Adamus: MESTEREK Sorozat: A Tudatosság Teste 2.rész

  2010.03.14. 20:16

              Annak ellenére, hogy azt hiszik, hogy előre haladnak, a valóság az, hogy ha megnéznék az utat, láthatnák, hogy ez mai pontosan ugyanaz az út, mint a tegnapi, és holnap is ugyanez lesz – egészen addig, amíg azt nem mondod, hogy: -„Ez nem én vagyok. Ez nem az enyém.” - Nem vagy azonos az elmúlt életeiddel, ha hiszed, ha nem. Én lényegében – magamat, Adamust értem ezalatt – már rettentően belefáradtam ebbe az egész elmúlt életek dologba. Nincsenek elmúlt életek. Nem volt reinkarnáció. Na, ehhez mit szóltok? Sőt, bizonyos értelemben még a tegnap sem létezett – és ez nagyon is valóságos. Ez annyira régi, és ez nem te vagy.

 

              De miért is van az, Aandrah, hogy a legtöbb ember ragaszkodni akar a tegnaphoz, és a múltjához, továbbá ahhoz a 18.000 másik létidőhöz, amivel rendelkezett, és a szenvedésekkel teli életekhez, meg azokhoz az életekhez, ahol elégették és megkínozták őket – miért akarnak mindehhez ragaszkodni? Csak kettőnk között szólva, beszélj a mikrofonba!

 

              AANDRAH: Ja, meg még egy pár ezer ember között. Részben azért, hogy bebizonyítsák a létezésüket. „Ha nincs tegnap, akkor nem is létezem.”

 

              ADAMUS: Igen! A tied az összes csoki! Az egész! (a közönség tapsol, miközben Adamus lerakja Norma ölébe a csokikat) A következő hónapban több díjra lesz szükségünk! Imádom ezt az iskolát! Á, köszönöm.

 

              Igen, részben azért, mert a tegnap nélkül megjelenik annak a félelme, hogy nem létezel. Ezért aztán továbbra is belekapaszkodsz a tegnapokba – és itt most nem feltétlenül hozzátok beszélek, hanem általánosságban az emberekről – az emberek kétségbeesetten kapaszkodnak a tegnapokba. És amikor elfelejtik a tegnapjaikat, mivel lényegében nem… hogy állunk az idővel? Sok mondanivalóm van még.

 

              LINDA: Nem számít.

 

              ADAMUS: Oké. (a közönség nevet és tapsol)

 

              Szóval ragaszkodnak a tegnapjaikhoz, és amikor nem bírnak el ezekkel a tegnapokkal, akkor kilépnek a testükből, és bemennek az ürességbe, majd eljárnak tanácsadásokra, hogy emlékezzenek a tegnapjaikra, és ezáltal emlékeztessék magukat arra, hogy tényleg léteznek. Majd a tanácsadó kis gyógyszer drogokkal látja el őket, amitől elfelejtik a tegnapjaikat. És most már tényleg jó mélyen benne vannak a lekvárban. Most már a semmiben sem lehetnek, és tudjátok mennyire frusztráló az, amikor ki akarsz kerülni ebből az egészből, és ez nem megy? Ugyanakkor itt sem vagy? Akkor hol vagy? A pokolban. Ezen a ponton a pokolban vagy – és ezeket az embereket nagyon nehéz visszahozni.

 

              Azért mondom ezt el most nektek – mert ti ezt nagyon is ismeritek. Már ismeritek, milyen is ez. Megtapasztaltátok magatok is. Játszottatok ezzel, és most itt vagytok, megvilágosodott emberekként, akik az Új Föld tanítói vagytok, ami egyben ez a régi Föld is lehet. Egy másik Shoudban majd fogok erről beszélni.

 

              „Akkor hogyan engeded mindezt el?” – kérdezte ez a Shaumbra. - „Hogyan engeded el?” – És én erre azt feleltem, hogy úgy, hogy többé nem hiszel abban, aki voltál! Nem hiszel többé a karmádban. Nem hiszel többé a tegnapban. Na most, még mindig… Edith, ha azt gondolod, hogy egy kicsikét felbosszantottalak, akkor ez a Shaumbra, akiről most szólok, hát ő még most is rettenetesen bosszús rám. Még most is nagyon haragszik rám, és ma néz minket, és azt gondolja, hogy én valamiféle…(valaki beszól: ördögi gonoszság) én nem ezt a szót mondtam, de talán lehetséges: Azt gondolja, hogy megpróbálom rászedni, becsapni őt. Most nézi ezt a webes közvetítést, és azt figyeli, hogy miféle kis trükköket vetek itt be. Mivel ez a csodálatos létező elképzelni sem tudja azt, hogy elengedje a múltját, mivel, nos, sokat fektetett bele. Több, mint 1800 életet fektetett bele. A Földrejövetel előtt is már eonnyi időket fektetett ebbe bele. És bizony szkandereztünk. Úgy érzi, hogyha mindazt elengedi, amit csak tett, hogy felfedezze a „Ki Vagyok Én?” kérdésre a választ, akkor ő megszűnik, a semmibe vész, felrobban, szertefoszlik, eltűnik, visszatér az indulási helyre, visszatér a kezdetekhez. De nem tudsz visszamenni a kezdetekhez!

 

              Ha elengeded a tegnapjaidat, akkor azzal elengeded az illúziókat! Elengeded a csapdába esett és beragadt energiát! Nem a tapasztalást, nem az érzést engeded el. Nem a szenvedélyt és a bölcsességet engeded el. Hanem a nézőpontot. Azt a nézőpontot, amiről azt hiszed, hogy megtetted azt nyolc éves korodban, amikor történt valami incidens. Ez egy nézőpont volt. Ha teljesen tudatos lettél volna, úgy mint ma, akkor felismerted volna, hogy valójában rengeteg más dolog zajlott ott.    

              Tehát amikor elengeded az elmúlt életeket, a hiedelmeket, és minden mást is, akkor igazából nem az egyéniségedet engeded el. Hogyan is engedhetnél el valami olyat, ami a tiéd? Hogyan is engedhetnél el egy lelket, aki telis-teli van tapasztalással és szenvedéllyel? A nézőpontot engeded el. Azt, ahogy eddig tekintettél erre. Elengeded a beragadt energiát. És olyankor mi történik?  

              Mi történik akkor, amikor a Föld egy földrengés vagy egy vulkánkitörés következtében elengedést hajt végre? Mi történik azzal az energiával? (Adamus füttyent egyet) Nem maradt egy árva díjam sem, szóval, szerintem nem is kapok válaszokat. Nos?

 

              KATHLEEN: Átalakul.

 

              ADAMUS: Átalakul. Átvált. Megváltozik. Köszönöm. Mondtam neked már az elején, hogy mennyire briliáns vagy, és most tessék. Hagyod, hogy ez a felszínre emelkedjen. Ó hogy milyen régóta lenyomtak már mások. Hát nem felszabadító érzés?

 

              KATHLEEN: Igen.

 

              ADAMUS: Igen, abszolút az. ( a közönség tapsol)

 

              Szóval a Föld reng, a Föld változik, a Föld tüzet okád, meg havazik – meg ehhez hasonló dolgok történnek. De ami történik az az, hogy az energia transzmutálódik. Visszatér…(Adamus nevet, ahogy Linda előhoz egy tál csokoládé díjat)

 

              LINDA: Kívánságod számomra parancs.

 

              ADAMUS: (nevetve): Köszönöm kedvesem! Látjátok? Kérnetek sem kell, ez egyszerűen csak eljön hozzátok. Egyszerűen eljön hozzátok!

 

              Tehát az energia átalakul. Visszatér – mondjuk azt – egy medencébe vagy egy gyűjtőtartályba. Ez lehet a te egyéni tartályod, vagy lehet egy közösségé, egy országé, vagy lehet egy globális gyűjtőtartály – de a lényeg az, hogy az energia visszatér oda. Másként tér vissza, mint ahogy először kijött onnan. Nem feltétlenül lesz hatalmasabb vagy nagyobb. Mindössze bölcsebb lesz.  

              Amennyiben egy személy hívja azt vissza – tegyük fel, hogy elengeded az energiádat, a régi tudatodat – akkor az visszatér a lelked gyűjtőmedencéjébe, de már nem régi energiaként tér vissza az ismételt szolgálatodra. Hanem rendelkezik a bölcsesség összetevőjével. Rendelkezik a kegyelem komponensével, amennyiben tudatában vagy ennek. Mert ha nem, akkor továbbra is csak ugyanúgy fogod használni, ahogy eddig is használtad az energiát, az eddigi korlátaiddal együtt. Ugyanakkor, amennyiben tudatában vagy annak, hogy megtörtént egy elengedés, amikor elengeded az összes elmúlt életedet, amikor elengeded azt, aki tegnap voltál, és ennek ma tudatában vagy, akkor most már belenyúlhatsz abba a fantasztikus új összetevőbe, ami hozzá lett adva – ami a bölcsesség, a szeretet, a könnyedség – vagy legyen az bármilyen összetevő, amit csak akarsz.  

              És amikor behívod ezt az energiát a szolgálatodra…(Adamus filctollat keres, amivel rajzolhat a táblára)

 

              LINDA: Nincs mivel írnod? Jaj, Istenem! (nevetés: Linda elindul filctollat keresni)

 

              ADAMUS: Ez egy összeesküvés. Tudom, hogy ez cselszövés. –„Adamus túl sokat rajzol a táblára. Úgy tesz, mintha professzor lenne. Dugjuk el a filctollakat!” Szegény én. (kuncog)  

              Tehát amikor visszahívod azt az energiát, akkor az bejön a szolgálatodra. Ugyanakkor pedig valami briliáns….nem is kell nekem filctoll, hiszen vannak labdáim. (némi nevetés, ahogy Adamus előhoz két piros labdát.) Szóval valami briliáns is bejön ezzel együtt. Az Új Energia. Az Új Energia.  

              Ezeket a piros labdákat használom az Új Energia szimbólumaként. Ez most csatlakozik a Régi Energiához, és együtt gördülnek be. De te csak akkor leszel képes ezt használni, ha tudatában vagy ennek. 

              A tudatosság nem azt jelenti, hogy gondolkozol rajta. A tudatosság azt jelenti, hogy érzed azt. Érzékeled azt. És akkor az életre kel. Akkor munkába áll a számodra.  

              Tehát a világ jelenleg egy elengedésen megy keresztül. Láthatjátok ezt a földrengésekben, a szokatlan időjárásban – ezek a nyilvánvaló dolgok. Sok más dolog is zajlik ezen túlmenően. Ezeknek is a tudatába kerülhetsz, ha beléjük tapintasz. Ez nem csak magát a fizikai Földet változtatja meg. Hanem a mágneses hálókat is. A tengelyt is, amit majd követ egy földrengés, és akkor aztán tényleg a helyére billen majd. Azoknak szólok most, akik jártasok vagytok az asztrológiában – álljatok csak meg egy pillanatra! És vessetek csak erre egy másik pillantást! Ez megváltoztatja az asztrológia egész illúzióját! Az asztrológia egy csodálatos dolog. Én magam is nagy gyakorlója voltam néhány életemben. De amit akkor tudtam, az mára már nem érvényes. Gondoljátok újra vagy inkább érezzétek újra az asztrológiát!

 

              Oly sok minden zajlik most a világban, vegyetek egy mély lélegzetet és legyetek ezeknek tudatában! 

              Oly sok minden zajlik most bennetek!

 

              (szünet)

 

 

              Tapasztalás

 

              Az elmúlt alkalommal elmondtam, hogy ez egy igen különleges időszak. Azt mondtam, hogy kiléptek az elméletből, és beléptek a tapasztalásba. Egy páran jajgattatok és sóhajtoztatok. A tapasztalás annyit tesz, hogy megéled azt. A tapasztalás felcserélhetetlen, pótolhatatlan! Rá fogtok eszmélni, hogy pusztán gondolkodni a dolgok felől meglehetősen terhes és unalmas volt. Szóval belementek a tapasztalásba. És azt is mondtam, hogy a legtöbbeteknek lesz egy tapasztalása, élménye ebben az elmúlt hónapban, és hogy ez a tapasztalás meg fogja nyitni egy új részedet. Ez az élmény a sok-sok vezeték egyikét meg fogja nyitni az Új Energia behozatala számára, és a Most Pillanatába történő integrációja számára.

 

              Tehát akkor most Linda a mikrofonnal a kezében bemegy a hallgatóság közé, és megkérdezi Markot, hogy mit is tapasztalt? Tudtad, hogy téged foglak kérdezni.                

 

              MARK: Persze, hogy tudtam. Oly sok mindent tapasztaltam.

 

              ADAMUS: Pontosan. Természetesen, hiszen ott voltál velünk a Lélek Hangja Egyitomi úton – amit csak azért mondok el, hogy ezt mindenki értse.

 

              MARK: Igen.

 

              ADAMUS: És először is, ez egy tapasztalás, egy élmény volt?

 

              MARK: Határozottan igen.

 

              ADAMUS: Betartottam-e az ígéretemet az elmúlt Shoudról, amikor is azt mondtam, hogy egy tapasztalásban lesz részed? Nem, nem tettem. Te tetted. Te tetted. Tehát mit tapasztaltál?

 

              MARK: Olyan sok mindent… mire gondolsz pontosan?

 

              LINDA: Ó, egy kérdés a kérdésre.

 

              ADAMUS: Ha el akarnád mondani a Shaumbrának, hogy mit tapasztaltál személyes, spirituális szinten, lélek szinten, akkor mit mondanál?

 

              (szünet, miközben Mark a szavakat keresgéli)

 

              Már majdnem meg van. Már majdnem ki is mondod, de közben azon tűnődsz, hogy most akkor azt fogom mondani, hogy tévedsz, mert valószínűleg így is lesz. Ez minden bizonnyal így lesz. Ezt fogom mondani neked – mert ezt nem lehet szavakkal megfogalmazni. Szinte meghatározhatatlan, és nem is akarod ezt szavakba önteni, mert abban a pillanatban, ahogy ezt megteszed, ez el is torzítja azt. Szinte kitekeri és eltorzítja azt, vagy legalábbis lekorlátozza. Nos, ez nem lesz így örökre, mivel ki fogsz fejleszteni egy lélek szintű ékesszólást, ahol is fogsz majd erről beszélni, de valójában sokkal inkább érzéseket fogsz kisugározni, mintsem szavakat.  

              Tehát ez leírhatatlan volt. Személyes volt. Ez volt… á, ez volt. Ez…

 

              MARK: Határozottan.

 

              ADAMUS: Igen, igen. Ez volt. Szóval Linda, te válassz! Én becsukom a szemem. Bárkit választhatsz.

             

              LINDA: És mi a kérdés?

 

              ADAMUS: Ugyanaz, mint az előbb – mit tapasztaltál ebben az elmúlt hónapban?

 

              LINDA: Oh, rendben. (Nevetés, ahogy Linda Deb-hez viszi a mikrofont)

 

              ADAMUS: Tudod ez vicces, mert a saját választásom is ez lett volna. Deb, miket tapasztaltál az elmúlt hónapban? És feltételezem, hogy most rendben vagyunk mi ketten?

 

              DEB: Igen, rendben vagyunk.

 

              ADAMUS: Oké. Beszélnél, kérlek később Edittel, és elmondanád neki, hogy tényleg jó dolog, ha haragszik rám?

 

              DEB: Ez megmozgatja az energiát.

 

              ADAMUS: De meg ám. Megrázza, igen. Igen. És én ezt egyértelműen szeretetből teszem.

 

              DEB: Természetesen.

 

              ADAMUS: Tehát neked… de nem én fogom elmondani. Milyen tapasztalásaid voltak ebben a hónapban?

 

              DEB: Ó, kérlek, jó lenne, ha te mondanád ezt el helyettem! (nevetés)

 

              ADAMUS: Mindketten tudjuk, hogy meg fogom ezt tenni, miután te magad is megpróbálod ezt meghatározni. Ó, hát én tudom… gyerünk!

 

              DEB: Hát az előbb már el lett mondva, hogy ezt igazán nehéz szavakkal leírni.

 

              ADAMUS: Igen.

 

              DEB: Számomra azt hiszem, hogy ez… rengeteg belső munka volt. Nem volt semmilyen külső energia.

 

              ADAMUS: Nagy díj, nagy díj.

 

              DEB: Ó, köszönöm.

 

              ADAMUS: Egy tapasztalásnak nem kell drámainak lennie. Nem kell, hogy az arcodba vágjon! Egy tapasztalás általában nem kívülről érkezik. De ti eddig arra tekintettetek – kifelé.  

              Egy páran most rosszul érzitek magatokat, és azt mondjátok: -Nem volt semmilyen tapasztalásban részem ebben az elmúlt hónapban. – De igen, volt. (nevetés Adamus hangsúlya miatt.) Csak kifelé tekintettél. Ha pontosan ide néztél volna, akkor hatalmas tapasztalásban lehetett volna részed.  

              A tapasztalásoknak nem kell hangosnak és zajosnak lenniük. Nem kell kaotikusnak lenniük, telis-teli konfliktussal. A tapasztalásoknak nem kell sziruposnak vagy légből-kapottnak lenniük. Erre azt kérdezitek: -„De akkor honnan tudjam, hogy ez egy tapasztalás volt?” –Tudatosság. Nagy tudatosság. Ha folyton csak kifelé bámulsz az ablakon, akkor honnan is tudhatnád, hogy mi folyik idebent? Ha drámára számítasz, akkor honnan is tudhatnád, hogy mikor zajlott le benned egy gyönyörűséges váltás? 

              Nos, előbb vagy utóbb ez meg fog mutatkozni a hétköznapi életedben is – igen – és akkor meg majd eltűnődsz majd: -„Miért is van az, hogy a dolgok most mintha egy kicsit másképpen működnének, egy kicsivel jobban alakulnak. Vajon mi történhetett?” – Volt egy élményed. Volt egy élményed – mindegyikőtöknek.  

              Amennyiben velünk voltatok Egyiptomban, akkor ez a tapasztalás nagyon is egyértelmű. Voltak külső tapasztalások, de igazából az az élmény, ami mindenkinél bekövetkezett, nagyon is személyes volt. Nagyon személyes. Ha most megkérdezném azokat, akik velünk tartottak ezen az úton, hogy mit tettek, mit láttak, és hogy milyen napokon tettek meg bizonyos dolgokat – fogalmuk se lenne az egészről, mivel egy nagyon mély személyes tapasztaláson mentek át. A tapasztalásnak nem kell katartikusnak lennie. Nem kell, hogy könnyekre fakasszon. A tapasztalás lehet csak egy tapasztalás.

 

              Most azt kérdezed: „-De akkor hogyan határozzam meg? A tapasztalás nem valami olyan, ami nagyon is kézzelfogható és meghatározható?” – Nem, nem. Vegyétek le ezeket a szemellenzőket!  

              A tapasztalás végső soron az, hogy megengeded magadnak, hogy élj, hogy itt legyél, hogy tudatos legyél. A múltkori találkozónk óta mindannyiótoknak volt egy olyan élménye, ami megváltoztatta az életeteket egy olyan módon, amire már nagyon, de nagyon régóra nem akadt példa. 

              Az lehet, hogy néhányatok számára beletelik még egy kis időbe, mire tényleg felismeritek azt, ami történt. De megtörtént. Hogy honnan tudhatod? Honnan tudhatod, hogy ezt nem csak én állítom? Tudatosság. Tudatosság. Belül érezni.

              Még több tapasztalásban is részetek lesz – talán nem az lesz, mint amire számítanál, vagy amire gondolsz, vagy talán pont az lesz, amire gondolsz – mert mi Shaumbraként ezen a bámulatos hajón utazunk egyénileg és csoportosan is, és a tapasztalásba megyünk bele.  

              Akkor a mostani és a következő összejövetelünk között arra fogod kérni magad, hogy dolgozz ezzel, dolgozz ezzel az élménnyel, dolgozz az Új Energiával, alkalmazd ezt, és kezdjél vele valamit! Ez lehet egy nagyszerű teremtés. Ez lehet bármi, csak játssz vele, pontosan úgy, ahogy a labdával játszanál. Kezdj el hozzászokni! Kezdj el összekapcsolódni vele!    

 

              Az Új Energia megtapasztalása

 

              Emlékeztek, a múlt hónapban azt mondtam nektek, hogy éreztek valamit magatok körül. Éreztek valamit, ami ott mászik körülöttetek, és megpróbál bejutni az agyatokba, a testetekbe, vagy bárhová – és, hogy ez nem egy földönkívüli szonda. Az idegenek valójában nem ennyire okosak. Valamelyik nap, amikor majd lesz egy kis plusz időnk, akkor elmegyünk, és látogatást teszünk egy földönkívüli anyahajón, és akkor majd megmutatom nektek, hogy is néznek ki valójában. És egy nagyszerű tapasztalásban lesz részünk.

 

              De addig is, ebben az Új Energiában, ami te vagy, és nem egy jövőbeli potenciál, hanem önmagad tágabb tudata, eljön látogatóba. Az Új Energia, a valódi Új Energia kiterjedéssel bír – és most lejön vagy feljön ebbe a valóságba. Eljön, hogy játsszon veled. Hogy kipróbáljon téged. Látni akarja, hogy milyen fából faragtak téged. Ahogy ezt már a múlt hónapban is említettem – tudni akarja, hogy mi az, ami nevetést csal az arcodra, és mi az, ami sírásra fakaszt. És mik azok a dolgok, amik különféle érzéseket ébresztenek benned. Hogyan működik az agy? És vizsgálgat téged egy rendkívül szeretetteljes, nem erőszakos, nem behatoló, igen együttérző módon. És ez te vagy. Nem a nagy arany angyal, nem valami tőled különálló vagy elszigetelt. Ez lényegében te vagy. És most beérkezőben van.

 

              És ebben a hónapban, a mostani és a következő összejövetelünk között, itt az ideje, hogy játssz vele! Először is a tudatára kell, hogy ébredj, de akkor kezdj el játszani vele! Hogy mit tegyél? Bármit. Menj és sétálj egy nagyot! Te, a Pakuád és a piros labda. Menj és sétálj egy nagyot! Fogd munkára! A legtöbben nem viszitek el munkába a spiritualitásotokat! Van, hogy nem vádollak ezért, de most már eljött az ideje annak, hogy vidd magaddal munkába! Vagy amikor autót vezetsz, vidd magaddal! Beszélj hozzá hangosan, vagy ami még jobb, egy szót se szólj! Érezz bele!  

              Hogy elméleti síkon fogalmazzak, ez az az Éned, akire mindig is vágytál! Ez az az Éned, akitől mindig azt akartad, hogy szeressen téged, de az nem tudott szeretni téged, mert te magad nem akartad azt. Nem álltál rá készen. Nem szeretted magad annyira, hogy megengedted volna, hogy valami ennyire becses és értékes, mint az Igaz Éned bejöjjön. Távol tartottad magadtól, arra vártál, hogy jobb legyél, hogy túllépj a karmádon, hogy tökéletes legyél, arra vártál, hogy megtanulj helyesen meditálni, vagy tökéletesen imádkozni. Ő mindvégig be akart jönni, és most megteheti.  

              Elengeded a tegnapokat. Ez nem azt jelenti, hogy feladod az egyéniségedet! Az egyéniséged te vagy. Az egyéniség a Vagyok, Aki Vagyok. Ez az egyéniség. Mi másra lenne még szükséged az Én Vagyok-on kívül? Semmire. Abszolút semmire.

 

             

              Szélmalomharcok

 

              Szóval – következő téma. Rendben, akkor mi is történt ebben az egész játékban? Erre sokszor utalok – azt látom, hogy szélmalmokkal harcoltok, szélmalomharcokat vívtok. Don Quijote. Tudjátok, Don Quijote elhagyta a valóságot, ami alatt a korlátait értem. Valami mást, valami többet akart, tudta, hogy lennie kell ott kint valami másnak, és az őrületbe kergette  volna magát azzal, ha benne marad a normában. Ezért aztán kilépett ebből. De miközben kilépett a normákból, megalkotott egy-két bámulatos káprázatot, ami szerint mindenki vele akar harcolni. A fák, a szél – ők voltak a démonok. A szélmalmok pedig az óriások, a harcosok. Az éjszaka lett a démon. A csillagok is utána kémleltek, leskelődtek – hiszen ők voltak a más birodalmak szemei. Ezért aztán gyakorta bonyolódott bele szélmalomharcokba.  

              A többiek ránéztek, és azt mondták: - Ez egy őrült. – Pedig valójában egyáltalán nem volt az. Kicsit sem volt őrült. Azért csatázott, mert folyton azt tette, mert mindig is harcolt, örökké hadba szállt, még akkor is, ha csak egy szélmalommal, és még abban az esetben is, ha az nem is harcolt vele. És drága Shaumbra, ti magatok is megvívtatok jó pár szélmalomharcot, csatáztatok olyan dolgokkal, amikkel többé már nem kell csatáznotok, olyan harcokat vívtatok, amikkel többé már nem kell harcolnotok.  

              Don Quijote végül feladta a szélmalmokkal vívott harcát, visszatért a normákhoz, visszatért a régi valóságához. Nos, ti ezt nem tudjátok megtenni. Nem akartok visszamenni – talán így kellene fogalmaznom. Megpróbáltátok – de ez igen nehéz.  

              És ez egy helyzetbe hoz benneteket - egy egyedülállóan érdekes helyzetbe – azt kérditek: -„Nos, itt állok, kiléptem a normákból. Kiterjedtem. Most mihez kezdjek?” –Nos, legelőször is, mondj köszönetet magadnak azért, hogy kiléptél a dobozból. Amikor kiugrottál belőle, még mindig ott hadonászott a kard a kezedben. Még mindig csatákat vívtál a démonokkal, és szinte majdnem mindennel.  

              Eljött az ideje annak, hogy felismerd, hogy ez mindössze egy szélmalom. És csak a levegő mozgatja. És hogy mindössze azért van éjszaka, mert lemegy a nap, és ez okozza a sötétséget, és a csillagok is mindössze a mennyekre emlékeztetnek téged, arra, hogy honnan érkeztél, de nem arra, hogy merre tartasz. Itt az ideje, hogy letedd a kardodat és abbahagyd a szélmalomharcokat, a démonokkal való csatáidat! Ezek valójában nem démonok.

 

              Ez egy illúzió. Egy szokás. Egy megszokás, hogy kivont karddal kimenj a harctérre, hogy védd magad, hogy védelmezz! Ez egy Régi Energiás dinamika, amivel, egy bizonyos módon, elfoglaltad, lekötötted magad. A szélmalomharcok valóban lefoglalnak egy embert bizony jó hosszú időn keresztül, és amikor sikerül egyet legyőzni, akkor megy és talál magának egy másikat. Ha nem szélmalmot, akkor egy hegyet. Ha nem egy hegyet, akkor egy folyót.

 

              Fejezzétek be a szélmalmokkal vívott csatáitokat, és kezdjétek ezt már ma el! Rendben? Semmivel sem kell harcolnotok. Fel fogjátok egyáltalán, hogy mindezidáig mivel is harcoltatok?

 

              SHAUMBRA: Magunkkal.

 

              ADAMUS: Á! Ajándékot mindenkinek! (taps) Magatokkal. Abszolút! Magatokkal! Sokszor az történik, hogy kivetíted az energiádat más dolgokba, más emberekbe, de igazából ez te vagy. De nem poros, elavult és kissé unalmas ez már?

 

              Használjuk fel akkor itt most ezt a tudatossági alkalmat, amikor is oly sok dolog zajlik – azt hiszitek, hogy csak engem néztek, pedig rengeteg minden zajlik most. Szóval ragadjuk meg ezt az alkalmat arra, amennyiben ezt választjátok – akkor hozzatok egy tudatos választást arra vonatkozóan, hogy befejezitek a szélmalomharcot, véget vettek a csatározásoknak. De még mielőtt ezt megteszitek, hadd figyelmeztesselek benneteket. Van egy hajlandóság – egy Régi Energiás hajlandóság arra, hogy azt mondjátok: „-De akkor mihez fogok kezdeni?” – Volt annak egy bizonyos dinamikája, hogy folyton csak szélmalomharcokat vívtatok, mert nos, ez volt a tisztességes és a becsületes. Pokolian tisztességes volt! Így mindenkinek elmondhattad, hogy el vagy foglalva a szélmalomharcaiddal! Hogy azzal vagy elfoglalva, hogy megváltoztasd a világot! Hogy azzal vagy rettenetesen elfoglalva, hogy megteremtsd az új spirituális dinamikát a Föld számára, és ennek érdekében Új Energiás Jedinek kell lenned! (nevetés)

 

              És mi történik, amikor ezt feladod – Aandrah? A mikrofont kérném, és egy szál virágot is. Mi történik, amikor feladod ezt?

 

              AANDRAH: Ó, hát ettől eláll a lélegzetem is. Elkezdesz nevetni, játszani, ünnepelni…

 

              ADAMUS: Még egy szót.

 

              AANDRAH:  ….lélegezni és valóban Élni.

 

              ADAMUS: Élni. Ez az a szó: élni. (taps) Tényleg elkezdtek élni. (átnyújt egy szál virágot) Azt hiszem ezeket eleve te hoztad, szóval…(nevetés) Látjátok? Amit kiadsz, az tér vissza hozzád.

 

              Tehát igen – elkezdesz Élni. Egy részed el sem tudja képzelni, milyen lehet a becsületes védelmező nélkül élni. Egy részed el sem tudja képzelni, milyen lehet ok nélkül élni – de elmondom én nektek – és ott fogtok majd sírni később a vállaimra borulva, és azt mondjátok majd nekem: - Amikor elengedtem ezt, amikor abbahagytam a szélmalomharcokat, és a minden egyébbel való harcot is, ami csak az utamba került, amikor mindezt elengedtem, akkor felismertem, hogy mi is a valódi Élet. Rádöbbentem, hogy mennyire korlátolt is voltam eddig, és hogy most mindezt szavakba sem tudom önteni. Ez túl van a szavakon.”

 

              Na most a szélmalomharcokkal és a szőrös fenevadakkal megvívott csatáitok közben végig harcoltatok, végig kerestetek, vadásztatok, itt volt számotokra ez az egész okozat és cél illúzió, ugyanakkor pedig ez úgyszintén egy korlátot teremtett. És ezt most mind elengedhetjük! A küzdelmet… a küzdelmet. Elengedheted most már!

 

              Attól persze a világ még a világ marad, és az ezentúl is nyomást fog rád gyakorolni, rendben? De amikor ezt teszi, akkor nem kell érezned ezt a nyomást. Nem kell ennek ellenállnod. Nem kell visszavágnod! Nincs semmi, aminek vissza kellene vágnod! Magadba lélegzed, és felismered, hogy semmit sem tud elvenni tőled. Rájössz, hogy nem tud téged megtéveszteni, becsapni. És határozottan nem képes elvenni a lelkedet. Többé nem tud maga alá gyűrni, leigázni.

 

              Nemrégiben, a hajón tartott összejövetelünkkor beszéltem egy keveset a rabszolgaságról. Tettem egy állítást a Shaumbra előtt, ami néhányukat felbosszantotta, de pontosan ez is volt a célom. Azt mondtam, hogy csak egy Mester – csak egy Mester – az, aki képes a valódi, igaz szolgálatra. Mindenki más rabszolga. Mindenki más rabszolga.

 

              Tehát drága Shaumbra – ti ezzel a rabszolga mentalitással bírtatok – hagytátok, hogy mások leigázzanak benneteket, ti magatok is elnyomtátok saját magatokat – és mégis, szerintetek hogyan is szolgálhattatok volna másokat rabszolgaként? Ez lehetetlen. Rabszolga vagy. Amikor ezen felülemelkedsz, amikor eljutsz erre a pontra, ahol jelenleg tartunk, akkor mindezt elengeded. Tudatára ébredsz annak, hogy te a Mester vagy. Nem erre törekszel, hanem az vagy. Tudatában vagy ennek, és többé nem keresgeted az ide vezető utat. És akkor valódi szolgálatot láthatsz el. És akkor majd beszélgethetünk a Föld tudatának a megváltoztatásáról. Minden más csupán Régi Energia.

 

              LINDA: Nem számít, de 16.45 van.

 

              ADAMUS: Tudom, és remekül szórakozom. De ha bárki el akar menni, nyugodtan tegye meg.

 

              LINDA: Egy pár már elment.

 

              ADAMUS: Igen, a többieket pedig majd én magam üldözöm ki az ajtón! Tehát drága Shaumbra, a következő dolog, ami újbóli meghatározást igényel.

 

             

              A Tudat Test

 

              Beszéltetek azokról az összetevőkről, amiből szerintetek álltok. (Adamus ír) Szellem – elme – javult a kézírásom? – és a test. Test, elme, szellem – a legtöbben így szoktátok meghatározni magatokat. Akkor ezt most hajítsuk ki! Ahelyett, hogy egyéni összetevők halmazaként tekintenétek magatokra, amivel lényegében csak elkülönítitek ezeket egymástól – ideje ezeken túllépni.

 

              Vegyünk egy mély lélegzetet, miközben ezt megtesszük!

 

              Itt az ideje, hogy Tudat Testként tekints magadra. Ez többé nem test, elme és szellem; többé nem emberi és isteni; többé nem jó vagy rossz, fény vagy sötétség, fiú vagy lány. Te egy Tudat Test Vagy.

 

              A testet úgy értem, mint egy hajót.  Ez egy hajó – egy vitorlás. (Adamus egy vitorlást rajzol a „Tudat Test” szavak mögé.) A test a szuverenitást jelenti. Ez a te sajátod. Te a Tudat Test vagy. A tudat tudatosságot jelent. A tudat éberséget jelent. Te a Tudat Test Vagy, és itt az ideje, hogy ezt használatba vedd! Itt az ideje, hogy elkezdj ennek tudatára ébredni! 

             

              Az elme – amennyiben ezt választod – beleolvad a Tudat Testbe. A fizikai biológia beleolvad a Tudat Testedbe. A Szellemed, ami mindig is valahol távol tartottál magadtól, a többi részedtől, a Szellemed is beleolvad a Tudat Testedbe. Bizonyos értelemben azt is mondhatnánk, hogy visszatérsz a kezdetekhez, oda, ahonnan valaha elindultál. De ez mégsem így van. Nem térsz vissza. Hanem fejlődsz, kiterjedsz – visszatérsz önmagad Mag részeihez – a tudathoz – de már nagyon kiterjedten.

 

              Tudat Testként semmi másnak nem kell magad látnod, mint önmagadnak, a lelkednek, a szuverenitásodnak, a Tudat Testednek. A testnek nem kell fizikainak lennie. A test lehet nagyon is nem fizikai, multidimenzionális. Tudat Test.

 

              Tehát ne használjuk többé ezeket a szavakat – többé ne testként, elmeként és szellemként határozd meg magad. Ez eddig jó volt. Egy kis tudatosságot adott neked arról, mennyire multidimenzionális vagy, de most már egy Tudat Test Vagy.  

              Tehát a jelenlegi és a következő összejövetelünk között szeretném, ha tudatára ébrednél annak, hogy ez mit is jelent valójában, szeretném, ha tudatában lennél az összes alkotórésznek, amik integrálásra kerültek, amik összekapcsolódtak egymással, és többé már nincsenek elkülönülve egymással. Nincs többé elkülönülés.

 

              Valamikor nagyon régen, az emberiség és a saját evolúciód során minden a túlélésről szólt. Arról, hogy képes vagy-e lejönni ide a Földre, és fenntartani magad biológiában, túlélő módban. Amikor ezt már eléggé tökéletesítettétek, na akkor következett az evolúció következő szakasza – a vallások. A vallás – hiszen okot kellett szolgáltatnotok saját magatok számára a túlélésre. Ezért aztán odaadtátok magatoknak a vallást. Sok-sok istent adtatok magatoknak. Aztán ez az egész annyira összegabalyodott és összekuszálódott, hogy leegyszerűsítettétek ezt mindössze egy istenre. Egy Istenről beszéltek, de még mindig sokban hisztek. 

              Majd miután túljutottatok a vallásos szakaszotokon – akár ebben, akár más létidőkben – amikor belefáradtatok az egyházakba, akkor indult a spirituális szakasz – a New Age, a spirituális keresés, a metafizika. Ez lehetővé tette számotokra, hogy túllépjetek azon, hogy isten valahol a mennyekben, egy távoli helyen székel, de attól még mindig egy elkülönült istennel bírtatok. Valamiképpen tudtátok, hogy ez ti magatok vagytok, és hogy neked van egy szellemed, és hogy más dolgok is vannak, és ezt egyszerűen spiritualitásnak neveztétek el. Akkor ezt most határozzuk meg újra! Határozzuk meg újra Istent!

 

              Tudatosság. Tudatosság.

 

              Akkor tehát lépjünk túl az olyan szavakon is, mint maga „vallás”, hiszen ez nyilvánvalóan nem vagy. Lépjünk túl a „spirituális”, a „New Age”, sőt még az „Új Energia” megfogalmazásokon is! Ez a tudatosságról szól. Ti tudatossági létezők vagytok.

 

              Na most akkor – és mennyire akartok tudatosak lenni? Drága Shaumbra – ez itt a kérdés! Mennyire tudatos? 

              Most azt felelitek: -„Ó, hát nagyon” – de a túllépés időszakában, amikor is kilépsz a régi megszokásokból, a komfortból, a dolgok meg fognak változni – ha nem vettétek volna még észre. Ugyanakkor a változásnak nem kell nehéznek lennie. Nem kell fárasztónak lennie. A változás lehet a létező legfelszabadítóbb dolog, ami csak megtörténhet veled. Ne féljetek a változástól! Ne féljetek attól, hogy felfedezzétek a saját Tudat Testeteket!

 

              (Lindához szólva) Tudom, már csak pillanataim vannak hátra.

 

              LINDA: Nem, nem.

 

              ADAMUS: De, tudom. Ugyanis van egy másik találkozóm. Tehát csak pillanataim vannak hátra. (nevetés) De ennek semmi köze sincs hozzátok!  

              Arra szeretnélek kérni titeket, hogy tegyétek ezt meg! Nem volt a mai napirenden rajta, hogy erről beszéljek veletek, de szeretném, ha megtennétek!

 

 

 

              Tehát most itt vagy, létezel, és tudatában vagy annak, hogy most itt vagy, és elkezdesz a tudatára ébredni annak, hogy sok más dolog is zajlik itt. Oké. Kivetítheted az energiáidat más dolgokba. Rendben, szóval kivetítheted az energiádat egy kutyába vagy egy macskába. De min keresztül?

 

              SHAUMBRA: A tudatosságodon keresztül.

 

              ADAMUS: A Tudat Testeddel a Pakuáddal együttműködve.

 

              Szeretnétek azt tenni, amit én imádok? Imádok belemenni egy kutyába. Nem veszem át az uralmat a lelke felett, és nem próbálom szabályozni, kontrollálni a kutyát. Mindössze bemegyek, és kidolgozunk egy kis együttműködést a kutyával. Tudod, azt mondom, hogy: - „Akkor most bejövök, és szeretnék egy kis időt eltölteni úgy, hogy itt lehessek veled” – és a kutya vagy a macska egy bizonyos szinten ebbe beleegyezik, vagy ha nem, akkor keresek egy másikat, aki megteszi. Ez lehetővé teszi számomra, hogy teljességgel itt legyek ebben a fizikai valóságban egy rövid időszak erejéig. Ti is megtehetitek ugyanezt.  

              Nos, ez nem jelenti azt, hogy kutyává vagy macskává fogsz változni. Hanem azt jelenti, hogy kiterjeszted a Tudat Testedet egy másik Tudat Testbe. Ez azt jelenti, hogy képes leszel érezni magad egy kutyán belül a bolygó másik felén, vagy egy macskában, vagy bármi másban – egyelőre tartsd magad távol az emberektől. Később majd ebbe is belemegyünk, de most egy madárba – vagy bármi egyébbe vetítsd bele magad.              

              Meg fogod érteni ezt a kapcsolódást a Paukád által – aki mindig változik – hogy ez hogyan kapcsolódik össze most a külső energiákkal. Ezáltal megfigyelő lehetsz, például a tudatába kerülhetsz annak, hogy mi zajlik éppen most Norvégiában egy bizonyos városban, egy bizonyos épületben vagy közösségben – mondjuk egy madár által. Kiterjesztheted a Tudat Testedet, és már ott is teremhetsz. Tényleg. Komolyan.

 

              Nos, mivel oly sok időt töltöttetek azzal, hogy vissza gyertek a testetekbe, lélegezzetek, és megértsétek a Most Pillanatát – ezért nem fogtok kiugrani a testetekből. Nem fogjátok elhagyni a testeteket. Hanem most kiterjesztitek a Tudat Testeteket, és együttműködhettek más Tudat Testekkel.  

              Madarak, macskák, kutyák és a többi állat – ők nem lélekkel bíró létezők – egy nagyon kevés kivételtől eltekintve. Nem lélekkel bíró létezők, ezért aztán nem is veszed át a hatalmat a lelkük felett, és nem is fogsz örökre ott maradni. Rá fogsz jönni, hogy egy kis idő után ki akarsz onnan majd jönni. Általában soha nem töltök el így három napnál többet – amennyiben együtt élek- osztozom egy állattal vagy egy emberrel.

 

              Tehát még egy dolog a következő hónapig. Még egy dolog, és befejezzük. Nem, továbbra is folytatjuk, de a megbeszélésemet befejezem.

 

 

              A hívás

             

              Nagyon lényeges pont, ez az, ahol ezt az egészet egybehozzuk arra az esetre, ha azt kérdeznétek: „-Miről is beszélt ma Adamus?” – Van most egy hívás. Ez alkalommal ez saját magadon belülről szólít. Nem kívülről. Ez nem Gabriel vagy Gabriella Arkangyal hívása. És ez a hívás folyamatos és állandó.

 

              Ez te vagy. Ez a te… nevezd, ahogy akarod. Én ezt a te Tudat Testednek fogom hívni, mert már a „lélek” szót sem igen kedvelem többé. Ez a te Tudatod, a te Kiterjedt Tudatod, a Te Tudatod teljes potenciálja az, aki most szólít. De túlnyomórészt ennek eddig nem voltál tudatában. Sőt, valójában az a helyzet, hogy ezt eddig meglehetősen idegesítőnek, zavarónak találtad, ezért aztán megpróbáltad elnyomni, elhallgattatni, pontosan úgy, ahogy becsuksz egy ablakot, amikor zajos a külső forgalom. Hasonlóan ehhez: - „Mi ez a zaj? Annyira idegesítő!” – pedig ez a belsődből szól, te pedig megpróbáltad ezt kizárni. Ez a hívás Tőled Neked szól.

 

              A hívás azt adja tudtodra, hogy Te haza akarsz térni magadhoz, itt és most, és nem pedig ott kint. Ez a hívás az integrációról, az összehozásról, az életről szól.

 

              Ennek a hívásnak az újraegyesülésen túl nincs semmilyen elvárása. Nem akarja tőled, hogy bizonyos dolgokat megtegyél – nehogy azzal gyere nekem, hogy ez a hang ott benned azt akarja, hogy meztelenül sétálj az országúton hajnali négy órakor! Ez a hívás semmi egyebet nem akar, csak azt, hogy veled legyen. Hogy osztozhasson veled az élet tapasztalásaiban. Hogy behozzon egy szenvedélyt magával, ami már oly régóta le lett zárva.

 

              Ez a Tudat Test az, ami darabokra lett tördelve, és most arra szólít, hogy újra jöjjetek össze, és ezt rajtad keresztül, a Most Pillanatában képes megtenni. Ebben a nem-inkarnációban, amiben most léteztek, ebben a személyiségben, aki nem tegnapi, hanem aki a ma Én Vagyok-sága. Vissza akar térni.

 

              A tudatosságodon keresztül, a megnyílásod által tényleg meg fogod érteni, és észlelni fogod ezt a hívást. Próbál hívogatni téged az álmaidon keresztül, apró kis sürgető hangokkal próbál szólítani téged, apró kis testi fájdalmakkal, és kisebb érzelmi kellemetlenségekkel szólít. Próbálja felkelteni a figyelmedet, és próbál visszatéríteni a tudatosságodhoz. Hallgass oda rá! Ez belülről jön.  

              Nem feltétlenül szavakkal fog hozzád szólni, nem fogja megmondani neked, hogy mit tegyél. Ez az „Éned” nem akarja megmondani neked, hogy mit tegyél, hanem egyszerűen csak veled akar lenni. Nem akarja azt mondani: „Ezt a munkát el kell vállalnod, vagy ezzel a személlyel kell élned!”- hiszen ez teljesen ellentmondana a tudatnak és a tudatosságnak, és annak, Aki Vagy. És szólít Téged. Itt van.

 

              Tehát drága Shaumbra, vegyünk egy mély lélegzetet, és jelenlegi és következő találkozónk között, legyél ennek tudatában! És ez talán nem az lesz, amit te gondolnál róla. Talán nem olyan érzéssel fog járni, mint amilyennek szerinted ennek lennie kellene, de itt van.

              A mostani és a következő összejövetelünk között drága Shaumbra, kérlek titeket, ismerjétek fel, hogy a világ tényleg csodálatos! Sok nehéz időszakon mentünk keresztül, de attól ez egy nagyszerű hely. Amikor belenézel mások szemébe – és többé már nem űz a szélmalomharc, amikor többé már nem hiszed azt, hogy bármi ellen is védekezned kellene, vagy bármit is meg kellene védened – hanem amikor képes vagy őszintén belenézni egyenesen a szemükbe – akkor rá fogsz döbbeni, hogy milyen értékes és becses hely is ez a bolygó. Arra is rá fogsz jönni, hogy ami káosznak tűnik – az egyáltalán nem az.

 

              Minden tökéletes a Teremtés Egészében – és a tiétekben kifejezetten.

 

              És ezzel, drága Shaumbra – Vagyok, Aki Vagyok – a szolgálatotokra, Adamus.

 

              Köszönöm.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

magyar forrás: www.shaumbra-hu.info  

Súgó Még nincs hozzászólás.