|
Péter üzenete: Légy boldog!
Bali Nóra: Angyalember üzenetek
Légy boldog!
Ha boldogabbá szeretnéd tenni a világodat, kezd önmagadnál: légy boldog.
Ez az egyetlen hely, ahol biztos lehetsz a sikerben, hiszen azt, hogy mi tehet Téged boldoggá, csakis Te tudhatod. Hiába szeretnél másoknak adni, segíteni, sohasem tudhatod, valóban arra van-e szükségük, amit Te nyújtasz számukra, nem tudhatod, hasznos lesz-e az ajándékod nekik. Talán igen, talán nem.
Ám ha önmagadra figyelsz, ha megkeresed az örömöd forrását, ha megvalósítod a saját boldogságodat, akkor már valami nagyon fontosat teremtettél: sugárzó boldogság-energiát. Pontosan azt, amire a legnagyobb szüksége van a világnak és a körülötted élőknek.
De ehhez szabadnak kell lenned.
Ha a külső körülmények befolyásolnak, akkor még nem vagy szabad. Ha a borús idő szomorúvá tud tenni, és csak a napsütés hozza meg az örömöd, akkor még csak tükrözöd a külvilágot. Nem vagy önálló. A világ hat rád, de te nem tudsz változtatni rajta. Örülsz, ha mosolygós emberek vesznek körül, és boldogtalan leszel, ha dühvel, feszültséggel találkozol. Azt akarod, hogy mindenki legyen boldog körülötted, hogy a negatív energiáikkal ne zavarják meg a te boldogságodat. Pedig nem változtathatod meg az embereket. De változtathatsz azon, hogy Te hogyan érzed magad a különböző helyzetekben. Felszabadíthatod magad a külvilág hatása alól, és akkortól már hatni tudsz a világra. És ha boldog vagy belül, akkor kisugározhatod azt a környezetedbe.
De nem szabhatod meg azt sem, hogy mások hogyan viszonyuljanak a belőled jövő energiára.
Ha a boldogságod attól függ, hogy mások hogyan reagálnak a tetteidre, ha szükséged van a világ visszajelzéseire, akkor még nem vagy szabad. És akkor az öröm, amit megélsz, gyermeki függőség csupán. Örülsz, ha megdicsérnek, mert jó gyerek voltál, de azonnal elkeseredsz, ha nem kapod meg azt, amit vártál, ami szerinted neked járt volna. Elvársz, dacos gyerekként követelsz vagy koldusként könyörögsz, mert csak a kívülről kapott öröm enyhíti a belső hiányodat.
Bármit kapsz, bármennyit adnak neked, az csak a pillanatnak szól, és aztán eltűnik, mint egy felvillanó fénysugár.
Gyújtsd meg a saját fényedet belül! Légy szabad, légy boldog.
Bátorság is kell a boldogsághoz, amikor a környezeted nehézségekkel küzd, és szenvedő, elveszett emberek vesznek körül. Merj boldog lenni! És ne érezd úgy, hogy ezzel megbántod azt, aki boldogtalan. Ha emberek tömegei bolyonganak a sötétben, mert kialudt a gyertyájuk, akkor ne úgy legyél együttérző, hogy Te is elfújod a sajátodat. Éppen ekkor van nagy szükség azokra, akik tudják őrizni magukban a Fényt.
Most, amikor a világ bizonytalanná vált körülöttünk, amikor a korábbi keretek elvesztek, és a régi utak járhatatlanokká válnak – most még fontosabb, hogy légy boldog! Világítson belőled a boldogság energiája.
Ne engedd, hogy az átalakuló világ káosza elragadjon, ne a tömeggel sodródj elveszetten. A vihar szele elfújja a gyertyákat. Most viharlámpásokra van szükség. Olyan emberekre, akik a külső változások között is meg tudják őrizni belső fényüket.
Angyalemberekre van szükség, akik tudatosan és felelősségteljesen élik az életüket.
Ha hiszed azt, hogy szabad akaratoddal, tudatos döntéssel születtél éppen ide, ebbe az időbe, ezek közé a körülmények közé, ha elhiszed, hogy csak rajtad múlik, hogyan éled meg ezt az életet, akkor felismered, hogy azért vagy itt, mert ez a lehető legjobb hely számodra.
Azért élsz itt és most, mert Te így döntöttél. És ha ez a Te döntésed, akkor rajta, éld meg a lehető legjobban. És élvezd! Hiszen ha nem teremtesz benne boldogságot, akkor nem lesz sok értelme az ittlétednek.
Mindannyian boldogságra születünk, csak útközben hajlamosak vagyunk elfeledkezni az életbe indító energiánkról. És minél inkább eltávolodunk az eredeti lényünktől, annál nehezebb a haladás, annál elveszettebben bolyongunk az anyagi világ útvesztőiben. Pedig mindkét oldalról hoztuk magunkkal az életörömöt.
A fizikai testünk genetikai programja egy győztes kódot hordoz. Minden sejtünk folyamatosan örül ennek a megvalósult létnek, csak hajlamosak vagyunk süketnek tettetni magunkat erre a belső örömódára.
Gondolj bele: a születésedkor több milliónyi hímivarsejt futott egy hatalmas maratoni versenyt a meghódítandó királylányért, a petesejtért, hogy együtt megnyerjék a kivételes lehetőséget, a verseny fődíját: ezt a földi életet. A találkozáskor a két sejt hatalmas boldogságban egyesült, hiszen ők lettek a győztesek.
Mi mindannyian, akik itt élünk, győztesek vagyunk! Ez az élet volt a főnyeremény.
A testünk győztesként él, és élni akar, amíg tud, amíg lehet, és amíg él, boldog.
De a hétköznapi emberi tudatosságunkkal hajlamosak vagyunk elfelejteni ezt a tényt, és egyszerű ruhaként gondolunk a testre. Aztán, ha ez a test lázad, szól hozzánk, üzen a betegség nyelvén, mert a tetteink miatt nem tudja megélni a benne levő lehetőségeket, akkor megijedünk, kapkodni kezdünk, és ahelyett, hogy megköszönnénk az életösztön figyelmeztetéseit, ellenségnek tekintjük a megbetegedő testünket, gyengének látjuk, küszködünk vele, szenvedünk tőle.
Pedig a testünk csak élni akar! És ha engedjük úgy élni, ahogy neki jó, akkor belőle a lét folyamatos boldogsága árad.
A szellemi részünk pedig azért van itt, mert szabad akarattal ezt a világot választottuk. A magasabb nézőpontból, születésünk előtt megvizsgáltuk a körülményeket, és úgy döntöttünk, hogy ez éppen megfelel nekünk. Pontosan ezt a világot akartuk megismerni, itt akartunk tapasztalatokat megélni. Ez egy jó hely.
A szellemi részünk tudja ezt, és számára ez az élet egy nagyszerű kaland.
Számtalan szellemi lény van, de csak véges számú földi testbe lehet megszületni. A földi, anyagi létezés olyan különleges élményekkel szolgál, amilyeneket szellemi síkon nem lehet megélni. Ez a földi világ egy nagyon izgalmas hely, és sokan szeretnének ide jönni.
A szellemi részünk hatalmas izgalommal várta ezt a kalandot, és élvezi minden percét. Számára nincs jó vagy rossz élmény, mert neki az egész élet egy csodálatos, érdekes új tapasztalat.
Tehát a tested győztesnek érzi magát. A szellemed szabad döntéssel, örömmel van itt. Csupán a földi, emberi részed ragadhat bele a mindennapok problémájába, és feledkezhet el arról, hogy miért is él.
De ha ezt felismered, akkor összeforraszthatod magadban az anyagi és a szellemi világot azzal a kötőanyaggal, ami mindkettőben közös: a létezés örömével. Az anyag és a szellem a tudatos emberben, az angyalemberben végre egymásra talál, és a kétféle öröm összeolvadhat.
Ez pedig a legnagyobb boldogságot teremtheti meg. Az anyag és a szellem újra eggyé válik, létrejön a Teljesség.
Ezért vagyunk itt! Az emberi élet eredendő célja, hogy megélhessük ezt a Boldogságot.
Légy boldog!
Ehhez a boldogsághoz szükséged van a Bizalomra és a Szabadságra.
A Bizalom abból születik, hogy elhiszed: ez egy jó hely. Ha itt vagy, akkor ide akartál jönni, és ha most itt élsz, akkor számodra ez a legjobb hely. Tehát minden rendben van.
De a bizalmat könnyű összekeverni a naivitással, ami szerint minden szép és jó. Végső soron ez is igaz, de földi nézőpontból nézve a naivitás sebezhetővé, sérülékennyé tesz. Senki sem mondta, hogy ez itt a mennyország! Nem. Ez itt egy kalandtúra, ahol nemcsak a szúnyogok csíphetnek, hanem esetleg skorpiók is, ahol nem csupán napsütés van, hanem trópusi felhőszakadás, árvízzel és krokodilokkal is.
A „minden rendben” azt jelenti, minden dolog, esemény része ennek az izgalmas túrának. De éppen azért izgalmas, mert veszélyek is vannak benne, meg lehet sérülni, és meg lehet halni.
A halál természetesen csak annyit jelent, hogy kiestél a játékból, és haza kell utaznod.
Tehát ha szeretnél minél több élményt gyűjteni, és a lehető legtöbb időt itt tölteni, akkor ne fürödj a krokodilokkal, és jól kapaszkodj a sziklamászás során. Ne hidd azt, hogy angyalok vigyáznak rád!
Emlékezz, már Te vagy az az angyal, Neked kell vigyázni önmagadra!
Ne légy naiv, ne légy hiszékeny, becsapható. Legyél józan, életrevaló, ha szükséges, védd meg magad, és tudd, mire vagy képes.
Bízz ebben a világban, és bízz a saját erődben.
És emlékezz, hogy szabad döntéssel jöttél ide, tehát veleszületetten szabad vagy. Ezt a Szabadságot senki és semmi nem veheti el tőled. Ezt a világot Te választottad, a körülményeidet Te teremted. A Szabadságod tény, csak Te feledkezhetsz el róla, hogy szabadságra születtél.
És ha elfelejted, akkor okolhatod a külvilágot, a körülményeket, a másik embert, a sorsot, az isteneket, a csillagokat, vagy bárki mást, csak ne kelljen emlékezned a saját felelősségedre. És akkor boldogtalan leszel.
Ha csak félig emlékszel, és azt tudod, hogy szabadságra születtél, de azt hiszed, azt valaki elvette tőled, akkor lázadsz, szidod a rendszert, a szabályokat, és szélmalomharcba kezdesz, hogy visszaszerezd azt, amit sosem vett el tőled senki. És közben belegabalyodsz a szabályokba, és tényleg fogoly leszel, a saját lázadásod rabja. Lekötözöd magad a problémához, a saját ellenségképeddel szorítod magad a sarokba, és egyre vadabbul hadakozol önmagad ellen, a saját dühöd ellen. És egyre boldogtalanabb leszel.
Vagy kilépsz a világból, nem akarsz benne részt venni, mert attól félsz, ha benne vagy, megfojtanak a szabályok. Úgy döntesz, nem érdekel téged ez az emberi világ a maga primitív játékszabályaival, hiszen Te magasan fölötte állsz, rád ezek nem vonatkozhatnak. Kívülről, és a hited szerint felülről nézed ezt a világot. Azt hiszed, szabad vagy. Pedig ez nem szabadság, ez csupán menekülés. Magány és boldogtalanság.
Ha belül valóban szabad vagy, akkor a külvilág nem akadályozhat téged. A Szabadság bárhol megélhető, mert éppen az a lényege, hogy semmi nem korlátozhatja. Ha emlékszel a Szabadságra, akkor emlékezhetsz valódi önmagadra, és tudod, mindig is szabad vagy.
Hiszen ez itt a Te világod, ez itt a Te életed. Te választottad, Te teremted folyamatosan.
Hát akkor élvezd bizalommal és szabadon!
Élj boldogan!
|
