Adamus: MESTEREK Sorozat: A múlt potenciáljai 1.rész

  2009.11.17. 20:42

     Valami a bensődben azt mondta: -„Elég volt. Ne tovább!” –  Azt mondta: -„ Csatlakozni fogok ehhez az embercsoporthoz. Nem érdekel, hogy tízen vagy tízmillióan vannak, akkor is itt leszek az Új Energia időszakában.” 

     Nos igen, a többiek talán kinevetnek. Esetleg gúnyolódnak rajtad. Netalántán szörnyen gyűlölködő leveleket vagy emaileket küldözgetnek neked. Talán az ördög megtestesülésének neveznek, ahogy ezt egy páran hallottátok. Pedig a belsőd mélyéről érkező hívásra válaszolsz, aki pontosan tudja, hogy mi is folyik itt valójában. Ezt most meg kell, hogy mondjam nektek: Egy játszmát játszotok – velem is nagyon gyakran játsszátok – úgy tesztek, mintha nem tudnátok, hogy mi is történik. Szerintetek halvány fogalmatok sincs róla. Pedig ott mélyen nagyon is tudjátok. Igenis tudjátok, hogy mi folyik.  

      Valami a bensődben meg van ijedve. Néhányan még tőlem is féltek. Ó, hát én semmit nem fogok veled tenni. Hagyom, hogy te tedd meg azt magaddal! (nevetés) De én semmit sem fogok csinálni veled.  

      Azért dugja fel a fejét a félelem, mert új dolgok felé haladunk. Mit kell ehhez feladnod? Fájdalommal fog járni? Egyedül fogsz maradni? Vagy ez egy akkora változást hoz majd az életedbe, hogy nem fogod tudni azt kezelni? Elmegy majd a józan eszed? Ki tudja? Ki tudja? De valami a bensődben tudja, hogy ez nem számít. 

      Tisztában vagy vele, hogy eddig nem Éltél a szó legigazabb értelmében – léteztél ugyan, de nem Éltél – és ezt onnan tudtad, hogy amikor színeket láttál, tudtad, hogy az a szín jóval több annál. 

      Most azt kell, hogy… (csörögni kezd egy telefon) Hu-hú, itt most meg kell állnunk. Az összes mobiltelefon – ez az a dolog, amit cseppet SEM tolerálok, legyen szó akár a mobiltelefonotokról, a berregő szerkentyűitekről, a vibrátorotokról….vagy bármiről, amit idehoztatok magatokkal. (nevetés) Majd én izgalomba hozlak! Nincs szükséged azokra! (még több nevetés) 

      Most egy kis szeparációs ponthoz érkeztünk. Szóval akkor ez a mai nap nyitott szemmel vagy csukott szemmel fog lezajlani? Nyitott szemmel vagy csukott szemmel? (Valaki a közönség soraiból így szól: - Nyitott szemmel!) Ó, én most Cauldre-t kérdezem, és nem téged. (nevetés) Nyitott szemmel vagy csukott szemmel? Tehát… volt már ilyen máskor is, nem olyan nagy dolog ez. Akkor tehát… 

      LINDA: Láthatnánk az ütközetet? Megfordulnál?  

      ADAMUS: …akkor most mindannyian vegyünk egy mély lélegzetet Cauldrével, és hagyjuk, hogy azok a szemek… (Cauldre szeme kinyílik)…ó…(majd újra becsukódik)….hagyjuk, hogy azok a szemek kinyíljanak. A testedben fogunk maradni. (A közönség tapsol, ahogy Cauldre kinyitja a szemét) 

      Á! És azt kell, hogy mondjam, hogy ez az épület, és ti is mindannyian sokkal jobban néztek ki csukott szemmel. (nagy nevetés, ahogy Cauldre szeme egy pillanatra megint becsukódik) És ezt most teljesen komolyan mondom! (nevetés) Komolyan mondom, mert…ó, lazulj el, Cauldre! 

      Most látjátok, Cauldre emberi szemén keresztül nézek rátok, és egy roppant kemény és durva valóság tárul így elém. Ha ránézek erre a teremre, akkor az nem egészen úgy fest, mint amihez eddig hozzászoktam, hiszen most látom első ízben nyitott szemmel. Eddig energiában láttam, és még soha nem láttam emberi szemmel. Sokkal csodálatosabb az energiája, mint a fizikai látványa. Ó, ennek a teremnek minden szeglete telis-teli van energiával. Amikor kinyitom a szemem, akkor ez mind egycsapásra eltűnik. (nevetés) Akkor most egy pillanatra be is csukom, de… 

      És ti is Shaumbra! Láttalak ugyan egy páratokat nyitott szemmel, de nem sokatokat. Energetikailag már mindannyiótokat láttalak, de azt kell, hogy mondjam, hogy érdekes testet és érdekes külsőt szedtetek magatokra. Ez se nem jó, se nem rossz, mindössze ez van. De… akkor ezt most… Hello!(nevetés) ….akkor ezt ma nyitott szemmel fogjuk végigcsinálni.  

      Mesterek 

      Tehát ti választottátok, hogy itt legyetek. Azt választottátok, hogy… odafigyeltek. Amikor ebben az elmúlt pár évben elkezdtetek színeket látni, beindult valami bennetek és azt mondta: -„Tudom, hogy sokkal több szín létezik annál, mint amit a fizikai szememmel képes vagyok látni.” Tudom, hogy sokkal többet jelent az élet annál, mint amit a fizikai testemben érzek. És azt is tudom, hogy van annál több is, mint amit az elmém képes felfogni. Mi ez? Hol van ez?” Valami benned azt mondta, hogy ezt neked meg kell tapasztalnod. Addig nem mész innen sehova. Addig nem távozol el ebből a létidődből, amíg ezt meg nem tapasztalod. És ez az, amiért itt vagy. 

      Egy páran nemrégiben eltávoztak. Voltak, akik úgy gondolták, hogy Tóbiás távozása egy korszak lezárulását jelentette, és ez valóban így is volt. Ugyanakkor azt is tudták, hogy innentől kezdve – hogy is mondjam - meglehetős kihívásokkal fog járni a továbblépés. Nem mintha eddig nem lett volna kihívásokkal teli, de ők még jól érezték magukat a régi játszmáik közepette, és kényelmet jelentett számukra az azokhoz való visszatérés. És én nagyrabecsülést érzek irántuk, és titeket is ugyanerre kérlek. Ez itt egy egyedülálló fajta. Ez tényleg a Mesterek csoportja.      

      Nos, ti ezt nem úgy fogjátok fel, mint jómagam. És még mindig beleragadtok a régi játszmáitokba, önmagatok korlátozásába, szűkreszabottságába, de ezen túl fogunk lépni. Meg fogod érteni, hogy mit is értek azon, amikor Mesternek nevezlek, mert ez nem csak egy általam használt szó. Ez nem pusztán amiatt van, mert már régóta tanulsz. Te pontosan ugyanolyan Mester vagy, akár csak Én, Kuthumi vagy Sam – drága Sam. És erre te magad is rá fogsz jönni, ahogy arra is rá fogsz döbbenni, hogy léteznek színek a színeken túl, és léteznek hangok a hangokon túl. Rá fogtok jönni, hogy micsoda játék is volt ez, amikor is a sorssal vagy a végzettel játszottatok a teremtés helyett.  

      Tehát, ha nem bánjátok, akkor most járkálnék egy kicsit. (Cauldre feláll) És azt kell, hogy mondjam…(Linda segíteni próbál). Nem, menni fog. 

      LINDA: Csak figyelj oda a kis ventilátorokra! 

      ADAMUS: Igen. Sok-sok összejövetelünk alkalmával szeretnék így járkálni közöttetek. Időnként majd megkérlek a mikrofon hordozására, de… 

      LINDA: Oké, készen vagyok. 

      ADAMUS: Szóval akkor most vegyetek egy mély lélegzetet, és engedjétek meg nekem, hogy ne csak Cauldre testébe, elméjébe és szellemébe lépjek bele, hanem egyúttal a tiétekbe is – anélkül, hogy ellenállást éreznél emiatt, anélkül, hogy azon aggódnál, hogy most egy másik entitás csatlakozik hozzád, anélkül, hogy visszafognád magad attól való félelmedben, mintha lenne olyan dolog, amit még nem tudnék rólad.  

      Miközben járkálok, néhányatokat kérdezgetni foglak. Szeretném érezni az energiátokat. Egy rendkívül dinamikus tudatosságot szeretnék létrehozni ebben a teremben.  

      A házi feladat megbeszélése 

      Ugye a múltkori összejövetelünk alkalmával voltak házi feladatok, és biztos vagyok benne, hogy nem mindannyian végeztétek el azokat. És most az egyik olyan kérdéssel kezdeném, amit az elmúlt alkalommal tett fel Eesa Lindája. Linda, aki nem járt olyan sok alkalommal még itt a Földön. És akkor Linda, tudod mit jelent az, hogy Eesa? 

      LINDA: Nem. 

      ADAMUS: Hát akkor utána kellene nézned, hogy legközelebb elmondd nekünk. Ugye van számítógéped, azon pedig megtalálható ez a Google nevű szolgáltatás – aminek a használatában elég jó vagy… de te tetted fel ezt a kérdést az elmúlt alkalommal. És én pedig azt kérdeztem tőled, hogy mi hozott téged ide a Földre? Miért választottad azt, hogy ide, erre a helyre gyere? 

      LINDA: Választ vársz tőlem? 

      ADAMUS: Azt gondolom, pontosan ebből a célból tettem fel a kérdést. Valóban. És jut eszembe, nem azért kérdezlek, hogy zavarba hozzalak, hanem azért, mert értékesek a meglátásaid.  

      (szünet) 

      LINDA: Azért, hogy ennek az egésznek a része legyek, hogy ennek a felfedezésnek a részét képezzem. Hogy ennek az egésznek a része legyek, ne csak ennek a teremnek, hanem mindennek, ennek az egésznek - hogy itt legyek. És…(szünet), hogy képes legyek megbízni annyira magamban, hogy valóban átélhessem ezt a kalandot, ezt az elképesztő kísérletet, amit Földnek neveznek. És hogy megoldást és beteljesülést nyerjek azokra a dolgokra, amik kint maradtak.  

      ADAMUS: Valóban. Köszönöm. Köszönöm. És azt mondod, hogy a Föld egy kísérlet, de ez nem így van. Ez egy tapasztalás. És azt is mondtad, hogy azért jöttél ide, hogy megtanulj megbízni magadban. Mennyire nyers és őszinte ez, hiszen amikor idejössz a Földre, akkor ez elveszi a bizalmi szintedet. Ahogy ezzel te is tisztában vagy, amikor eljössz ide a fátyol alá, akkor elveszíted a magadba vetett bizalmadat. És ez mindannyiótokra vonatkozik, hogy egy tanulási vággyal érkeztek ide, azzal a vággyal, hogy mozgassátok az energiát, azért jöttök el ide, mert valami történt menet közben. A saját energiád megrekedt. Tehát azt mondani, hogy azért jöttél ide, hogy megtanulj megbízni magadban, egy csodálatos meglátás. Nagyon őszinte, köszönöm. Köszönöm.  

      (Cauldre/Adamus elkezd járkálni a közönség között) 

      Szóval Nausheen, megcsináltad a házi feladatodat? 

      NAUSHEEN: Bizonyos értelemben véve igen. 

      ADAMUS – Bizonyos értelemben véve – most akkor megcsináltad vagy nem? 

      NAUSHEEN: Igen, megcsináltam. 

      ADAMUS: És melyiket csináltad meg? 

      NAUSHEEN: A totem állatomat. 

      ADAMUS: És mi a totem állatod? 

      NAUSHEEN: Elefánt. 

      ADAMUS: Elefánt! Kitűnő totem! Nagyon szakrális. 

      NAUSHEEN: Igen. 

      ADAMUS: Nagyon szakrális. 

      NAUSHEEN: Igen. 

      ADAMUS: Kint hagytad? 

      NAUSHEEN: Nem. 

      ADAMUS: Nem? 

      NAUSHEEN: Nem, itt van velem. 

      ADAMUS: Itt van. Gondoltam, mert éreztem valami szagot. (nevetés) Kitűnő. Jó. Köszönöm. 

      NAUSHEEN: Köszönöm. 

      ADAMUS: Jó téged újra látni, és azt kell, hogy mondjam, ha megengeded, hogy tegyek egy megjegyzést, hogy abba kellene hagynod a keresést.  

      NAUSHEEN: Rendben, köszönöm. 

      ADAMUS: A létidőkön át tartó keresést.    

      Nagyon érdekes valaki olyat látni a sorok között, aki most éppen rejtőzködik, és nagyon lent tartja az energiáját…ó. Kathleen. Kathleen. Hogy érzed magad? 

      KATHLEEN: Jól. Jól vagyok. 

      ADAMUS: Kitűnő. Hazudsz. Hazudsz. (nevetés) Kathleen, most akkor reflektorfénybe állítalak. Emlékszel bármire is az elmúlt hónapok alatt zajló beszélgetéseinkből? Emlékszel arra, hogy beszélgettünk egymással? Nem. 

      KATHLEEN: Nem.  

      ADAMUS: Akkor meg fogom várni, amíg érzed, hogy mi… sokat beszélgettünk ám. Sokat beszéltünk. És a beszélgetéseink alkalmával mindig „My fair lady”-nek szoktalak hívni egy bizonyos okból kifolyólag. Amikor beszélgetünk …de megvárom, amíg fel tudod majd őket idézni. Visszajövünk a következő hónapban. De ó, kedvesem, az engedélyeddel csodálatos példaként fogunk téged felhasználni a saját magaddá válásod kapcsán. Oly sok minden felkínálni valód van, te pedig ott lent élsz, és ezt te is tudod. És beszéltünk már erről, és most meg úgy teszel, mintha nem is beszéltünk volna. Rendben van. (nevetés) 

      (Cauldre/Adamus továbbmegy egy másik hölgyhöz)         Ó, kedvesem, megcsináltad a házi feladatodat? 

      SHAUMBRA: Tulajdonképpen most vagyok itt először. 

      ADAMUS: Tudom. (nevetés) 

      SHAUMBRA: Ezért nem tudom mi volt a házi feladat. De valószínűleg megtettem. 

      ADAMUS: A pakua. 

      SHAUMRBA? A paku- micsoda? 

      ADAMUS: A totem állat. Mit választanál totemedként? 

      SHAUMBRA: Pont az előbb mondtam valakinek, hogy valami olyat, aminek szárnya van. 

      ADAMUS: Valamit, aminek szárnya van. Érdekes. Éppen az előbb… 

      SHAUMBRA: Nem tudom. 

      ADAMUS:  …ma Párizsban jártam – nem akarom félbeszakítani a történetedet, de az enyém briliáns! (nevetés) Ma korábban Párizsban jártam. Varázslatos volt. 17 fokos, enyhén felhős, részben napsütéses időben, és egy madár képében jártam ott. És keresztülrepültem egész Párizson ezen a szépséges őszi napon. Szóval igen, térjünk vissza hozzád. 

      SHAUMBRA: Igen, nos én azt akarom mondani, hogy hallottam már a totem elnevezést, és csak szárnyakra gondoltam, de nem tudom, hogy milyen állat. A többi része még nem jött meg… 

      ADAMUS: Lélegezd be! És akkor majd eljön hozzád. 

      SHAUMBRA: Igen. 

      ADAMUS: El fog jönni hozzád. 

      SHAUMBRA: Köszönöm. 

      ADAMUS: Kitűnő. Remek. 

      Ó, Dave… Dave. Milyen a világ tefeléd? 

      DAVE: Nagyon jó. 

      ADAMUS: Jó. És Dave, mondd te megcsináltad a totem állatos házi feladatodat? 

      DAVE: Igen. 

      ADAMUS: És milyen élményeid voltak? 

      DAVE: Repülés. 

      ADAMUS: Igen. 

      DAVE: Egy sas. 

      ADAMUS: És ez a totem most hogy szolgál téged? Mit enged meg a számodra? 

      DAVE: Kiterjeszti a látomást. 

      ADAMUS: Ez kiváló! Remek! Folyton, állandóan magad körül érzed a Pakuádat – a totemedet? Vagy csak időnként? 

      DAVE: Időnként. 

      ADAMUS: Időnként. Úgy érzed, hogy állandóan neked dolgozik? 

      DAVE: Nem. 

      ADAMUS: Rendben. Lélegezz és dolgozz tovább vele, mert Shaumbra, ezek a Pakuák  – ti magatok vagytok. Egy részetek. Ez nem valaki más, hanem abszolút te vagy az. 

      Ez önmagadnak egy kiterjesztése, és én szándékosan egy állat totemet választottam. Hozzá vagytok szokva az aspektusaitokhoz, ismeritek őket, de ők annyira emberszerűek. És ilyenkor beleragadtok az összes emberi problémába. Ha azt kértem volna tőletek, hogy egy emberi aspektust teremtsetek, egy emberi pakuát, akkor az nagyon is emberi jellemzőket öltött volna magára. De most, mivel állat totem megteremtésére kértelek titeket, ezt időről-időre használni fogjuk. És ez briliáns, mert kimegy és nagyon sok mindent tesz meg neked. Ma dolgozni fogunk vele. Szóval mindenkihez szólok most! Amennyiben nem éreztétek a saját totemeteket, a saját pakuátokat, itt az ideje, hogy ezt megtegyétek. Itt az ideje, hogy behozzátok. 

      Larry, te megcsináltad a házi feladatodat? 

      LARRY: Igen. 

      ADAMUS: És mi volt az? 

      LARRY: Teremtettem valamit. 

      ADAMUS: És mit teremtettél? 

      LARRY: Egy kompresszort kötöttem be a házamba. 

      ADAMUS: Ez csodás. 

      LARRY: Megmozdítottam a fenekem, és megtettem. 

      ADAMUS: Csodálatos! És Larry – az, hogy végre megmozdítottad a fenekedet – ez hatalmas problémát jelentett neked – és ezzel véget is ért a vakációd. 

      LARRY: Igen. Két év volt. 

      ADAMUS: Igen, tudod te ezt. Ennek meg volt a maga oka, de többé már nem rejtőzködhetsz. Többé már nem ülhetsz vissza. Ezt te is tudod, én is tudom, itt az ideje a továbblépésnek. A kis projekted által felfedezted, hogy ez egy csodálatos megkönnyebbülés érzéssel járt.  

      LARRY. Igen. 

      ADAMUS: Megszabadultál a bűntudattól. Megszabadultál attól a zsémbeskedő zaklatástól az oldaladon, és ez lehetővé teszi egy aprócska módon számodra, hogy érzékeld milyen is a teremtés. Most akkor nagyobb teremtések felé vesszük az irányt, többé már nem csak kompresszorokat kötünk be. Ez nagyon kezdetleges. 

      LARRY: Hajrá – hozzad csak! 

      ADAMUS:  Nos, ezt nem, nem – ezt Te fogod behozni! 

      LARRY: Oké, akkor én fogom behozni. 

      ADAMUS: Te bizony. Valóban. Veled vagyok minden egyes lépésednél. 

      LARRY: Miért nem emlékszem erre? 

      ADAMUS: Most is itt vagyok veled. Az út minden egyes lépésénél Larry! Én voltam az, aki zsémbeskedve zaklattalak, noszogattalak – te pedig azt hitted, hogy a feleségedről beszélek? (nagy nevetés) Szégyelld magad ezért!  

      LARRY: Lebuktam. 

      ADAMUS: Az energiád annyira tele volt bűntudattal (nevetés), miközben azt tetted. Nagyon bűnösnek érezted magad. Mint akit rajtakaptak. 

      Szia Vince, hogy vagy? 

      VINCE: Jobban, mint valaha! 

      ADAMUS: Jobban, mint valaha. Hazudsz. Ó, drága Shaumbra, háromszor fogom ezt megkérdezni tőled. Vince, hogy vagy? 

      VINCE: Egész jól. 

      ADAMUS: Egész jól. Az előbb még azt mondtad, hogy „jobban, mint valaha”: Nos Vince, valójában hogy érzed magad? 

      VINCE: Jobban mint, egész jól. 

      ADAMUS: (nevetve): Jó. Nem azért mondom, hogy reflektorfénybe állítsalak, de megtanultad… most tanulod, hogy az erő nem az elmében lakozik, továbbá, hogy az erő nem az izmokban székel. Ó, hát szembekerültél ezzel annak érdekében, hogy megértsd, hogy az erő mindig is a lélekben lakozott.  

      Voltak apró baleseteid menet közben. Ezek nem balesetek voltak –  egyáltalán nem balesetek voltak. Mindössze csak úgy esett, hogy nemrégiben volt egy kis megbeszélnivalóm Vince-szel, akinek nem sokkal ezután volt egy autóbalesete. Az autó tönkrement. Na most akkor ez mit jelent? Valamit rosszul csinált? Rosszak voltak az energiák? Nem! Ez mindössze azt jelenti, hogy az egyik témát, amiről a beszélgetésünk folyt, át kellett váltania – meg kellett mozgatnia – mert be volt ragadva. Vince, hol is volt beragadva? 

       VINCE: A szememben. 

      ADAMUS: A fejedben volt beragadva, ami a szemeden keresztül jött ki. 

      VINCE: Áhá! 

      ADAMUS: ÁHÁ! A témák a fejedbe ragadtak bele! Tehát szükséged volt egy kis ütközésre! És ezt nem én csináltam – hanem te magad csináltad magadért. Ez az ütközés – sajnálom, de – totál összetörte az autódat, ugyanakkor megmozgatott némi energiát. Ez most visszanyúlik arra, hogy akkor a könnyű vagy a nehéz utat választjuk. Megteheted ezt a légzés által, vagy megteheted egy pusztítással járó derbi által is. Tőled függ. Rajtad áll, hogy melyik utat választod. Tehát… köszönöm. Köszönöm. 

      VINCE: Köszönöm. 

      ADAMUS: És valóban némi nagyon mély légzést ajánlok neked. Dolgozz Andrah-val (Dr. Norma Delaney), dolgozz magaddal, csak végezd ezt a mély légzést! Ezek a problémáid vagy témáid lassan elkezdenek átszivárogni a testeden. És ennek nem kellene így történnie. Nincs szükséged autóbalesetekre. Semmi ilyesmire sincs szükséged.  

      Ez lehet annyira könnyű, minthogy hozol egy választást. És mi pontosan errefelé tartunk. Pontosan errefelé tartunk. Többé  már nincs szükség ezekre a döglesztő, fárasztó fizikai betegségekre. A fizikai betegség mindössze annak a jele, hogy valahol beragadtak az energiáid. Valahol, valamitől. Talán ez azért van, mert beleragadtál a fejedbe. Talán azért van, mert már évek óta a valagadon ücsörögsz, és nem csinálsz semmit. Ez mindössze – sajnálom Larry – ez mindössze beragadt energia. Az energia valamiképpen, valahol ki fog jönni. Valahogy meg fog mozdulni. Nincs szükséges ehhez egy autóbalesetre! Csináljuk ezt most inkább egy lélegzet által! 

      Vegyél egy mély lélegzetet és mozgasd meg azt az energiát… Mozgasd meg azt az energiát… 

      (szünet) 

      Tehát Ralph. Hogy érzed magad Ralph? 

      RALPH: Nagyszerűen. 

      ADAMUS: Ó, Ralph! (nevetés) Ralph, én most nem azt mondom, hogy hazudsz, hanem csak azt, hogy eszelősen… 

      RALPH: Tévhitben ringatom magam. 

      ADAMUS: … megtéveszted magad. Becsapod magad. Mert bizony sokat és hosszan szoktunk beszélgetni. Ó, drága Shaumbra, most egy új játékot játszunk. Ez egy csodálatos játszma, ugyanakkor mégis új, és amennyiben most itt ülsz, az azt jelenti, hogy készen állsz a leleplezésre. (nevetés) 

      Tehát Ralph… Ralph! Szóval rengeteget beszélgetünk, és lényegében bámulatos vagy. Egyrészről te tanítasz engem. Nagyon sokat tanítasz nekem arról, milyen is most emberi alakban létezni és keresztül menni a dolgokon. Másrészről viszont úgy teszel, mintha fogalmad sem lenne arról, hogy mit tanítasz nekem. Tehát ebben a szépséges konfliktusban leledzel – ami egy briliáns konfliktus lényegében – ahol is azt játszod, mintha erről mit se tudnál. És az elveszett Ralph szerepét játszod. Hát, lényegében véve a szegény Ralphot játszod. És azt a Ralphot játszod, aki nem kapta meg a megfelelő érvényesülési lehetőséget, és egyre csak nem kapja azt meg. Ezért aztán rejtőzködsz.  

      Itt van ez a ragyogó, briliáns részed – legyen szó akár a zenédről, akár az írásaidról, akár a beszédedről, akár a hanggal kapcsolatos munkáidról, akár a filozófiádról –  ami minden valószínűség szerint az egyik legerősebb képességed – ugyanakkor meg ezt a játszmát játszod. Nos, mégis mikor akarod ezt előhozni? Mire vársz?  

      (szünet, miközben Ralph a szavakat keresi) 

      Igen, én is. (Ralph és Adamus nevetnek) 

      RALPH: Nem tudom. Azt mondom, hogy elérkezett az ideje. Készen állok rá, és akkor mindig mintha csak egy kevésre lenne még szükségem, tudod, csak  …talán nem ismerem a dalt, de el tudnád dúdolni az első pár taktusát? (Adamus és a közönség nevet) Ugyan, menj már! ( még több nevetés) 

      ADAMUS: Szerintem pont most írtad meg az első versszakot. (még nagyobb nevetés) De a lényeg az, hogy köszönöm, köszönöm neked, hogy engem is belevettél ebbe. Apropó, ti ketten – Ralph és Gariella – nektek kettőtöknek elképesztő energia összetételetek van egymással, de nem játszotok ezzel jelenleg. Még pedig azért nem használjátok ezt ki, mert túlságosan belemerültök egymás drámáiba, áldozatiságába, és ezt így nem lehet működtetni. Sajnálom, hogy ennyire közvetlen vagyok veletek, de az első sorban ültök.  

      RALPH: Ezért vagyunk itt. 

      ADAMUS: Első sor, és a sor széle Shaumbra! Első sor és a sor széle! 

      Briliáns összetételetek van egymással, de nem használjátok ezt ki, mert még mindig – vártok valamire. Valamit kihelyeztek a jövőbe. Például ilyeneket mondogattok: -„Ezt nem tudjuk megtenni, amíg azt meg nem csináljuk!” Ez már önmagában is egy játszma, amit egytől egyig mindannyian játszotok. „Addig nem tudjuk ezt megtenni, amíg nem találunk állást ebben az országban!” – Nos, ez egyáltalán nem igaz. Nagyon is sok olyan dolog van, amit megtehetnétek.  

      Ez a távolság, amit egymás között tartotok annak a szimbóluma, hogy féltek valóban, ténylegesen összetenni a kettőtök összetételét. Tudjátok, hogy ez ott van, de féltek ennek a bekövetkeztétől. Ezért aztán felállítjátok ezeket az akadályokat. Felállítjátok ezt az állás dolgot. 

      Felállítotok valami akadályt – legyen ez az emigráció, vagy egy munka, vagy bármi. Felállítjátok ezeket az akadályokat, mert eljön egy pont, amikor az álmokat jobb nem bolygatni és meghagyni azokat álomként a Régi Energiás gondolkodásotok szerint. Az álmokat jobb álmokként hagyni! Néha szívás kinyitni a szemedet! Esetenként nehezedre esik ebben a fizikai testben lenni! Nehéz azt mondani, hogy ha magadra veszel egy új kihívást, egy új projektet, akkor esetleg kudarcot vallasz! Esetleg belebuksz! Ezért aztán jobb álmodozni arról, hogy mi minden is lehetne, ahelyett, hogy tényleg belevágj, megtedd, behozd azt ide, magadhoz öleld (Adamus nagyon szenvedélyesen beszél) és végre megéldd azt! És azzá válj! És kifejezd! És megoszd! Tehát… 

      Tehát drága Shaumbra, és Ralph és Gabriella, néha sokkal könnyebb azt a távolban tartani, pedig az egyre jobban meg fog érni, és egyszer majd pont úgy fog bűzleni, mint egy döglött hal egy forró, napsütötte napon. És akkor majd az összes energiád össze fog zavarodni, és akkor a problémáid miatt majd elsősorban engem, másodsorban egymást, harmadjára az életet, negyedjére pedig a szüleidet fogod vádolni, és még folytathatnám a sort.  

     És akkor ott, azon a ponton tényleg nagyon összegubancolódik majd az energiád. És hogy azután mi jön majd? Mindannyian tudjuk – nem akarjátok ezt kimondani, de majd én kimondom – fizikai megbetegedés. Fizikai egyensúlytalanság. Annak az energiának valahol utat kell törnie magának és ki kell jönnie. És ezt nem érdekli, hogy hol. Az energiát ez nem érdekli. Ennek ki kell jönnie. Játszania kell. Nem akar örökre bezárva maradni. Még ha vizet is öntesz egy fémpalackba, az előbb vagy utóbb ki fog onnan törni. Az lehet, hogy jó sok időbe is beletelik, amíg a rozsda felemészti, szétrágja a fémet, akár több ezer évig is őrölhet az idő vasfoga, de az az energia akkor is meg fog mozdulni.  

      Ti energia-úttörők vagytok. Energia-használók vagytok. Az Új Energia megteremtői vagytok. Hogyan fog így az Új Energia játékba lépni az életetekben?       

      Apropó  - Szép az öltönyöd Sart! (nevetés) Ez a bűntudatod szimbóluma? (még nagyobb nevetés) 

      SART: Így próbálok pontokat szerezni! 

      ADAMUS: Más Shaumbráktól hallottam – tudod, ők jártatják a szájukat, tudod, lebuktatnak -, hogy nem csináltad meg a házi feladatodat.  

      SART: Juj, ez igaz. 

      ADAMUS: Na igen. És az öltöny ezt kompenzálni fogja? 

      SART: Ebben reménykedtem. 

      ADAMUS: Hát megteszi! Megteszi, lényegében. (nagy nevetés és némi taps) Adamus világában ez mindennel felér! Mert azt kell, hogy mondjam, hogy most viccelődünk, ugyanakkor mégis ez olyan sokat jelent – önmagad tiszteletét! 

      SART: Ó, igen! És csodálatos érzés benne lenni! Bámulatos! 

      ADAMUS: Csodálatosan is nézel ki benne! 

      SART: Köszönöm. 

      ADAMUS: Igen. 

      SART: Remekül érzem magam. Köszönöm Shaumbra! (taps) 

      ADAMUS: Ez persze nem arról szól, hogy bárkit is le akarjon az ember nyűgözni, mert isten tudja, de Sartnak erre semmi szüksége sincs. (nevetés) Ez nem a magamutogatásról szól. Hanem önmagad megbecsüléséről és tiszteletéről. És ez nem azt jelenti, hogy minden áldott nap olasz öltönyt kellene viselned, de Cauldre, esetenként azért ez igazán szép lenne! (nevetés) Ez annyit tesz, hogy megbecsülöd és tiszteled magad. Megadod magadnak ezt az ajándékot. Azt mondod: - „Megérdemlem!” Ez nem a pénzről szól. A pénz teljességgel jelentéktelen. Ez az Én megnyilvánulásáról szól, és az Én ma remekül fest!   

      SART: Köszönöm. Csodásan érzem magam. Nagyszerű napom van! 

      ADAMUS: Valóban. És példát mutatsz a Shaumbrának. 

      SART: Köszönöm. 

      ADAMUS: Köszönöm.  

      SART: Köszönöm. (a közönség tapsol) 

      ADAMUS: Tehát az a kihívásom felétek – Ralph és Gabriella –  hogy mikor akartok már megszabadulni ezektől az akadály illúzióktól, a saját egyéni életetekben fellelhető akadálytól? Amikor ezt látom, hogy egy ilyen nyers tehetség nem kerül hasznosításra úgy, ahogy az lehetne, amit én tudok, hogy lehetne, amiről mindig beszélünk, amikor ezt látom: -„Nos, csak várok még valamire. Csak várakozok. Várok…” – Mégis mire? Egy autóbalesetre? 

      RALPH: Volt egy bicikli balesetem. 

      ADAMUS: Bicikli baleset. 

      RAPLP: Hát, elég közel voltam. 

      ADAMUS: „Arra várok, hogy valami megmozdítson.” Ez meg is fog történni előbb vagy utóbb, de ebben az Új Energiában nem kell ezen keresztül menned. Nem kell semmivel ütköznöd, nem kell megsérülnöd, nem kell keserű vitákba bonyolódnotok egymással. Nem kell, hogy távolságot tartsatok kettőtök között – egy fizikai távolságot az életetekben. Megtehetitek ezt most. Hogy a könnyű vagy a nehéz úton: ez mellékes. Mindenképpen meg fog történni.  

      Amikor így csoportban ötvözzük a tudatosságot, mint most is, akkor ez nagymértékben hozzájárul az energia mozgatásához. Itt és most, amennyiben tudatában vagytok ennek – itt ezen a helyen (a solar plexusra mutat) érezhetitek, hogy ez a szoba teli van élettel. Ez az Internet telis teli van életteli energiával. És mozog. Tudod milyen az, amikor egyedül vagy, és úgy érzed, mintha minden lapos és élettelen lenne? Ezt, amit most csinálunk ebben a teremben, magaddal viheted, és behozhatod azt az életedbe – bámulatos dolgokat hozhatsz be az életedbe.  

      Nos, a beállítás nehéz, igaz? Munka elvesztése. A beállítás gyötrelmes, mert azt kérdezed:- „És mi jön ezután? Mi fog ennek a helyébe lépni?” Ebben az Új Energiában ezt eleinte általában nem tudod. Majd csak később fog bejönni. Pedig annyi sok potenciál van az életedben Jane, amik csak terád várnak, csak arra várnak, hogy abbahagyd a játszmáidat. Hogy véget vess a kifogásaidnak! Hogy abbahagyd ezt a:-„de mi lesz, ha…? – játszmát. Vess véget az összes kifogásnak, és hagyd megtörténni! És pont ez az izgalmas ebben, amit közösen fogunk megtenni, ahová együtt fogunk eljutni.  

      Bámulatos dolgok lesznek, korlátok nélkül. Fura dolgok fognak bekövetkezni. (Adamus és a közönség nevet) Furcsa, váratlan dolgok lesznek, és pontosan ebben rejlik az Új Energia szépsége – a teljességgel váratlan dolgokban! 

      Tudjátok a Régi Energia nagyon is kiszámítható minták szerint működik. Ezért is lehet azt lebontani a matematika, a tudomány és a fizika nyelvezetére, mert az elképesztően, roppantul kiszámítható. Alig egy kevés új kanyarulat található benne, és az érkező kanyarulatok is meglehetősen lassúak. Több ezer meg ezer évbe kerül, míg a valódi tudatváltás bekövetkezik.  

      Az Új Energiának a Régi Energiával való ötvözete rendkívüli! Váratlan – és ez az egyik mai üzenetem, ami majd felkerül arra a kis diára, amit következő hónapban fogtok megnézni – váratlan, meglepő változások. És ma az a kérdésem hozzátok, hogy készen álltok-e a valóban váratlanra? Megbízol-e annyira magadban, hogy megteremtsd a létező leggyönyörűségesebb dolgot?  

      És mielőtt kapásból igennel válaszolnál – mert arról tudom, hogy az egyébként egy lósz*rt sem ér, mert (nevetés) nem bízol magadban, félsz a változásoktól, és azon tűnődsz, vajon ezután mi fog következni. Éhen fogsz halni? Kihajítanak az utcára? Ez nem számít. Ez mellékes. Soha nem halsz meg. Magad mögött hagyod a fizikai testet, de valódi értelemben nem halsz meg, igaz Richard? 

      RICHARD: Nem. 

      ADAMUS: És az élet jobb lesz, nem igaz Richard? 

      RICHARD: Így igaz. 

      ADAMUS: És a változások rendkívül váratlanok.  

      RICHARD: Nagyon. 

      ADAMUS: És sokkal nagyszerűbbek lehetnek annál, mint amit öt vagy hét évvel ezelőtt gondoltál, és annál, amit kívántál az életedben. 

     RICHARD: Lehetnek bizony. 

      ADAMUS: És te ezt hogy tetted meg, Richard? 

      RICHARD: Megengedtem. 

      ADAMUS: Á! Á! Kitűnő! Most erre mindenki más is azt mondja ebben a teremben, hogy: - „De én is megengedem!” (Adamus vékony, elhaló hangon mondta ezt) Amikor azt mondod, hogy megengedted, Richard, valójában mit értettél ezalatt? Magyarázd el nekünk a te megengedésedet!  

      RICHARD: Hát … éreztem a szívemben, hogy az enyém. Hogy már megtörtént.  

      ADAMUS: Ez egy nagyon szirupos válasz. Cukormázas. (nevetés) Richard, nem ez segített neked, és ezt én tudom. És ismételten – te nem sokat beszélgettél velem. Tóbiással beszélgettél. De amikor azt mondod, hogy megengedted, addigra egy olyan pontra jutottál az életedben, hogy már semmid sem maradt.  

      RICHARD: Nos, igen… 

      ADAMUS: Ez egy meglehetősen fura formája a megengedésnek, nem igaz? Már nem volt okod az életre. Amikor már nincs ok az életre, olyankor szinte alig akad egy kis félelem azon kívül persze, hogy akkor most a mennybe vagy a pokolba kerülsz. Ezt leszámítva nem igazán van ok a félelemre. A te megengedésed egy teljes elengedés volt. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy lementél a legaljára. Kiürültél, küzdöttél, gyötrődtél és esdekeltél, könyörögtél – na nem nekem, hanem Tóbiásnak – őt kérted, nála jártál közben, majd szenvedtél, és végezetül elengedted. Teljesen. 

      És amikor ez az elengedés megtörtént, egyúttal azokat az akadályokat is elengedted, amik közted és a valódi lényed között álltak. Amik közted és az összes potenciálod között álltak, készen állva arra, hogy belépjenek az életedbe. Tehát amikor eljutottál arra a pontra, akkor ez beáramolhatott. És ez megtörtént. És jön itt még több is – jut eszembe. Ez nem az volt, ez mindössze egy kör volt a sok közül. 

      Shaumbra, ez egyáltalán nem egy propaganda beszéd. Ez nem arról szól, hogy megpróbálnék itt valamiféle nagyszerű és ragyogóan tündökletes képet festeni, ami mindössze egy kicsit egészségesebb és boldogabb emberré tesz majd téged. Túl fogunk lépni az emberségen. Az emberi lét egy illúzió – egy csodálatos és értékes illúzió, hiszen valóban olyan dolgokat tanulsz meg itt a lélek szintjén, amire sehol máshol nem adódik lehetőséged – és pontosan ez az oka annak, hogy Eesa Lindája …Eesa egyébként a ti fogalmaitok szerint Jeshuát, Jézust jelenti. Még szimbolikusabb értelemben Sananda Házát jelenti. Sananda Háza egy angyali rend, akik a fénnyel dolgoznak. 

      Linda te azért jöttél ide, hogy tanulj a fényről, de ahhoz, hogy a fényről tanulhass, tanulnod kellett a sötétségről is. Hmm. Ahogy mindezt beintegrálod, mindazt, amit ezen a csodálatos bolygón tanultál és más helyeken is… nos, nem fogok itt belemenni a részletekbe, de teszek itt most egy kis próféciát, vagy inkább egy ígéretet, ami elhangzott. Amikor Franciaországban leszünk – és ó, hamarosan visszatérünk oda – amikor ott leszünk, akkor meg fogjuk tanulni, hogy valójában mi is a fény és a sötétség. Hogy mik is ezek valójában. 

      Ó, néhányan azt hiszitek, hogy a katárokat fogjuk megsiratni. Én nem hiszem. Már épp elegen mentek oda megsiratni őket. Meg fogjuk tanulni, hogy valójában mi is a fény és a sötétség. Meg fogjuk tanulni, hogyan értsük meg őket a lehető legbensőségesebb szinten. Van egy… ó, ennek a megbeszélését az utunkra tartogatom. 

      Tehát Sananda a fényt képviseli, és ennek a világnak fényre volt szüksége. Ezért is vagytok itt mindannyian. Az angyalok tudatának meg kellett érteniük a fényt ebben a sűrűségben, ebben a valóságban, ezért idejöttél. Sananda fényt hoz be, és te onnan jöttél. Sokan más spirituális családokból érkeztetek – de ez ma már nem lényeges, mert kirúgtak benneteket. (nevetés) Ezt tették. Ezt bizony, és tudod miért, Pete? Te kérted meg őket erre Pete. Hosszú idővel ezelőtt, réges-régen, amikor otthagytad Mihály Rendjét, azt mondtad: -„Amikor eljutok egy bizonyos pontra, amikor visszaküldöm az erre vonatkozó jelet, akkor rúgjatok ki! Engedjetek el a spirituális családomtól!” 

      Ez a lehető legrégebbi kapcsolat és az egyik legrégebbi karma, amivel valaha is rendelkezhetsz, és ők kirúgtak – és ez fájdalmas. Amikor megérzed a szellemi vagy az angyali családodról való lekapcsolódást, akiket szinte a kezdetektől fogva ismersz, az olyan, mintha magadra hagytak volna. Ezt érzed egy szinten, és olyankor ezt mondod: -„Minek is éljek ezután, nincs semmim. Ott a biológiai családom…” Természetesen erről nem kell szót ejtenünk. Néhányan olyan elhamarkodottan választottátok ki őket, mellőzve az alapos megfontolást. Bejöttetek, és hajlandóak voltatok ezért bármit magatokra vállalni. De a szellemi családod? Ők kirúgtak. És ez fájdalmas. 

      De tudjátok ez a szuverenitás felé vezető lépések egyike. Amikor a szellemi családod elenged, az tényleg nagyon fájdalmas. Ti meg ezért a biológiai családotokat vádoljátok. Egyenlővé  teszitek ezt a biológiai családotokkal. –„Miért bánnak így velem? Miért hagytak így magamra? Miért gúnyolódnak így rajtam?” Ez lényegében a saját szellemi családotok visszahatása. 

      Tehát Shaumbra, elkalandozok, de remekül szórakozom, jól érzem magam. 
 

      Visszatérve a házi feladatra 

      Tehát a múlt alkalommal feladott házi feladat nagyon lényeges volt. A megbecsülés. Hány alkalmat ragadtatok meg ebben a hónapban arra, hogy megbecsüljetek másokat? Volt egy választásod: - megbecsülést érezz vagy vádaskodj, megbecsülj vagy kritizálj, megbecsülj vagy azon töprengj, hogy mi a baj velük. Mások megbecsülése…saját magad megbecsülése, ugyanakkor neked is szükséged lesz arra a megbecsülésre, mert amikor az Új Energia majd valóban a részévé válik az életednek, akkor az nagyon gyorsan, szédítő iramban működik. És a mások és a saját magad iránt érzett megbecsülés egyenlő lesz majd a könnyedséggel…annak könnyedségével, hogy hogyan fogsz majd dolgozni az Új Energiával a manifesztációid során, az életedben. Tehát a megbecsülés, a tisztelet hatalmas jelentőségű. 

      Beszéltünk a teremtésről, arról, hogy teremts valamit, bármit. Ezt a nemrégiben Wisconsinban tartott összejövetelünk során igen csak kihangsúlyoztam. Teremts valamit, bármit! Shaumbra, sokan közületek imádtok jó hosszú megbeszéléseket folytatni. Szerettek innen fentről beszélni (közben a fejére mutat), és pontosan ez is történik. Elkezdtek egy kicsikét megőrülni. Szeretitek azt ecsetelni, hogy a dolgok miért is nem működnek az életetekben. És amikor válaszolok nektek erre – és itt most az álom állapotaitokról beszélek természetesen – és azt mondom neked, hogy: -„Csak csinálj valamit! Engedd meg! – mint ahogy azt Richard is tette, de ne menj olyan mélyre, mint ahogy azt Richard tette! –„Engedd meg!” És akkor egy hét múlva meg visszajöttök egy újabb beszélgetésre és egy másik választ akartok kapni. Szinte már függővé váltatok ezektől a hosszas beszélgetésektől valamilyen okból kifolyólag. Szerintem egy részedet ez kielégíti. Valóban, ezek történetek. Ezek hosszadalmas történetek, és ez átmeneti haladékot nyújt számodra. Szerintem ez egy kis engedélyt nyújt neked arra vonatkozóan, hogy ne tegyél semmit, és ne alkalmazd a gyakorlatban ezen a Földön a tanultakat.  

      Továbbá  ott van ez a totem állatoddal végzett munka. Néhányan azt mondjátok: -„Nos, ilyet már máskor is csináltunk.” –Ehhez foghatót még soha. Egy páran meg így szóltok: -„Nos, ez úgy hangzik, mintha visszafelé haladnánk.” – és ez egy bizonyos értelemben így is van, mert ez ismerős a számotokra. És arra fogjuk használni ezt a Pakuát, Robert, hogy az kimenjen, és neked dolgozzon. Segíthet a rád várakozó potenciálok energetizálásában. Továbbá őrizetet is elláthat. Figyelheti a teremben most is jelenlévő más energiákat. 

      Valószínűleg észrevettétek, hogy ma egészen tiszta itt az energia. Esetenként nagyon sok sötét energia és entitás van itt, akik megpróbálnak bezavarni. Ma szinte semmilyen zavarás nem folyik.  Ó, attól még itt kószálnak. Még ezek az elsötétítő árnyak sem tudják őket távol tartani, de most kellő távolságban tartózkodnak, mert itt vannak az elefántok, párducok, sólymok, tigrisek, egy kevés kígyó, és egy teknős, meg a többi Pakuák.  

      És a Pakuáitok, különösen azok, akik a párduchoz hasonlatosak, ők nem támadnak. Nem kell arra programozzátok őket, hogy bárkiben is kárt okozzanak. De tudjátok, amikor ezek a kint kószáló sötét entitások, akik időről időre megfordulnak errefelé, megérzik a Pakuáitokat, akkor az egy nagyon világos üzenetet küld nekik – „Ne próbálkozz ezzel a személlyel!” És akkor elmennek… ahhoz hasonlatosan, mint amikor riasztóval van felszerelve a házatok …gondolom én. Olyankor a betörő inkább a szomszéd házba tör be. Az könnyebb. Gyorsabb.  

      Amikor ott a Pakuád, mint ahogy a többségetek esetében ott vannak, akkor ez egy szépséges energiát állít be. Ez nem egy akadály vagy egy fal. Nem egy takaró. Nem teremtettél falat. Ez mindössze ez a részed, ami azt mondja: -„Ez egy szuverén létező, menj valahová máshová! Okozz zűrt valaki másnál! Szuverén létező!”             

Súgó Még nincs hozzászólás.