|
Közénk tartozol?
2008.09.29. 11:55
Ha közénk tartozol, akkor Te is érzed azt a nagy hiányt a lelked mélyén, ahonnan hiányzik az az Egész, ami MI VOLTUNK egykor. MI, AKIK ITT VAGYUNK folyton keresünk valamit. Keressük a régi Egységet, keressük a régi, biztos hitünket és a régi társakat, akikkel egyek voltunk valamikor.
A legjellemzőbb ránk az a mély hiány, az a hatalmas űr ott legbelül, a lelkünk mélyén. A felszínen lehetünk elégedettek, a szívünkkel lehetünk boldogok is, ha sikerült megtalálni életünk társát, ha gyerekek vesznek körül. De amikor egyedül, őszintén önmagunkba nézünk, ott akkor is mérhetetlen árvaság és elveszettség van, ha kívül minden szép körülöttünk.
Ezt persze takargatni próbáljuk mindannyian, jobban vagy kevésbé eredményesen. Ha jó a munkád, boldog a családi életed, akkor ezt az érzést csak ritkán veszed észre: néha, amikor nem tudsz éjjel elaludni, forgolódsz a békésen alvó párod mellett, és nem tudod, miért vagy itt, mert valami nem elég. Valami még nem az igazi.
Ha a környezeted sem ilyen rendezett, akkor ez a hiány könnyen kivetülhet a párkeresésre, hivatáskeresésre. Ilyenkor úgy érzed, minden, de minden rendben lenne, ha végre megtalálnád életed párját, ha végre rájönnél, mi a neked való hivatás. És keresel, égen-földön, de nincs megnyugvás.
És ott, legbelül mindig hiányzik a biztonság. Látszólag a mindennapok kiszámíthatatlansága miatt érzed úgy, hogy féltened kell azt a jót, ami van, kapaszkodnod kell bele, nehogy eltűnjön az életedből. Kapaszkodhatsz a társba, a szerelem illúziójába, a gyerekedet félted görcsösen a veszélyes világtól, vagy a munkahelyeden rettegsz, hogy mi lesz, ha változnak a dolgok. Sokan félnek ezektől, de benned ez valami mély, ősi emlékhez kötődik, ahhoz az emlékhez, hogy elveszhet az Egész, széttörhet az, ami tökéletes volt, és akkor szenvedés és elveszettség jön.
És bűntudatod van, hogy nem tudsz boldog lenni, nem tudsz az lenni, akinek érzed magad. Hogy gyenge vagy. Ezért szolgálni próbálsz, megalkudni, jót tenni… de csak nem jön a feloldozás.
Lehet, hogy menekülsz kapcsolatokba, munkába, betegségbe ezektől a belső érzések elől.
Ha közénk tartozol, akkor ott mélyen emlékszel, emlékezned kell, hogy van egy csapat, akik a te családod. És akkor mindaz, ami most körülvesz, idegen. De ettől újra csak árvának érezheted magad, és bűntudatod van, hogy nem tudsz jól szeretni.
Kötődni szeretnél, és nem sikerül. Csalódsz és csalnak. Szenvedsz, és aztán te is szenvedést okozol, hogy a másik is érezzen meg már valamit abból a kínból, ami benned tombol. Azt bántod meg, aki a legközelebb áll hozzád, önkínzóan elmarod magad mellől azt, aki segíthetne, aztán más, rosszabb kapcsolattal bünteted magad. Aztán már nem mersz kötődni senkihez, mert eleged van a csalódásokból. És inkább a hiány fájjon, mint a folytonos kudarc.
És aztán van, amikor megnyugszol, és tudsz szeretni, engeded, hogy szeressenek. Csak félsz közben, hogy mi van, ha elmúlik ez az állapot, félsz, hogy bármikor újra rád törhet a hiány.
Keresed hát a hit biztonságát. És ahányszor végre rátalálsz, csalódnod kell. Elmúlik a varázslat, üressé válnak a szavak, vagy kibukkan mögülük a hazugság.
Azt érzed, hogy van egy biztos hited valahol, és tudod, hogy felismernéd, ha végre találkoznál vele, de eddig egyik sem volt az.
Mert benned belül megvan a saját törvénykönyved. Belül tudod, mit keresel, ezért kevés kívül bármi más.
Tudod, hogy van egy közösség valahol. De ez egy szabadcsapat, aki nem oszt tagsági igazolványokat. Ez nincs lent a földi síkon. Csak a szellemi világban találkozhatunk egyelőre.
Ahogy egyre többen ébredünk, egyre többen láthatjuk meg egymást.
Eleve úgy terveztük, hogy egymástól távol érkezünk a Földre, mert így tudjuk azt átfogni, behálózni. És attól is féltünk, hogy ha ketten, hárman jönnénk egy helyre, az idegen környezetben elveszve túlságosan egymásba kapaszkodnánk, kizárva a külvilágot, és magunkra csuknánk az ajtót.
Magányosnak születtünk hát, azt tervezve, hogy amikor már kellő világosságot sugárzunk magunk köré, akkor majd megláthatjuk a társakat is.
Belül biztosan érzed azt, hogy fényt hoztál ide, valamit adnod kell, tenned kell, benned van valami nagyon fontos üzenet, csak nem tud a felszínre bukkanni. Nem találod a szikrát belül, ami fellobbantaná a lángodat, nincs mit tenned, mert semmi sem tűnik olyan teljesnek, mint amire igazán vágysz. Minden kevés.
Keresel, de nem jók a régi válaszok.
A kezdetektől más vagy, mint a környezeted. Vagy lázadsz, és kilógsz a sorból, lenézed ezt az idegen és elmaradott világot, vagy egyszerűen csak távol tartod magad tőle.
Vagy megpróbáltál beilleszkedni, rendes ember lenni, de akkor önmagadtól távolodtál el, és csak árnyékként vagy itt.
De erős vagy, mert mindannyian erősek vagyunk. És tudunk jól működő emberi életeket élni akkor is, amikor távol vagyunk igazi önmagunktól. Tudunk eredményeket elérni, boldogságot megélni – és csak mi érezzük belül, hogy mindez kevés. Ez még nem az igazi, valami hiányzik.
Sokan vagyunk, akik többször el akartunk már menni innen. Akkor, amikor értelmetlennek tűnnek a napi feladatok, mert biztos, hogy holnap is csak ugyanez fog ismétlődni. Akkor, amikor megint csalódtunk, mert az sem volt az igazi, már megint nem sikerült, és úgy érezzük, nem tudunk már elviselni több csalódást. És akkor is, amikor látszólag minden rendben van, egyszer csak felbukkan bennünk a menekülésvágy: El innen, hiszen ez nem is a valódi életem! És ilyenkor jó lenne felülni egy vonatra, ami elvisz innen bárhová, jó lenne kilépni az ajtón, és elmenni nagyon messze, hátha ott megtaláljuk végre a saját életünket.
Voltak, akik el is indultak hosszú utakra, távoli tájakra, és egy időre csillapodott bennünk a hiány. De aztán hazajöttek, és a vágy újra megjelent: menni kellene, valahol máshol vagyok igazán otthon, nem itt!
A többségünk persze itt maradt, és csak a könyvekben, csak az interneten keressük azt a távoli hangot, ami talán végre ismerős lesz.
Ami végre azt mondja: Üdvözöllek, hazaértél. Itthon vagy. Az vagy, ami MI VAGYUNK. Ránk találtál végre.
Sok ilyen kis csapat van már. Gyülekezünk szellemi szinten, és talán hamarosan meg is láthatjuk egymást.
Forrás: www.angyalemberek.gportal.hu
|
