Adamus: MESTEREK Sorozat: A múlt potenciáljai 2.rész

  2009.11.17. 20:52

      Egyébként hajlamosak visszatérni a saját alakjukhoz. Ha egy sólyom delfinné  változik át, akkor az hajlamos lesz visszaváltani újra sólyommá. De bármivé válhat. Bármilyen módon a rendelkezésedre áll, választásod szerint. Kisétálhat a más birodalmakba. Ez egy aspektusod, aki kimegy a többi birodalmakba a kérésedre. Miközben te ebben a valóságban intézed a dolgaidat, ez a másik részed is dolgozik. Amikor összekapcsolódsz vele, amikor… ő kreatív, jut eszembe. Nagyon, rendkívüli mértékben kreatív. Ez a megnyilvánulásod, akit kiküldesz oda, se nem hatalmasabb, se nem okosabb nálad. Nem mondja meg neked, hogy mit tegyél. A te szolgálatodra hivatott. Dolgozz vele! Nem vagy egysíkú! Nem vagy egysíkú! Andrah ezt mindenki másnál jobban tudja! Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy az embereknek meg van az a különös szokásuk, hogy túl akarják definiálni saját magukat. 

      Na most ennek a másik oldala az, aminek Andrah a megmondhatója, hogy vannak olyanok, akik meg túlságosan széthasítják magukat – ők a többszörös személyiségek. Ti féltek attól, hogy széttöredezzetek. De mi lenne akkor, ha most azt mondanám nektek, hogy már széttörtétek magatokat, és megtanultátok, hogyan rakjátok ismét össze magatokat? Tudjátok, hogyan hozzátok ismét egybe magatokat, mert itt kivétel nélkül mindannyian széttörtetek már valamikor – és ezt Andrah tudja – ebben az életben vagy egy másikban – tehát tudjátok, hogyan rakjátok össze újra magatokat. 

      Most, hogy már bennetek van ez a tudás vagy bölcsesség, most már akkor megengedhetitek magatoknak, hogy megnyíljatok, kiterjedjetek – a Pakua előtt, a szereplés előtt, amiről már beszéltünk. Hajlamosak vagytok meghatározni magatokat! David, most te következel, ugyanakkor mindenki mást is képviselsz – meg akarod határozni Davidet, és miközben ezt teszed, rendkívül mentálissá válsz, nagyon strukturált leszel, és nagyon beleragadsz. Az Új Energia, a közös munkánk az új meghatározás kapcsán – ez nem csak a testről és az elmés személyiségről fog szólni. Tudtátok, hogy ti egyáltalán nem a múltatok vagytok? De nem ám! Egyikőtök sem a múltatok vagytok. Kathleen Barry, nem emlékszel a beszélgetéseinkre, pedig azt hittem, hogy azért ennél különlegesebb vagyok a számodra! (nagy nevetés) 

      Azt hiszitek, hogy a múltatok vagytok, pedig ez egyáltalán nem így van. Ez az illúzió! Nem az vagy, ahonnan jöttél Larry! Ó, igen egy részed az, de mindössze egy apró, kicsike kis részed.  

      

Az Én újra meghatározása 

      Tehát ez az újra meghatározásról fog szólni, és nem pedig arról, hogy Davidként próbáld meg meghatározni magad – vagy legyen bármi is a neved. Tudjátok, hogy milyen sok energiátok megy el arra, hogy megpróbáljátok meghatározni magatokat? Szinte az összes. Önmagatok meghatározásával próbálkoztok, miközben valójában el kellene hagynotok azt az éneteket. Sok időt töltötök azzal a kérdéssel: - Ki vagyok én? – Ahelyett, hogy csak annyit mondanátok: - Vagyok, Aki Vagyok. Vagyok, Aki Vagyok. Nem számít. Nem számít, hogy Davidnek, Donaldnak vagy Marynek hívnak.   

      Túl fogunk lépni ezen az emberi definíción! Rendben van? (a közönség válasza: -„Igen”) Ó, persze, most ezt mondjátok! (nevetés) Lesznek olyan idők, amikor ez kellemetlen lesz. És lesznek olyanok, akik majd azt mondják: - Mi a baj veled? Ismerem én azt a csoportot… akikkel vagy.” Mert tudod, amikor egy ehhez hasonló összejövetelről, vagy az egyik tanfolyamunkról hazatérsz, akkor egy ragyogás vesz körül. Egy kicsit könnyedebbek a lépteid. Egy kicsit intuitívebben, szabadabban térsz haza. És ők ezt nem annyira kedvelik: - „Mit tesz veled az a csoport?” Hmm. Valóban. 

      Szóval lesznek olyanok, akik majd kritizálni fognak, és nem fogják ezt megérteni. Ez nem számít. Ez mellékes. Az egyetlen dolog, ami számít, az a közted és a lelked, önmagad között fennálló kapcsolat. Ez minden. Semmi más nem számít. 

      Ne ragadj bele abba, hogy mások mit gondolnak rólad, mert – és hallottad ezt már korábban Tóbiástól – ők lényegében kétségbeesetten azt akarják, hogy te más legyél. És ezt egy jó  értelemben értem, mert tudni akarják, hogy vannak úttörők! Valakinek be kell töltenie ezt a szerepet! Valakinek túl kell lépni a dolgokon!  

      Tudjátok ezalatt a közösen végzett munkánk alatt meg fogjuk érteni, hogy valójában mi is a mentális betegség, és hogyan lehetséges az, hogy ezek a szerencsétlen kedvesek kórházi ápolás alatt vannak. Én nem sajnálom őket amiatt, hogy ebben a mentálisan összetört állapotban vannak, vagy hogy mentális betegségben szenvednek, vagy hogy megőrültek. Ez rendben van. Ez egy csodálatos, gyönyörűséges tapasztalás. Ezen mind keresztül mentetek, nem igaz?  

      Ez csodálatos. De bezárni, és gyógyszerekkel tömni őket - ez bűn. Ez megvetendő. Mert itt van egy létező, aki átmegy némi érdekes tapasztaláson egy mentális idegösszeroppanás alkalmával, vagy legyen az egy mentális betegség vagy bármi ehhez hasonló, és azt mondják: -„Ez nem illik bele az arról alkotott csinos kis meghatározásunkba, hogy milyennek kellene lennie egy embernek!” Ez egyfajta atlantiszi energia – ahogy ezt ti is tudjátok. „Tehát mit is tegyünk? Adjunk neki gyógyszert, hogy olyanná váljon, mint mi, a többiek!” Nem te Edith, nem te! Neked nincs szükséged gyógyszerekre! (nevetés) És elhallgattatjátok őket, és lenyugtatjátok őket, és egy apró kis szobába zárjátok őket. 

      Kedveseim, és innen érkezik most nagyon sok sötét energia a Földön jelenleg, mert ezek az emberek bámulatos létezők. Ó, azt mondjátok rájuk, hogy őrültek. Nem, mindössze egy tapasztaláson mennek keresztül. Elképesztő mennyiségű energiával rendelkeznek. Nincsenek olyan típusú korlátjaik és gátlásaik, mint nekünk, többieknek – mint amilyenekkel ti rendelkeztek. Ennek következtében hagyják, hogy az energiáik bevaduljanak. 

      És ez odakint van, és éjjelente pszichikus energiaként rátok vadászik. Azért titeket kísért, mert vonzódást éreznek irántatok. Egy kapcsolatot éreznek veletek, mert érzékelnek valamit az energiátokban, amik azt mondják, hogy nektek is volt egy ponton egy ilyen összeomlásotok. És keresztül jutottatok rajta. Most nem erről a létidőről beszélek, hanem arról, hogy egy ponton volt ilyenben részetek. Rendelkeztek a válasszal, és ezért jönnek köréd oly gyakran az ő pszichikus energiáik. Be lettek zárva. 

      Túl sok időt töltök el, de legfeljebb kevesebb kérdés- válaszra jut időnk. Akkor most térjünk rá arra, amiről ténylegesen akartam ma beszélni! 

      LINDA: Lényegében levezettél itt most egy élő kérdés-válasz ülést. 

      ADAMUS: Valóban. Miről is fogunk ma itt beszélni? Vegyünk egy mély lélegzetet! 

      LINDA: Még csak most akarod elkezdeni? 

      ADAMUS: Igen, eddig tartott a bevezetőm. (nevetés) Ez volt a monológ. (nagy nevetés) Tehát a kérdés-válaszokat valószínűleg máris megválaszolhatom, anélkül, hogy tudnám, mik is azok: Az élet egy szívás, ess túl rajta! (nagy nevetés) Itt és most megválaszolom őket azok számára, aki fel akarnak majd itt sorakozni. 

       Azt mondja, hogy… Előbb megadom a választ, utána jöhet a kérdés. A válasz az: játszmázol – jöjjél rá, hogy mit szeretsz olyan nagyon abban a játszmában. 

      A kérdés pedig így hangzik: „Adamus, miért olyan nehezek a dolgok? Miért nem működnek a dolgok? Miért ilyen silány az életem? Miért nem vagyok képes arra, hogy – hm… töltsd ki magad az üres részt. Ez a kérdés. Ez ismétlitek újra, meg újra, meg újra. 

      A válasz pedig az, hogy egy játszma mellett döntöttél. Senki sem választotta ezt számodra. Kell, hogy legyen valami, amit szeretsz abban a játszmában. Amikor felfedezed, hogy mi az, amit szeretsz benne… azt a tényt, hogy azért maradsz benne abban az egyébként tényleg rémesen rossz párkapcsolatban, mert így legalább van ki vádolnod emiatt. És így nem kell felvállalnod saját magadért a felelősséget. Ez a válasz. Ez az, ami zajlik. Nem azért maradsz benne abban a kapcsolatban, mert nincs pénzed, hanem azért maradsz benne abban a hitvány párkapcsolatban, mert áldozat vagy és ezt imádod. Én magam is imádtam ezt egy határig. Talán te is belefáradsz majd idővel.  

      Egy játszmát játszol az energiával, nem igaz, Andrah? Játszmázol azzal az energiával, és ezt bármikor abbahagyhatod.  

      Erre azt mondod: -„De Adamus, nincs pénzem. Mihez fogok kezdeni?” 

      Mit tudom én! Ez nem számít. Tényleg nem számít. Esetleg újra élvezni fogod az életet. Talán az a betegséged elkezd majd kitisztulni. Talán meglátod majd az élet színét, vagy ahogy ezt Tóbiás fogalmazza, a nagyfelbontású életet! Talán szembe kell majd nézned önmagaddal! Talán. Ez a legkeményebb mind közül, ugyanakkor ez egyben a leggyönyörűségesebb is, amikor szembesülsz önmagaddal.  

      Ó, az éned fel van töltve egy rakás szeméttel – ahogy ezt ti nevezitek – amiket mi korábban sárkányoknak, démonoknak, meg ehhez hasonló neveken illettünk. De valójában nem azok! Valójában nem azok! Ez mindössze beragadt energia, ami kétségbeesetten keresi a kiutat.  

      Akkor beszéljünk a mai témánkról! (nevetés) Most, hogy be is fejeztük a kérdések és válaszok témakörét (nevetés), vagy lenne esetleg valami más is… Apropó, most jut eszembe a nagymamád! Fogalmam sincs, hol van a túloldalon. Nagyon el voltam foglalva azzal, hogy madár voltam Párizsban, vagy éppen veled dolgoztam. Nem tudom. Hívd őt magadhoz. Használd a saját pszichikus képességeidet! A nagymamád minden valószínűség szerint… jól van. Jól van. 

      Van még valami egyéb kérdés? 

      LINDA.(sietve válaszol): Nincs. (nagy nevetés) 

      ADAMUS: De igen, van egy pár. Vegyük ki őket az útból, hogy rátérhessünk a lényegi munkára! 

      LINDA: De már tényleg megválaszoltad szinte mindet! Volt egy kérdés… 

      ADAMUS: Van fogalmad róla, hogy hányszor, de hányszor megválaszoltuk már azt… 

      LINDA: Tudom, tudom. Csak megerősítés gyanánt, voltak… 

      ADAMUS: Van ma Új Energiával kapcsolatos kérdése valakinek? 

      LINDA: Nincs. 

      ADAMUS: Oké. Kérdés. Merész, bátor. Várd meg a mikrofont! Eesa Lindája majd odaviszi neked.  

      KÉRDÉS SHAUMBRA 1: (egy nő beszél a mikrofonba): Mik ezek a bizsergések, energiák, amiket a testemben érzek?  

      ADAMUS: Igen, ezt úgy hívják, hogy… nos, ez egy … Cauldre nem akarja, hogy kimondjam, de majd becsukom a szemét, és kimondom – ez egyfajta spirituális orgazmus. Tényleg az.  

      SHAUMBRA 1. Ó, ez jó! 

      ADAMUS: A saját isteniséged energiáit hozod be, amik már jó régóta el voltak szeparálva, és ahogy ezek egyre közelebb és közelebb jönnek, egyfajta szépséges új kapcsolatba kerülsz velük. Ez hozza létre ezt a – hogy is nevezted ezt? 

      SHAUMBRA 2: Ó, ezt a bizsergést? 

      ADAMUS: Ezt az energia zuhatagot a testedben. Ezek különösen erősek a fejtetődön, és néhányatok számára pedig, akik ezt érzitek vagy érezni fogjátok, néha ezen a területen ( a harmadik szemre mutat). Néha pedig itt, ezen a területen manifesztálódik (a solar plexus területére mutat), de nem minden esetben bizsergésszerű, van, hogy pillangókhoz hasonlatos érzést kelt. Ez a te kapcsolatod az Éneddel, az Isteniségeddel. Lélegezd ezt be! És ne mondd azt, hogy ez egy angyal, vagy egy… ne tulajdonítsd ezt senki másnak, csak magadnak. Mert ez az. Egyúttal egy kicsi Új Energia bejövetel is, amiről máris beszélünk. 

      SHAUMBRA 1: Köszönöm. Sajnálom, hogy félbeszakítottalak. 

      ADAMUS: Nem probléma. Ezek a bizsergések, ahogy te hívod őket – mi ezt másképpen hívjuk, de a bizsergés egy jó név, tetszik – szóval ennek hatalmas kémiai hatása van a testedre és az elmédre – amennyiben nem tolod el ezeket, amennyiben magadba lélegzed őket. Óriási képességgel rendelkeznek annak kapcsán, hogy ismételten egyensúlyba hozzák a dolgokat a testedben. Amikor ezeket érzed, ez egy szépséges ideje annak, hogy bármivel is foglalatoskodsz éppen, egy pár pillanatot szentelj rájuk, és szívd őket magadba. Az Isteniség van beérkezőben. Nem egy becsapódással érkezik, hanem szépen, apránként. Abszolút megfelelő ütemben jön be. Köszönöm. 

      KÉRDÉS SHAUMBRA 2: (egy nő tartja a mikrofont) Adamus, a múlt héten az energia megparancsolásáról, utasításáról beszéltél. 

      ADAMUS: Igen. 

      SHAUMBRA 2: És amikor a tudatos választás meghozatalán gondolkodom, amikor egy tudatos választást hozok, úgy érzem, az is az energia utasítása. És azon töprengek… szóval szeretném erről meghallgatni a te álláspontodat. 

      ADAMUS: Valóban. Te most a Misztérium Iskolában beszélteket említed, és aki nem vett részt ezen, nem igazán érti, miről is van szó. De megpróbálom a tőlem telhető legjobb módon megválaszolni. Az egy dolog, hogy hozol egy tudatos választást, és a legtöbben ezzel dolgoztok, és még mindig nem érzitek túl komfortosan magatokat ennek kapcsán. De legalább eljuttok arra a pontra, ahol végre tudatos választásokat kezdtek hozni, ahelyett, hogy arra várnátok, hogy a végzet szárnyai repítsenek tovább az utatokon. De abban már nem vagytok biztosak, hogy helyesek-e ezek a választások, hogy helyesen fogalmazzátok-e meg ezeket a választásokat, hogy helyesen manifesztáljátok-e azokat. Ezért… még mindig rengeteg… hm (szünet, majd nagy nevetés, mert Adamust eltereli a terem hátulján található  étel felhozatal, ahol is kiválaszt magának egy csokis sütit) Még mindig sok megbeszélés folyik arról, hogy (nagy nevetés, mert Adamus teli szájjal beszél) vajon helyesen teszitek-e a választásaitokat. Hm, ez finom. 

      Az energiák utasítása vagy megparancsolása egy olyasvalami, amivel a Misztérium Iskolákban dolgozunk. Ez a tudatos választás következő  evolúciója. De előbb komfortosan kell érezned magad azzal a ténnyel, hogy a tudatos választás tényleg változást hoz, mielőtt elkezdhetnél dolgozni az energiák utasításával. Ahogy ezt te is tudod, volt egy-két furcsa pillanat a teremben a tanfolyam alatt – néhány roppant kellemetlen pillanat – mert valaki, aki csak most kezd el ezzel dolgozni…       (még nagyobb nevetés, ahogy Adamus tovább folytatja az evést)… embernek lenni…. Embernek lenni. 

      LINDA: Ne hagyd, hogy megállítsunk téged! 

      ADAMUS: Tehát egy olyasvalaki, aki anélkül kezdi el ezt a szintet, hogy keresztül ment volna a tudatos választás gyakorlásán, továbbá azon beállítások nélkül, amiket mi végeztünk el az energia iskola alatt, annál ez egy igen érdekes módon visszaüthet. Tehát… 

      SHAUMBRA 2: Valójában akkor a tudatos választás az első.  

      ADAMUS: A tudatos választás az alaplépés, abszolút. Abszolút. 

      Akkor most kezdjük el… 

      LINDA: Csak most kezded el? 

      ADAMUS: Ühüm. Ma nincs szükség kérdés-válaszokra. 

      LINDA: Rendben. 

      ADAMUS: Rendben. Akkor hát most. 
 

      A történelem illúziója

    Egy pillanattal ezelőtt a történelemről beszéltünk. A történelem egy abszolút illúzió. Azt nevezzük történelemnek, ami lejegyzésre került. Ez egy perspektíva. És nem az, ami valójában történt. Úgy vélitek, hogy létezik ez a progresszió – Lemúria, Atlantisz, I. Világháború, amit a II. Világháború követett – de ez egyáltalán nem így van. Egyáltalán nem. 

     Ahogy ezt filmkészítőink is megértik (Itt az Ugorj! c. filmre hivatkozik, ami a Bevezető rész alatt került bemutatásra a Shaumbra Rakétakilövő állomás során) – és ezt meg is kísérlik bemutatni a filmjükben, a tudatot megnyitni – hogy ez mind egy illúzió. Egy szépséges illúzió. Nem azt akarom itt most ezzel mondani, hogy az illúzió egy rossz szó, mindössze azt, hogy ez egy illúzió. A történelem önmagában véve is egy grandiózus illúzió, amit az emberek bevesznek, csak azért, mert valami le lett írva. Mert valami le lett jegyezve egy papírdarabra – „Ez így történt” 

     Minden idők egyik leghatalmasabb illúziója – pusztán egy könyvbe fűzött néhány papírlap következtében – a Biblia és Jeshua története. Óriási illúzió, az emberek pedig beveszik. „Nos, ez a történelem. Meg lett írva a könyvben, és Isten ezt megváltoztathatatlannak nyilvánította.” Tudjátok hányszor, de hányszor át lett írva? Mekkora illúzió ez! A Jeshuáról szóló történetek elegendőek ahhoz, hogy Jeshua vissza akarjon ide jönni, hogy fenékbe billentsen jó pár embert, mert ez nem igaz. Nem igaz.  

     Egy része lényegében így történt. Egy része. A nagy része viszont meg lett változtatva. (Lindára néz) Ne aggódj, most nem hallják. (nagy nevetés) Majd később fogják meghallani, de addigra már nem leszel itt a városban, tehát…(még nagyobb nevetés) 

         A saját történelmed… nem vagyok túl nagyra az elmúlt életek kapcsán, mert – emlékeztek azokra az időkre, amikor annyira belevesztetek az elmúlt életeitekbe, abba, hogy mik voltatok, meg ezekbe a dolgokba – ez elképesztő és érdekes, ugyanakkor ez is mindössze egy részed.  

     A történelem egy grandiózus illúzió, és ma vissza fogunk menni, hogy kinyissunk egy pár ajtót. És mielőtt ezt megtennénk, nagyon világosan szeretném itt és most tisztázni – hogy amennyiben nincs jó érzésed ezzel a gyakorlattal, akkor ne végezd el. Meghallgathatod később is. Elolvashatod vagy elvégezheted később is. Ha ez most nem ad jó érzést és kényelmet a számodra, akkor az rendben van. És ebben nincs semmiféle megítélés, mert amit most tenni készülünk, az veszélyes. Hogy álltok a veszéllyel? Rendben vagytok vele? 

     (a közönség válasza: „Igen!”) –Hazudtok. (nevetés) Ellenetekre van most a kockáztatás? 

     (a közönség válasza: „Nem!”) Na, most igazat szóltok. Nem, lényegében nem álltok ennek ellen. 

     Akkor most vissza fogunk menni, és ennek a célja az – ahogy ezt az elmúlt összejövetelünk során is említettem – hogy megértsük, hogy ami a múltadban történt, az nem az egész sztori. Mindössze egy része annak a történetnek.  

     Az a család, amivel ebben az életedben bírsz, egy illúzió. Az illúzió  pedig annyit tesz, hogy ez egy a sok-sok, temérdek valóság közül. Az illúzió nem valótlant jelent, mindössze egyet jelent a sok közül. Egyet a sok közül. 

     Tehát a jelen életbeli családod kapcsán azt mondtad: -„Nos, ez volt az én családom. Egy papír cédula is igazolja, hogy megszülettem.” Talán mégsem. Talán mégsem. Talán nem is az a családod volt, amit hiszel. 

     Ez egy csodálatos, roppant csábító, nagyon is valóságos illúzió, de talán nem csak ez az egyetlen családod volt. Talán ehelyett egy jó családot választottál. Esetleg egy olyan családot, akik szerettek és bátorítottak téged, egy gazdag családot, akik szép dolgokkal halmoztak el, és szépeket, jókat mondtak neked. Talán. 

     Talán egy olyan családod volt, aki egy teljesen eltérő kultúrával rendelkezett. Éreztél olyat valaha is, mintha valójában egy másik kultúrában léteznél? Voltak olyan időszakaid, amikor azt kérdezted magadtól. –„Mit keresek én itt, ebben a kultúrában?”  Talán egy másikban kellett volna lenned, mert a történelem egy varázslatos illúzió.  

     Ma vissza fogunk menni, és a tiszta, tudatos választás használatával ki fogjuk nyitni az ajtókat.

 

     A jelmezes főpróbán már túl vagyunk, és ezt te is tudod, amennyiben emlékszel arra, hogy úgy valamikor az elmúlt egy év során arról álmodtál, hogy hosszú folyosókon járkálsz, elképesztően hosszú előcsarnokokban sétálsz, ahol temérdek ajtó látható. Vagy eltévedtél épületekben vagy házakban, amiknek annyi ajtaja volt, hogy nem találtál ki onnan. Olyan álmaidra, amikor rengeteg ajtó közül kellett választanod, és fogalmad sem volt, hogy melyiken lépj be. Bármelyik ehhez hasonlatos álom azt jelenti, hogy már túl estél ezen a kosztümös főpróbán.  

     Létezik egy gondolati iskola, amelyik azt tanítja – ez az átlag embereknek szól, és ti aztán a leghatározottabban nem vagytok átlagosnak nevezhetőek - : „Soha ne menj vissza! Soha ne menj vissza, hogy kutakodj a dolgok után!” Mi most nem is azért fogunk visszamenni, hogy kutakodjunk és előássunk dolgokat. Nem azért megyünk vissza, hogy feldolgozzuk a dolgokat, hanem azért megyünk oda vissza, hogy kinyissuk az ajtókat, mert akár ebben az életben, akár valamelyik másikban, léteznek ugyanannyira valós potenciálok, mint amiket kijátszottál – lejátszottál – emberi alakban. Ezek léteznek. Valósak. Nem kevesebbek annál, mint amit lényegében a fizikai síkon megtapasztalásra választottál.  

     Ezek az energiák most elérhetőek a számodra. Ezek az energiák arra vágynak, hogy ebben a jelen pillanatban találkozzanak veled. Sok különféle és változatos energia fog beáradni – érzések és reakciók – ahogy kinyitjuk ezeket az ajtókat, és ezek nem arra valók, hogy bármelyik felett is nekiállj ítélkezni, vagy elkezdj velük harcolni. Ezért is kértem azt tőletek az elmúlt összejövetelünk alkalmával, hogy becsüljetek mindent, beleértve az ezek mögött az ajtók mögött található energiákat is, amiket most ki fogunk tárni.  

     Ha mostanság voltak üldözéses álmaid – amikor téged üldöztek – az valószínűleg azért volt, mert a jelmezes főpróba alkalmával kinyitottál egy-két ajtót, ahonnan eléggé dühös energiák szabadultak ki, mivel már nagyon régóta be voltak oda zárva a maguk módján. És most készen állnak arra, hogy kijöjjenek. Tehát lesz közöttük olyan is, amelyik egy hatalmas üvöltéssel fog kijönni. Mások pedig szeretetteljesen és szelíden beáramlanak majd az életedbe. És amennyiben nem ébredsz a tudatukra, akkor majd jól lábon rúgnak, csak hogy felkeltsék a figyelmedet. Ez energia, ami most visszatér hozzád. 

     Ahogy kinyitjuk ezeknek az ajtóknak a némelyikét… és ezalatt most nem csak az elfojtott emlékeket értem, hanem olyan potenciálokról beszélek itt, amik soha nem kerültek manifesztálásra – egy olyan létidőt például, ahol esetleg egy nagy gyógyító voltál, de helyette mégis egy olyan életet választottál, amikor is egy ostoba seggfej voltál. De attól ez a nagy gyógyítói potenciál ott van. Ez még most is aktív. Még most is köröz. Nem veszett el. Nem lépett ki a létezésből.  

     Lehetett egy olyan életed, amikor sok-sok ember vezetője voltál –  felelős voltál értük – de végül mégsem azt választottad. Hanem egy olyat, ahol feleség voltál vagy talán valaki más asszisztense. Nem engedted azt megnyilvánulni. Nem választottad azt a kifejeződést, de az attól még ott van.  

     Mindegyik ilyen potenciál…és jut eszembe, meg is őrjítheted magad, ha most a potenciálokon kezdesz el gondolkodni, és azt mondod. –„Nos, ha egy dolgot választok valóságképpen, akkor mennyi potenciál lehet még ott?” Szinte végtelen. Szinte végtelen. Ha lenne most itt egy tábla, akkor egy jókora kört rajzolnék erre a táblára. De nincs erre szükség, mert így is láthatjátok. 

     Van ez a kör, ami a legmagasabb valószínűséggel bíró potenciálokat tartalmazza – ezek alatt azokat értem, amik a leginkább megfelelnek az utazásodnak, azokat, amik lelked legnagyobb fejlődését teszik lehetővé, és azokat, amikhez vonzódtál. Tehát ezek találhatóak a nagy körben, (Adamus a kezével a levegőbe rajzol) és az a valóság, amit kiválasztottatok, ennek a kellős közepén található pont.  

     Közvetlenül emögött egy másik kör található, ami valamivel kisebb, mint az előző – ezek a másodlagos háttér potenciálok, amik nem rendelkeztek akkora energiával vagy dinamikával, mint az első körben lévők, ugyanakkor ugyanúgy ott vannak. És ezt szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Mondjuk volt egy potenciálod arra, hogy gyermekként meghalj, de ez mégsem történt meg. Volt egy olyan potenciálod, hogy abban az életben többszörös személyiség zavarral küzdj. Volt egy potenciálod, és egy másik is, meg egy másik is, tehát ez egy sorozatnyi körben ábrázolódik, amik eltérő sugárzási szintekkel bírnak a potenciáljukat illetően, és ezt a végtelenségig lehetne folytatni.  

     Erre azt kérdezitek: -„De akkor hol van ennek a vége? Mennyi potenciállal bírok ebben az életemben? Több milliárddal?” –Bizonyos értelemben ez nem lényeges, mert a potenciálok nem nyúlnak ki a végtelenbe. Lényegében semmi sem nyúlik ki a végtelenbe. Még a fizikai univerzumotok sem, ahogy az idő és a tér sem. Nem nyúlnak ki a végtelenbe, hanem egy jókora hurokban végződnek, ami aztán visszatér.  

     Erre később fontos lesz majd emlékezned, amikor majd az Új Energia fizikájáról fogunk beszélgetni, de látom, hogy kifutunk itt az időből, és nekem is van még ma egy találkozóm. Tehát akkor térjünk rá a gyakorlatra. 

     Vissza fogunk menni, és ha bármiféle aggodalmat is érzel most ezzel kapcsolatosan, akkor nem kell ezt most elvégezned. Az egyszerű dolog ebben az Új Energiában emlékezni arra, hogy ez a választásról szól. Most behozhatnék ide jó sok ként, egy rakás füstölőt, tömjént, ékszereket és mindenféle díszes kelléket, egy zenekart és táncosokat is, hogy egyfajta szertartást körítsünk eköré. De erre nincs szükségünk. Ez választás által történik meg. Választás által.  

     Akkor hát rátok van bízva, hogy nyitott vagy csukott szemmel végzitek ezt. Egyébként ez teljesen mindegy. Olyan egyszerűen fogjuk megtenni, amennyire csak lehetséges. 

     Most akkor vissza fogunk menni ezzel az energiával, ami mindannyiunk számára elő lett készítve – azoknak is, akik most hallgatnak minket, és azoknak is, akik majd a későbbiekben fogják ezt olvasni, valamint azok számára is, akik most itt ülnek. Előkészítettünk egy energiát, ami lehetővé teszi majd számunkra, hogy visszatérjünk a múltba, és maga a múlt nem más, mint csupán egy illúzió, csupán csak egy potenciál. És most, ha megtennéd – hozz egy tudatos választást annak kapcsán, hogy vissza akarsz-e térni a múltadba – a saját múltbéli potenciáljaidba. Ez egy igen vagy egy nem. Nem kell ezt egy bizonyos módon szavakba foglalnod.  

     (szünet) 

     És most egyszerűen csak képzeld el magad, a Pakuáddal az oldaladon – legyen ott melletted – akár repül, akár sétál, akár mászik, úszik vagy repked.  

     (szünet) 

     És akkor most sétáljunk vissza! Hogyan? Képzelj el egy hosszú előcsarnokot, egy gyönyörűséges folyosót, egy jókora, széles folyosót, ami nagyon szépen karban van tartva. És ez a folyosó – ösvény – vezet a te múltadba.  

     Miközben végigsétálunk ezen a hosszúra nyúlt folyosón  - ami végeláthatatlannak tűnik, mintha csak soha nem akarna véget érni, mivel az igazság az, hogy később visszatér egy kört leírva – de ahogy most ezen végigsétálunk, először is érezd önmagad energiáját. A sajátodat. 

     Ez képzelet, ugyanakkor a képzelet pontosan ugyanannyira valóságos, mint ahogy most itt ültök.  

     Lassan sétálj! Nem sietünk sehova. 

     Gyönyörű  szép ez a folyosó. Sétáltál már máskor is szépséges csarnokokban vagy folyosókon, csak emlékezz erre. Az lényegtelen, hogy szőnyeg borítja, vagy szépséges olasz a stílusa.

     (szünet) 

     A folyosó mentén ajtók találhatóak. Ajtók, amik talán művészi kivitelezésűek, de most ne erre fókuszáljunk. Úgy tűnik, az összes ajtó zárva van, mivel minden egyes ajtó a múltad egy potenciálját képviseli. 

     (szünet) 

     Nem számít, melyik életet képviseli. Minden egyes ajtó mögött megnyilvánulatlan potenciálok találhatóak… 

     (szünet) 

     Döntések, amik soha nem kerültek meghozatalra… 

     (szünet) 

     Szerepek, amik soha nem lettek eljátszva… 

     Irányok, amikre soha nem lettek rálépve…. 

     Ez mind te vagy. Mind te vagy. Ez a tied, mert az isteni lélek szinteden te magad adtad magadnak ezt a potenciált, a sok-sok potenciál ajándékát.  

     Soha nem létezett a sors vagy a végzet. Választást és opciókat adtál magadnak. És habár annak ellenére, hogy ezekből csak egyet fejeztél ki, a többi attól még ott van. Ezek energiái még mindig itt vannak számodra.  

     Az Új Energiában mindent újra egybehozunk. 

     (szünet) 

     Ezek nem a tradicionális értelemben vett aspektusok. Ezek potenciálok. És miközben végig sétálunk ezen a folyosón, felismerjük a múlt összes potenciálját. Ha volt olyan életed, amikor még időd lejárta előtt megöltek – akár háborúban, akár betegség által, akár egy másik ember kezétől – az egy traumát hozott létre, amit magaddal hoztál, magaddal vonszoltál az időn és a téren keresztül, és elhoztad azt ebbe az életedbe. Fel tudod fogni, hogy ezek mögött az ajtók mögött létezik egy olyan potenciál is, amikor ez nem történt meg, amiben soha nem öltek meg? 

     Olyan potenciálok, amikor is békében éltél magaddal és a világgal? 

     Olyan potenciálok, amikor szeretetet és örömet hoztál a saját  életedbe és a világba is? 

     Ezek mögött az ajtók mögött rejtezik a múltad, azok az energiák, amik soha nem lettek kifejezve, olyan energiák, amik soha nem kerültek választásra, olyan energiák, amik soha nem lettek behozva a fizikai valóságba. De attól még ugyanúgy ott vannak. 

     Miközben végigsétálunk ezen a csarnokon a Pakuáddal az oldaladon, megengedheted, hogy az ajtók elkezdjenek kitárulni. Nem neked kell őket kinyitnod, szinte maguktól nyílnak ki, ahogy elhaladsz mellettük. Miért? Mert most azt választod, hogy kiengeded azt az energiát. Most azt választod, hogy behozod azt ebbe a Most pillanatába, ebbe a valóságba. Azt választod, hogy felismered – mindenek felett – hogy a te múltad vagy történelmed önmagában véve egy illúzió. A te történelmed önmagában véve nem más, mint potenciálok tömkelege.  

     Te nem… te nem a történelmed, a múltad vagy. Te nem az a múlt vagy, aminek gondolod magad. És ez az „Én Vagyok” alapelve.  

     Miközben végigsétálsz ezen a csarnokon, és az ajtók kitárulnak, az kiengedi, felszabadítja azokat a potenciálokat. És ha nem is most, de talán majd később rádöbbensz, hogy milyen sok potenciált is teremtettél. Rá fogsz jönni, hogy azoknak a dolgoknak egy része, amik megestek veled a múltban, amiket igaznak és valósnak hittél, a valóságnak mindössze egyetlen megnyilvánulásai voltak. Rá fogsz jönni, hogy ez a pillanat, amelyikben éppen most élsz, telis-teli van potenciálokkal.  

     Sétálj tovább a folyosón, lassan, szeretetteljesen, és engedd meg, hogy az ajtók maguktól kitáruljanak. Ez az energia semmilyen módon nem fog téged elárulni. Még annak a potenciálja sem, amikor átmentél a sötét oldalra – vagy amit te így nevezel – ami nagyon, de nagyon is valós lehetett minden egyes életedben, még akkor is, ha nem azt választottad. Amikor ez a potenciál kiszabadul, többé már nem a sötétség energiájának a köpenyébe van beburkolva. Többé már nem abban az illúzióban van. Tehát emiatt felesleges aggodalmaskodnod – ahogy ezt ti nevezitek – hogy a sötét energia kijön és most beszűrődik az életedbe. Ez mindössze energia. Csak egy potenciál volt. 

     Elképesztő  mértékben felszabadítod magad, ha megérted, hogy sokkal több vagy annál, mint amit magadról gondolsz. Te vagy minden egyes létező  potenciál. Te vagy minden egyes megnyilvánulás, akár kifejezésre került ebben a valóságban, akár nem.  

     Drága Shaumbra, ez felszabadító. Ez felszabadító!

     Vegyél egy mély lélegzetet! És engedd meg magadnak, hogy visszafordulj a folyosón, és visszatérj ide, a Jelenlét Pontjába, ahol most vagyunk. Bármikor visszatérhetsz oda, amikor csak akarsz. Visszamehetsz, és megismételheted ezt bármikor. Bármikor, amikor úgy érzed, hogy elkezdesz beleragadni ebbe az életedbe, csak ismételd ezt meg időnként, hogy emlékeztesd magad, hogy te mennyire sokoldalú vagy. Hogy többszörös vagy. Hogy egyáltalán nem vagy egysíkú. Nevetnem kell, amikor hallom, hogy némelyik úgynevezett, feltételezett spirituális tanító az elmúlt életek linearitásáról beszél. Ez egyáltalán nem így van. Soha nem is volt így. Soha. 

     Akkor most térj vissza! Hozd vissza magad ide, a Jelenlét Pontjára, és ne tegyél semmit ezekkel az energiákkal. Ne manipuláld és ne korlátozd vagy kényszerítsd őket! Majd eljönnek hozzád. Csatlakozni fognak hozzád. Csatlakoznak majd hozzád, és nem lesznek céljaik, elvárásaik, nem lesz perdületük. Ez most szabad energia. Visszatér hozzád. 

     Amikor ezt megteszed, amikor kinyitod a múltad ajtajait, akkor egy pár sok hullám is kiárad majd belőlük. Lesz majd olyan, ahogy egy pár energia bejön, és kissé arcon fog csapni. Hogy mit tegyél ekkor? Semmit. Semmit, egyáltalán semmit. Nem szállsz vele szembe, nem menekülsz el előle, hanem belélegzed azt. Ez mindössze csak energia. 

     Számíthatsz néhány rémálomra is – sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam. Azt hiszem, ezt még előtte el kellett volna mondanom. (nevetés) Lesz egy-két egyensúlytalanság az életedben, és néhány dolog meg fog változni az életedben szereplő emberekkel kapcsolatosan. És lesznek érzelmileg nehéz időszakaitok.  

     Hogy mit kezdjetek ilyenkor? Semmit. Semmit. Ó, hát lényegében lélegezd be azt! Nem azért van ott, hogy bántson téged. Ó, némelyiknek talán ilyen a színezete, mert meg van a maga saját dinamikája. Pedig valójában csak visszatér hozzád. Mindössze ezt teszi. Ne borulj ki miattuk! Ne azon töprengj, hogy vajon miféle démonokat szabadítottál ki. Nem csináltuk volna ezt meg, ha nem lennél képes mindezt kezelni.  

     Ne csináltasd ezt meg senki mással, aki nincs egyensúlyban, aki nincs összhangban. Ne rohanj ki, és ne akard ezt elvégeztetni a helyi felekezeteddel!(nevetés) Ez lényegében veszélyes – pszichológiailag határozottan, és spirituális értelemben is veszélyes – hogy megtedd ezt, amennyiben az a személy nem áll készen erre, amennyiben nem tudják mi is az az aspektus, és ha nem értik az energia működését. Amennyiben nem értik az energiát – ha beszélsz nekik az energiáról, ők pedig ezalatt a házukban lévő fényt és hőt értik – ne tedd ezt meg értük! 

     Te készen állsz. Te készen állsz. Tíz év felkészítés Tóbiással, és létidőkön át tartó felkészülés a magad módján. Rá fogsz jönni, hogy… beérkezik majd egy energia hullám, és ezt tudni fogod az álmaidon keresztül, a test energiáinak a változásain keresztül, és ez mind jó. Mindez jó. Abszolút. Ez te vagy. Ez te vagy. Ezek a te potenciáljaid. Ez az, amit elültettél a kertedben, és most készen állnak az aratásra. 

     Néha azt a látszatot kelti majd, mintha játszmázni akarna veled. Ne szentelj neki figyelmet! Lélegezd be! Becsüld meg! Becsüld meg! Becsüld meg! 

      Ahogy megnyitjuk a múlt potenciáljainak az ajtajait, meg fogod érteni, hogy a történelmed vagy a múltad egyáltalán nem az, amit gondoltál róla – te nem az vagy, aminek gondolod magad – és lehet, hogy ez egy kissé ki fog billenteni az egyensúlyodból, de ez csak azért van, mert annyira hozzászoktál ahhoz, hogy magadként határozd meg magad. Egy életet töltöttél azzal, hogy megpróbáld teljességgel meghatározni magad, teljességgel meghatározni ezt az illúziót, ezt a potenciált. Tehát ez egy kissé ki fog billenteni az alapzatodról egy ideig. 

     Ez az, amikor ez a Shaumbra csoport összejön, támogatja egymást, megosztja magát és azt mondja: -„Igen, nekem is volt már olyan – fogalmam sincs mi a frász folyik azokon a bizonyos napokon.” És ekkor más Shaumbrák is kapcsolódnak, és azt mondják majd: -„Nekem is volt olyan, de tudod mit? A következő nap már csodálatos volt. A következő nap olyan volt, mintha egy jókora tudati ugrást hajtottam volna végre.” –És most ez az energia behömpölyög az életetekbe. 

     Múlt alkalommal már elmondtam, hogy veletek vagyok az út minden egyes lépésénél, és ezt komolyan mondtam. Ezt komolyan értettem – az út minden egyes lépésénél. És lesznek olyan időszakok, amik egy kicsit kemények lesznek, és lesznek fenséges idők is, amikor majd visszanézel és azt mondod: - Milyen színtelen élet. Milyen unalmas élet. 

     Cauldre most azon töpreng magában, hogy teljesen el van ámulva azon, hogy képes vagyok az ő testében, elméjében és szellemében működni, miközben ezzel egyidőben a tiétekben is, és hogy ez valójában milyen kényelmes is. Na, számomra az az ijesztő, hogy hogyan volt képes valaki tíz éven át csukott szemmel és mozdulatlanul egy székben ücsörögni? Milyen színtelen! (nevetés) Hogy ez mennyire színtelen! 

     És embernek lenni nem egy áldás? Ez egy tapasztalás. Ez nem egy teszt, és nem is egy megpróbáltatás. Ez egy tapasztalás, és a saját szuverén természeted felfedezéséről szól.  

     Következő  beszélgetésünk során belemegyek majd a fénybe és a sötétségbe. Franciaországban lesz egy kis élményünk a fénnyel és a sötétséggel. De egyelőre… még mindig nem emlékszel Kathleen? (Kathleen a fejét rázza: - Nem.) Következő hónapban visszatérhetek és újra megkérdezhetem ezt tőled? 

     KATHLEEN: Igen. 

     ADAMUS: Rendben. Beszélni fogunk. Beszélni fogunk. Te… 

     KATHLEEN: Te az álmaimban beszélsz velem – és nekem nincsenek is álmaim. Már évek óta nem álmodtam.  

     ADAMUS: Ó!Ó! Holnap Kathleen átkozni fog engem. És ha nem holnap, akkor majd holnapután. Azt mondja évek óta nem álmodik. Nos, természetesen mindannyian tudjuk, hogy igenis álmodik. Ha nem lennének álmaid, akkor nem is léteznél. Akkor nem is léteznél. 

     KATHLEEN: De nem emlékszem rájuk, és már beszéltünk erről, és azt mondtad, hogy olyankor azt teszem, amit tennem kell, és olyan nagyon messze járok, hogy ezért nem emlékszem rájuk, amikor visszatérek. 

     ADAMUS: Ez így igaz, de most már eljött az ideje annak, hogy emlékezz rájuk. 

     KATHLEEN: Oké. 

     ADAMUS: Ideje, hogy emlékezz rájuk! 

     KATHLEEN: Oké – értem. 

     ADAMUS: Nincs oka annak… igen, sokan olyan messze jártok, hogy nem emlékeztek az álmaitokra. De attól álmodtok, és most elkezdetek emlékezni rájuk. 

      Egyébként az Új Energiában az álmok értelmezése más színezetet ölt, mint a régi energiában. A régi energiában az álmok szimbólumok sorozatából álltak, amiket a legtöbbször roppant nehéz volt értelmezni, és esetenként őrültségnek tűntek. És mit tettél ilyenkor? Kilökted őket.  

      A jelenlegi tudatosságban az álmok sokkal inkább szó szerintiek. Néha egy kissé zavarosak persze, de egyre inkább sokkal inkább szó szerint vehetőek. Ha mondjuk olyan álmod van, hogy valahol messze jársz és egy projekten dolgozol másokkal együtt, akkor ez nagy valószínűséggel tényleg megtörténik. Megnyitod az ajtókat, ugyanakkor pedig újra elkezdődnek az álmok. 

      KATHLEEN: Oké. 

      ADAMUS: Ez így megfelel neked? 

      KATHLEEN: Igen. 

      ADAMUS: Emlékezz az álmaidra! 

      KATHLEEN: Emlékezni az álmaimra. 

      ADAMUS: Oké. És ugye nem leszel nagyon mérges, amikor majd egy álom annyira megzavar, hogy – akár ma éjjel, akár holnap éjszaka – hogy azon fogsz majd tűnődni, miért is nem tudsz többé aludni? 

      KATHLEEN: Ó, már egyébként sem tudok aludni. Egész éjjel fent vagyok.  

      ADAMUS: És az álmok néha üldözhetnek is téged, de mostantól akkor lesznek álmaid. 

      KATHLEEN: Oké. 

      ADAMUS: Nos, ez ennyire könnyű. 

      Szóval Shaumbra, sok mindent elmondtunk, beszéltünk ma, volt egy kis tapasztalás is – megnyitottuk a múltad ajtajait. Ez ugyannyira valóságos, mint bármi más. Megértve azt, hogy a történelmed, ahogy ezt jelenleg ismered, mindössze egyetlen szelete mindannak, ami lehetséges volt és ami lehetséges lehet. Amikor ezt megteszed, amikor mindezt visszahozod a Most pillanatába, az itt és mostba, akkor az teljes mértékben megváltoztatja azt, amit a jövőd ösvényéről gondolsz. És ezért is mondtam azt, hogy „várd a váratlant”! 

      Amennyiben mindent ahhoz kötsz, ami korábban történt veled, akkor ennek bizonyos verziója fog bekövetkezni a jövődben is – talán egy könnyebb vagy egy gazdagabb változatban. De mi már nem azon az ösvényen járunk innentől kezdve. Ez megváltozik, ezért aztán váratlan dolgok következnek be. Ne hagyd, hogy ez kibillentsen az alapzatodról! 

      Halld a szavaimat! – Ne hagyd, hogy ez kibillentsen az alapzatodról! Ne engedd, hogy az menekülésre vagy bujkálásra késztessen! A legutolsó  dolog, amire bármelyikőtöknek is pont most szüksége van, az a visszatérés a rejtőzködésbe. Hozzátok be ezt energiaként! Hozzátok be akként, mint amit abszolút ti teremtettetek és manifesztáltatok. 

      Ismételjétek meg ezt a gyakorlatot egyedül, vagy egy kis csoport Shaumbrával! Amikor ezt teszitek, az egyúttal ezt az Új Energiának nevezett dolgot is beinvitálja az életedbe. Nem akarom meghatározni az Új Energiát, ma már ebbe nem fogunk belemenni. Majd máskor. De most, a múlt potenciáljainak a megnyitásával és behozatalával, most az Új Energia szabadságot vagy meghívást érez arra, hogy bejöjjön. 

      Az Új Energián belül…erről írnom kell egy könyvet. Az Új Energián belül nincsenek potenciálok. Nincsenek potenciálok az Új Energiában, és tudom, hogy ez ellentétben áll azzal, amiről beszéltünk, pedig abban többé már nincsenek potenciálok, és erről majd a következő összejövetelünk alkalmával fogunk beszélni. Akkor mi van az Új Energiában? Ha nem potenciálok vannak benne, akkor mégis mi lehet benne? 

     Tehát akkor most ezzel a drámai hatásszünettel hagylak itt benneteket (nevetés), a legközelebbi találkozásunkig. Vagy amíg néhányatokkal találkozom Franciaországban. 

      És ezzel drága Shaumbra, arra fogom kérni Andraht, hogy töltsön veletek még 5 percet légzéssel – annak ellenére, hogy tudom, hogy a biológiátok már sürget titeket. A kérdés-választ megtettük, ezzel meg is volnánk mára. Lélegezzétek be a potenciálok energiáit! 

      Most, ha megbocsátotok, távozom, de mielőtt megtenném, még valamire emlékeztetnélek titeket. Minden – a teremtésben minden jól van. Minden jól van a teremtés egészében. Erre emlékezzetek! A teremtésnek nincsenek összetört részei, beteljesületlen részei, teljességet nélkülöző részei, illetve a ti megnevezésetek szerinti sötét részei sincsenek.   

      Minden jól van a Teremtés egészében, és ezért Adamus Vagyok. 

      És ez így volt. 
 

      (Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu)       

 

Súgó Még nincs hozzászólás.