. Továbbra is folytassuk a terroristákkal való munkát – illetve ne dolgozzunk velük, hanem legyünk ezeknek a terroristáknak a jelenlétében. Ma sok anyagot átvettünk. Rengeteget. Következő összejövetelünk alkalmával többet fogunk arról beszélni, hogy igazából mi is történik ezzel a gömbbel, ezzel a növekvő, kiterjedő, táguló énnel, amikor is elérsz a kereszteződés pontjához. De addig is, hallgassátok meg újra vagy olvassátok el újra ezt a Shoudot, mert egy jó részed távol volt egy kiterjedt állapotban, de most már hozd vissza ezt erre a szintre azáltal, hogy újra meghallgatod vagy újraolvasod ezt a Shoudot.
És ahogy erről már beszéltünk, bele fogunk lépni a tapasztalásba. Valami újba és másba!
Nem mindenkinek fog ez tetszeni, ha hiszitek, ha nem. El sem tudom képzelni, hogy ennek mi az oka, de nem mindenkinek fog ez tetszeni. Nem mindenki számára lesz ez kellemes és ízletes, akik a spirituális utat járják, és ez rendjén van. Ez nem kötelező. Mi itt olyan dolgokról beszélünk, amik nagyon különböznek a régi hiedelmektől, az eltérő hiedelmektől. Ettől azok nem jók vagy rosszak, de tudjátok, amikor réges-régen összegyűltünk, azt mondtuk: -„Fel fogunk fedezni egy pár igazán érdekes területet!” – De minél inkább felfedezzük ezt az Új Területet, annál inkább arra jövünk rá, hogy ez mindössze egyszerű alapigazság, egyszerű józan ész.
Tehát miközben folytatjátok az életeteket, ne feledjétek: nem kell aggódnotok, nem kell, hogy kétségeitek legyenek! Minden jól van a Teremtés egészében!
Ezért Vagyok, Aki Vagyok – Adamus – a ti szolgálatotokra.
(a közönség tapsol)
Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a Shoudok fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:
Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762
Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is szívből köszönök: Telegdi Ildikó
A Bíbor Páholy Tóbiását és Adamust is Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" közvetíti, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circle weboldalán (Http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítésmentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.
A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint százezer látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.
A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben, Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás, és ma már Adamus bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása szerint ő, és a többiek a mennyei Bíbor Páholyból csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint, leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a saját információikat a számukra, tehát így láthatják az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak, miközben megtapasztalnak belülről. A "Shoud" a csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az emberek energiája közvetlenül csatornázódik át Geoffrey Hoppe-n keresztül.
A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.
Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com
| 
Súgó
