Story Waters meditációja az elengedésről

Érzed a csoportot, a csoport felszabadító erejét. Ez lendületet ad, ami segít ebben a pillanatban. Az utazás során, ebben a Földben nyugvó csatornában elindulunk. Elindulunk a gyökércsakra felé, lefelé. Elkezdünk kapcsolatba lépni a korlátokkal, a rezisztenciával, a szembenállással, és eljutunk a dühig és egészen a szomorúságig. Így, kezdjük hát. Először is szeretném, ha éreznéd az otthonodat, ahol laksz, akikkel laksz. Ha egyedül laksz, tágítsd ki a horizontod, és vond be azokat is, akikkel napi kapcsolatban vagy. Akik a legközelebb vannak hozzád, akikkel naponta személyes szinteden találkozol, nem a munkahelyeden. Így most amit behívunk a tagadás meghaladása, a tagadás átlépése. A színes üvegek elengedése.

Amikor átverjük magunkat, azzal hitegetve magunkat, hogy minden jó, amikor nem az. Amikor magyarázatokat találunk, és elfogadunk olyan embereket, akik kárunkra vannak. Ha kész vagy, hajlandó vagy, mondd ki magadban, hogy minden, amit most csinálok, amit most teszek, amit saját magamban teszek, az igaz. És elengedem a külső valóságot, a dühöt. Könnyebben elengedhetem a külső dühöt is, ha felkiáltok. Éreznem kell az energia kiáltását, az energia elengedését. Kapcsolatba lépünk így a saját lelkünkkel is, mert nem csak a testünk tartalmazza ezt a tüzet, ezt a tombolást. A lelkünk is. Így érezd a családi életedet, az otthonodat. Ha akarod, mondd ki magadban, úgy döntöttem, hogy látni fogom az igazságot. A kapcsolataim igazságát. Úgy döntöttem, hogy látni fogom az életem igazságát. Torzításmentesen, tisztán. És így érezd magad a családi közegedben.

Hogy érzed magad? Kiket látsz? Milyen helyzeteket? Kik vannak körülötted? Hol érzed a korlátaidat, hol érzed, hogy átvernek? Hol érzed, hogy korlátok közé szorítanak? Van-e valaki, aki el akar téged hallgattatni? Van-e olyan, aki azt akarja neked sugalmazni, hogy nincs igazad? Hogy kisebb vagy, kevesebb vagy, hogy át kell alakulnod? Hogy kisebbrendű vagy, hogy nem tudod megvalósítani, amit akarsz. Érezned kell a közvetlen környezetedet, az otthoni környezetedet energiák szintjén. Rá kell hangolódnod azokra a pontokra, ahol nem érzed a szabadságot. Sok forrásból táplálkozhatnak. Nyisd meg a tudatodat ezekre a forrásokra, mik lehetnek ezek. Nyisd meg, és tárd magad elé ezt a képet. Vond be az otthoni barátokat, a közvetlen környezetedben lévő embereket. Mit érzel, amikor velük vagy? Energiát érzel? Örömöt, feltöltöttséget? Vagy azt érzed, hogy leszívják az energiáidat, neked ütköznek, bebörtönöznek? Ezekbe a kapcsolatokba nyúljunk bele, nézzük meg, hogy hol vannak a negatív hatások, a korlátok. Azok az emberek, akik lehúznak, nézd meg, mit éreznek, mert nem akarják egyedül érezni, amit éreznek.

Vond be most a munkahelyedet is. Ott szabadon érzed magad? Hol érzed a korlátokat? Hol vernek át? Hol aláznak meg, hol szólnak le? Hol kicsinyelnek le?

Tágítsd ki a képet! Bármely más területet is bevonhatsz akár a családról, vagy az életed bármely területéről. Az egész életedet érezd át. Nem időben. Hanem most, éppen most. Érezd az életed mélységét. A kapcsolataidat, az interakcióidat, testvéreidet, szüleidet, gyermekeidet. Hol vannak a korlátok? Hol fojtogatnak? Van-e olyan, aki rajta tartja a kezét a torkodon? Van-e, aki rálép a torkodra, kést döf a hátadba? Meglopnak-e téged? Ellopják a jó energiáidat. A könnyűségedet, az örömedet, a pozitivitásodat. Azt az energiát, amivel újra születhetnél. Elszívják a saját negativitásukba, depressziójukba, a saját korlátjukba, a saját mókus kerekükbe.

Nos, beszéltünk a korlátokról, a sorompókról. Lásd hát magad, hogy felállsz, kint állsz a nyílt téren. És nem kell megnevezned senkit. Majd jönnek, megjelennek előtted. Szeretnénk, ha falakat látnál magad előtt. A korlátaid, a sorompóid. A negativitásokat. Ezek falak úgy vannak előtted, mintha útvesztőben lennél. Lehet egy-két szintű, lehet többszintű. Jelenítsd meg magad előtt a falakat, a korlátokat, a sebeket. Az életedben, saját magadból. Legelőször is szeretnénk, ha tudnád, hogy ez így tökéletes. Minden egyes dolog, minden egyes szervezet, minden egyes személy, minden egyes hitrendszer, minden egyes csoport, ami téged korlátoz tökéletes, tökéletes a korlátaiban. Mert az életed, a valóságod tükörképe a saját energialényednek. Csak magadat mutatják neked, megmutatják, hogy hol csúszik ki a kezedből az erőd. Látod ezt? Nem ők áramlanak be, megszállnak téged és elveszik az erődet, hanem ajándékot adnak neked. Megmutatják, hogy hol csúszik ki a kezedből az öröm, az erő, a szabadság. Az életedben minden tökéletes tükörképe ennek. Tökéletes állapot.

Ebből kell felébredned, ebből kell kilépned a szabadságba, mert amikor látod a korlátaidat, a tagadáson túllépsz, amikor nem csak indokokat keresel, amikor nem nyomod el, és nem korlátozod magad várakozással, negatív érzésekkel, dühvel, fájdalommal, akkor fogod a saját valóságod csodálatos tükörképét igazi tündöklésében látni. Mi magunk hozzuk létre ezeket a falakat. Ahogy isteni bölcsességből hozzuk létre, látod magad. Láthatod magad, láthatod azokat a korlátokat, amelyekbe belecsúsztál születésednél. Köszönjük meg ezeket a falakat. Nem akarjuk az egyes dolgokkal azonosítani őket, mert tudjuk, hogy csak a korlátaik tükörképe, de át tudsz rajtuk lépni. A falakat csak falaknak kell látnod, és köszönd meg nekik, hogy megmutatják, hogyan tudod magad megszabadítani.

Nos, megköszöntük nekik, láttuk azt az ajándékot, amit kaptunk tőlük. Eljött az ideje, hogy ledöntsük őket. Egyetlen egy dolog döntheti le ezeket a falakat. Nem a megvilágosodásod, nem az örömöd, mert nem fényből és örömből táplálkoznak ezek a falak. A félelem hozza őket létre. A félelem sötétsége hozta őket létre. Az alagsor, a pince hozta őket létre. Akkor hoztad őket létre, amikor saját magad átengedted nekik. Vissza kell szerezned ezt az erőt. Így a dühödre lesz szükség. Elnyomtak, széttörtek, megfojtottak. Ordíts és pusztítsd el őket. Széttörheted, ledöntheted őket, szét fognak törni, mint az üveg. Lehet, hogy vastag üvegnek látszanak az elején, de ahogy átlátsz rajtuk, látod, hogy az üveg egyre vékonyabb és vékonyabb lesz, és aztán ordíthatsz, sikíthatsz, és ez széttöri őket. Élvezd, ahogy ez megtörténik.

Ha még egyszer jönnek, ismét széttörheted, és ismét és ismét. Ordíthatsz, sikíthatsz. Doboghatsz rajtuk. Egy energiahullám fog kiáramlani és az azt fogja ordítani, hogy elég. Elég ebből. Elég ezekből a korlátokból. Tűnjetek el! Foghatsz egy ütőt, fegyvert, kalapácsot, gránátvetőt, bármit, egy rakétát, amit csak akarsz. Érezd a tüzet, ami belőle fakad, ahogy szabadon engeded a dühödet, és lebontod ezeket a falakat. Nem te vagy ez a fal. Ez egy általad feltárt útvesztő és eleged van. Érezd, ahogy állsz. Széttört, széthasadt minden körülötted. Eltűntek a falak. Égetett a tűz. Hagyd, hogy megjelenjen egy gyönyörű, energiában gazdag víz, engedd, hogy elmossa mindazt, amit látsz. Ebben a vízben megvan a szomorúság is. A fájdalom. Oly sok mindennek vége lett. Lehet, hogy te hoztad létre ezt a fájdalmat és szomorúságot. Szomorúság árad el rajtad, hogy fájdalmat okoztál ezeknek az embereknek. Fájdalom, hogy látod, hogy milyen hiábavaló volt a fájdalmukat felkarolnod. Senki más fájdalmát nem tudod meggyógyítani.

Segíthetsz másoknak saját magukat meggyógyítani, de te csak saját magadat tudod meggyógyítani. A saját szomorúságodat. A saját fájdalmadat. Ahogy ezek az energiában gazdag vizek elöntik a környezetedet, megtisztítanak. Fürödj bennük. Lépj velük kapcsolatba. Akármilyen fájdalom van az életedben, lépj rajta túl. Ez mind a múltad. Ints nekik viszlátot. Sétálj tovább! Semmi sem hal meg, minden energia folytatódik. Akárkivel akarsz a jövőben táncolni, megtalálod. Ebben az életben, vagy egy későbbi életben. A szomorúság, a lét szomorúsága, a sebek miatt érzett fájdalmad, a depresszió, amit magaddal vittél mások miatt. A gyerekek, akik fájdalmát megélted. Azt hitted, hogy ezzel a megéléssel megszabadítod őket a fájdalomtól. A bajban lévő barátok, akik elpusztították saját magukat. Ahogy érzed a saját szomorúságodat, ahogy emelkedik, nézd, mi marad meg. Mások miatt hurcoltad a fájdalmat, a szomorúságot. Lépj rajta túl. Engedd szabadjára mások érzelmeit. Szabadjára engedem mások fájdalmát, szabadjára engedem mások szomorúságát, a saját szomorúságomat. Érzem a szomorúságomat.

Elengedem, és most, ahogy az energiában gazdag vizek leülnek, érzed, ahogy megjelenik a nap. A gyönyörűséges nap, az öröm, a meleg, a szabadság, a szeretet, a saját lelked szeretete. Saját magadért érezd, ahogy a lelked szeret téged. Érezd, ahogy áthat téged. Érezd és tudd, hogy ez te magad vagy. Te vagy a saját lelked. Te vagy az a szeretet, az a kedvesség, az a megnyugtatás, amit a lelked hoz. Érezd a vezetődet, ahogy megjelenik melletted. Az ő szeretetét. Igaz, és feltétel nélküli egyetemes szeretet. Érezd körülötted, a lelkedben az energia családot. Tudd, hogy ezek az érzések, ezek a kapcsolatok adják azt a modellt, amelyeket te is létre tudsz hozni a Földön. Ideje annak, hogy elfogadd a korlátokat, mások korlátait, mások sorompóit. Hogyha nem tudnak veled tartani az örömben, a szeretetben, lépj rajtuk túl.

Ahogy te magad a saját örömöd szeretetévé válsz, te fogod megtestesíteni a saját kapcsolatodat, a saját szellemi, spirituális vezetőddel. Új kapcsolat jön ezzel létre, de nem fog addig megtörténni, amíg el nem engeded a régieket. A régi kapcsolatokat, amik nem működnek, amik a földhöz tapasztanak téged. Érezd a szélesebb spirituális szeretetet. Csodálatos, energiában gazdag család része vagy, mint Michael energiája. Angyalnak láthatod talán, talán érezheted a kapcsolatot a csillagokkal. Bármit is érzel, érezd a nagy családot, a lelked kollektív nagy családját. Ennek a gyönyörűséges napnak az erejét. A fényt, a langy meleget. A szépséget, ahogy alkotja a tested minden egyes részét. Minden egyes sejtjét a testednek átalakítja, átkódolja. Azt fogják mondani, hogy nem kell, elég a korlátokból. Régóta hordozzák magadban ezeket a falakat a sejtjeid, de érezd, hogy ez a gyönyörűséges energia áthat téged. Maga a DNS-ed is átalakul. Megjelenik a szívedben egy álom. Nézd a forrást, érezd a forrás szeretetét, az isteni forrás szeretetét.

Te vagy az Isten szeretete. És ezt közvetlenül érezheted. Érzed az álmaidat, a falak leomlottak. Érezd az új álmod, az új álmod a szívedben. Mit akarsz? Ki akarsz lenni? Nincs korlátod, nincs sorompó. Nem az elme álmodik, hanem a szíved. Mit érzel? Engedd el a meghatározásokat. Hogyan akarsz élni az életedben? A legboldogabb pillanataidra talán emlékezni akarsz. Hagyd, hogy ez a fényre törjön, kitáguljon. Érezd, hogy milyen jó lehet átélni, megélni. Sugározza ezt belőled. A szívedből tartó álom átkódolja a tested minden egyes sejtjét. Egy új személyt hoz létre, egy új jövőbeli ént. Emlékezz, a valóság semmi más, mint az érzéseid tükörképe. Az energiád. Nem megoldandó probléma a világodban. Belül van.

Érezd, hogy milyen jó élni. Érezd, hogy milyen jó embernek lenni ebben a gyönyörű valóságban. Érezheted a szeretetet itt úgy, mint eddig sehol másutt. Az örömöt úgy érezheted itt, sokkal intenzívebben, mint bárhol máshol. Ezért jöttél ide, az Isten közvetlen közelébe. A tudat megnyilvánulásába. Érezd az örömöt, a döntéseid örömét, hogy élsz. Ahogy az energiát átalakítja, új személy jön létre. Érezd a lehetőségeket. A falak csak akkor nőnek fel ismét, ha mások terheit átveszed, ha mások dühét átveszed, ha korlátos gondolataikat átveszed. Itt az ideje, hogy azt mondd, elég, annak, ami nem rezonál veled. Utasítsd el és fordulj el a múlttól. Nézz a jövőbe, nézd, ahogy feltárulkozik a jövőd. Itt használhatsz definíciót, de ne ragaszkodj hozzá. Csak képzeld el a legszebb álmaidat. Ki lehetsz? Kivé válhatsz?

A paradicsomi állapotot, amit létrehozhatsz. Az, aki vagy, aki felszabadul az elnyomott düh alól, az elnyomott szomorúság alól. Nem azért, mert te meg akarsz szabadulni a negatív érzelmektől minden egyes pillanatban. Ahelyett, hogy ledobnád őket, végre megéled őket most. Itt, ebben a pillanatban. Amikor valaki korlátot állít eléd, akkor itt és most, a jelenben azt kell mondanod, hogy nem. A jelenben kell élned. Eljött az ideje annak, hogy a továbbiakban ne szívd magadba a negatív energiákat, ne dolgozd fel. Ez olyan, mint egy hullámvasút, egyszer fent, egyszer lent. A saját lényed szuverén központjába áll be, és mondd azt: én vagyok én, én vagyok az öröm. Csodálatos vagyok, izgalmas vagyok. Hihetetlen vagyok. Én vagyok a tudatosság széle. A forráson belüli ajándékot szülöm meg. Az életemnek értelme van. Örömben nyilvánul meg.

Érezd! Feletted vagy körülötted. Kinézhetsz a buborékon kívülre, hiszen nem választ el téged a világtól. Csodálatos szépsége kontrasztban áll, de a buborékon kívül, hogyha visszanézel saját magadra, a legmagasabb fokú öröm, ha mások szeretetén kívül bármi mást látsz, akkor az nem más, mint mások tükörképe. Azok a legjobbat akarják neked, akik szeretnek feltétel nélkül, az igaz barátaid. Az igazi lelki partnereid. Ők átlátnak ezen a buborékon, mert ők téged látnak, téged szeretnek. A buborék láthatatlan az öröm és a szeretet számára, de azok, akik a korlátaikkal bombáznak téged, mert szükségük van rád, mert jobban érzik magukat veled, mert akik belőled táplálkoznak, akik rád vetítik a saját gondjaikat, ők csak a tükörképet látják. A saját tükörképüket.

Mekkora ajándék ez, mekkora ajándék, hogy saját maguk tükörképével ajándékként meglephetjük ezeket az embereket. Mekkora ajándék, hogy azt mondhatjuk nekik: elég, ráksejt vagy nekem. Én nem érdekellek téged, hát tűnj el. Mekkora ajándékot adunk nekik ezzel? Láthatják a saját energiáikat visszatükröződni. Egy csodálatos tanárrá válsz. Amikor azt mondod, az egyik családtagodnak, hogy „nem akarom a kritikáidat hallani, elég, ha engem kritizálsz az rossz, elegem van. Ha nincs valami pozitív, konstruktív, jó, amit mondhatsz, ne hívj fel! Szeretlek, a kapcsolatomat meg akarom veled tartani, de csak pozitív energiákra épülhet. Az előrenézésre, a feltekintésre épülhet. Ott találkozz velem. Ha erre képtelen vagy, akkor be kell fejeznünk a kapcsolatunkat.”

 Mekkora ajándék saját magadnak és nekik is. Amikor hagyod, hogy mások becsapjanak, amikor hagyod, hogy mások elszívják az energiáidat, ez senkinek nem jó. Csak a régi energiakörök jelennek meg ismét és ismét. Hadd mondjak valami csodálatosat, a 18. század végétől a 19. század elejétől kollektív döntést hoztak a ráébredettek. Hogy megnyitják magukat a saját lelkük csodálatos lényének egészen halálukig. Amikor ezt a kollektív döntést meghozták, hogy felébrednek, nem pedig pusztítanak és pusztulnak, nos, azóta új seb nem született egy sem. Nincsenek új sebek, egy sem, nem jönnek a Földön létre új sebek. Amit látunk most magunk körül, azok a régi, a múltbeli sérelmek, múltbeli sebek feltörése ismét. A hatalmi struktúrákban látjuk a háborúkat, a természeti csapásokat. Ezek a régi sebek fel-feltörhetnek. Ezek a múlt, ahogy a múlt átszivárog a jelenbe. Feltör, kirobban a jövő. Az egész bolygó megkönnyebbedik. Könnyebbé lesz, ahogy túllépünk ezeken a sebeken. Ez egy paradoxon.

Az előttünk lévő néhány év során látni fogod a világot, és azt gondolod, hogy valami rettenetesre fordult, de nem. A bolygó energia-egyensúlya javul, emelkedik. Ezen kitörések mindegyike, ezen düh és szomorúság megnyilvánulásai csak. Az egész bolygó megkönnyebbedik. Látni fogod, hogy mennyire csodálatos, mennyire tündöklő mindez, mert csodálatos, ahogy megjelenik a düh, csodálatos, ahogy megjelenik a szomorúság, mert ebből fakad a szeretet, az öröm, a szabadság. Semmi, semmi sem romlik el. Nincsenek hibák. Nincsenek akadályok, csak csodálatos és tökéletes kitakarítandó területek, sebek, amiken túl kell lépni. Harag, amit meg kell élni. Szomorúság, amit ki kell sírni magunkból. Minden csodálatos. Ez az ébredés, ahogy felébredsz. Egyre inkább képes leszel arra, hogy meglásd, hogy ég a világ. De látod a szépségét, látod az új hajnal közeledtét. És a bolygónak ez a hajnal csupán néhány év távolság. Ezt te már most megélheted.

A hajnal most van születőben, minden egyes emberen keresztül, aki úgy dönt, hogy elegük van a régi energiából. Át akarják élni az új energiát. Itt van körülötted az új, mely megtelíti, áthatja az egész világot. Egészen addig, amíg az ébredésről a döntés megszületett. Az energia véges volt, folyt érte a verseny. A Föld energiái többféle formában újra és újra megjelentek, és új sebek keletkeztek, ahogy egyre nagyobbá vált a szakadék. Az 1900-as évek végétől ennek vége lett, és nemcsak, hogy nem keletkeztek új sebek, de ennél több, új energia árasztotta el a Földet. Nincs határa ennek az energiának. Ennek az új energiának nincs határa, nincs korlátja, mert végtelen. Annyit kaphatsz belőle, amennyit elbírsz, amennyit akarsz.

Semmit sem kell tenned ahhoz, hogy átvehesd. Csak engedd el a régit. Hagyd el magad mögött a régi módszereket, a régi energiákat, az áldozatokat. Engedd el mindazt, ami nem okoz örömöt. Látni fogod, hogy folyik ez az új, gyönyörű energia. Ilyen egyszerű. Válaszd azt, amit a szíved választ. Add meg magadnak, amit kérsz. Nem, amire gondolsz, hogy választanod kell, nem kell egyfajta magasabb gondolat a bolygóról, nem kell semmilyen küldetés. Amit az önző, gyermeki szíved szeretne, azt add meg magadnak. Ami örömet ad, csináld azt. Ilyen egyszerű az új energiába belépni, felébredni, megvilágosodni. Ilyen egyszerű. Add meg magadnak azt, amit akarsz, és égő nap leszel, világító torony. Nem kell a régi energiával találkoznod, mert ha találkozol velük, akkor ismét beléjük lépsz. Csak add meg magadnak, amire szükséged van. Megszületik benned, és itt a bolygón gyökeret ver az új energia, és így megnyitod az új energia utakat, az energia ösvényeket, amin egyre többen járhatnak egyre könnyebben és még könnyebben.

A régi energia struktúrák, ahogy egyre koncentráltabbá válnak, elmúlnak. Először azok esnek el, akik a legjobban ragaszkodnak hozzá, akikben a legmélyebben rögzült, ezért sok embernek ez nehéz lesz. Ahogy eláraszt minket az új energia, a régi egyre koncentráltabbá válik. Egyre inkább monopolizál, aztán elpusztít mindent, elpusztítja saját magát. A régi energia megszűnése, pusztulása gyönyörű. Ahogy felébredsz, ráébredsz az újra. Látnod kell, ahogy mi látjuk. Milyen gyönyörű. Tudd, hogy semmi sem rossz, minden jól megy. Ami itt a bolygón történik, ami rajtad keresztül történik, csodálatos jelenség. Hihetetlen. Ahogy felébredsz, egyre inkább látni fogod és megérzed az örömét. Az új energiában járhatsz, átjár téged az erő a Paradicsomban. Függetlenül attól, hogy mi történik veled és körülötted. Megadhatod ezt magadnak. Erre lehetőséged van. Csak annyit kell csinálnod, hogy elengeded a múltat. El kell engedned mindazt, ami nem jó. Add át magadat a jónak! Ennyire könnyű. Itt az ideje, hogy a negatív érzelmeken túllépj, hogy a félelem falait ledöntsd. Indulj el a szeretet tüzelő napja felé.

Ez nem más, mint te vagy magad. Ez a kristálytiszta energia, az isteni szikra, az új energia, a születés. Minden egyes személy itt a bolygón újraszületve, mint valami fényvillanás. Élvezd az életet! Te is gyönyörűséges vagy, szép vagy. Nem azért jöttél ide a világra, hogy szenvedj, hogy tanulj. Azért jöttél ide, hogy megéld ezt az elképesztő átmeneti időszakot. És ha elindulsz ezen az úton, nagyon gyorsan megéled az örömet, a szabadságot. Úgy, ahogyan az minden egyes létrehozott lényben, entitásban megvan. Intenzíven, erővel. Ez a ráébredés, a felébredés ideje. Éld meg, ünnepeld meg az életedet! Oszd meg az életedet másokkal, akik szintén ünnepelnek, és ünnepeljetek a jövőért! Hozzátok létre a saját Paradicsomotokat. Hagyd magad mögött a háborút, a szenvedést. Hagyd, hogy elpusztítsák saját magukat, és saját magukba omoljanak, mint ahogy a tűz elégeti őket. Most, hogy megszületik a jövő, álmodj az emberiség szívében, hiszen ez itt van. Érezd át, éld meg! Szeretünk. Megköszönjük neked. Élvezd!

 Budapest, 2008. október 12.