Adamus: MESTEREK Sorozat: Hogyan működik? I. rész, 2.részlet

  2010.01.10. 15:06

Kétség. „Valaki egyáltalán el fogja olvasni?” „És akkor mi van, ha nem kerül fel a toplista élére?” – Ezek a dolgok egyáltalán nem számítanak. Az álmaid meg fognak nyitni arra, amit valóban végzel. Tehát arra kérlek benneteket – nagyon igyekszem erre rávenni titeket – hogy tartsatok egy jegyzetfüzetet az ágyatok mellett. Tudom, hogy Shaumbrák vagytok, és most bőszen bólogattok, majd később meg be akartok engem csapni, és nem teszitek ezt meg, de ez felbecsülhetetlen értékű. Sőt, ez szórakoztató.

 

Tehát az álmok. Múlt hónapban azt mondtam, hogy csináljunk közösen egy álom kísérletet november 11-én, mert talán ezt a dátumot nem felejtitek el. Csináljunk egy álomkísérletet, és meg is tettük. Megtettük. És tréfálok itt veletek, drága barátaim, mert bármikor, amikor egy tapasztalásról van szó, akkor ti vagytok az elsők, akik fejest ugrotok ebbe. A házi feladatot nem annyira kedvelitek, de a tapasztalást, ó, abba rögvest belementek!

 

Tehát volt ez az álom-tapasztalás, és több ezer meg ezer Shaumbra vett részt benne. Sőt, olyan sokan voltatok, hogy egy-két plusz segítőt is igénybe kellett vennünk. Nem akarok most teljes egészében belemenni itt az egyéni álmokba, habár jó lenne, ha ez valakit érdekelne, és egy újságszerűséget csinálna ebből, egy könyvet, vagy valami hasonlót. Szeretnék egyénileg dolgozni velük, hogy segítsek egy kicsit jobban megérteni a mögöttes dolgokat.

 

De mi is zajlott ezekben az álmokban? Volt egy csoportos, és volt egy egyéni álom. Először is, ennek nem kellett egy időben lezajlania. Az első kérdés, amit mennyei e-mail-en kaptunk tőletek, az volt: De hány órakor? Mikor? Én a világ másik oldalán élek. Most akkor német idő szerint 6 órakor, vagy japán idő szerint 6 órakor?” – Ez nem számít. Mi túllépünk az időn. Mindenféleképpen bekövetkezik. Az idő egy hatalmas illúzió. Lényegében egy csodálatos eszköz, ugyanakkor elég megtévesztő illúzió.

 

Volt ez a közös tapasztalás, és ez az egész arról a konfliktusról szólt, ami jelenleg az elme és az elmén túli dolgok között zajlik. A konfliktus tárgya, ami benned zajlik az, hogy hogyan használd az elmédet a mindennapos életed vezettetése céljából, hogy a dolgokat meg tudd ítélni, és hogy továbbra is segítsen a Földre fókuszálnod, hogy stabilan itt tudj lenni, és közben hogyan lépj be az úgynevezett isteni intelligenciába – a valódi énedbe, a teljes énedbe. Az elme, ahogy ezt mondani szoktátok, itt található (a fejére mutat)  - ott az agy van, az elme pedig mindenhol megtalálható – de ti megpróbáljátok az elmét egy meghatározott hellyel és dologgal társítani, és azt kérditek: -„Nos, és akkor hol van ez az isteni intelligencia?” – Hát mindenhol. Ez a természetével jár, és bele van szőve minden egyes részedbe – minden gondolatodba, a tested minden szegletébe, minden egyes emlékedbe, és minden potenciálodba. Mindenütt ott van.

 

Tehát most egy konfliktus zajlik bennetek, egy kötélhúzás a kettő között – pedig nos, ez a huzakodás kizárólag az elmétől ered – ti pedig megpróbáljátok ezt megoldani. Megpróbálsz tárgyalni, egyezkedni saját magaddal, és ez az álom pontosan erről szólt. Megpróbálsz tárgyalni, egyezkedni az elméddel, aki meg veled teszi ezt. Akkor most hogyan kezeljük ezt? Az elme innentől kezdve milyen szerepet fog játszani?

 

Az elme jelenleg tárgyalni szeretne veled. Még mindig szüksége van arra, hogy fontos legyen. Még mindig szüksége van az elismerésre, ezért aztán így szól: -„Chad, mondd meg nekem, innentől kezdve milyen szerepet fogok játszani az életedben? Spirituális vagy – most már látom – mondja ezt az elme neked. – „Tudom, hogy nincs visszaút. Megpróbáltalak visszafordítani. Teszteltelek is. Nem fogsz visszafordulni. De akkor most mit fogsz értem megtenni? Milyen pozíciót, titulust, fennhatóságot, hatalmat szánsz nekem? Hiszen mindeddig érted dolgoztam – mondja az elméd – az örökkévalóság óta neked dolgozom, és ez bizony jó sok idő. És most akkor a francba, megérdemlek egy kis tisztelet ezután is. Szerepet akarok ebben az új énedben. Életed bizonyos részeit én akarom irányítani. Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy még itt vagyok. Irányítani akarok! Hatalmat akarok, és te tartozol nekem ezzel.” – hát pontosan ez került kijátszásra. Természetesen, kissé drámaivá tettem most. Szóval ez lett kijátszva, és erről szóltak mind az egyéni, mind pedig a csoportos álmok. Külön-külön és együtt is ezt tettük.

 

(Lindától kérdezi): Milyen vagyok?

 

LINDA: Csodálatos.

 

ADAMUS: Víz?

 

LINDA: Máris.

 

ADAMUS: Eddig elbeszéltem az időt, mert nem ez az üzenetem. Az üzenetemről tudom, hogy az csodálatos! (nevetés) Mennyi idő van még?

 

LINDA: 28 perc.

 

ADAMUS: Ó, az nem elég! Na mindegy, vágjunk bele! Még csak bele sem kezdtem… ez csak egy kis bemelegítő rész volt, még nem jutottam el a lényegig. De jól érezzük magunkat.

 

Tehát… köszönöm, köszönöm. (a közönség tapsol, Adamus kuncog)

 

Drága Shaumbra, kérlek benneteket, tanuljatok meg szerepet játszani! Tanuljatok meg színészkedni! Én folyton ezt teszem. Ez nem más, mint egy nagyszerű alakítás, és én erre büszke vagyok.

 

Egy teremtő lénybe benne van az előadói képesség, és ti annyira bele vagytok zárva ebbe az emberi külsőbe, hogy azt hiszitek, hogy komolyan kell vennetek magatokat, és hogy a színjátszás nem valódi. Nem, nem. A színjátszás felszabadít titeket. A szereplés meg fog szabadítani Edittől. És ez felszabadító lesz, és akkor majd szeretni fogod Editet, és fel fog szabadítani attól az elemző fókusztól, amivel eddig önmagadat szemlélted. Ez egy csodálatos dolog, ami felszabadít. Próbáld ki Bonnie! Próbáld ki a szereplést! Próbáld csak meg! Mindannyian próbáljátok ezt ki! Kicsit bolondozzatok ezzel! Rá fogtok jönni, hogy ez kitágít, és jó érzéssel jár. Hannibal tudja ezt. Teljes mértékben. Ez lehetővé teszi a számodra, hogy élvezd az életet! Próbálkozzatok a szerepléssel!

 

Akkor térjünk vissza a lényegre! Az álom kísérletre, a nagy álom kísérletre, ahol ez a küzdelem zajlott. Az elméd azt mondja: „- Hú! A dolgok változnak. Az én szerepem határozottan változik.” – Pont olyan ez, mintha valaki azt mondaná neked, hogy a munkádnak befellegzett, többé nem tartanak rá igényt. Hát ekkor vagy azt érzed, hogy kirúgtak, vagy pedig azt, hogy felmondtak neked.

 

LINDA: Kirúgtak.

 

ADAMUS: Kirúgtak. Igen, ez olyan brutálisan hangzik. Nekem jobban hangzik a felmondás, mint a kirúgás. (nevetés) Vagy, hogy elbocsátottak – de hogy kirúgtak? Nem is tudom.

 

Tehát olyan ez, mint amikor a főnököd azt mondja neked, hogy a munkaköröd megváltozott, és az is lehet, hogy a munkád befejeződött. Nos, ilyenkor mihez kezdesz? Nekiállsz tárgyalni, egyezkedni. „- Jó lesz nekem a kisebb iroda is” - vagy a legtöbb esetben egy kisebb kalitka. Biztosítani akarsz magadnak egy irodát, és nem pedig egy ketrecet. Le fogják csökkenteni a fizetésedet. Kisebb titulust kapsz. Egyik dolgot sem igazán akarod ezek közül, de attól még egyezkedsz. Az elméd is pontosan ezt teszi most. A régi elme egyezkedik, és te mit teszel? Mit fogsz neki adni?

 

SHAUMBRA: Csokit.

 

ADAMUS: Csokit. Csokit – igen. (nevetés) Hát ezért imádom én a Shaumbrát! (Adamus és a közönség is nevet) Ez a másik csoport – akiknek soha nem fogom elárulni a nevét, de ez a másik csoport szeretetet, kényelmet, táplálást adott volna, meg… de nem, a Shaumbra csokit ad neki! (nevetés)

 

Nem fogsz vele tárgyalni, legalábbis reményeim szerint, mert az elme, az emberi elme mindig ott lesz. Nem fog eltűnni. Nem távozik el. Mindössze nem az eddigi szerepet fogja betölteni. Lényegében egy jobb szerepet fog betölteni, egy olyan szerepet, ami sokkal inkább illik hozzá, és ami egy hatalmas áldás éned többi részének. De többé már nem ő lesz a hajó kormányosa. Hanem te fogod azt kormányozni. És még csak ki sem merem mondani azt, hogy az „isteni intelligencia”, mert akkor gyorsan újrateremted az elmét egy újfajta módon, és ezt fogod ürügyként, kifogásként, vagy menekülésként felhozni. Te fogod ezt igazgatni, te vállalod a felelősséget, és pontosan erről szólt ez az álom.

 

Ez mindenkinél egyénileg történik meg. Megtörténik csoportként, mert csoportként most mind kiterjedőben vagytok. Mind túlléptek ezen. Az elme nem hal meg, hanem átalakul. Az elme, ahogy ezt ti ismertétek eddig, és ahogy ti használtátok eddig, nem fog lezuhanni az összes ismert valóság színéről, hanem integrálódik. Integrálódik. Része lesz a sok-sok eszköz egyikének.             

 

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet!

 

És akkor most térjünk rá a következő szegmensünkre, ahol is használni fogom ezt a tollat és a táblát is!

 

 

LINDA: 22 perced van.

 

ADAMUS: Huszonkettő – az a címe, hogy „Hogyan működik? Hogyan működik?” És most át fogunk itt venni egy kis rendkívül egyszerű fizikát. És ti ezt majd meg akarjátok bonyolítani, és ma ezt szándékosan teszem veletek, hogy lássam, képesek vagytok-e ezt megérteni energetikailag vagy tudati szinten, vagy pedig ízekre fogjátok boncolni mentálisan.

 

Ez annyira egyszerű lesz, hogy ti ezt meg akarjátok majd bonyolítani, de ne tegyétek! Hogy működik? Oké.

 

(Adamus egy pont köré egy kört rajzol) Ez téged képvisel. Igen, energetikailag így néztek ki.

 

LINDA: Ez pajkos.

 

ADAMUS: Nem pajkos. (nevetés) Nem tudom, ezt meg honnan szedted. (még több nevetés) Rajzolhatnék olyat is, de most nem fogok.

 

LINDA: Nem csak én gondoltam erre. (nevetés)

 

ADAMUS: Nem könnyű önmagamnak lennem! (még több nevetés)

 

Ez szimbolizál téged. Ez egy szimbólum – egy ősi szimbólum. Azt jelenti, hogy ez a pont itt középen a Forrás, innen érkeztél, és most ez a te lélek éned. Ez a külső kör pedig mindent képvisel a Tűzfüggönytől kezdve a kiterjesztett tudatodig. De ez szimbolizál téged. Nagyon, nagyon egyszerű. Rajzolhatnék pálcika emberkét is, de ez sokkal jobban képvisel téged. Ez a pont a Mindaz, Aki Én Vagyok, és ez a kör pedig a te valóságban történő megnyilvánulásod.

 

Namost, ez a tudat. Ezt a kezdőbetűjével fogom jelölni a körben. (C betűvel jelöli) Ez a tudat, és ez vagy te. Te isteni tudat vagy. Lélekkel bíró létező vagy. Soha senki nem veheti el tőled a lelkedet. A lelked a tudat. A tudat tudatosságot jelent. Ha elvennék tőled a fizikai testedet, az elmédet, az emlékeidet és minden mást is, akkor is tudatos lennél, mert mindig tudatában leszel önmagadnak. Még ha mindentől meg is fosztanának, ha visszamennél abba az időszakba, amikor keresztül mentél a Tűzfüggönyön, és beértél a semmibe, még akkor is tudatában lennél önmagadnak, és ez volt a félelmetes rész – amikor a Semmiben önmagad tudatában voltál. Ugyanakkor ez egy gyönyörűséges rész is volt, mert ez okozta azt számodra, hogy elkezdj teremteni.

 

Ez vagy tehát te. A tudat energiát használ. Energiát hív magához. Energiát vonz magához a vágyai szerint. (Adamus nyilakat rajzol a kör köré) Ezáltal megismerheted önmagad, kifejezheted magad, játszhatsz magaddal, tanulhatsz a saját kedvedre, vagy bármit megtehetsz. De egy nagyon mély belső szinten, energiát hív magához. 

 

 

   Az energia alapvetően potenciálokat jelent, valószínűségeket, amik egy szunnyadó helyen, egy semleges helyen ücsörögnek. Itt ülnek a semleges földön, (Adamus most rajzol egy dobozt, ami ezt a semleges helyet jelenti, amit „N” betűvel jelöl az angol nyelv miatt), és arra várnak, hogy hívást kapjanak. Az energia mozgás, továbbá stimuláció. Az energia életet lehel a tudatba. A tudat ezért magához hívja azt, majd használni kezdi. Egészen egyszerű.

 

Namost, itt van ez az energia, akit a tudat magához hívott, és most kezdeni akar vele valamit. Teremteni akar. Ezt a manifesztáció által teszi meg. Tehát akkor most ide le is rajzolunk egy négyszöget, amit „M” betűvel jelölünk meg – a manifesztációt értve alatta. És azért tettem ezt egy négyszögbe, mert ez azt jelenti, hogy ez valódi. Ez egyfajta univerzális szimbóluma a manifesztációnak.  

               

              És most, az energiák úgy áramlanak be a manifesztációdba, mint energia nyalábok vagy sugarak. (Adamus több hullámos vonalat rajzol a „tudattól” a manifesztációig.) Ezen a területen, ahol a hullámos vonalak vannak, a tudat energiát vonz bele a manifesztációdba – hogy egyfajta valóságot adjon neki – és ekkor sok különböző elem lép működésbe. Az idő és a tér is működésbe lépnek.

 

              Időnként azt mondjátok: „-Nos, a tudatom ezt a bizonyos dolgot akarja, de nem jut el hozzám. Nem manifesztálódik. Mit csinálok rosszul?” – Nos, semmit nem csinálsz rosszul, mert lehet, hogy nem fizikai szinten manifesztálod azt a valamit. (Adamus az M betűvel jelölt négyszögön kívülre rajzol) Más szavakkal, te ezt más birodalmaknak nevezed, és te képes vagy más dimenziókban is teremteni. De bármikor, amikor energiát hívsz magadhoz, akkor az valahol manifesztálódik.

 

              Erre azt kérdezed: „- Nos, hogy lehet az, hogy az nem itt manifesztálódik? Hogy lehet az – kérdezed - Nyerni akarok a kaszinóban, és ez nem manifesztálódik.” – Hát sok minden történik itt ezen a területen (a tudat és a manifesztáció közötti területen) – idő, tér, más emberek. Más emberek – az ő szándékaik és energiáik – lényegében lelassíthatják vagy blokkolhatják a manifesztációt.

 

              Továbbá vannak olyan elemek is, amelyek kulcsfontosságúk itt. Szeretném, ha különös figyelmet szentelnétek ezeknek. Van vágyad, vagy szenvedélyed, vagy – hogy is mondjuk ezt – szándékod, erőd… nem ez nem a megfelelő szó Cauldre. A vágyad… a vágyad – az, hogy mekkora intenzitású a vágyad ez iránt? Intenzitás. Abszolút briliáns szó – intenzitás.

   

              Lényegében ezek játszanak a legnagyobb szerepet ebben a rendkívül fontos időszakban, az energia behozatala és a megteremteni vágyott dolog aktuális manifesztációja között. Egy másik szinten attól manifesztálódhat, egy másik dimenzióban – valahol kint. Ha az a vágyad, hogy nyerj a kaszinóban, akkor az lehet, hogy valahol máshol jön létre, és talán nem itt.

 

              A vágy, a szenvedély, az intenzitásaz, ami itt nagyon fontos, és ez fogja elhozni a legnagyobb változást az életedben. Még egy elemet hozzátennék most ehhez az én drága barátom kedvéért itt – az egyszerűség. Az egyszerűség is nagyon sokat jelent.

 

              Megtennétek, hogy csak egy pillanatra most beleéreznétek a lélek egy vágyába, valamibe, amit a lelked meg szeretne teremteni, de ekkor meg az elméd közbelép, és elkezdi azt megbonyolítani? És az elme okozza ezt a kétséget. A lelked igazából sohasem kételkedik, az elme az, aki kételkedik. Teljesen az útját állja ennek a borzalmas rajznak, amit iderajzoltam nektek, de ti ezt megértitek, én pedig imádok rajzolni.

 

              Tehát ezek a kulcsfontosságú tényezők (a felírt szavakra mutat), és itt szereztek gyenge osztályzatokat. Nos, mindenki gyenge osztályzatokat szerez, de te is azt szerzel.

 

              Rejtőzködsz. Félsz. Két okból is félsz. Az első: egy múltbéli tapasztalat azt mondja neked, hogy úgy sem fog ez neked sikerülni, úgyis le fognak igázni, ha teremtesz. Ezért ekkor ráállsz egyfajta alacsony szintű teremtői módozatra. Nem akarsz túlságosan kiemelkedni a tömegből. Nem akarsz kiemelkedni a többi ember közül, mert a végén még esetleg eltaposnak, leigáznak. És ha mégis ez történne, ne feledd, ez csak energia. Csak szívd magadba, csak lélegezd be – ez mindössze energia. A kritika egy csodálatos dolog. Kritikát kellene reggeliznetek! (nevetés) Fogadd be, ez csak energia. Szóval ez az a rész, ami nehézséget okoz nektek.

 

              (Lindához): Hogy állok?

 

              LINDA: Ó, még van 12 perced.

 

              ADAMUS: 12 perc. Jó.

 

              Akkor most tegyük fel, hogy manifesztálsz valamit itt a Földön. Nyilvánvalóan manifesztáltok dolgokat. Teremtetek dolgokat, csak nem éppen a legmagasabb szándékaitok, vágyaitok szerint jön ez mindig össze, de azért valamit mindenképpen teremtetek. Na most akkor ez a manifesztáció, és legyen ez bármi – a manifesztáció lehet pénz, lehet egy párkapcsolat, a tanulásod, képzésed, vagy bármi más – nem számít mi az. Lehet fizikai vagy nem fizikai. Manifesztáció. És ekkor befrusztráljátok magatokat, mert ez nem pontosan az, amiről tudod, hogy lehetne.

 

              Jut eszembe, beszélnünk kell a kelletlen vagy vonakodó teremtő vagy manifesztáló esetéről, aminek az az oka, hogy egy részed fél a kritikától, egy részed pedig attól tart, hogy mennyire igazán, tisztán, egyszerűen és erőteljesen vagy képes teremteni. Félsz a saját gondolataidtól. Pontosan ezért van most az, hogy újrairányozzuk a gondolatokat, és visszatérünk a valódi, igaz érzésekhez, mivel… Cauldre erre egy vicces példával szolgált, és előtte még csak fel sem tűnt neki. (Arra a történetre hivatkozik, amit a bevezető részben mesélt el Geoff) Tehát egy nap éppen egy vasúti híd alatt hajtott el, amikor eszébe jutott. – „Te jó Isten, mi lenne, ha ez a vonat kisiklana és lezuhanna?”  - majd másnap ez be is következett. Hát ez eléggé félelmetes! Ő teremtette volna ezt a balesetet? Egy szikrával mindenképpen hozzájárult. De voltak más elemek is. Itt most más elemek is közrejátszottak, de vajon képes vagy arra, hogy pusztán a gondolataiddal kisiklass egy vonatot? Abszolút. Abszolút.

 

              Tehát létezik egy visszahúzás itt ezen a szinten (az energia szintjén) – egy visszahúzás, ami azt mondja: „Inkább mégsem, mert nem bízom meg magamban. Még a végén esetleg felrobbantom az egész világot.” – véletlenül, természetesen, és nem szándékosan. (nevetés) – de egy rossz gondolat…” És nézitek ezeket a mindenféle filmeket, és aztán meg mindenféle őrült ötleteitek támadnak. Ezek a filmek pedig néhány igen csak fura gondolatot aktiválnak, stimulálnak bennetek. Ezért azt mondjátok: -„Jobb, ha nem teremtek semmit, mintha poklot teremtenék.” (szünet) Ezt viccnek szántam. (kis nevetés)

 

              Egy páran mindössze egy apró kis töredékét manifesztáljátok itt annak, (a manifesztáció területén), mint amit valójában szeretnétek megteremteni, amit máshova teremtetek meg.                   

 

              Na és ekkor belefutunk egy kis problémába. Bármi, ami manifesztálásra kerül – ami azt jelenti, hogy a tudat bevonzott egy energiát, és behozta azt egy valóságba – annak mozognia, áramolnia kell. Folyamatosan áramolnia kell. A manifesztációdnak, a teremtésednek – legyen az egy könyv, a gyermekeid, teljesen mindegy miről van szó – de annak áramolnia kell. Az áramlás természetes része annak az energiának, amit behoztál innen (a tudatodból). Látod, hogy az energia hogyan áramlik? Folyamatosan áramolni akar. (a manifesztációtól)

 

              És eközben, ha korlátlanul áramolhat, akkor újratájolja, vagy újraformálja önmagát. A teremtéseitek egyre növekednek és alkalmazkodnak egészen egy pontig, ahol is… bárcsak több hely lenne ezen a táblán, de mindegy, akkor ide fogom ezt rajzolni. (Adamus egy kört rajzol). A manifesztációdat vagy a teremtésedet egy körként fogom ábrázolni, ami ismételten, visszatér az eredethez. Az eredethez.

 

              A megfelelő áramlat megléte esetén az folyamatosan áramlik. Kiterjed. Az eredeti manifesztáció vagy teremtés soha nem áll meg. Állandóan csak terjed kifelé, és ennek így is kell lennie. Így működik a Szellem. Ilyenek vagytok ti is a természetetekből adódóan.

 

              De nem, ti ezt itt meg is állítjátok (a manifesztáció négyszögnél), általában azért, mert kontrollt akartok gyakorolni felette, vagy mert ellustultok, vagy mert nem bíztok meg abban, hogy annak a manifesztációnak meg van a saját kifejeződése, és azt hiszitek, hogy ez a ti tulajdonotok. Azt gondolod: „- Nos, ezt én teremtettem, ezért ez az enyém, az én tulajdonom.” - De nem, ez nem a te tulajdonod. Ó, nem, nem. Igen, te teremtetted, és erre büszke is lehetsz, és örömet találhatsz benne, de minden teremtést fel kell szabadítani. És amikor szabad, akkor az visszacsatol neked. Visszaad neked. Amikor hagyod, hogy a teremtéseid szabadok lehessenek, akkor minden egyes csodálatos dolog, amit megtanultak, vagy megtettek, minden kiterjedés, és minden megnyilvánulás visszatér hozzád mindenképpen. Ez az az ajándék, ami vég nélkül, egyfolytában csak ad, és ad, és ad.

 

              Mi a bizonyíték erre? Maga a Szellem, és te magad. A Szellem azt mondta: „Andy, menj! Menj! Én nem akarlak téged irányítani. Ahhoz túlságosan is szeretlek. Nem akarom neked megmondani, hogy mivé kell válnod, vagy hogy mivé nem válhatsz. Ahhoz túlságosan szeretlek. Andy, menj csak! Tegyél bármit, amit csak akarsz, én mindig ott leszek veled.”

 

              És a Szellem szépsége abban rejlik, hogy mindaz, amit ő megtanult, és érzett, mindaz, ami szépség vagy pusztulás volt, azt a Szellem is érzi, arról a Szellem is tud. A Szellem nem rángatja a szálakat. Te nem egy bábú vagy. A Szellem azt mondta neked: -„Menj csak! Menj, és végül légy az, Aki Én Vagyok, de a saját megnyilvánulásod által. Légy mindaz, ami én vagyok – a magad módján.”

 

              A Szellem nem 20%-ot adott neked saját magából. A Szellem nem 80%-ot adott neked saját magából. A Szellem 100%-ot adott. És nem helyezett rád semmiféle feltételt sem, nem volt semmiféle korlát, és nem volt visszavásárlási garancia sem. (szünet) Ez vicces volt. (némi nevetés)

 

              Szóval, itt az szokott történni, hogy hajlamosan vagytok elakadni, beragadni – kontroll, félelem, sebek, lustaság, a felelősség fel nem vállalása miatt, és ez maga alá temet titeket – és ekkor ez a teremtés, ez a manifesztáció megbolondul. Az energiának áramolnia kell, és áramolni is fog, vagy veled, vagy nélküled. De áramolni fog.

 

              És fura, mókás dolgokat képes ám művelni – az energia képes erre – amikor az áramlásra van szüksége. Őt az nem érdekli, hogy hogyan. Bizonyos értelemben véve a tudat is hasonló. Folyamatosan terjednie, tágulnia kell. Nem érdekli, hogy hogyan. Nem ismeri a magasat és az alacsonyt, egyszerűen csak tud. Nem ismeri a mennyet vagy a poklot: egyszerűen csak van. Áramolnia kell.

 

              És ha elakad az áramlás, és te ezt korlátok között tartod, akkor az fel fog robbanni! BUMM!!! Ha kell, akkor egy jó nagy katasztrófát teremt. Őt ez nem érdekli.

 

              Azon a módon fogja magát megnyilvánítani – te ezen a módon fogod magad megnyilvánítani. Ez dráma, egyfajta szórakozás – egyszer vagy kétszer, de nem több milliószor. Fel fog robbanni! És pontosan ez történik oly sok emberrel, és ezért jelent ekkora gondot manapság a mentális betegség a világban.   

 

              Be van ragadva az elmébe. Ki akar onnan jutni. Az emberi intellektus energiája kétségbeesetten ki akar már azonnal terjedni. Ó, hát ki tudja már, több millió éve ugyanazzal az elmés beállítással rendelkezünk, és egy párszázezer éve annak, hogy az elme Atlantiszi szerkezetével bírunk. És édes istenem, az elme ki akar már terjedni. Tényleg ezt akarja. Annak ellenére, hogy most itt van ez a konfliktus, a konfliktus alatt ott a kiterjedésre szóló vágya.

 

              Energia mozgatás

              Tehát a mai nap kérdése az, hogy mit tegyél annak érdekében, hogy kiszabadítsd az energiát? Tanulj? Nem. Futkorássz a ház körül egy párszor? Egy kicsit segít. Van egy pár dolog, amit megteszünk, és ez olyan egyszerű. Erre azt mondjátok: - „Adamus, miért vesztegettél el másfél órát az időmből? Miért nem mondtad meg már az elején, hogy mi ez?” – Azért, mert másik munka folyik itt.

 

              Tehát van egy pár dolog, amit megtehetsz. (Adamus egy pohár vizet tart a kezében, és így szól a közönség egyik tagjához) Ma nem fogom rádönteni. (nevetés) Ha egyszer megkereszteltek, akkor másra nincs is szükséged.

 

              Van egy pár dolog, amit megtehettek, és most vissza fogok térni egy forráshoz, amivel volt némi konfliktusom ugyan, de itt most használni fogom, mert nagyon sok jó dolog van benne. A szentíráshoz fogok most nyúlni. A Szentíráshoz.

 

              Kezdetben volt a szó. Ezt mindannyian tudjátok, de azt tudjátok-e, hogy ez mit jelent? A kezdet – ez egy rossz fordítás. Rossz fordítás. És ha tényleg belementek abba, hogy ez mit jelent, akkor azt, hogy kezdet a lélegzet. Aandrah tudja ezt. A kezdet a lélegzet volt. Ennek így kellett lennie. Amikor a Szellem előre küldött benneteket, akkor ennek a lélegezettel kellett megtörténnie. Lényegében ez volt a legelső lélegzet, amit a Szellem valaha is magához vett. Egészen addig, amíg a Szellem nem adta oda nektek az Ő teljes szeretetét, addig nem létezett a lélegzet. Ezért is van az, hogy Az Volt, Ami Volt. Ezért nem a megnyilvánulás, a kifejeződés volt. A Szellemnek ki kellett fejeződnie, meg kellett nyilvánulnia, meg kellett nyílnia és tapasztalnia kellett.

 

              A Szellem vett egy lélegzetet…(Adamus vesz egy mély lélegeztet)…és ennek következtében ti vagytok. A kezdet a lélegzet. Kezdetben a lélegzet megteremtette a szót. Ó, a fordítások nem túl jók… több ezer éve. Talán írok majd egy új Bibliát megfelelő, helyes fordítással. (Adamus kuncog) De jelenleg elég sok minden van a tányéromon.

 

              Tehát itt van nekünk a lélegzet és a szó. Mi a szó? Nos, a szó kifejeződés. A szó a megnyilvánult kifejeződés. És ti sokat tudtok a lélegzetről, és már éppen eleget beszéltünk is róla, és Aandrah is azért van itt, hogy lélegeztessen benneteket. De mi a helyzet a szóval? A szóval?

 

              LINDA: (egy ébresztő óra hangját utánozza) Ning-ning-ning-ning-ning.

 

              ADAMUS: Nincs a Mosthoz fogható idő. (Nevetés) Nem, most teljesen le vannak nyűgözve. Csalódottak lennének, ha most abbahagynám. Ennek a végére kell érnünk. Már csak pár perc kell. 

 

              LINDA: Egy parti veszi kezdetét utánad.

 

              ADAMUS: A parti az most van. Ez a parti. (a közönség tapsol)

 

              Tehát a szó, a szó.

 

              A szó csapdában vergődik. Csapdában vesztegel. A szó csapdában vergődik benned, és egy pár percen belül ki fogjuk azt onnan ereszteni. És ezalatt azt értem  - és erről már beszéltem a Misztérium Iskolában, és ezután is beszélni fogunk erről, de most akarok veletek erről beszélni. Amikor benneteket hallgatlak, egy kissé mérges leszek. Amikor veled beszélgetek, és azt kérdezem tőled: - Mit szeretnél? Minek a megtörténtét szeretnéd megtapasztalni? Mit választasz? – És akkor meghallom azt az aprócska kis hangocskát, ezt a lehelet vékony kis hangot. Itt most nem a hangerőről beszélek. Hanem az intenzitásról, a szenvedélyről és a vágyról. Mi történt vele? És ha képtelen vagy azt kifejezni a saját hangodon keresztül, akkor szerinted ki fog hinni neked?

 

              A lelked biztosan nem. A lelked nem hall téged. (nagyon intenzíven beszél) És én itt most nem a kiabálásról beszélek. Hanem arról, hogy legyél valódi, igaz, hiteles és engedd azt ki!

 

              Kimondasz olyan szavakat, amik az elmédből erednek, és ezért nincs bennük szív. Vannak dolgok, amiket akartok, amikre vágytok – de nincs bennetek intenzitás. Azt mondod: „- De nem tudom, hogyan teremtsem azt meg.” – Nem hát, mert ehhez meg kellene nyílnod, és ez a hangoddal kezdődik. Ó, na nem mintha a hangod varázserővel bírna. De ha nem tudod ezt a hangoddal megtenni, ha képtelen vagy ezt kifejezni erről a rendkívül egyszerű és alapvető helyről, akkor a Szellem hogyan is hallana meg téged? Az aspektusaid hogyan is hallanának meg téged? A lelked hogyan is hallana meg téged? A lelked nem hall téged.

 

              Lágyan kiejted az emberi szavakat, és a lelked képtelen téged meghallani. Pedig hallani akar téged, ismerni akar téged, de te rejtőzködsz. Bujkálsz.

 

              Mások ugyan hogy is hallanának meg téged? Úgy értem, persze a fülükkel hallanak téged, de amikor innen fentről jössz a kicsi kis szavakkal, akkor nem hallanak meg. Nem hisznek neked. És még csodálkozol, hogy senki sem válaszol neked? Még csodálkozol, hogy miért nem teszel szert barátokra, és miért nem vagy képes hatni az emberekre? (nevetés) Nem hallanak téged, és te sem hallod magadat. És hazudsz nekem, amikor ilyeneket mondasz: - „Ó, Adamus, igen, elő fogom hívni magamból önmagam mélységeit!” – Talán sírsz, talán nyafogsz, de igazából nem hozod ezt elő.

 

              És ha képtelen vagy arra, hogy emberi hangon beszélj, és ebbe belevidd a szenvedélyedet, akkor az energiád le van fojtva. Az összes energia és potenciál csak be van ragadva, és csapdába van ejtve ezeken a különféle helyeken, ami előbb vagy utóbb fel fog robbanni. És mi történik olyankor, amikor felrobban? Nos, olyankor meg kiabálsz. Ordítasz. Na olyankor igen csak valóságos és kifejező tudsz lenni, de általában ekkor már túl késő. Addigra már általában elég nagy kárt okoztál. És persze ezt mindig kijavíthatod, de ez időpocsékolás.

 

              Szeretnélek elkezdeni hallani titeket, és nem csak a száj-szervizt értem ezalatt, amikor csak beszéltek és beszéltek, és be nem áll a szátok. Hallani akarlak titeket - még ha csak egy suttogás erejéig is, hogy végre tudjam, hogy ti ennyire valódiak vagytok – (hatalmas szenvedéllyel beszél) – Egész lényemből Vagyok, Aki Vagyok. – Van valakinek kétsége efelől? Ezzel indítottam a mai napot – Egész lényemből Vagyok, Aki Vagyok – és én élvezem ezt, örvendezek és ünneplem ezt, és nem fogom vissza magam.

 

              Amikor néhányan közületek – még csak nem is akarom, hogy a szátokra vegyétek ezeket a szavakat, ha csak nem gondoljátok komolyan őket – amikor kimondjátok a legmegszenteltebb szavakat: - Vagyok, Aki Vagyok. (Adamus ezt most udvariasan, színtelenül mondja ki) Valóban? Én nem hinném. Mentálisan próbálod meggyőzni magad arról, hogy: -Vagyok, Aki Vagyok.

 

              Nem. Vagyok, Aki Vagyok. Ez szenvedély! Ez vágy. Ez intenzitás, ami hegyeket képes megmozgatni. Ez olyan sok energiát hoz ide a semleges helyről, ami sugárzik, és nem csak csordogál lefelé, hanem kisugározza az energia ragyogását a manifesztációidba, és akkor azok harsogni fognak. Mozognak és valódiak. Igen, akkor le tudsz téríteni egy vonatot is a pályájáról. De nem fogtok ilyet tenni, legalábbis a legtöbben. (nevetés) Nem fogtok semmilyen hosszútávú kárt okozni, ez egészen biztos.

 

              Tehát a légzés, lélegeznetek kell – és a hang. A hang.

 

              Tudom, hogy most sokan azt mondjátok: - De nekem nincs valami jó hangom. – Itt most nem az énekhang minőségéről beszélek. Hanem arról, hogy nyíljál meg! A kifejezésről. Engedd azt ki! Ez mind ott ücsörög bent. Engedd ki! Ez annak a szimbóluma is, hogy megnyílsz a szellemedre, a lelkedre, a tudatodra, a portáljaidra, mindenedre. Engedd ki! Engedd ki!

 

              Hát nem bámulatos véletlen, hogy a legutóbbi Misztérium Iskolánkban ott voltak olyanok, akik értik a Szellem hangját? Úgy esett, hogy Anders és Cacina pont ott voltak. Ez nem véletlen volt. Hát nem érdekes és különös, hogy pontosan ma a körünkben üdvözölhetünk egy ünnepelt, tehetséges énekest, pont ma, amikor a Szellem hangjának a használatáról beszélek nektek, hogy ennek segítségével kiengedjétek mindazt a beragadt energiát, amit ott van lent, és hogy azt most engedjétek ki, és hagyjátok áramolni? Hát nem elképesztő, hogy Hannibál pont ma itt van közöttünk?

 

              Hát nem csodálatos, hogy Hannibál olyan nagyon izgatott amiatt, hogy kiálljon ez elé a csoport elé, és kiabálásra és a megnyílásra késztessen benneteket? Ha van valaki, aki tudja, hogy kell ezt tenni, hát akkor az Hannibál. Kérlek, üdvözöljétek hát drága barátomat, Hannibál Means-t, aki segít nektek a megnyílásban. Ez nem feltétlenül az intonálásról szól – hanem a megnyílásról. A megnyílásról. Itt és most az állati megnyílásról. Majd később megtanultok intonálni, de most jöjjön az állati megnyílás.

 

              Kövess engem! Előre megyünk! Tessék! (A közönség tapsol, miközben Hannibál követi Adamust a terem elejébe)

 

              Akkor most kivétel nélkül mindegyikőtök elé azt a kihívást intézem, hogy nyíljatok meg. Engedjétek ki! Ne aggódjatok, senki nem hall titeket, csak az a 20.000 ember, aki online csatlakozik hozzánk. (nevetés) És ti is otthon, nyíljatok ki! Ordítsatok! Lényegében itt ez könnyebb, mert itt mind együtt vagyunk. Ők meg otthon vannak, miközben a férjük a másik szobában alszik, (nevetés)  és hallani fogja ezt az ordibálást és kiabálást, ami a lehető legősibb szinten fog most előtörni. És majd csodálkoznak, hogy mi is folyik, de ez rendben van. Szóval… mikrofon?

 

              LINDA: Kell neki mikrofon?

 

              HANNIBÁL: Nincs mikrofon?

 

              ADAMUS: Ez tőled függ. Tőled függ. Akkor most Cauldrét egy kicsit leültetem, és ti pedig kiabáljatok!

 

              HANNIBÁL: Oké, akkor most ezt közösen fogjuk csinálni. Üljetek egyenesen, vegyetek egy mély lélegzetet, és a talpatok simuljon a padlóra! Ez lentről indul, a hasadból- Mély lélegzet! (Hannibál elkezdi hangosan kiabálni a hangokat) Nyissátok ki a szátokat!

 

              (Hannibál és a közönség úgy 45 másodpercen keresztül folyamatosan kiabál)

 

              ADAMUS: Én semmit sem hallok. (nevetés) Még egyszer. Még egyszer!

 

              HANNIBÁL: Még egyszer!

 

              ADAMUS: Most jöjjön nagyon mélyről! Egészen a lábfejetekből!

 

              HANNIBÁL: Jobb, ha felálltok ehhez!(a közönség feláll) Mély, mély lélegzet! Mély, mély lélegzet! Mélyebb! És…

 

              (Hannibál és a közönség megint ordít és kiabál, ezúttal hangosabban és kb. 65 másodpercen keresztül)

 

              ADAMUS: Kitűnő! Kitűnő! (A közönség tapsol)

 

              LINDA: Köszönjük Hannibál!

 

              ADAMUS: Na most mozog az energia. Most mozog az energia. Ez megint egy rendkívül lényeges dolog, amikor az energia áramlik, mozog – ne fojtsátok azt el! Ne nyomjátok le! Hadd visszhangozzon csak! Hadd verődjön vissza! Ez felszabadult, és most nem csak a hang energiájáról beszélek. A hang nyilvánvalóan csodálatos dolgokra képes, de ti mélyre mentetek azokba a dolgokba, amik be voltak ragadva – ott egészen mélyen – és most hagyjátok, hogy feljöjjenek.

 

              Kérlek, folytassátok az áramoltatást! Ne kontrolláljátok! Ne korlátozzátok! Ne fussatok el előle! Ez felhozhat olyan dolgokat, amik nagyon mélyre lettek temetve bennetek, de most nehogy lenyomjátok őket. Engedjétek meg, hogy az energia továbbra is mozogjon és áramoljon!

 

              Ez azt is jelentheti, hogy holnap esetleg fájni fog a hátatok, mivel ez az energia, ahogy felfelé áramlik, és felfelé szökken a gerinc mentén – el fogja érni azokat a gyenge pontokat, vagy az érzékenyebb pontokat. Ami azt is jelenheti, hogy megfájdulhat a hátad. Vagy az is megeshet, hogy holnap megfázásos tünetek jelentkezhetnek, kisebb üregi problémák. Ez rendben van. Ez rendben van. Most mozog az energia.

 

              Nem akarjátok, hogy beragadva maradjon. Nem akarjátok lenyomni, elfojtani. Ki fog tisztulni, és amikor az energia végül elengedésre kerül, kitisztul, akkor van egy életciklusa, ami által tovább folytatja a kiterjedését és a megnyilvánulását egészen egy határig, majd egy ponton pedig visszafordul és visszaalakul tiszta energiává. 

 

              De ez most más. Ez az energia, amit itt van, és ami be volt ragadva, és most újra áramlik, nem feltétlenül jut vissza a semleges mezőbe – és ezt egy kicsit nehéz elmagyarázni – hanem itt marad. (a tudat és a manifesztáció területére mutat a rajzon) Veled marad. Visszatér a semlegességbe, de veled marad.

 

              Majd utána hívni fog, pont úgy, ahogy te is hívtál, és hívja az Új Energiát.

 

              Az Új Energia itt van, de nem hall téged. Elérhető, de nem tudja, hogy te akarod-e őt. Amikor elrejtőzöl, amikor elrejted a teremtéseidet, amikor elrejted a Szellemed, akkor miért is akarna az Új Energia bejönni? Ha most ellazulsz, akkor engeded az áramlást – amit megtehetsz a légzés által, a hang által, és még egy dolog által, amit most nincs időnk megbeszélni, ez a következő ülésünkre marad…

 

              LINDA: A DJ már itt van.

 

              ADAMUS: Pontosan. Tehát meghallotta! Hallotta, és most már tudja, hogy ti tudtok énekelni. (nevetés) És a mai este az éneklésé. Lazuljatok! Engedjétek ki, és nem csak a zenei hangokat! Ne csak mechanikus éneklés legyen! Komolyan mondom, hogy engedjétek ki! Hadd repesszen, mert a Szellemed hallani akar téged, de nem hall meg. Tényleg. Tényleg, tényleg, tényleg nem tud téged meghallani. El tudsz bújni Isten elől. Bármi elől el tudsz rejtőzni. Fogalmam sincs, honnan szedtétek, hogy Isten mindent lát és mindent tud. Szerintem ezt az apácák találták ki, hogy a frászt hozzák rátok. De ez nem igaz. Bármi elől elbújhatsz, és kifejezetten jó vagy abban, hogy magad elől bujkálj. 

              Sok…

 

              LINDA: Végezetül….

 

              ADAMUS: Nem, nem végezetül (nevetés), de összegzésünk első rétegeként (nagy nevetés) sok Shaumbra – és Tóbiás beszélt erről – sok Shaumbra távozni fog, valahova máshová fog menni, és adjátok rájuk az áldásotokat! Ez nem jó vagy rossz, helyes vagy téves, de tudták annak az intenzitását, ami felé mi tartunk. Tudták, hogy nincs több bujkálás. Itt többé már nem tudsz rejtőzködni. (Lindához) Kérlek, csukd be az ajtót. Megfagysz…

 

              LINDA: Igen Uram!

 

              ADAMUS: Nincs többé bujkálás! Már épp elég sokáig tettétek ezt, és csak hívtok minket a más birodalmakban, az összes szükségetek, akarásotok és vágyatok listájával – és még csodálkoztok, hogy ez miért nem működik? Nos, hát azért, mert magatok elől rejtőzködtök, ennek következtében pedig rejtőzködtök a Szellemetek elől. Bujkáltok az Új Energia elől, minden elől. Hozzuk elő ezt most akkor a lélegzeten keresztül!

 

              A lélegzet azt bizonyítja, hogy életben vagytok, hogy élni akartok. A légzés megindítja az energiát. A hang – nem csak a fizikai hang, hanem a saját hangotok energiája – a szellemetek kifejeződése. És amikor megnyitod a hangodat, akkor a szellemed is hall téged. És akkor végre te is hallani fogod saját magadat. Eddig egy ködben tapogatóztál. Még csak magadat sem hallod.

 

              Kimondasz szavakat, de ezek az elméből erednek. Strukturáltak. Szinte semmilyen energia nincs magában a nyelvben. Ezért van az most, hogy Cauldrével szavak nélkül kommunikálok. Azok lényegtelenek. Lószarok. Behúzol kicsi kis darabkákat, majd kimondod őket szavakban, és szintem semmit sem jelentenek. És titeket is az elé a kihívás elé állítalak, hogy ti is ezt tegyétek. Ez frusztráló lehet, ugyanakkor meg mókás is. És mivel tudom, hogy úgysem csináljátok meg a házi feladatotokat, ezért következő hónapban visszajövök, és beszélni fogok erről. De legalább egyszer – legalább egyetlen egyszer ebben a hónapban  - beszélj hozzám szavak nélkül. És ez egy kihívás lesz – vagy nem. Vagy nem.

 

              Lényegében ez nagyon egyszerű. Hiszen valamikor, a gyökereknél, vagy a kezdet kezdetén nem használtunk szavakat. Beszélj hozzám! Mesélj el nekem magadról egy történetet! Ez lehet egy kitalált történet is, mivel nem létezik kitalált történet, vagy lehet egy igaz történet is. Mesélj nekem egy történetet szavak nélkül ebben a hónapban!

 

              És most azt kérdezed: „De hát hogy tegyem ezt szavak nélkül?” – Á, szöcske, (nevetés) ezt neked kell felfedezned. És akkor majd én is visszakommunikálok neked szavak nélkül. És azt könnyebben megértitek majd. Ez egy tudás, amit egyszerűen csak tudni fogsz, amikor visszakommunikálok neked. A nehéz része az, hogy te meg tudsz-e lenni azok nélkül a szavak nélkül – a nyelvi szavak nélkül. Más szavakkal: a Szellem valódi hangját kell használnod, ami nélkülözi a nyelvet. Nélkülözi a nyelvet.

 

              Dolgozni fogunk ezen, hogy ezt előhozzuk most már. Dolgozni fogunk a tudatos, szándékos teremtésen. Nem ezzel a ködös, felhős, homályos dologgal, amit eddig tettetek. Ez pusztán csak reakció volt. De most – még másfél percem van – de most szándékosan és tudatosan fogunk teremteni, manifesztálni.

 

              Hallgasd a saját hangodat! Hallgasd a saját hangodat, miközben más emberekkel beszélsz. És nem akarlak most zavarba hozni azzal, hogy hallgasd a saját hangodat, de rá fogsz jönni, milyen gyenge is volt eddig. Nem volt benne hitelesség, tekintély. Nem volt benne bizalom. Felszínes volt.

 

              Figyelj oda, hogyan beszélsz a gyermekeiddel, a házastársaddal, és különösen azokkal, akikkel együtt dolgozol. Szentelj alapos figyelmet a hangodnak! Nem a hangerő a lényeg, hanem az intenzitás. Nem a követelőzés kell itt, hanem ennek az egyszerűségnek és ennek a vágynak a hangja. Elkezdtek majd ráébredni, hogy milyen nagyon rejtőzködtetek eddig.

 

              És akkor most drága Shaumbra, itt az ideje, hogy visszatérjek Oslo-ba, ahol hamarosan kezdődik a reggelivel egybekötött találkozóm. Egy macskának nem túl ízletes a reggelije (nevetés), de én bármit megteszek, csak, hogy mozgásban tartsam az energiát.

 

              És ne feledjétek: bízz meg magadban, mivel minden jól van az összes teremtésedben.

 

              Vagyok, Aki Vagyok, A Szuverén Birodalom Adamusa.

             

 

     (Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu)

 

Súgó Még nincs hozzászólás.