|
Geoffrey Hoppe A valódi fátyol
2010.06.27. 19:10
Geoffrey Hoppe írása: A VALÓDI FÁTYOL
a Shaumbra 2010. júniusi hírlevelében
A metafizikusok a fátyolt emlegetik, amikor arra a láthatatlan kerítésre gondolnak, amely a mi háromdimenziós világunkat választja el az angyali birodalmaktól. Ők (mi) számos módszert használnak arra, hogy áthatoljanak a fátylon, a meditációtól kezdve, a transzállapotokon át, a kábítószereket és az izzasztó kunyhókat is ideértve, egészen a médiumokig és a közvetítőkig. Vannak, akik olykor képesek átnyúlni a fátylon, de csak néhányan képesek arra, hogy rendszeresen ki-be járjanak a világok között.
Ám mégsem a valódi fátyol az, amely elválaszt bennünket a külső világoktól. A valódi a nagyszerű potenciáloktól választ el, mégpedig itt a Földön. A fátyol az, amely határt szab a kreativitásunknak. Megakadályoz bennünket abban, hogy megoldjuk a problémákat és a kihívásokat. Leszívja az energiánkat. És bezár bennünket a korlátok dobozába.
Az életünk minden napján szembetaláljuk magunkat kisebb és nagyobb kihívásokkal. Lerobban az autótok, a sűrű időbeosztásotok nem engedi, hogy egyszerre két dolgot is csináljatok. Nem tudod, hogyan valósítsd meg azt, hogy a számláid kifizetése után is maradjon pénzed azokra a dolgokra, amelyeket igazán szeretnél megtenni. A gyermekeidnek gondjai vannak és szeretnék, ha te oldanád meg azokat, akkor is ha, épp torkig vagy a saját problémáiddal. Az érzelmeid hullámvasutaznak, és nem tudod, miként földeld le magad ebben a helyzetben. Szeretnéd a megvilágosodást, a tudatod kiterjesztését, de nem tudod, valójában hogy is juss el oda. Ezek a valós élet mindennapjainak kihívásai. A leggyakrabban amolyan fél-szívvel végzett kísérleteket teszünk arra, hogy megoldjuk ezeket a kérdéseket, majd feltesszük a kezünket a frusztrációnk közepén, és reméljük, hogy valahogy csak alakul majd a dolog.
A valódi fátyol lustaság, talán apátia. Talán a szenvedély hiánya. Vagy talán, de csak talán elfelejtettük használni a kreativitásunkat?
A valódi fátyol a beletörődés és a patthelyzet. Az ördög, amely az alávetettség állapotában tart bennünket, valójában a saját letargiánk.
Szenvedélyesen érdekel a szenvedélytelenség. Az elmúlt évben csak főtt bennem, de most már forr. A jelenséget össze tudnám foglalni négy olyan bosszantó szóval, amelyet mindenfelé hallok a világban az utazásaim alkalmával:
„Nem, ez nem lehetséges.”
Észrevetted, milyen gyakran mondják (vagy gondolják) ezt az emberek? Valahol, valahogyan az embereket beprogramozták arra, hogy automatikusan ezt a mondatot köpjék ki, ha egy olyan helyzetbe kerülnek, amely kihívást jelent a számukra. Csak próbáljátok meg felhívni egy légitársaság ügyfélszolgálatát. „Nem, ez nem lehetséges.” Vannak szabályaik, és a fene vigye el, bele is ragadnak ezekbe a szabályokba. Ha egy állami adóhivatalba kell mennetek, engedélyekért, vagy bármi másért, egy savanyú dolgozó üdvözöl majd, akinek a „NEM” szót tetoválták energetikailag a homlokára. A bolti eladók, az éttermi pincérek, a szállodai recepciósok, a légi kísérők, számítógép programozók, még a postások is, úgy tűnik, mind tagjai a „Nem, ez nem lehetséges.” tudatosságú csoportnak.
Miközben a fátyol nagyon sűrűnek látszik, valójában nagyon könnyű áthatolni rajta a ti saját életetekben. „Minden lehetséges” ha kiléptek a régi „Nem” gondolatmintából. Kis dolgokkal indul, majd nagy dolgokra terjed ki. Így működik:
Szembe találod magad egy kihívással (zajlik az élet a fizikai valóságban). Állj meg! Mielőtt a térdreflexed így szólna: „Nem”, állj meg és végy egy mély lélegzetet. Nincs gond, csak energia ez is (ahogy Adamus mondta a Misztérium Iskolákban). Ami problémának tűnik, egy halált hozó történet-véggel, valójában csupán egy mókás lehetőség arra, hogy a pszichikai-kreatív energiádat működésbe hozd! Végy egy mély lélegzetet és lazíts. Amikor így teszel, engedélyt adsz a magasabb tudatosság potenciáljainak arra, hogy téged szolgáljanak. Egy pillanatig hagyj fel a problémán való gondolkodással, és csak lélegezd be. Ahhhh!
Hirtelen az energia megváltozik. Hirtelen már nem érzed úgy, hogy fel kell venned a harci páncélodat, és el kell darálnod a rettegett szavakat: „Nem, ez nem lehetséges!” Ebben a szent pillanatban, eme szent szünetben, gyengéden lebontod a valódi fátylat. Ez a „NEM” fátyla. A korlátolt potenciálok fátyla. Az alávetettség fátyla. Feltárod az új potenciálok és az Új Energia világát. Ne fókuszálj többé a problémára, és lélegezd be a potenciálokat. Ne gondolkodj, csak lélegezz. Ahhh!
Ebben a szent pillanatban összehangoltad magadat a kihívás tiszta energetikai adottságaival. Most már nem kell „gondolkodnod” a megoldásról, az csak eljön hozzád egyszerűen. Rövid időn belül hirtelen „megkapod” a megoldást. Nahát, gondolod magadban, EZ ugyan honnan jött? Magadtól jött, a te saját nagyszerű potenciáljaid tartályából. Köszönd meg magadnak, ahogy Tobias mondaná.
Amikor átléped a valódi fátylat, az emberek azt gondolják majd, hogy ragyogó és nagyszerű vagy. A gondok vidám kihívásokká változnak, mintha csak örömteli puzzle-okat kellene kiraknod, ahelyett, hogy terhes, energia-leszívó problémákat kellene megoldanod. Minél inkább alkalmazod ezt az egyszerű fátyol-lebontó eszközt az életedben, annál inkább beáradnak majd a kreatív energia potenciálok hozzád. A „nem” már csak a múltad szava lesz, és a lelked dala a következő így szól majd: „Minden lehetséges!”
Kedves Shaumbra, a munka, amit végeztek, természeténél fogva kihívásokkal teli. Szembemegy a tömegtudat lényegével. Vannak Régi Energiás erők és személyek, aki ellenetek dolgoznak. Néhány aspektusotok próbál zavart és kétséget kelteni bennetek, az elmétekben, azt mondván a „Nem, ez nem lehetséges” egy programozott reakció, a gondok által alkotott falra, amellyel minden nap találkoztok. De persze, Ti példái, mintaképei vagytok az új tudatosságnak és nagyszerű potenciálok tanítói. Vegyetek egy mély lélegzetet. Ahhh!
Minden dolog lehetséges, sőt, (és különösen) ha lehetetlennek tűnik. Lépjünk tovább az új kreatív potenciálokkal.
A valódi fátyol mögött mi szárnyalunk!
Fordította a júniusi Shaumbra Hírlevélből: Szénási Kata
|
Súgó
