|
Gábor meditációja: Alkosd meg a saját szobrodat!
Bali Nóra: Angyalember üzenetek
Gábor meditációja: Alkosd meg saját szobrodat!
Szobrász vagyok, és ez a meditáció a kedvencem. Elmondom, hátha neked is tetszik.
Ez csupán egy alap, Te nyugodtan változtathatsz rajta, bővítheted is. Az itt leírt szöveg csak gondolatébresztő. Alkosd meg a saját meditációdat is!
Helyezkedj el kényelmesen, gyújts egy gyertyát, ha jónak érzed, és hunyd be a szemed. Pár percig figyelj csak befelé, hagyd megnyugodni a gondolataidat.
Ha már nyugalom van benned, akkor képzeld el, hogy az Otthonodban vagy. Képzeld el azt az otthont, ami neked biztonságot és nyugalmat jelent. Érezd át azt a védettséget és békét, ahogy ez az otthon körülvesz.
Lélegezz, és érezd át a védettséget.
Aztán nézz körül. Van valahol a közeledben egy ajtó, ami lefelé visz, a pincébe, a mélybe…
Keresd meg, és lépj oda, nyisd ki az ajtót.
Ne félj! Ez a Te otthonod. Itt minden a tiéd, minden a te részed. Biztonságban vagy.
Nézz le a mélybe. Keresd meg a lépcsőt, és indulj el lefelé. Ha sötét van, gyújts fényt magadnak.
Figyeld meg a falakat, milyenek. Kopottak-e vagy újak? Régen jártál már erre, és pókhálósak a lépcsőfokok, vagy fényesek a gyakori lépéseidtől?
Menj lefelé… és egyszer csak leérsz egy földalatti helyiségbe. Nézz körül, hova jutottál. Mi ez? Szoba, pince vagy barlang? Mi van benne?
Nézz meg alaposan mindent, hogy később is emlékezhess. Tudd, hogy ez is az otthonod része, ez a terület is a tiéd. És itt is biztonságban vagy… Bármit látsz, bármit érzel, az is a te részed… Otthon vagy. Biztonságban vagy.
Itt van az alkotóműhelyed, a barkács-szobád… az a hely, ahol bátran alkothatsz. Próbálkozhatsz, összekoszolhatod magad, és össze is törheted a művedet, ha nem tetszik az eredmény. De fel is viheted valamelyik felső szobába azt, ami igazán jól sikerült…
Nézz körül, most is itt vár valahol az az alapanyag, amiből most a saját szobrodat akarod megformálni. Keresd meg, mi ez. Engedd, hogy a képzeleted vezessen. Lehet agyag, kő, de homok vagy víz, és bármi más anyag is, mert idelent minden lehetséges. Abból alkothatsz, amit elképzelsz magadnak. Hiszen ez a Te saját szobrod lesz. Csak tőled függ, hogyan hozod létre.
Ha megvan az alapanyag, akkor kezd el formálni a művet. Hagyd, hogy a kezed nyomán magától alakuljon a forma. Ne ésszel csináld, hanem légy művész, és érzéssel alkoss!
….
Adj időt magadnak, hogy alaposan kidolgozhasd a művedet. Élvezd a teremtést! Játssz a formákkal, próbálj ki többféle alakot, és aztán azt hagyd meg, ami a legjobban tetszik.
Alkoss és élvezd!
….
Aztán, amikor úgy érezd, készen vagy, lépj kicsit hátrébb, és csodáld meg az alkotásodat. Nézd meg alaposan, mit hoztál létre! Milyen, mekkora, milyen a színe, a formája, és milyen érzést kelt benned, ha ránézel. Büszkeség, öröm, vidámság vagy csalódottság, kétségek, bizonytalanság van benned?
Nincs jó vagy rossz: mindez a tiéd. Ha úgy érzed, hogy még szeretnél rajta valamit változtatni, akkor tedd meg.
Aztán csak álljatok egymással szemben: Te és az alkotásod.
Lélegezd be. Szívd magadba a művedet…
És érezd, ahogy jön közelebb… és összeolvad veled. Válj eggyé vele, és engedd, hogy a benne levő érzések tudatosuljanak benned.
Hol érzel feszültséget? Hideget, meleget… nyomást… bizonytalanságot… hol érzel örömöt, elégedettséget, nyugalmat…
Tudatosítsd az érzéseket, és ahol szeretnél, ott változtass rajtuk. Te vagy az alkotó, belülről is változtathatsz…
És amikor minden a helyére került, élvezd ezt az egységet.
Egyek vagytok: Te és alkotásod. Egységben, elégedetten, boldogan…
…
Érezd… élvezd… és tudd, hogy ezt te alkottad. Teremtő vagy, és elégedett a műveddel…
…
Aztán egy idő után kezdj lassan kihúzódni a művedből, távolodj el tőle, és újra ott álltok egymással szemben. Nézz rá büszkén: ezt alkottad!
Nyújtsd ki a kezed, és lásd, ahogy a művedből fénysugarak összpontosulnak a tenyeredbe, és ott a fényből kialakul az alkotásod kicsinyített változata. Csodáld meg, milyen tökéletes így is, majd emeld a mellkasodhoz, és érezd, ahogy bekerül a szívedbe. Szívbe tetted – „zsebre tetted” – most már veled lesz, bárhova mész.
Nézz körül még egyszer a teremben, nézd meg, változott-e valami, miközben alkottál.
Aztán indulj el a lépcsőhöz, és gyere fel. Ha akarod, felhozhatod a műved eredeti változatát is, vagy lent hagyhatod, hisz Te tudod, hogy ott van.
Nézz körül idefent is. Ha úgy gondolod, a művedet kiteheted valami neki való helyre…
Végül ülj le egy kicsit, hunyd be a szemed, és érezd az otthonod biztonságát. Érezd, hogy ezzel az alkotással valami más lett, valami több lett… még jobban a tiéd lett ez a hely…
Jó itt…
Aztán lassan nyisd ki a szemed erre a világra is.
Nézz körül, és érezd: Jó itt…
Ezt a meditációt érdemes elvégezni olyankor, amikor valami nagyobb változást szeretnél az életedben. Akkor is hasznos, amikor már tudod, hogy mit akarsz: akkor a vágyad szimbólumát formáld meg. Ha még csak a változás érik benned, akkor hagyd, hogy a képzeleted teremtse meg a formát. Jegyezd meg, és aztán a meditáció után próbáld meg kitalálni, mit üzenhettél magadnak.
De leginkább önmagad megformálásában segít. Az, amit alkotsz, Te magad vagy. Ahogy egyesülsz vele, egyesíteni tudod magadban az alkotóerődet a tudatoddal.
Érdekes tapasztalat az is, ahogy különböző időkben mást-mást alkotsz meg ezen a tudat mélyi helyen.
A műved mindig Te vagy. És ahogy megalkotod, teremted is önmagadat.
Sok sikert!
Gábor
Forrás: www.angyalemberek.gportal.hu
| 
