|
Alex üzenete a szenvedésről és az erőfeszítésről
Bali Nóra: Angyalember üzenetek
Alex üzenete a szenvedésről és az erőfeszítésről
2008. április 6.
Amikor túl komolyan veszed az életet, amikor beleragadsz egy hatalmasnak tűnő problémába, vagy amikor azt gondolod, rajtad a világ szeme, neked kell rendbe rakni a világ összes gondját, akkor jusson eszedbe: csak JÁTÉK! Ha szenvedőset akarsz játszani, csak tessék! Szabad a döntés, megteheted. De ne hidd azt, hogy nincs más lehetőséged. Ne hidd azt, hogy a szenvedésed nélkül összedől a világod.
Pontosabban: hidd csak el. Mert tényleg összedől az a világ, amit a szenvedő szereped köré építettél. De ha te ragaszkodsz hozzá, akkor sokáig szorongathatod a tüzes vasat, hogy bizonyítsd, milyen erős vagy, mennyi szenvedést vállalsz. Miért is? Miért kell szenvedned? Mondhatsz külső körülményeket, és elveket, könyvből vagy másoktól átvett szövegeket. Én azt kérdezem, Neked miért kell szenvedned? A te életed miért vezetett ezekhez a körülményekhez? Ki más irányíthatja az életedet rajtad kívül? Miért hagyod, hogy más irányítsa? Kinek az élete az, hogyha nem a te kezedben van az irányítás? Vagy te döntöttél bizonyos elvek alapján? Azért, mert egy könyvben ezt olvastad, vagy mert valahol valaki azt mondta? Ismerd fel, Te csak azért szenvedsz, mert ezt írtad elő magadnak.
A szenvedésnek sokszor van értelme. És nagyon sokszor nincs semmi eredménye. Megmagyarázhatod magadnak, de a kitartás, a türelem pozitívnak tűnő tulajdonsága legtöbbször a félelmedet fedi el. Félelem a változástól. Félelem a döntés felelősségétől.
A szenvedésbe könnyű belecsúszni, szinte észrevétlenül gyorsul fel a lejtőn az autó, és száguld a szakadék felé. Aztán, amikor leértél, és összetörve fekszel odalent, nem könnyű szembenézni azzal, hogy ezt te okoztad magadnak. Kereshetsz bűnbakot, embert, helyzetet, a világot, vagy kereshetsz elméleteket önigazolásul, hogy milyen hatalmas karmát törlesztesz ezzel a fájdalommal. Ha úgy hiszed, úgy lesz. De ettől a fájdalom ugyanúgy megmarad, és a szakadék mélyéről sem fog senki kihúzni téged.
Egyetlen erő tud csak felemelni: a felelősségvállalás ereje.
Ha ki tudod mondani: „Igen, ezt én tettem. Én hoztam ide magamat. Én okoztam a saját szenvedésemet.”
Ez az első lépés.
Aztán a második: bocsáss meg önmagadnak.
Aztán bocsáss meg a másik embernek, az útnak, amely ide hozott, és a világnak, amely tartalmazta ezt a lehetőséget is.
Aztán felejtsd el ezt az egész megbocsátós ügyet, és ismerd fel, hogy ez mind jó volt. Ezt akartad, az lett belőle, több lettél egy tapasztalattal.
És ne magyarázd meg fennkölt, spirituális elvekkel! Ne fogd a sorsra, karmára vagy az istenre. Hagyd meg magadnál az erőt, a felelősséget, de már megszabadítva a szenvedős vagy megmagyarázós körítéstől.
Ha eddig eljutottál, már csak a cselekvés jön. Gyere ki a szakadékból. Vedd észre, hogy benne se voltál: csak te láttad annak a helyzetet, mert lefeküdtél a földre, és onnan minden olyan ijesztőnek és hatalmasnak tűnt. Tehát gyerek lettél, és az okozta ezt a helyzetet. Legyél felnőtt, állj talpra, és a világ is visszakerül körülötted a normális helyzetébe.
Ha felnőtt vagy, akkor felelősségteljes vagy, és akkor tiéd a szabadság is.
És van, amikor tényleg van értelme a szenvedésnek. A hegymászáshoz kell az erőfeszítés, de azzal feljebb jutsz, több leszel te is, és tágul a világod is.
Nagy feladat felismerni a különbséget a hegyre feljutás és a szakadékba zuhanás szenvedése között.
Komolyan gondoltam, hogy nagy feladat. Csak látszólag könnyű különbséget tenni. A külső szemlélő számára szinte mindig egyértelmű a helyzet. ( Bár az aggódó szülők a hegymászást is veszélyesnek tarthatják, de általában a környezet jól látja merrefelé mész. Hacsak nem vetted körül magadat olyan irigyekkel, akik féltékenyek arra, ha magasabbra akarsz jutni, mint ők. De az már egy másik problémád tükröződése. ) Tehát kívülről látható, mi történik. Csakhogy az ember nem szeret hallgatni a jó tanácsra, mert akkor be kellene ismernie, hogy a másik jobban látja a helyzetét, mint ő maga. És a lejtő mindig csábító.
Ha képes vagy kívülről nézni magadat, akkor te is megláthatod, merre tartasz. Legyél elég bátor ezt felismerni. Mert ha nem, akkor a szenvedés elviselésében fogod elhasználni a bátorságod erőit.
Az élethez időnként szükséges az erőfeszítés. De nem szükséges a szenvedés. Az erőfeszítésből akkor lesz szenvedés, amikor rágörcsölsz a feladatra, és problémát csinálsz belőle. Ha önbizalomhiányban szenvedsz, akkor jó nagy problémát alkotsz, hogy jó kicsi lehess alatta, és így természetesen képtelen vagy megbirkózni ekkora nehézséggel, tehát jogosan gyötrődsz, és várod a csodát. Addig pedig, míg megérkezik a csoda, hősiesen fogadod a részvétnyilvánításokat sanyarú sorsod miatt.
Sajnálattal közlöm, ezek a csodák nem szoktak megérkezni. Mert valójában nincsenek benne a forgatókönyvedben, ahol te a szegény szenvedő szerepét írtad magadnak. A hepiend, a boldog vég azt jelentené, hogy megszűnik a szerep, és akkor mi lenne belőled? Boldog ember nem lehetsz addig, amíg nem írsz egy ahhoz tartozó forgatókönyvet.
Nagy önbizalommal is jó nagyra fel lehet turbózni a helyzetet, hogy kellően nagy, szörnyülködő közönség előtt birkózhass meg a feladattal. Itt meg az a gond, hogy mindig kevésnek tűnik a közönség, egyre nagyobb hírverés kell, hogy egyre többen tudjanak róla, míg végül a saját életed reklámjaként elveszítheted a valódi létet.
De vágyhatsz a szellemi világ elismerésére is, a szentté avatásra, és akkor csöndben fogsz szenvedni, hősiesen tűrve a megpróbáltatásokat, és titokban azt figyelve, fényesedik-e már az aurád, tündököl-e már a glória a fejed fölött. Bocs, de a glóriás szentek ideje lejárt. Az eredményt mutogasd, ne a sebeidet.
Amint látod, szenvedni sokféle okból, számtalan módon lehet. Ismerd fel, amikor erőfeszítés helyett görcsölsz, vagy amikor hegymászás helyett a szakadékba gurulsz lefelé.
Ismerd fel, állj meg, és változtass.
Meg tudod tenni. Ez a te életed. Ki más tehetné meg helyetted?
Ha felnőtt vagy, ha felelősségteljes ember vagy, akkor szabad ember vagy. És te döntesz, milyen szerepet írsz magadnak a világ jelenlegi színpadán.
Írj olyat, ami tetszik. Játssz olyat, amit élvezel.
|
