Adamus: MESTEREK Sorozat: Hogyan működik? II. rész, 2.részlet

  2010.01.31. 22:46

(Gesztikulál Lindának, hogy adjon neki tollat) Csak szeretek valamit a kezemben tartani.                

 

              Tehát itt vagyunk mi, próbálkozunk a manifesztációval, próbáljuk behozni ide a dolgokat. Itt vagytok hát emberként a Földön, (a közönség nevet, ahogy Adamus ismételten lerajzolja a kört, a közepén egy ponttal, és a kört körbevevő nyilakat, de ez alkalommal egy ember lesz belőle), és azzal próbálkoztok, hogy energiát hozzatok be a valóságotokba, hogy ezáltal teremtsétek meg és manifesztáljátok a választásotokat.

 

              Ez nem valami jól működik, mivel ide fel fókuszáltok (a fejére mutat) – és most az összes emberhez beszélek, mert az emberek ide fel fókuszálnak – aminek számtalan oka van. Az egyikről beszéltünk már a múlt héten – és ez nem más, mint a masszív, tömeges hipnózis. A masszív hipnózis. És ez már olyan régóta tart, amire csak vissza tudok emlékezni. Ennek eredete Atlantisz időszakára nyúlik vissza, amikor befolyásoltuk az elmét, amikor megpróbáltuk szabványosítani az elmét, ugyanakkor ez beszivárgott sok más negatív területre is.

 

              Ez lehetővé tette az emberi elme számára azt – mert az elme egy ponton a lélek szolgája volt – és a szolgálat egy jó dolog, mellékesen megjegyezve – szóval valaha az elme a belső isteniség szolgájaként működött. De az elmének ez a befolyásolása lényegében kettéválasztotta az isteniséget és az elmét. Ezt megelőzően nem létezett tényleges szeparáció. Ugyanakkor ez a dolog szétválasztottságot okozott, és létrehozta azt a képességet, hogy az isteniség figyelmen kívül legyen hagyva, annak ellenére, hogy az attól még ott van; lehetővé tette, hogy kizárólag csak emberként tekintsetek önmagatokra, annak ellenére, hogy az isteniség attól még pontosan itt van. Szóval ez az Atlantiszban végzett munka visszaütött, és létrehozta az elme illúzióját a Szellemmel szemben. Lényegében kialakította ezt a fura, különös jelenséget, amit „A Keresésnek” neveznek. Ezt le kellene írnod. (Lindának mondja)

 

              Nos, ez nyilván nem egyetlen nap leforgása alatt következett be, hanem több száz és több ezer év alatt Atlantiszban. De ez az elmével végzett munka létrehozta ezt a valamit, amit úgy nevezünk, hogy: „Keressük meg a Szellemet! Kutassuk fel Istent, vagy a választ, vagy bármit” – és ez a kutatás, ez a keresés bele lett programozva az elmébe. Pontosan úgy lett beleprogramozva, mint ahogy ma beprogramozol egy komputert valaminek az elvégzésére. Ez az állandó keresésre, kutatásra lett programozva, annak ellenére, hogy a szellem pontosan ott van. Mindig is ott volt, és mindig is ott lesz.

 

              Ugyanekkor ez egyben lehetővé tette az elme számára azt is, hogy fogékonnyá váljon a külső energiák számára. Kezdetben az elme felépítése az angyalok által olyanra lett tervezve, hogy az elme ugyanolyan független és egyedülálló volt, és ugyanannyira áthatolhatatlan volt, akárcsak maga a lelketek. Hála Istennek, hogy a lelketekkel nem kontárkodtatok, nem bíbelődtetek. Az áthatolhatatlan a külső erők számára. Más szavakkal, soha nem lehet átvenni felette a hatalmat. Ezt soha nem lehet ellopni tőletek. Te vagy az egyetlen, aki képes vagy elrejteni magad elől a lelkedet.

 

              Na, mindegy… tehát az elme befolyásolható lett. Ki lett téve a befolyásolhatóságnak. Ez már azóta így megy, amennyire csak képes vagyok visszaemlékezni.

 

              Tehát itt van nektek ezeknek a hipnotikus rétegeknek a masszív potenciálja. Ez megtölti a világot, közülük némelyik nagyon is  megfontolt és rosszindulatú, nagyon is szándékos, némelyikük pedig „csak azért van” – mert valaki megpróbál neked eladni valamit, vagy mert a családod megpróbál téged bent tartani a hálózatban, ahogy ezt én szeretem nevezni, az ősi, családi, vérvonal  karmikus hálózatában. Nehéz ám elengedni valakit az ősi, vérvonal hátteredből. Tudjátok, ti csoportokban utaztok. És amikor valaki eltávozik, akkor ez a csoport többi tagjában egy támadó vagy sértődött érzést kelt. Nem szeretik látni a távozásodat. Tényleg meg akarod érteni a körülötted lévő embereket? Akkor hagyd el őket! Hagyd el őket!

 

              Nos, lelki szemeim előtt szinte már látom is az újságok szalagcímeit: - „Egy szektás csoport azt hirdeti, hogy mindenki hagyja el a családját!” – Abszolút. Abszolút. (nevetés, ahogy Linda arcára rávetül a kételkedés) Mert nem fogod…

 

              LINDA: Ki nem mondd azt a szót! Mert a végén még felbukkan a nyomozás során.

 

              ADAMUS: De tényleg! Igazán! – és szükségünk van egy kis reklámra. Áramoltatnunk kell az energiáinkat! Már túlságosan régen rejtve vannak. (Linda még mindig arcokat vág) Bízz magadban!

 

              Tehát igen, hagyd el a családodat. Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy csomagold össze a holmidat és hagyd ott a gyermekeidet már ma este, mielőtt még megették volna a vacsorájukat. Hanem azt mondom, hogy kapcsolódj le róluk, mert így, ahogy ez most van, nem tudod őket szeretni, miközben, ha elengeded a velük való régi kötelékeidet, akkor tényleg képes leszel szeretni őket.

 

              Nem azt mondom most, hogy menekülj el otthonról, hanem azt mondom, hogy maradj ott, ugyanakkor engedd el a régi személyiségeket. Elfelejtetted, hogy kik is ők valójában. Elfelejtetted, miért is jöttél velük össze valamikor, hogy miért is választottál velük egy ezer életen át tartó közös utazást. Már annyira megszoktad őket, annyira engedékeny és szívélyes vagy velük, hogy csak családtagként tekintesz rájuk. Csak a karmikus sajtkerék egy darabjaként látod őket, pedig ők nem azok. Ennél sokkal nagyszerűbbek és ragyogóbbak. Képzeld csak el, hogy létezik egy zsinór, ami összeköt bennünket, mivel már sok-sok életet éltünk le együtt, és már nagyon hozzászoktunk ehhez a mintához. Amikor elengeded azt a zsinórt, akkor annak látlak majd, aki valójábanvagy, és nem akként a családtagként, akinek gondoltalak.        

 

              Tudom, hogy drága Linda kezd kissé ideges lenni, pedig lényegében a legtöbb ember megérti ezt egy bizonyos szinten.

 

              LINDA: Értem én ezt a saját esetemben. Csak nem szeretném, ha ez virítana az újságok címoldaláról!

 

              ADAMUS: Pedig nem ártana, ha elkezdenél ehhez hozzászokni. (nevetés)

 

              LINDA: Ó!

 

              ADAMUS: Szóval drága Shaumbra, akkor térjünk csak vissza – egy kissé elkalandoztunk.

 

              Szóval a hipnotikus befolyások - beszéltünk ezekről a legutóbbi, Szilveszteri összejövetelünk során – ezek a masszív hipnotikus befolyások jelenleg elárasztják az egész világot, és bizony rátok is hatást gyakorolnak. Ez még mindig szerepet játszik abban, hogy miért fogadtok el bizonyos valóságokat. Az érdekes dolog pedig az, hogy egy pillanat alatt… egy pillanat alatt elengedhetitek azt egy egyszerű választás meghozatalával. Meghozhatod azt a választást, hogy nem hagyod, hogy ezek a külső hipnotikus befolyások irányítsák, vezessék és diktálják az életedet!

 

              De várj – mielőtt meghozod azt a választást, mielőtt mélyet lélegzel rá – mi az, amit ezzel feladsz? Szinte mindent. Sőt, hogy úgy mondjam, rengeteg mindent feladsz, hiszen eddig kellemes volt ebben a beprogramozott módban lenned – ami valaki más programja, és nem a sajátod. Kényelmes volt mindezidáig ez, mivel nem kellett felelősséget vállalnod az életedért. Ez csak úgy megtörtént. De hogy is szoktátok ezt nevezni?

 

              SHAUMBRA: Szar történik.

 

              ADAMUS: Jó, Igen, az történik. Az történik.

 

              LINDA: Edith? Várj. Mi volt a kifejezés?

 

              ADAMUS: Szar történik.

 

              LINDA: Ó!!

 

              ADAMUS: És azt hiszem, hogy ez egy jelenkori megfogalmazása annak, mikor azt mondod, hogy ez a sors lett rám mérve, ezért ezt az utat kell követnem. Bekövetkezik a szar (kuncog), annak ellenére, hogy nem csak egyféle sors ösvény létezik, hanem sok. Fel kell vállalnotok annak a felelősségét, hogy nem létezik sors. Fel kell vállalnotok annak a felelősségét, hogy újra választásokat hozzatok, hogy válasszatok dolgokat az életetekben. Fel kell vállalnotok a másoktól érkező kritikák felelősségét, mert bizony kritizálni fognak – „Miért nem teszel inkább így?” – a családod azt hajtogatja, hogy valami baj van veled, a munkatársaid pedig kiértékelnek téged.

 

              Tehát most sokatok elé azt a kihívást intézem – nem mindegyikőtökhöz, de sokatokhoz – hogy ellustultatok. Tudtátok már ezt mai nap előtt is, hogy meghozhatjátok azt a választást, hogy kilépjetek a hipnózisból, a tömeg tudat hipnózisából. Már évek óta tudtok erről, de mégsem tettetek semmit sem, igaz? Ennek elsősorban az az oka, hogy túlságosan is sokat gondolkodtatok erről. Felbecsültétek, értékeltétek ezt. Megpróbáltátok ezt ízekre szedni, felboncolni, majd belebuktatok. Azt próbáltátok mondogatni: -„Nos, mi a hipnózis? Mennyire van ez rám hatással? Ha elengedem, vajon mi fog történni? Mi fog ennek a helyébe lépni?” – Látjátok? Csak mentálisak voltatok ezzel az egésszel. Elfeledkeztetek erről.

 

              Ezért aztán nem tettetek semmit, és megint itt vagytok, és én is újra itt vagyok, mint hírnök, aki a hírnököket emlékezteti. És ennek többé már nem kell így lennie. Ma meghozhatjátok ezt a választást - mielőtt még kisétáltok ezen az ajtón, illetve mielőtt még kikapcsoljátok a számítógépeiteket – hogy többé nem fogjátok ezt elfogadni. És tudjátok mi a helyzet? Mivel ez általában megegyezik és összhangban áll a lelked vágyával és szenvedélyével, annak örömével és egyszerűségével – ezért aztán ez így is lesz!

 

              Kiegyensúlyozod magad, kiigazítod a tudatodat; ennek következtében pedig teljesen másféle támogató energiákat vonzol magadhoz a valóságod megteremtésére, és többé nem leszel kitéve a hipnózisnak. Szabad vagy. A szabad létezés kissé rémisztő lehet. Kérdezz csak meg erről bárkit, aki 25 évet vagy még többet töltött börtönben! Ez rémisztő lehet.

 

              Tehát, drága, drága, drága Shaumbra, te teremted meg a saját valóságodat.

 

 

              Mit akarsz?

            Kathleen, mondd meg nekem, hogy mit akarsz! Mit akarsz?

 

              KATHLEEN: Örömteli önkifejezést.

 

              ADAMUS: Örömteli önkifejezést. Oké, ez nagyszerű! Lex, te mit akarsz?

 

              LEX: Ebben a pillanatban semmit.

 

              ADAMUS: Hát akkor ezt is fogod kapni. (nevetés) Nem olyan rossz. Nem túl rossz. Deb Phenicie, te mit akarsz? Mit akarsz?

 

              DEB: Tisztaságot, világosságot.

 

              ADAMUS: Tisztaságot, világosságot. Oké. Akkor ezt most le is írjuk a közönségünk kedvéért. Tisztaságot akarunk. Nem akarunk semmit sem. Örömteli önkifejezést akarunk. Jól mondom, Kathleen?

 

              KATHLEEN: Igen.

 

              ADAMUS: Örömteli önkifejezés. És ezek mögé most még hozzáteszem azt, hogy: (és miért akarod ezt?) Csak maradjatok velem!

 

              LINDA: Hú, igen.

 

              ADAMUS: És te Sart, te mit akarsz?

 

              SART: Hello. Én pillanatnyilag egy új autót akarok. Mert most csak hét van. (nevetés)

             

              ADAMUS: Új autó. Új autó, mert csak hét van. Akkor most… szeretném, ha egy pillanatot azzal töltetnénk el, hogy a Shaumbra részvét hulláma elárassza az életedet. (nagy nevetés)

 

              Oké… legyen elég ennyi. Tehát az én szememben az a helyzet, hogy te Kathleen nem igazán akarod örömtelien kifejezni magad. És számodra Lex pedig az a helyzet, hogy az nem valós, hogy te nem akarsz semmit. És Deb, számodra azt mondanám, hogy nem, te lényegében nem akarsz tisztaságot. Nem. És te Sart, te tényleg akarsz egy új autót! (nagy nevetés, a közönség tapsol, éljenez)

 

              És azért mondom ezt – és örülök, hogy ilyen jól érezzük magunkat együtt – de azért mondom ezt, mert azt akarom, hogy mindannyian megkérdezzétek magatoktól – ma, és nem pedig holnap – hogy mit akartok? Te mit akarsz Ralph?

 

              RALPH: Egy új életet.

 

              ADAMUS: Egy új életet. Vigyázz, mit kívánsz! Bátorkodnék megjegyezni, hogy talán inkább azt mondd, hogy egy új életet akarok ugyanebben a…

 

              RALPH: …Testben.

 

              ADAMUS: …fizikai valóságban. (Adamus kuncog), mert már látom is, ahogy ez közeledik feléd Ralph, és…

 

              Szóval az én meglátásom az, hogy nem, te nem akarsz tisztaságot, világosságot. És nem, az nem igaz, hogy te tényleg nem akarsz semmit. Sőt, rengeteg kérésed van, és mi ketten sokat szoktunk beszélgetni, és neked pontosan olyan hosszú a kérelmi listád, ha nem hosszabb, mint bárki másnak. És az örömteli önkifejezés kapcsán – hát nem is tudom. Én nem hinném. Tudod, hogy miért? Mert ha tényleg akarnátok mindezeket, akkor már rendelkeznétek velük. Itt és most.

 

              Mentális maszturbációt végeztek, vagy ha nem bánjátok, ha egy kis szlenghez nyúlok, akkor azt is mondhatom, hogy csak egy rakás szarral tömitek tele magatokat. Azt mondod, hogy egy új életet akarsz. Nem, nem akarsz, máskülönben már azt élnéd, Ralph. Máskülönben már azt élnéd. Álmodozol róla, de ez egy csábító álom. De ha tényleg ezt akarnád, akkor már azt élnéd.

 

              És közületek azoknak, akik azt mondjátok, hogy a megvilágosodást akarjátok, azt mondanám, hogy „cc..cc…cc…cc…cc….cc” Fogadjátok a részvétemet ti, akik a megvilágosodást keresitek, mivel ez azt jelenti, hogy nagyon ki vagytok téve a programozásnak. A keresésnek. Milyen régóta keresitek már a megvilágosodást, és az milyen régóta van már ott pontosan az orrotok előtt? De ti folytatjátok a keresést. Tehát, nem, igazából nem akarjátok a megvilágosodást, ti csak álmodozni szerettek róla. Szeretitek elcsábítani magatokat. Szeretitek a csábítást, szeretitek, ha el vagytok csábítva. Egy játszmát játszol, Deb, és ti is mindannyian.

 

              (Adamus Debhez intézi a szavait, akivel a Szilveszteri Shoud-kor is beszélt) Beszéltünk. Nagyon jól elbeszélgettünk, és azóta érdekesen telt a hét mindkettőnk számára. És mostanában jó párszor megharagudtál rám, de ez felébreszt benned valamit, Deb, és ez arra késztet, hogy kijelentsd: -„Vagyok, Aki Vagyok!” – és nem csak a fejedből, nem csak gépiesen, hanem ez rávesz téged arra, hogy szemügyre vedd azokat a játszmákat, amiket az emberek játszanak. De ehhez először a sajátjaidat kell szemügyre venned! És ennek eredményeképpen drága Deb, azokat a játszmákat is, amiket a többi ember játszik – és te egy ragyogó tanácsadó, tanító és előadó leszel. És meg fogod érteni ezeket a szurkálódásokat a játszmáid kapcsán. Mindenki játssza őket. Mindenki játssza ezeket, nem csak te egyedül. Te az a valaki vagy, aki megpróbálsz ezeken túljutni. Hol áll meg a körhinta? Hol áll meg a játszma? És arra kérlek, hogy szállj már ki! Egy részed azt mondja: „Elég volt.” –Egy részed pedig azt mondja: -„De olyan szórakoztató volt. Olyan szórakoztató volt.”

 

              Ha tényleg ezt szeretnéd – és most az egészségedről beszélek. Most azokhoz szólok, akik most éppen megfakulóban és halványodóban vannak a következő birodalmak felé – és most azt mondjátok: -„Nem, én más vagyok, mert én tényleg élni akarok!” - Nem, nem akarsz élni, máskülönben azt tennéd! Ez kemény állítás, erős állítás, és egy nagyon igaz állítás, mert ti vagytok a teremtők, és ha tényleg ezt akarnátok, akkor az megtörténne. És az meg, hogy ezért valaki vagy valami mást vádolj – a vizet, amit megiszol, a levegőt, amit magadba szívsz, vagy a gondolatokat, amik megmérgezik a lényedet -   tehát az, hogy ezért valaki mást vádolj, az egy hazugság, az hamis. Ha tényleg ezt akarnád, Bonnie, akkor azt élnéd! Azt bizony. És ezt mindannyiótoknak mondom – akkor rendelkeznétek vele.

 

              (szünet)

 

              Tehát amikor azokat a hosszú beszélgetéseinket folytatjuk, többé ne gyertek nekem azzal, hogy akartok valamit; inkább arról meséljétek, hogyan fogjátok azt manifesztálni! Azt meséld el inkább, hogy ez hogyan illik bele a vágyba, a szenvedélybe, az örömbe és az egyszerűségbe! Én támogatni foglak téged. Mi mindannyian támogatni fogunk téged, és akkor az meg fog történni. Meg fog történni.

 

              Azért hozom ezt fel – hogy állunk az idővel?

 

              LINDA: Még csak 4.20 van. Még beszélhetsz 40 percet, mielőtt valaki el kezdene sikítani.

 

              ADAMUS: Nem biztos, hogy szükségünk lesz olyan sok időre. De mindezt azért mondom el nektek, mert egy érdekes jelenség zajlik most. Megkaphatnám a labdáimat? (nevetés)

 

              LINDA: (nevetve): Mind a kettőt?

 

              ADAMUS: Egyelőre csak az egyiket.

 

              LINDA: A kezedbe adjam?

 

              ADAMUS: Igen. Megkértem Lindát, hogy…

 

              LINDA: Arra kérsz most, hogy a kezedbe adjam a labdákat?!

 

              ADAMUS: Tegnap megkértem Lindát, hogy a mai megbeszélésünk érdekében tegye ezt meg, és szerezze be a labdákat, anélkül, hogy kétségbe vonná akár magát, akár pedig Cauldre-t, annak kapcsán, hogy mit is akarok kezdeni a labdákkal. (nevetés. Linda elővesz egy labdát és odaadja Adamusnak)

 

              LINDA: Ez egy piros labda.

 

             

              Új Energia

              ADAMUS: Tehát egy érdekes jelenség zajlik most, és ezzel a beszélgetésünk lényegéhez érkezünk. Az Új Energia eleme készen áll a bejövetelre. Nos, lényegében itt van most.

 

              Az Új Energia itt van. Várakozik. Valódi. Nem csak egy elmélet. Hiszen már eonnyi idők óta egy elmélet volt pusztán. Így vagy úgy, de meg lett jövendölve, ti ezt a Második Eljövetelnek neveztétek. Beszéltek erről. Eljöttetek más életeitekbe, amikor is azt gondoltátok, hogy ez szinte már jelen van, és vártátok és készültetek erre, beszéltetek az új korszakról, az új időkről. És ez most itt van, jelen van, a labdám által képviselteti magát. (Adamus bedobja a labdát a közönség közé) Kérek egy másikat!

 

              Akkor most adogassátok egymásnak a labdát! Dobáljátok körbe, ha van kedvetek. Játsszatok vele egy kicsit! Ez nem egy hagyományos osztályterem, és most egy kicsit garázdálkodunk.

 

              Sok Új Energiás labdám van még. (nevetés, ahogy Linda előhoz még 3 labdát)

 

              LINDA: Bizony, sok van.

 

              ADAMUS: Adogassátok körbe őket! Ismerkedjetek meg vele! (nagy nevetés, miközben a közönség egymásnak dobálja a labdákat)

 

              Tehát drága Shaumbra, ez itt van most. Készen áll a bejövetelre. A kérdés csak az: Te készen állsz rá? Te készen állsz?

 

              Az Új Energia nagyon különbözik a Régi Energiától. A Régi Energia… a Régi Energia (valakit eltalál egy labda, és feljajdul. Adamus kuncog) Látjátok, az Új Energia néha fájdalmas tud lenni. (nagy nevetés) Nagyon ártatlannak néz ki, de fájdalmas tud lenni, amikor összeütközik a Régi Energiás hiedelmekkel. Fájdalmas tud lenni.

 

              A Régi Energia a Lélek azon intenzív vágyából került megteremtésre, hogy egy nap visszatérjen önmagához. Az Új Energia pedig az Énhez való visszatérés eredménye. (a közönség még mindig dobálja a labdákat) Egy kicsit most hagyjátok ezt abba egy pillanatra, mert szeretném, ha megértenétek a lényeget.

 

              A Régi Energia az Énhez való visszatérés intenzív vágyának az eredménye, hogy újra egész legyen, hogy az Énen belül megtörténjen az összeolvadás folyamata. Amikor ez az összeolvadási folyamat megtörténik – vagy elkezd megtörténni, inkább azt mondanám, hogy amikor ez elkezd megtörténni – akkor többé nincs már szükséged a maszkulinra és a femininre, a sötétségre és a fényre. Nem az történik, hogy ezt a kettőt összeolvasztod (a korábban lerajzolt két háromszögre mutatva), és akkor majd előállsz valamivel, ami így néz ki. (Adamus egy négyzetet rajzol a háromszögek köré)

 

              Többé nem rendelkezel maszkulinnal és femininnel, különálló fénnyel és sötétséggel, egy különálló emberrel és szellemmel. Nem hozod vissza az Istent és az Istennőt, hogy aztán kézen fogva sétálgass ezzel a dualitással. Ők eltűnnek. Elpárolognak. Az illúzió abszolút szertefoszlik. Abba fogod hagyni, hogy az Istennői energia visszahozataláról beszélj – ez annyira 70-es évekbeli. (nevetés) Abba fogod hagyni, hogy arról beszélj, hogy fényt hozol a világba – ez annyira szociális munkás szöveg. Abbahagyod az arról való beszédet, hogy találkozni fogsz a Magasabb Éneddel, mert nem létezik egy magasabb én. Csak te vagy. Csak te.

 

              Nem lesz szükséged ezekre a dualisztikus beszélgetésekre, ezekre a filozófiai vitákra, a vallásokra – ó, a vallások meg fognak szűnni, amikor rádöbbensz, hogy az elkülönülés nem létezik. Nincs megmentés, nincs üdvözülés. Nincs megváltás. Csak tudatosság van.

 

              Tehát amikor ez a kettő összejön, és többé már nem ketten, négyen vagy tízen vannak, amikor többé már nincs szükség fényre és sötétségre, maszkulinre és femininre, jóra és rosszra, akkor az megteremti az Új Energiát. Az megteremti az Új Energiát.

 

              És ez nyilvánvalóan különbözik a Régi Energiától. A Régi Energia annak a vágynak az eredményeként született meg, hogy visszatérj önmagadhoz. Ez volt az üzemanyag, amit arra használtál, hogy visszatérj önmagadhoz. Amikor ez a folyamat elkezd megtörténni, akárcsak a legeslegapróbb szinteken is, akkor az létrehozza az Új Energiát.

 

              Szerintetek honnan származik az Új Energia? Istentől? Istennek fogalma sincs erről. Valóban! Isten Régi Energia – …és egyetlen villám sem sújtott le ránk.

 

              LINDA: Egy szalagcím vár rád. (nevetés)

 

              ADAMUS: Istennek léteznie kell. Isten a saját természete által – Isten a saját természetetek által Régi Energia. Miattad – mert te Régi Energia Vagy, ezért aztán Isten is Régi Energia.

 

              A Szellem adományozta nektek ezt a szuverenitást. A Szellem megteremtette a saját elkülönültségét, és szerintetek most mi történik a Szellemmel? A fúzió. A beléd történő visszaolvadás. A Szellem hazatér hozzád. Nem te mész haza a Szellemhez. A Szellem már nem az általad ismert módon létezik, nem úgy létezik már, ahogy valaha tette.

 

              Hű! Vegyünk közösen egy mély lélegzetet!

 

              (szünet)

 

              Nem hinném, hogy ez a másik csoport, akiken gondolkodtam, nem hiszem, hogy ők mindezt megértenék. (nevetés) Azt hiszem, visszaszaladnának a hegytetőre, hogy még többet meditáljanak. De Ti – ti meg akarjátok ezt tapasztalni.

 

              Tehát a Szellem Régi Energia, mivel ti a Régi Energiában fogantatok, ennek következtében a Szellem is. De amikor megismered magad egészként és teljesként, akkor többé már a Szellem sem Régi Energia. A Szellem és te mindig is emlékezni fogtok arra, hogy honnan érkeztetek, mindig is emlékezni fogtok erre a vándorútra, ami elhozott ide benneteket. Ez soha nem merül feledésbe. Soha nem törlődik ki. És nagy örömmel fogtok majd emlékezni minden egyes valaha is megélt életetek minden egyes nehéz és gyönyörűséges pillanataira. És azon fogsz majd eltűnődni, hogy menet közben vajon miért nem tetted lehetővé magadnak az emlékezést! Hogy miért hoztad létre az elkülönülést. Azt fogod majd mondani, és ezt tudom, mert hallottam már máskor is, hogy: -„Miért nem adtam meg magamnak az emlékezésnek legalább egy apró kis morzsáját, hiszen akkor sokkal könnyebb lett volna ez az egész utazás?” – Nos, valójában megadtad magadnak azt a morzsát…csak talán nem volt elég nagy az a morzsa.

 

              Az Új Energia akkor kerül megteremtésre, amikor visszatérsz önmagadhoz, és többé nem különülsz el, és nem vagy többé darabokban. Amikor újra eggyé válsz, akkor ez létrehozza ezt az Új Energiának nevezett dolgot. Még mindig rendelkezel Régi Energiás befolyásolásokkal, és ez egy darabig még nagy részét fogja képezni az életednek, hiszen ez mindenhol körülvesz téged ebben a világban. Ott van ez azokban az aspektusaidban, akiket még nem integráltál vissza. Benne van ez az elkülönültség illúziójában és hiedelmeiben. Ez még itt van. De te rendelkezni fogsz ezzel az Új Energiának nevezett dologgal az életedben. És ez most is itt van.

 

              Én ezt egy piros labdával jelképezem – Bíbor Kör. Valami olyannal akartam ezt képviseltetni, amit meg tudtok fogni, amit érezhettek, és amit megérinthettek egy pillanatra. De igazából nem ilyen. (A labdát a kezében tartja) Kérlek szépen ne kezdjétek el mindenkinek azt hangoztatni, hogy be kell, hogy szerezzenek maguknak egy piros labdát. (nevetés) Csak az illusztráció kedvéért használtam ezt a labdát.

 

              Az Új Energia nagyban különbözik a Régi Energiától, mivel ez nem rezgéseken alapul. A rezgés mindig is a két rész ellenállása volt, és ez teremtette meg a valóságot – a két rész. Ismételten a maszkulin/feminin, a jó/rossz és az összes többi dualitás – ami vibrációs jellegű volt. Ez teremtette meg a Régi Energiát.

 

              Az Új Energia kiterjedéssel bír – minden irányba egyszerre, egy időben a téren és az idő át. Az Új Energia nem kerül korlátozásra, és nem lehet azt lekorlátozni az idő és a tér két elemére. Használható az idő és a tér összefüggésében és környezetében, más szavakkal: a mostban. Használható – de próbálok itt nem túl ezoterikus lenni – de ezt nem lehet megszorítani, bebörtönözni. Ne próbáld meg bebörtönözni a benned, az életedben jelen lévő Új Energiát! Meg akarod majd figyelni. Ez nagyon, de nagyon más. Furának és idegennek fog hatni.      

 

              Emlékeztek Tóbiás briliáns metaforájára a négy elemről, a négy márványról? Emlékeztek, beszélt egy világosról, egy sötétről, és egy semlegesről vagy fehérről, ami a dualitást képviselte. És bejött ez az új elem. Egy tiszta, kristálytiszta márvány bejött. És mi történik? A fény és a sötétség, akik mindig is gyűlölték egymást és örökös harcban álltak egymással, és gyakran helyet cseréltek egymással, egyszeriben csak mind összeszövetkeztek. Megpróbálták kiüldözni azt a tiszta márványt a valóságukból. Hirtelenjében egy rövid időre fura hálótársakká váltak, és összecsatlakoztatták az erejüket.

 

              Lesznek olyan időszakaitok, amikor bennetek is ilyen érzést fog ez kelteni, mivel egy részed - az elméd nem fogja ezt érteni. Teljesen másként, idegenként fogja ezt érzékelni és kezelni, és lesznek olyan időszakok, amikor majd össze fogod téveszteni a hipnózissal. Azt mondod majd: -„Nos, valami mást érzek ma.” – Linda ezt gyakran mondogatja. –Hát nem különös és fura ez a mai nap? – Az elme majd azt válaszolja erre: - Akkor ez most a hipnózis, amiről Adamus beszélt vagy pedig az Új Energia?  - Vagy, ami még ennél is jobb: -„Adamus most hipnotizál minket?” (nevetés) Ezt fogjátok mondani. Mielőtt ez a nap véget ér, valaki ezt fogja mondani, vagy talán már mondták is.

 

              És tudjátok mi a helyzet? Ez egy nagyon, de nagyon egyszerű kérdés, amit megválaszolhatsz magadnak – ez a te választásodon múlik. Ez a te választásod. Azt akarod, hogy hipnózis legyen? Vagy azt akarod, hogy az Új Energia legyen?

 

              Apropó, minden hipnotikus befolyás mindössze energia. Csak energia. Ha valaki kiküld egy – legutóbb beszéltem az Istenek háborújáról, ami a nem túl kifinomult mennyekben zajlik, a Földközeli birodalmakban. Ezek a vallásos csaták ott zajlanak, és egyben ide is kiküldik az energiákat a Földre. Rengeteg hipnózis zajlik manapság, ugyanakkor ez csak energia. Nem vagytok ostobák. Nem vagytok tehetetlenek. Transzmutáljátok azt az energiát, transzmutáljátok át azt a hipnózist csak energiává, ami titeket szolgálhat, hogy segítsen ezt elhozni a valóságotokba. 

 

              Megteheted ezt bármivel – a hipnózissal, olyan emberekkel, akik szóban vagy fizikailag bántalmaznak téged. Bármilyen energiát átalakíthatsz, még egy gyengéd hátveregetést is. (Adamus finoman megveregeti valakinek a vállát) Ez mindössze energia. David ezt tudja. Magába lélegzi azt. És többé már nem az ütést érzi – ez csak energia.

 

 

              A te új energiád

              Akkor térjünk vissza a lényegre! Megteremtetted az Új Energiát, mert elmélkedtél ezen, és mert lehetővé tetted a magadhoz való visszatérést. Ez önmagában létrehozta az Új Energiát. Ez a tiéd. Te teremtetted. Ez nagyon személyes most neked. De ki fog menni a teremtés többi részébe, mert soha nem birtokolhatod a teremtésedet.

 

              Használhatod. Szeretheted. Hatalmas szenvedéllyel viszonyulhatsz a teremtéseidhez, de soha nem birtokolhatod őket. Előbb vagy utóbb a saját jogú kifejeződésüket akarják. Előbb vagy utóbb az energiának áramolnia kell. És a létező leggyönyörűségesebb dolog az eredeti Teremtőtől, a Szellemtől az volt, hogy abszolút isteni akaratot ajándékozott neked – nem szeretem a szabad akarat szót, ez isteni akarat –: „Menj és fedezd fel magad!”

 

              Tehát ez az Új Energia eljön az életedbe – mi ezt most be fogjuk csomagolni itt. Az Új Energia beérkezik az életedbe. Másként fest. Másmilyen érzéssel jár. Másmilyen az illata. Bár ez te vagy. Ez te vagy. Ez a lényeges dolog. Ez nem Istentől ered. Nem tőlem származik. Nem David McMaster-től ered. Ez a tiéd. Figyeld meg! Játssz vele! Gyere ki az elmédből!

 

              Ezért is voltam olyan empatikus az utóbbi megbeszéléseim alkalmával, amikor az érzésekről és a lélek szenvedélyéről szóltam. Gyere ki az elmédből, mert az elme nem fogja ezt megérteni. Ezért is kértelek arra, hogy hagyd abba, hogy szavakat használj, mert az az elméből ered. És a te kapcsolatod, a saját Új Energiád megértése nem innen fentről fog megtörténni (a fejből). Hanem innen (a szívből), és ez egyszerű lesz.

 

              A múltbéli programozottság következtében lesz egy hajlamotok arra vonatkozóan, hogy ízekre akarjátok majd azt szedni, hogy kielemezzétek és körülírjátok azt. Kérlek, ne tegyétek ezt! Néhányan már ma este felmentek a fórumra, és azt fogjátok mondani: -„Felfedeztem az Új Energiát, és az ilyen meg ilyen.” – Ne! Ne akard ezt megpróbálni leírni! Akard a megtapasztalását! Ne akard megpróbálni a melletted ülőnek elmagyarázni, hogy jusson hozzá a sajátjához, mert akkor ez most visszanyúl a Régi Energiás dinamikákhoz. Ne akarj az első lenni! Ez nem egy verseny az Új Energiával! Más szavakkal, ne akard ezt az egós dolgot, hogy: -„én hamarabb megleltem, mint te”. „Elsőnek győztem le az akadályt!”

 

              Ez teljes egészében egy személyes tapasztalás, ami túl van a szavakon. Egy szentséges élmény. Egy szeretetteljes tapasztalás. Amit szexuális élménynek hívnál, de itt most nem a nemi szerveidről szólok. Hanem arról a tiszta szexuális élményről, ami tényleg a szívedből árad. Amikor a maszkulin és a feminin újra szerelembe esik egymással, és lehetővé teszik maguknak …lehetővé teszik maguknak, hogy ne kelljen fenntartaniuk az identitásukat, az elkülönült személyiségüket. Ez a szeretet.

 

              Oké, foghatod a labdát.

 

              LINDA: Ó, bébi!   

 

 

              Az Új Energia használata

                           

              ADAMUS: Tehát drága Shaumbra, az Új Energia egy lényeges elem az életetekben. Mindenhol körbevesz titeket most is, jut eszembe. Te teremtetted. Ezért azt kérdezed: -„De hogyan alkalmazzam? Mit tegyek? Mit kell legközelebb tennem?” – Nos, hát lélegezz! Ez jó lesz. Lélegezz!

 

              Az Új Energia, a te Új Energiád időtlen és tér nélküli. Namost, közületek sokan elmélkedtetek és végeztetek némi tudományos, valamint pszichés kutatást az idő és a tér kapcsán – ami elképesztő – de tévesen, mert ti az időt és a teret is meglehetősen lineárisan szemlélitek.

 

              Azt kérdezitek:-„Drága Tóbiás, vagy drága Adamus, vagy drága bármelyikünk! Hát nem minden egyszerre történik?” – Nem. Nem igazán. Majd azt kérdezed: - „De nem kellene képesnek lennem arra, hogy visszafelé utazzak az időben? Nem kellene képesnek lennem arra, hogy hatással legyek a múltbéli énemre?” – Ez mentális, azontúl lineáris, aminek a következtében nem fog működni. Túllépheted az időt és a teret, de nem úgy, ahogy gondolod.

 

              Azt mondod: -„Ki akarok menni a jövőbe, hogy lássam mi fog történni. Látni akarom mi lesz 10 év múlva! Tudni akarom, hogy fog menni akkoriban az üzlet.” – Ó, azt elhiszem, hogy ezt tudni szeretnéd! Tudni akarod, hogy mi fog történni. De innen nem juthatsz el oda, amennyiben a linearitást feltételezed. Még mindig annyira emberi próbálsz lenni!

 

              Az igaz Új Energiának időtlennek és tér nélkülinek kell lennie. Nem veheti magára a lineáris létezés megszorításait. Más szavakkal, ne kezdj tervezni! Ne legyenek céljaid! Ne gyárts feltételezéseket a holnapod kapcsán!

 

              Az igaz Új Energia a pillanatban történik meg. Ez a pillanat – kissé ezoterikus vagyok most – de ez a pillanat időtlen és térnélküli. Ennek a pillanatnak, és életed bármelyik pillanatának nincs szüksége időre vagy térre! Ez nem azt jelenti, hogy akkor most mindazt, amit csak a lelked meg akar tapasztalni egyszerre, ugyanabban a pillanatban fogod megélni. Hanem azt jelenti, Tóbiás nagyszerű szavaival élve: hogy nem számít. Nem számít. Ebben a pillanatban nem számít, hogy mi történt tegnap. Vagy hogy mi fog holnap történni. Ez többé már nem számít.

 

              Az emberi utazás nagy részét a linearitásra való szükséglet vezérelte – és teremtette meg. Más szavakkal: -„Mi fog holnap történni?” – Amit ma teszek, az határozza meg a holnapomat – ezt dobd ki az ajtón! Ha meg akarod tapasztalni önmagad, ha meg akarod tapasztalni a legmélyebb énedet, aki valójában sohasem különült el tőled, akkor azt ebben a pillanatban találod meg.

 

              Mégis mire vársz? 2012-re? Ne, Shaumbra! Vársz, míg befejezed azt a projektet, vagy amíg elköltözöl egy másik városba, vagy amíg a Mesterek eljönnek és beszélnek veled, amíg le nem fogysz, amíg ezt vagy azt meg nem teszed, és csak vársz, és vársz, és vársz és vársz? Ez eltaszítja az Új Energiát, mert akkor az Új Energia is várni fog.

 

              Ez egy várakozósdi játszma, illetve én ezt sors-játszmának is szoktam hívni – „Várnom kell, hogy lássam, mi fog velem történni. Várnom kell, amíg ezt meg nem teszem.” – Legyen már elég ebből! Elég legyen ebből! Ez itt és most van! Engem nem érdekel, mennyire tartod magad őrültnek, mennyi rossz dolgot műveltél, mennyi rossz szokásod van, és hogy hányszor vallottál kudarcot! Van fogalmad róla, hogy én mennyi kudarcot vallottam, mielőtt Mesterré váltam? Csak egyet. Csak egyet. (nagy nevetés)     

 

              Ez így igaz, mivel végeredményben semmi sem kudarc valójában. Az én kudarcom abban állt, hogy olyan átkozottul sokáig tartott, hogy megtaláljam a börtönömből, a kristályomból kivezető utat, és a válasz mindvégig ott volt az orrom előtt. De – hozzátok hasonlóan - én is játszottam a játszmát. Játszottam a „Hogyan kerülhetnék ki innen?” – nevezetű játszmát, ahelyett, hogy egyszerűen csak megtettem volna!

 

              De térjünk vissza a mondandónkhoz! A Most az a pillanat – itt és most, a téren és az időn túl, a várakozáson túl, itt és most, itt és most – hogy abszolút kapcsolódj önmagadhoz, hozd be az Új Energiát, menj bele az érzésekbe és gyere ki az elmédből! Ne várj tovább egyetlen pillanatot se! Ez itt és most van. Itt van.

 

             

              Továbblépés

              Következő ülésünk során folytatni fogjuk az Új Energiával való munkát, de szeretnék itt most bejelenteni egy pár dolgot. A megbeszéléseink érdekében, amik hajlamosak nagyon mentálisak lenni, az engedélyeteket kérem arra vonatkozóan, hogy én, Adamus, és még egy páran a Bíbor Tanácsból, és egy páran azok közül a Mesterek közül, akik visszatértek a Földre – együtt dolgozzanak velünk egy mögöttes energiaként, egy mögöttes tudati áramlatként, és hogy lehetővé tegyék számunkra a szavakat, némi igencsak dinamikus tudatosságot vagy érzést is.

 

Más szavakkal: Olyan dolgok fognak történni, amik nem kerülnek szavakban kimondásra. Energiák fognak bejönni, amik nem csak Cauldre hangján fognak átáramolni, keresztüljönni. Egy egész tudat folyamot fogunk behozni, hogy segítsünk nektek megérteni, hogy mindannyiótoknak segítsünk megérteni ezt, hogy amikor belemegyünk ezekbe, az egyébként könnyen mentálisra vehető elképzelésekbe, segítsünk nektek abban, hogy ne legyetek mentálisak, és ne agyaljatok ezen. Tehát most az engedélyeteket kérem ehhez, vagy legalábbis tudatom veletek, hogy ez fog történni.

 

Ugyanakkor megígérem nektek, hogy sohanem fogunk hipnotikus technikát alkalmazni, és ezt soha nem is tettük. Ezért is van az, hogy néha, ahogy ezt egy csoportnak nemrégiben elmondtuk, az üzenet néha más érzéssel jár. Az üzenet időnként kissé befrusztrál benneteket, de csak azért, mert ahhoz vagytok hozzászokva, hogy jókora adag „cukrot” is kapjatok az üzenet mellé. A hipnotikus technikák rengeteg érdekes csábító energiát tartalmaznak, és pontosan ez az, ami odaragaszt titeket a televízió elé órákon keresztül, aztán meg azon csodálkozol, hogy „miért is ülök én itt”? – Hát pontosan ez hív téged vissza a játszmákba, ez az, ami a családodhoz köt téged, és azokhoz, akik valamikor az élettársaid voltak. Mostanra már elváltál, és azt mondod: -„De még mindig jelen van az életemben.” – Nos, itt akkor egy hipnotikus energia van játékban. Mi ezt nem fogjuk használni, és néha azt fogjátok kívánni, hogy bárcsak használnánk! De semmi szükség ennek a használatára. És ha az üzenetek egyenesen a szívedbe és az érzéseidbe jutnak el, akkor nem akarjuk ezt használni. Erre semmi szükség.

 

Tehát folytatni fogjuk az Új Energiáról szóló megbeszélésünket. Arra kérnélek benneteket, hogy folytassátok a házi feladatotokat – hogy szavak nélkül beszéljetek hozzánk – és ezt most már terjesszétek ki a háziállataitokra is, és azokra is, akikkel együtt éltek, vagy akikhez társultok. Beszéljetek szavak nélkül – semmi manipuláció, de tudom, hogy ilyet egyébként se tennétek, – mert a szavak nélküli beszéd lesz az, ami majd visszavisz téged az önmagaddal való kapcsolatodba, és meghaladja majd az elkülönültség illúzióját.

 

              Minél többször teszed ezt, annál gyümölcsözőbbé válik, és annál könnyebben fogunk tudni az ehhez hasonló csoportokban kommunikálni. És könnyebben fogjuk tudni átadni az egyébként nagyon bonyolultnak tűnő üzeneteket. Amik igazából nem bonyolultak, csak annak tűnnek, de akkor majd levezethetjük a megbeszélésünket.

 

Tehát öröm és megtiszteltetés számomra, hogy lehetőségem adódott lefolytatni ezeket a megbeszéléseket veletek, és, hogy sikerült ilyen mélyre hatolni.

 

              És annak pedig különösen örülök, hogy többé már nincs szükség arra a sok folyamatra. Jó volt az a maga idejében. Szükségetek volt rá. Szükségetek volt arra, hogy tudjátok, hogy mennyire szeretve vagytok. De most már készen állunk a közös munkára. Élvezhetjük az Új Energia örömét és megtapasztalását, és ez az, amire a lélek vágyik.

 

              Jövő hónapban ismét találkozunk, de addig is megtartjuk a szokásos és gyakori találkozóinkat az Új Földön, a más birodalmakban.

 

              Kérlek, továbbra is folytassátok az álmaitok lejegyzetelését! És tudom Shaumbra, hogy nagyon makacsok vagytok a házi feladatok kapcsán, de hiszen olyan keveset kérek tőletek! (nevetés) Továbbra is jegyezzétek le az álmaitokat, írjátok le őket, mert az álmaitok nem azok, amit gondoltok felőlük. Ezek nem pusztán álmok. Az, ahogy értelmezed az álmaidat, és ahogy azok eljönnek ebbe a valóságba – most változik. Eddig lekicsinylettétek őket, mert azt gondoltátok, hogy pusztán őrült szimbólumok halmaza, pedig az álmok nagyon is valóságosak. A róluk alkotott megértésed az, ami megváltozik. És ha leírod őket, akkor nagyon gyorsan rá fogsz jönni, hogy az álmaid lényegében nem különböznek az éber állapotodtól, és akkor elkezded majd végre felfogni, miről is beszélek, amikor azt mondom, hogy időtlenné és tér nélkülivé váltál.

 

              Ez az, amit a Mesterek felismertek – az időtlenséget, a tér nélküliséget. Ez nem számít. Vagyok, Aki Vagyok – mindössze ez számít.

 

             

              Házi feladat

              Mikor legközelebb összegyűlünk a Valentin napot megelőzően, tényleg azt kérném kivétel nélkül mindannyiótoktól, hogy egy kissé öltözzetek ki, legyetek szívesek. És ne úgy fessetek, mint amikor vasárnap őgyelegtek a bolhapiacon. (nevetés)

 

              LINDA: Vasárnap a bolhapiacon?!

 

              ADAMUS: Tehát, kedves barátaim, kérlek, végezzétek a házi feladatotokat, és  öltözzetek fel szépen, és majd később elmagyarázom, miért kértem ezt tőletek!

 

              És ezzel – tudjátok, hogy minden jól van a teremtés egészében! Ennek következtében Te is Isten Vagy, és Én a Szuverén Birodalom Adamusa Vagyok.

 

              És ez így van.

 

              (taps)

 

 

 

 

 

 

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com

 

 

Súgó Még nincs hozzászólás.