Adamus: MESTEREK Sorozat: Az ébredési zóna 1.rész

  2010.05.09. 22:36

Tudjátok, egy páran szeretik a távolból átélni ezt a tapasztalást és folyamatot. Szeretnek csak nézők és megfigyelők lenni. Szeretnek úgy tenni, mintha igazából nem lennének ennek a Shaumbra nevezetű dolognak a részei, vagy pedig szeretnek csak a külső széleken tartózkodni. De nem, nem! Amennyiben most néztek minket, akkor benne vagytok!

 

Tehát drága Shaumbra, ma sok megbeszélni valónk van – mint mindig - kevés időnk, és sok mondanivalónk van.

 

 

Akkor vágjunk is bele azonnal! Arra kérném Eesa Lindáját, hogy vegye magához a mikrofont és menjen ki a közönséghez. Valószínűleg szükséged lesz egy pár Adamus díjra is a hátsó zsebedben. Még nem tudni. De drága Shaumbra, egy újabb könyvet írok. Mi írunk könyvet. Az érdem az enyém lesz, ugyanakkor a tiétek is. Szóval közösen írunk egy könyvet… segíthetek? (Felajánlja Lindának, hogy segít a mikrofonnal) 

LINDA: Kérlek. (nevetés)

ADAMUS: A Tudattest integrálásáról írunk könyvet. Ez nem valami jó cím, ezért valami olyasmi lesz a címe, hogy az „Ébredés – ha hiszitek, ha nem” – ez az egyik a sok-sok másik cím közül, amiket most nem kezdek el felsorolni.

 

De kivétel nélkül mindannyian ezen az utazáson, ezen a tapasztaláson vesztek részt már létidők óta. Mégpedig intenzíven mentek ezen keresztül. Egyvalami közös mindegyikőtökben. Az, hogy azt mondtátok: -„Belefáradtam már abba, hogy életről életre ezt teszem. Bármennyire intenzív és kihívásokkal teli lesz, akkor is meg fog történni ebben a létidőben!” – A Föld tudata és energiája most megfelelő erre. Más létidőkben nehéz volt keresztülmenni a felébredésen. Rengeteg mentális folyamaton és szenvedésen mentetek keresztül, de most pont megfelelő az idő.

 

Egy páran alkalomadtán befrusztráljátok magatokat, amit szegény Cauldre-n, Lindán, sőt, esetenként rajtam töltötök ki. Szóval befrusztráljátok magatokat és azt kérdezitek: -„Miért nem történik ez az egész gyorsabban? Miért nem egy csettintés az egész?” – Nos, ennek több oka is van. Egyrészt azért, mert így választottad. Másrészt pedig azért, mert az jó eséllyel felrobbantana téged, és egyenesen visszaküldene a Bíbor Tanácsbeli barátaidhoz. Ami nem olyan rossz, de az a helyzet, hogy elkötelezted magad. Azt mondtad, hogy ebben az életedben meg fogod ezt csinálni – bármi áron – akármilyen nehéz is lesz – a poklon és az özönvizeken is át fogtok kelni. Hát, sok pokol volt, meg némi özönvíz is – mégis örömmel látom, hogy egyre több és több örömet leltek benne. Képesek vagytok nevetni rajta. Tisztábban tudjátok már megosztani a történeteiteket.

 

Észrevettétek-e, hogy egy vagy két évvel ezelőtt, amikor megpróbáltátok másoknak elmagyarázni, hogy milyen folyamaton mentek keresztül, akkor az nagyon is…Fáradj be, fáradj beljebb (mondja valakinek, aki most érkezett) Itt elöl is van még hely. Nagyon szeretném, ha ma itt elől foglalnál helyet! (nevetés) Hogy én ezt mennyire szeretném! Igen, ez az ülés neked lett foglalva.

 

Tehát nagyon mélyen elköteleztétek magatokat arra, hogy ebben az életetekben meg fogjátok ezt csinálni – és az energiák tökéletesen támogatják ezt most, ami korábban nem volt lehetséges. De néha befrusztráljátok magatokat. Gyorsabb tempóra vágytok, ugyanakkor pedig arra is elköteleztétek magatokat, hogy egy kompatibilis és barátságos – barátságos felébredési - módon fogjátok ezt véghezvinni a Föld tudatosságával egyetemben. Ahogy az előbb már említettem, még egy évvel ezelőtt is minden bizonnyal nehezetekre esett világosan és érthetően elmagyarázni másoknak azt, hogy milyen folyamaton is mentek keresztül. Szerfelett homályos és hamis volt a magyarázatotok. Még csak abban sem voltatok biztosak, hogy miről is beszéltek. De mostanra észrevettem, hogy már képesek vagytok ezt világosan kifejezni. Képesek vagytok ezt összefoglalni. Képesek vagytok ezt pontokba szedni, ahelyett, hogy valamiféle régi, hosszadalmas történetbe mennétek bele, ami szinte halálra untatta egy-két tanítványotokat. Természetesen ezt nem neked szánom (ezt a hallgatóság egy tagjához intézi), mindössze alkalmanként szeretek valakire rátámaszkodni.

 

Szóval a Föld tudatosságának a fejlődésével próbáljátok kompatibilissé és barátságossá tenni a folyamatot. Kathleen, szerinted ez miért van így?

KATHLEEN: Nem hallottam, mi a kérdés. (nevetés)

ADAMUS: Szóval csak bámultál engem, igaz?

KATHLEEN: Én csak….(nevetés)

ADAMUS: Elbűvöltelek! Magammal ragadtalak, és egyenesen keresztül néztél Cauldre-n, te az én energiáimba néztél, amiből ma egy kicsit többet hoztam be a szokásosnál.

 Tehát… mit is kérdeztem?

KATHLEEN: Nem tudom. Nem tudom. (nevetés)

ADAMUS: Én sem. Na, most már én is pont úgy össze vagyok zavarodva, mint te. (nevetés) Jaj, és köszönöm a választ. Jó volt. Tehát drága Shaumbra….

KATHLEEN: Kapok díjat?

ADAMUS: Nem. Nem. Még nem. Később még visszatérünk rád.

 

Szóval kompatibilissé tettétek az energiátokat a többiekével a Földön. És ahelyett, hogy hosszadalmas történeteket mesélnétek másoknak, most már képesek vagytok azt letisztítani. Szerintem mi tisztítjuk le, nem igaz? Mi tisztítjuk le.

 

Tehát szeretnék veletek közösen egy könyvet írni – mindannyiótokkal. Egy héttel ezelőtt kezdtük el ezt a folyamatot Kelowna-ban, amikor is azt kérdeztük a Shaumbráktól, hogy milyen dolgok történtek velük a felébredés folyamata során? A saját tapasztalásukból, a személyes nézőpontjukból tekintve milyen nehézségeik adódtak az ébredésük folytán?

 

Nos, minden bizonnyal erről hosszú listát tudnátok írni. De miközben Linda körbe fog járkálni a mikrofonnal, arra kérlek benneteket, hogy maradjatok világosak és koncentráltak – és csak egy dolgot említsetek. Körbemegyünk, felírom ezeket a dolgokat a táblára, majd pedig kapcsolódni fogunk egy könyv megírására. Könyvet írunk.

 

És ez a könyv – Az Ébredés Kézikönyve – nagy értékkel fog majd bírni az utánatok jövők számára, azoknak, akik éppen most kezdenek csak ébredezni. És ez a könyv az ő tapasztalásukat, utazásukat nagyban meg fogja majd könnyíteni, és nekik sokkal könnyebb lesz a dolguk, mint amilyen nektek volt. Ez nem fogja megfosztani őket a tapasztalásaiktól, ugyanakkor meg fogja változtatni a tapasztalásuk természetét.

 

És akkor most menjünk oda a kedves Ritához.

RITA: Mi volt a kérdés?

ADAMUS: Igen, nos…(Adamus nevet) …Az, hogy…

LINDA: Az ébredés nehézségei.

ADAMUS: Milyen kihívások adódtak?

RITA: Kihívás, mint…

ADAMUS: Egy kihívás. Egy kihívást mondj a saját személyes nézőpontodból.

RITA: Az ismeretlenbe való belépés.

ADAMUS: Az ismeretlenbe való belépés. Ez jó, és ez megérdemel egy Adamus díjat.

RITA: Rendben.

ADAMUS: Apropó, aki ma a legjobb választ fogja adni, az kap egy némiképp ropogós, egyébiránt kissé viseletes ötszázas bankjegyet. Akkor hát dolgozzatok…(nagy nevetés, mert Linda grimaszol egyet) Nem az én pénzem!

LINDA: Oké.

ADAMUS: Akkor hát (a táblára írja): az ismeretlen. Akkor most hadd kérdezzem meg tőled kedves Rita, hogy találtad-e valaha is lelkesítőnek azt, hogy be akarj lépni az ismeretlenbe?

RITA: Igen, néha.

ADAMUS: Néha. Másrészt pedig félelmetesnek….

RITA: Ó, igen.

ADAMUS: Ugyanakkor pedig lelkesítőnek is.

RITA: Ó, igen.

ADAMUS: Lehetővé tetted-e, hogy a belelépj a lábaddal az ismeretlenbe, vagy pedig egy nagy lökést éreztél inkább a hátad mögül?

RITA: (nevetve): Hát, ez inkább egy jókora lökés volt.

ADAMUS: Egy jókora lökés. Teszek ide egy al-megjegyzést: „nagy lökés hátulról” – mert ebbe minden bizonnyal mindannyian bele tudtok érezni – hiszen amikor csak a kislábujjatokat mártjátok bele az ismeretlenbe, az nem működik. Az képtelenség, hogy csak a lábujjatokat mártsátok bele, mert az igazából nem az ismeretlen. Ilyenkor mindössze egy kis ízelítőt kaptok belőle. És a végén jön egy nagy lökés. Szerinted honnan érkezik az a nagy lökés?

RITA: A belsőmből?

ADAMUS: Igen. Jó. Kitűnő. Versenybe kerültél az ötszázas bankjegyért.

Én adnék Neked díjat, de hogy úgy mondjam, Linda próbálja kezelni a készletet. Tehát igen, díjat neki. És ma még egy különleges ajándékot is kapsz a díjon felül.

LINDA: Szeretném elmondani, hogy Amy Van Johnson kérte, hogy ő is hozzájárulhasson  az Adamus díjakhoz. …Tehát mindegyik csomagban ott van egy Adamus-ász, de ő maga készítette ezt a táskát, és mindegyik ajándék teljesen egyedi.

ADAMUS: Igen.

LINDA: Köszönjük Amy.

ADAMUS: Tartsd fel jó magasra, hogy mindenki láthassa!

LINDA: Igen. Állj fel Rita! És most nyúlj bele, és véletlenszerűen válassz! (Rita kivesz egy kis csomagot) És belül ott kell lennie egy Adamus díjnak, plusz valami másnak is, egy másik meglepetésnek is. Ó, ez itt az Adamus díj. Van benne valami másik díj is? Mert néha nem csak egy díj van benne.

RITA: Csak egy.

LINDA: Csak egy. Rendben. Nos, ez kettő, mert a díjon kívül ez a kis táska is a tiéd. Köszönöm. Következő?

ADAMUS: Rita, még egy kérdésem lenne hozzád. Most, hogy megtapasztaltál valamennyit az ismeretlenből, mi az, amit az ismeretlenből tanultál?

RITA: Azt, hogy ez egy hatalmas intelligencia. Óriási bölcsességgel bír.

ADAMUS: Óriási bölcsesség – és ha hozzátehetek egy keveset a szavaidhoz: Az ismeretlen valójában nem is ismeretlen. Mindössze még nem került megtapasztalásra, és a kettő között különbség van. Valami, ami még nem lett megtapasztalva, de ez igazából nem ismeretlen. Tehát bizonyos értelemben nincs értelme félni tőle. Ez csak valami olyan, amit még nem tapasztaltál. De ha egyszer fejest ugrasz az ismeretlenbe – ahogy ezt oly sokan teszitek – miután kissé megállapodsz, elkezded felismerni, hogy ez igazából nem is ismeretlen. Részben azért, mert – az egész beszélgetésünket e köré a pont köré fogom felépíteni – tehát részben azért, mert ez egy potenciál, ami szinte mindig is ott volt. Nem az összes potenciál, de ez egy olyan potenciál, ami ott volt.

 

Álomállapotaitok során sokszor belementek a potenciáljaitokba, hogy átérezzétek őket, mert, nos, hogy egészen őszinte legyek, nem voltatok valami túl jók abban, hogy ébrenléti állapototokban érezzetek, mivel az elme hajlamos azt blokkolni. Tehát mindannyian – minden éjjel – belementek a különböző potenciálokba. Erről majd később még beszélni fogunk, de jó a válasz. Köszönöm. Igen. És ahogy ezt te is és én is tudom, van egyfajta lelkesültség érzés az ismeretlenbe való belépés kapcsán. Nagyon unnád magad, ha ez nem így lenne. Nem lenne belőled valami jó gyári munkás!

 

Rendben, a következő. Menjünk most Nevető Medvéhez!

LINDA: Igen.

ADAMUS: Megváltoztattam a nevedet. (Álló Medvéről) Remélem nem bánod! Mosolyogj, társam! Szóval Nevető Medve, mondj egy kihívást a felébredésed kapcsán a saját tapasztalatodból!

NEVETŐ MEDVE: A Kundalini energia kezelése.

ADAMUS: Csakugyan?

NEVETŐ MEDVE: Tudod, az az intenzitás a gerinc mentén.

ADAMUS: Mi a Kundalini?

NEVETŐ MEDVE: Nos, egy energia zuhatag az összes csakrámból alulról felfelé.

ADAMUS: Mi a csakra?

NEVETŐ MEDVE: Az összes központom a…az a rezgés, amikor vannak azok a nagy „Aha” élményeim, és ennek az energiának a kezelése.

ADAMUS: Mi történt …most egy kicsikét játszok veled – de az energia az energia. A tudat pedig tudat. Ne kezdd el darabokra szedni azt Kundalinire és tekergőző kígyókra – ez kissé erotikus. És a csakrák: különféle csakrákra darabolod a testedet. Egy csakra vagy. Tudattest vagy.

Szóval nehézséged adódik ennek a rengeteg energiának a kezelésében? Hogyan kezeled ezt?

NEVETŐ MEDVE: Van, amikor kellemes, és van amikor mindez kellemetlen.

ADAMUS: Hogyan kezeled… mit teszel? Csak ott ülsz és hagyod, hogy egy hullámként keresztül csapjon rajtad?

NEVETŐ MEDVE: Nos, néha igen. Máskor pedig intenzív. Nagyon intenzív.

ADAMUS: Nagyon intenzív. És olyankor a lábadat a fékre teszed, hogy megpróbáld azt lelassítani?

NEVETŐ MEDVE: Nem. Hagyom, hogy átsöpörjön rajtam.

ADAMUS: Akkor a gázra lépsz?

NEVETŐ MEDVE: Remélhetőleg nem.

ADAMUS: Remélhetőleg nem. (nevetve) Szóval se gáz, se fékpedálod nincs.

NEVETŐ MEDVE: Nincs.

ADAMUS: Csak haladsz.

NEVETŐ MEDVE: Haladok az áramlattal.

ADAMUS: Az áramlattal haladsz. Nos, ez felvet egy kérdést. Kinek az áramlatával?

NEVETŐ MEDVE: A sajátommal.

ADAMUS: Nos igen, ez jó válasznak hangzik, de ez nem igaz válasz, mivel lényegében… te a körülötted lévő emberek áramlatával haladsz. A tömegtudat áramlatával haladsz. Az aspektusok áramlatával haladsz, akik csak bevadulnak és egy hatalmas partit csapnak körülötted mindenhol, miközben te csak az áramlattal haladsz. Ki a főnök?

NEVETŐ MEDVE: Én Vagyok.

ADAMUS: Szuverén szolgálattal.

NEVETŐ MEDVE: Igen.

ADAMUS: Igen. Te vagy a főnök.

NEVETŐ MEDVE: Én vagyok a főnök.

ADAMUS: Mindezzel… és köszönöm. Köszönöm. A mondandód lényege tehát az, hogy van egy hatalmas mennyiségű energia, ami keresztül vágtat rajtad, egy tudat, ami elképesztően gyorsan tágul, és minél gyorsabban tágítod vagy terjeszted ki a tudatod, az annál több energiát hív be a támogatására. És vannak olyan időszakok, amikor ez túl sok neked, de ilyenkor megállhatsz, vehetsz egy mély lélegzetet, és azt mondhatod: „-Hű! Tudom, hogy mindezt én magam teremtem az összes szinten, és tudom, hogy sietek, hogy ebben az életemben meg tudjam ezt csinálni. De tudod időnként ennek az embernek, Nevető Medvének szüksége van egy kis pihenőre és egy jó nevetésre. Nem kell belevesznem ebbe az intenzitásba.”

 

Sokszor olyan ez, mintha beugranál egy sportkocsiba, és ráhajtanál egy Los Angeles-i sztrádára, miközben a kezed nincs a kormányon, és a lábad sincs rajta se a fékpedálon, se pedig a gázpedálon – és csak haladsz az áramlattal. És ilyenkor mi szokott történni? Nos igen, ezt a képzeletedre bízom. Képzeld csak el!

 

Tehát ez egy nagyon jó pont azok számára, akik most kezdenek ébredezni. Ne akard ezt manipulálni az emberi részedből vagy aspektusodból! Ne akard manipulálni az ébredést, ugyanakkor viszont kérhetsz időt a magad számára bármikor, amikor csak ennek szükségét érzed. Azt is kérheted, hogy ez egész történjen gyorsabban, és akkor ezzel egy társ-irányítás veszi kezdetét önmagad minden egyes részével – a szellem, az ember és a test között. A test – olykor ez az ébredés nehéz hatást gyakorol a testre. Ennek részben az az oka, hogy a DNS és a DNS alatti szinteken egy tisztulási áramlat zajlik, energiák érkeznek be, és ez az egész összekombinálódik az Új Energia bejövetelének az előkészítése céljából. Egy újrahuzalozás zajlik. Lehetővé teszed saját magad számára, hogy ez az újrahuzalozás és újramegmunkálás végbemenjen. Ezért ez nagy kihívásokat intéz a fizikai testre.

 

Tehát igen – az energia és a tudat vezetése vagy irányítása. Ez nem verseny. Ez nem a versenyről szól. Sőt, érdekes megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy kivétel nélkül mindannyian egyediek és szuverének vagytok, mégis van egy közös kapcsolatotok a világon élő összes többi Shaumbrával. Egy közös kapcsolat ez (a kamerába nézve mondja) – szeretném, ha ők is üdvözölve éreznék magukat – és létezik egy… ez nem olyan, mint egy csoportos pillanat, hiszen ti mindannyian valamiképpen közösen mentek ezen végig – függetlenül, mégis együtt. Ezek nem hivatalos megállapodások, és igen, bármikor leválhatsz erről, amikor csak akarsz. De mégis van ebben egyfajta komfort, hiszen együtt tanultatok, a múltban együtt jártatok a Misztérium Iskolákba, és újra csatlakoztatok egymással ebben az életetekben. Tehát valamiképpen mégis együtt csináljátok ezt végig. És – ahogy ezt most is tesszük – osztoztok a bölcsességben és a felismerésekben.

 

Akkor most menjünk oda Lisához, aki hátul ül. Ó… ő tudta ezt.

LISA: Mi a kérdés?

ADAMUS: A kérdés az, hogy a saját személyes tapasztalatodban mi jelentett kihívást a felébredési folyamatodban?

LISA: Az, hogy nem tudsz visszafordulni.

ADAMUS: Hogy nem tudsz visszafordulni. Miért nem?

LISA: Ha egyszer beleléptél annak megtapasztalásába, hogy megengedd magadnak, a lelkednek, hogy továbblépj – és onnan vissza akarsz térni a többi emberhez és a hétköznapi dolgokhoz, mint amilyen például egy üzleti döntés meghozatala – akkor az többé nem fog működni.

ADAMUS: Abszolút. Jó pont. Elméletileg persze meg tudnád tenni. Létrehozhatnád annak az illúzióját, mintha visszamennél, de akkor ezt követően tényleg gyógykezeltetned kellene majd magad. (nevetés) Komolyan – hivatalosan, nem hivatalosan, titokban, füst alatt – de tényleg egy nagyon összpontosított erőfeszítés kellene ahhoz, hogy visszafelé haladj. Ha egyszer a folyamat beindul, nagyon nehéz visszafordulni. És vannak olyan részeid, akik abszolút vissza akarnak fordulni. –„Miért is csinálom én ezt? Mit is gondoltam, amikor elkezdtem?” – De ekkor egy szerfelett gyönyörűséges dolog történik.

 

Elkezded felismerni, hogy mindazok a dolgok, amikre korábban esetleg nehezteltél, haragudtál, vagy amiket elutasítottál, tagadtál – a családod, a munkád, az emberi létezés mindennapos természete, a fájdalom és a szenvedés, azok az ostoba TV műsorok – felismered, hogy mindezekben volt valamiféle komfort, és egy részed vissza akar ezekhez térni. De annak is komfortérzetnek kellene lennie, hogy tudod, hogy létezik ez a fantasztikus csoport – a Shaumbra – akikkel kisírhatod magad, és akikkel együtt nevethetsz bármikor, amikor csak ezt akarod, mert ők azok, akik teret és magánszférát is adnak neked bármikor, amikor csak arra vágysz.

 

Kitűnő, és ez megérdemel egy díjat. Köszönöm.

LINDA: Oké, csak válassz egyet. Tessék.

ADAMUS: Tehát a kérdés ismételten az, hogy - és nem kell, hogy tőlem kérdezzétek – hogy saját tapasztalatod alapján mi a felébredés egyik kihívása? John Kuderka?

LINDA: Te Jóságos Ég! John a kamera előtt! Nahát! Ez aztán szuper!

ADAMUS: Mennyire szuper?

JOHN: Nem annyira. (nevetés, és némi taps)

ADAMUS: Drága John, úgy tűnsz, mintha kihívás ért volna.

JOHN: Miért, ennek nem kellene kihívásnak lennie?

ADAMUS: Dehogynem, abszolút!

JOHN: Nos, hát az is. Ó, mi is volt a kérdés? (nevetés)

ADAMUS: Talán a falra kellene felfestenem! A személyes tapasztalásodból kiindulva, kérlek oszd meg velünk a felébredésed egyik kihívását, feltételezve azt, hogy milliárdok, vagy talán egy pár száz ember el fogja ezt olvasni élete egy bizonyos pontján.

 

(szünet)

 

LINDA: (suttogva) Meg tudod csinálni.

JOHN: Nos, ez egy jó kérdés. Talán csak annyi, hogy tudatában maradjak a folyamatnak.

ADAMUS: A folyamat tudatában lenni. Úgy érted, hogy a kihívás az, amikor nem vagy tudatában? Vagy az a kihívás, amikor a tudatában vagy?

JOHN: Igen! (nevetés)

ADAMUS: Mindkettő! (nevetve) Oké, talán két Adamus díjat is kapsz, de felírom a táblára, hogy: „a folyamat”, és a kihívás abban áll, amikor nem igazán érted azt – ha a szádba adhatom a szavakat – amikor nem érted, hogy mi áll előtted az úton.

JOHN: Ez jól hangzik.

ADAMUS: Az út és a nem tudás. És azt is mondhatjuk, hogy intuitíven mégis tudjátok, hogy mi áll előttetek az úton - és ezzel valószínűleg egyet is értetek – és ez ijesztő lehet. És így…jó. Megkapod a díjat. (a táblára ír) „Az út… intuitív tudás.” Kitűnő.

LINDA: Ó, hogy Te milyen kivételes vagy!

ADAMUS: Oké. És akkor most Gail-hez megyünk, csak hogy mozgásban tartsalak! Tehát akkor Gail, a kérdés alapján, ami mostanra már bizonyára beléd égett… igen. (Gail a mikrofont nézegeti) Működni fog, ha elkezdesz bele beszélni. Magától nem beszél.

GAIL: Üdvözöllek!

ADAMUS: Örülök, hogy látlak.

GAIL: Örülök, hogy látlak, drágám! Jelen maradni a Mostban.

ADAMUS: Jelen maradni.

GAIL: Miközben zajlanak a dolgok, megtanulni, hogyan használjuk azt, amit választottunk…

ADAMUS: Igen.

GAIL:…amiről nem tudjuk, hogyan működik, mégis Jelen maradni a Mostban. Nem sajnálva és nem megbánva a múltat, nem a jövőre számítva, ami félelmet okoz, félelmet okozhat.

ADAMUS: Kitűnő. Kitűnő, mert ez egy kihívás. Ahogy belekezdtek ebbe a folyamatba, van egy hajlamotok arra – mindannyiótoknak – hogy kiszabaduljatok a múltatokból. Elkezditek az elengedést, ahogy erről Tóbiás oly sokszor beszélt. Elkezditek az elengedést. Most olyanok vagytok, mint egy forró levegővel feltöltött lufi, akik szabadon felfedeznek, utaznak és kiterjednek. De miközben ezt teszitek, nagyon könnyű ám elhagyni a Most Pillanatát, különösen azért, mert legelőször is felismeritek, hogy mindezidáig nem túl sokszor tartózkodtatok a Jelenben. Nem ismerős számotokra a Most Pillanata. Másodszor pedig a Most Pillanata hatalmas adag tudatosságot igényel. Automatikusan tudatába kerültök, amikor benne vagytok a Mostban – de néha, azaz a legtöbbször – az emberek igazából nem akarnak tudatosak lenni. Sok más dolgot akarnak, de a tudatosság néha olyan elsöprő lehet, hogy nehéz lehet kezelni. Szóval igen, ez jó.

 

GAIL: Az az érzésem, hogy mivel a legtöbben, vagy szinte mindannyian, akik most itt vagyunk ebben a teremben azt választottuk, hogy a Régi Energia időszakában születünk meg…

ADAMUS: Igen.

GAIL: És integrálunk, kijövünk ebből a régi hálózatból, és újra huzalozzuk magunkat…

ADAMUS: Igen.

GAIL:…és ez a két dolog lényegében egyszerre, egy időben történik meg.

ADAMUS: Igen.

GAIl: És ez még nehezebbé teszi ezt az egészet.

ADAMUS: Ó, sokkal nehezebbé teszi! Sokkal nagyobb a kihívás, különösen akkor, ha vetsz egy pillantást a korok megehetősen szűk spektrumára, ahonnan mindannyian érkeztetek. Akár 20, akár 80 éves vagy, ez egy igencsak szűk spektrum, és ti egy nagyon Régi Energiás tudatosságba születtetek bele. Egy olyan tudatosságba, ahol még sok megválaszolatlan kérdés lógott a levegőben annak kapcsán, hogy a Föld egyáltalán folytatódik-e? Hogy az emberek elpusztítják-e magukat a nukleáris fegyvereikkel? Nagyon közel álltatok egy ilyen eseményhez. Vagy, hogy az ezredforduló milyen dolgokat fog kiváltani? Sok-sok dolog volt képben, és ti egy ilyen időszakban jöttetek el ide, hogy elkezdjétek lerakni egy új tudatosság, egy valóban új tudatosság alapjait, majd keresztülmentek ezen egy nagyon is személyes szinten – hát, ez a legnagyobb kihívás, és ez könnyen kirepíthet benneteket a Mostból.

 

Szóval hadd kérdezzem meg tőled, hogy a saját nézőpontod szerint a legtöbb ember – nem a Shaumbra, hanem a legtöbb ember – a múltban vagy a jövőben él?

GAIL: Mindkettőben, és ez az én legnagyobb kihívásom…

ADAMUS: Mondj százalékos arányt!

GAIL:….de erről már esett szó az energia-vezetés, irányítás kapcsán. Százalékban – legalább 95%-ban.

ADAMUS: A jövőben.

GAIL: Mindkettőben.

ADAMUS: Mindkettőben persze, de hány százalékban élnek a múltban? És hány százalékban élnek a jövőben? És mennyit lehetnek a Jelenben?

GAIL: Oké, azt mondanám, hogy 45% a múltban, 45% a jövőben, és a kb. 0,005% -ban vannak a Jelenben.

ADAMUS: (nevetve) Igen, döntetlen!

GAIL: Egy nyelvet beszélünk?

ADAMUS: Közeledünk.

GAIL: Oké.

ADAMUS: Én személy szerint azt mondanám, hogy a legtöbb ember az idejének a 70%-át a múltban tölti. Körülbelül 5%-ot vannak a Mostban. A többi idejüket meg a jövővel kapcsolatos elmélkedéseik töltik ki. És a jövő nagyban különbözik a múlttól. Erről majd később beszélek. De jó, köszönöm.

GAIL: Szívesen. Köszönöm.

ADAMUS: Igen.

LINDA: Nyert díjat?

ADAMUS: Ó, igen, abszolút. Abszolút.

LINDA: Tessék, húzzál egyet. Nem nézhetsz bele! Ez teljesen véletlenszerű! Köszönöm. Tessék.

ADAMUS: Köszönöm. Olyan, mintha zsákbamacskát játszanátok itt.

LINDA: Ez mókás.

ADAMUS: Akkor most menjünk Joe Engel-hez!

LINDA: Oké, örömmel. Hol van Joe Engel?

ADAMUS: Igen, gyere ide!

JOE: Én azt mondanám, hogy számomra a nehézség a választások meghozatala, vagy talán elfogadása, és a dolgok következményei voltak azok, amik lelassítottak a múltban.

ADAMUS: Akkor most azt mondod, hogy a választások meghozatala a kihívás?

JOE: Igen, legalábbis számomra.

ADAMUS: Nos, ez jó. De ha nem hozol választásokat, akkor mégis mit teszel?

JOE: Megőrülök.

ADAMUS: Megőrülsz, igen. Hadd kérdezzem meg tőled, hogy miért nem akarod meghozni a választásokat?

JOHN: Mert félek a kudarctól vagy attól, hogy túllépjek dolgokon.

ADAMUS: Vagy talán attól félsz, hogy rossz választást hozol?

JOHN: Igen.

ADAMUS: Rossz választás? Rengeteg régi tudatosság társul a jóval és a rosszal, a helyessel és a tévessel, és azzal, hogy a világ mit gondol majd a te választásaidról. Sokan kaptatok kritikát – mindannyian – a választásaitokért a szüleitektől, a tanáraitoktól és sokan másoktól is. Tehát igen, ez jó. Akkor most már hozol választásokat?

JOE: Alkalmanként művészi alkotásokat készítek.

ADAMUS: Igen, de hozol választásokat? A művészeti alkotás az remek, de mi a helyzet a választások meghozatalával? Úgy érzem, mintha kitérnél a kérdésem elől.

JOE: Széles ecsetvonásokkal – abban az értelemben valószínűleg nem hozok választásokat, hogy….

ADAMUS: Köszönöm az őszinteségedet. Csak ezért kapsz egy díjat. Nem a válaszodért, hanem kizárólag csak az őszinteségedért.

 

Igazad van. Még mindig van egy ellenállás benned, hogy ne hozz választásokat, és még mindig hajlamod van arra, hogy hagyd, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek. Sodródsz az árral. Majd meglátod, mi történik holnap. Nos, én megmondhatom neked. A tudatosság bizonyos értelemben olyan, mint az időjárás. Nagyon is megjósolható és kiszámítható a legtöbb ember esetében, hiszen szinte teljes pontossággal megjósolhatod, hogy a holnapi időjárás a maihoz hasonló lesz. Tehát az életed holnap is nagy valószínűséggel pontosan ugyanolyan lesz, mint amilyen ma. Amíg nem jön egy vihar, ami úgy átlagban 3-4 naponta történik meg – ha átlagot veszünk. Tehát hirtelen megjelenik egy vihar, és akkor mindenki kiborul az időjárás miatt – pont olyan ez, mint a tudatosság.

 

Ha nem hozol választásokat, akkor csak jönni fog az egyik nap a másik után. Az egyik nap pontosan ugyanolyan lesz, mint a másik, mígnem beüt egy vihar. És akkor megőrülsz. „Miért történik ez a rengeteg sok rossz dolog az életemben?” (valaki nevet) Igen, te és én nevetünk. A többieknek ma mi bajuk van?

 

Tehát megérkezik egy vihar. Sok-sok drámával. Nos, részben a vihar azért érkezik, mert már elképesztően unod a hétköznapi életedet. Egy bizonyos szinten a belsődben tudod, hogy elkötelezted magad, hogy okkal vagy itt, hogy megtegyél valamit, tehát jön ez a lökés – a hátulról érkező lökés – ami azt mondja. „Csinálj már valamit!” Azt is mondhatjuk, hogy ez az isteni akarat, ami az emberi fenekeden billent téged… Azt hittem, ez humoros. (kis nevetés)

Tehát igen, köszönöm. Köszönöm.

JOE: Köszönöm.

ADAMUS: De a kérdés! Elkezdesz végre választásokat hozni?

JOE: Igen, az isteni akaratot választom.

ADAMUS: Igen, de én most a választást értem ezalatt. És, hát apropó a te isteni akaratod választ téged. És nem te választod őt. Ne hülyítsd itt magad! (Adamus nevet)

JOE: Igen, igen.

ADAMUS: De én itt most az életedben lévő dolgokról beszélek. Arról, hogy… megoszthatok ebből egy keveset, amiről beszélgetni szoktunk?

JOE: Igen, abszolút.

ADAMUS: Tényleg?

JOE: Igen.

ADAMUS: Mindenkivel?

JOE: Csak rajta! Itt vagyok.

ADAMUS: A világgal is?

JOE: Miért ne?

ADAMUS: Az egyik dolog, amiről beszélni szoktunk a mi érdekes módunkon az, hogy amiatt frusztrálod magad, hogy nem teszel semmit, hogy nem érsz el semmit. Elképesztőn magas vágyaid vannak. Ezért is nőttél ilyen magasra. Hatalmas vágyakkal bírsz. Elképesztő céljaid vannak. Talán egy kicsit túlságosan magasak is, amikről azt hiszed, hogy te nem tudsz olyan magasat ugrani, úgy érzed, nem tudod őket elérni.

 

Tehát egy bizonyos értelemben véve – és itt most mindannyiótokhoz szólok – olyan magasra tetted a mércét, hogy időnként már te magad sem vagy képest az látni. Időnként a te emberi elméd képtelen felfogni, hogyan is érhetnéd el ezeket a vágyakat, és ilyenkor ebbe beletörődsz, és feladod őket, mint aki kudarcot vallott. „Nem tudom megtenni.” – Szinte könnyebb ezt mondanod: -„Tudod, én csak egy… csodálatos ötleteim vannak, de a társadalom, vagy a karmám, vagy bármi más az, ami miatt nem tudom ezt megtenni, és ezek a dolgok nyomnak el engem” – majd nem teszel semmit, nem hozol választásokat.

 

Amennyiben elkezdenél választásokat hozni, akkor az majd a tudatára ébresztene téged annak, hogy valójában miért is jöttél ide ebbe az életbe, mit is akarsz itt megtenni. És én itt most nem olyan dolgokról beszélek, mint: „Hogy legyen egy fantasztikus munkám, vagy hogy nagyszerű énekes legyek” – bár egy pár pillanat múlva erre esélyt fogsz kapni, - vagy, hogy megírd a könyvek könyvét! Tudjátok, rengeteg csodálatos Shaumbra író van, de ők mind a nagy halat akarják. Mind a bálnára vadásznak. Csak akkor lennének hajlandóak könyvet írni, amennyiben úgy érzik, hogy az olvasók teljesen be fognak ájulni tőle, és térdre esnek majd a könyvben leírt szavaktól. És amennyiben erre nem képesek, akkor nem írják meg azt a könyvet – vagy legyen bármi másról is szó.

 

Fantasztikus, briliáns meglátásaid vannak az energia működéséről. Érted a ciklusokat és az áramlatokat, mert tanulmányoztad őket. Szenvedéllyel bírsz eziránt, és harmadik szemes tudatosságod van felőle. Érted hogyan mozog és hogyan áramlik, de nem kezdesz vele semmit, kivéve azt, hogy alkalomadtán rosszkedvű és mérges leszel. Azt mondtad, beszélhetek….

Szóval zsémbes leszel. Miért?

JOE: Mert a kettő között vagyok. Egy ugrás kellene, hogy…

ADAMUS: Nem. Az energiád szorulást szenved (nevetés), és ez bárkinek rossz napot okozna!

JOE: Abszolút.

ADAMUS: Csodálatos az energiád. Gyönyörű az energiád, de be van csomózva, és nagyon mentális. Tudod, mivel próbálkozol? Sokban hasonlítasz rám, mert te is mentálisan próbálsz kijutni a börtönödből. Az elméddel akarsz kiszabadulni onnan. De ez így nem fog megtörténni, ezt már most megmondhatom neked, és újra meg újra elmondom neked, és most már videóra is van véve, és lehet, hogy most éppen százezer ember néz minket. Lehet, hogy nem, de ki tudja.

 

Tehát ilyenkor az energia palackba zárul, és itt vagy te, … az Energia Áramlás Mestere Fickó, aki érted ennek az egésznek a működését – nem a matematikáját, még csak nem is a szakrális geometriát, bár ezek mind érdekesek – hanem az energia áramlás intuitív természetét érted. Úgy érted az energiaáramlást, mint ahogy egy folyadékmérnök érti a víz, a folyók és a többi folyadék mozgását. Igen. De nálad ez az egész palackba van zárva.

 

És mit teszel? Minden egyes nap azt várod, hogy a következő nap másmilyen legyen. És nem lesz másmilyen. Olyan ez, mint az időjárás. Holnap is ugyanolyan lesz. Egészen addig, amíg nem jön egy vihar, és akkor … Lényegében ezek a viharok adják a legnagyobb izgalmat az életedben – a viharok. Tehát tudat alatt megteremted ezeket a viharokat, hogy azok kiszedjenek téged abból a sza…..a komfortzónádból. (nevetés) És köszönöm, hogy megengedted, hogy ennyire nyíltan beszéljek neked erről.

JOE: Köszönöm az összes meglátást.

ADAMUS: Elmondtam már neked máskor is. Végül… mások hallják ezt.

JOE: Mindig úgy éreztem, hogy haragszom …

ADAMUS: Haragszol.

JOE: …rád és…

ADAMUS: Haragszol.

JOE: ….vagy, hogy csak nem figyelek eléggé.

ADAMUS: Mindkettő igaz. Nem figyelsz, aztán meg dühbe gurulsz. Ha figyelnél, nem lennél mérges. Tehát fantasztikusak a meglátásaid, ugyanakkor viszont nem hozol döntéseket, választásokat – te magad is elismered – aztán meg minden palackba zárul, és akkor meg a legszívesebben üvöltenél. Vannak olyan napok, amikor azt sem tudod, hogy egyáltalán itt akarsz-e lenni vagy sem. Ó… és nem fogadod el azoknak az embereknek a szeretetét, akik pedig szeretetet próbálnak adni neked, beleértve ebbe a gyerekedet, a szeretteidet, és mindenkit ebben a teremben. Itt van benned ez a sorompó, és nem fogadod el a szeretetet, mert… nos ezt inkább te mondd meg nekem! Miért? Vannak olyan emberek, akik kétségbeesetten szeretni akarnak téged. Miért nem engeded ezt meg nekik?

JOE: Talán attól félek, hogy… ha túl közel engedem őket magamhoz, akkor attól félek, hogy meglátnak engem, vagy az életemet.

ADAMUS: Aha. Aha. Ezt egy kissé kiegészíteném: attól félsz, hogy ők is olyannak látnának téged, amilyennek te látod magadat. De ők nem olyannak látnak téged! Nem a hibáidat, nem a horpadásaidat, nem a horzsolásaidat és nem a rossz dolgokat próbálják látni. Ez nem az ő elvárásuk. Hanem talán a sajátod – túlságosan kritikus az önbecsülésed. Ők csak szeretni próbálnak téged. Tehát talán, de csak talán megtanulhatnál egy leckét azoktól, akik szeretni akarnak téged, és nézd meg, mekkora együttérzéssel viseltetnek irántad, és nézd meg, hogy te képes vagy-e ekkora együttérzéssel bírni önmagad iránt. És akkor többé már nem Mr. Zsémbesnek fogunk hívni, hanem Mr. Lenyűgözőnek. Köszönöm. (a közönség tapsol)

JOE: Köszönöm.

LINDA: Ki a következő áldozat?

ADAMUS: Nincsenek áldozatok. Ó, ó. Ha-ha-ha. Amennyiben azt képzelitek, hogy ez itt a zavarba hozás véletlenszerű aktusa, akkor közlöm, hogy egyáltalán nem. Nem, nem, nem, nem. Itt választások vannak. Akkor most ki hoz egy választást? Ki hoz egy választást? Sart.

Sart, elképesztő bölcsességgel bírsz, oszd meg azt ezzel a csoporttal! Tehát a személyes tapasztalatodból fakadóan, mik a felébredés kihívásai?

SART: Benne maradni.

ADAMUS: Benne maradni. Segíts nekem megérteni, hogy mit is értesz ezalatt!

SART: Benne maradni, ahelyett, hogy hagynám, hogy egy munka vagy egy tevékenység, vagy valaki más az életemben megzavarná azt.

ADAMUS: De miért is ne akarnál benne maradni?

SART: Mert a többi rész kényelmes.

ADAMUS: Érdekes. Jó. Kitűnő. Kitűnő. És mi történne akkor, ha nem maradnál benne?

SART: Akkor mérges lennék. (nagy nevetés)

ADAMUS: Nos, a nyomorultság szereti, ha társasága van, nem igaz?

Igen, ez így van. Képzeljétek csak el egy pillanatra most mindannyian a következőt! Te azt mondtad „benne maradni”, én azt írom: „lelkierő, kitartás” Képzeljétek csak el egy pillanat erejéig, hogy milyen lenne, ha ezt most elengednétek, ha nem akarnátok benne maradni. Akkor mi történne?

SART: Akkor jobban élvezném az életet.

ADAMUS: (nevetve). Akkor ez egy igen jó ajánlatnak tűnik.

SART: Igen.

ADAMUS: Igen.

SART: Remélem, hamarosan elérem.

ADAMUS: Igen. És kérlek, segítsd nekem megérteni, mivel itt most egy könyvet írunk éppen, és próbálunk egyértelműek lenni az összes olvasónkkal – hogyan fest ez a benne maradni? Mit tennél annak érdekében, hogy benne maradj?

SART: Tudni, hogy te Isten Vagy, és te teremtesz mindent.

ADAMUS: Oké, az életed cselekedeteiben.

SART: Igen. Minden nap a cselekedeteimben, minden…

ADAMUS: De mit tennél egy nap, egy hét, egy hónap során, hogy benne maradj? Erőltetnéd magad, hogy el kelljen járnod ezekre a találkozókra?

SART: Nem, azt hiszem még több találkozóra járnék.

ADAMUS: Könyveket olvasnál? A szentírást tanulmányoznád?

SART: Nos, feladtam az olvasást, miután…

ADAMUS: Vagyis nem maradsz benne.

SART: Igen, nem maradok benne. Hagyom, hogy a dolgok hatást gyakoroljanak rám. Amikor munkám van, akkor nehezen állok neki.

ADAMUS: Igen.

SART: Mert csak bizonyos időben dolgozhatok a munkámon, és hagyom, hogy ez hatással legyen arra, hogy ne legyek magammal.

ADAMUS: A spirituális életeddel.

SART: Igen, a spirituális életemmel.

ADAMUS: Hát milyen borzasztó is, amikor ezek a dolgok az utadba állnak!

SART: Igen.

ADAMUS: A francba! Ha nem lenne ez a sok emberi tevékenység, akkor biztos igazán spirituális lehetnél! (nevetés)

SART: Igen. Bárcsak feladnám, hogy állandóan autókat vásároljak!

ADAMUS: Igen. Nos, akkor most ismételten képzelj el velem valamit! Ha csak nem törődnél azzal, hogy benne maradj, ha….

SART: Ez nem számítana…

 

ADAMUS: Ha ez nem számítana, vagy talán ha egy mély bizalommal lennél magad felé a folyamat során, ahelyett, hogy az emberi elhatározásaid vagy időnkénti makacsságaid mondanák meg neked, hogy bizonyos dolgokat meg kell tenned, és esetleg elengednéd ezt, és megértenéd, hogy semmi sem állhatja az utadat. Semmi. Ez természetes. Ez az ébredés egy természetes folyamat, és előbb vagy utóbb mindenki keresztül megy majd rajta. Minden létező végig fog ezen menni. Te mindössze egy kissé őrült vagy, hogy elsőként vagy korán mész rajta keresztül.

 

De ez egy érdekes jelenség, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy ehhez fegyelem kell, hogy ehhez tanulmányokat kell folytatni, hogy ehhez rituálékat vagy gyakorlatokat kell végezni. A legtöbben ezen az úton jöttetek el ide – egy újabb struktúrára vágytatok, azt kerestétek. Egyrészt nehezteltek a struktúrákra, ugyanakkor egy másik szinten meg úgy érzitek, hogy fontos, hogy legyen valamiféle keret, mert akkor nem kell megbízzatok magatokban – ha van egy struktúra. De mi történik akkor, ha egyszerűen csak elengeded a struktúrát, nem dolgozol rajta – azon, hogy a munkád spirituális-e, még az elterelésekkel sem, mert ekkor átkonvertálod az energiát vagy a tudatot a „ez az egész spirituális”-ba, és akkor lényegében, végeredményben semmi sem spirituális. Szerény véleményem szerint a spiritualitás egy kissé elhasznált szó.

SART: Ezt tudtam.

ADAMUS: Az csak van. Csak van. Sajnálom, hogy elvettem tőled a beszédidőt.

SART: Nem, ez jó volt. Készen állok a nagy változásra, hogy ezt elengedjem. Hogy elengedjem ezt!

ADAMUS: Hu-hú! Hu-hú!(Adamus nevet)

SART: Igen.

ADAMUS: Ezek a híres, szinte utolsó szavak.

SART: Szinte utolsó szavak.

ADAMUS: Igen. Jó, jó. És milyen változások ezek?

SART: Hát, amit mondtál, hogy ez olyan legyen…

ADAMUS: Milyen nagy?

SART:…hogy ne számítson.

ADAMUS: Milyen nagy?

SART: Nem tudom. Már jó ideje semmi nagy dolgot nem csináltam.

ADAMUS: Rendben, később még dolgozunk ezen.

SART: Oké.

ADAMUS: Még az ülésünk végezte előtt, ami kissé elnyúlhat. (Adamus kuncog)

SART: Nekem sok időm van.

ADAMUS: Oké. Köszönöm, és kapsz egy díjat.

SART: Köszönöm.

ADAMUS: Természetesen. És drága Linda, nem kell olyan messzire rohannod, mert a mikrofon Bonnie-hoz kerül.

BONNIE: Számomra az a legnagyobb kihívás, hogy egyensúlyban maradjak. Könnyen kiesek az egyensúlyból.

ADAMUS: Ó, ez tetszik! Egyensúlyban maradni. És drága Bonnie, mi történik, amikor kiesel az egyensúlyból?

BONNIE: Nos, a dolgok már nem ugyanolyanok. A dolgok változnak, és nem tudom, hogyan reagáljak rájuk.

ADAMUS: Amikor azt mondod, hogy a dolgok többé már nem ugyanolyanok, mit értesz alatta, a dolgokat? Magadat? A világot? Engem?

BONNIE: Magamat. Magamról beszélek, mert én vagyok az, aki kiesek az egyensúlyból.

ADAMUS: Igen. És mi az egyensúly?

BONNIE: Nem tudom. Kényelemben érezni magam a nem olyan jó dolgok és a tényleg jó dolgok között, valahol középtájon.

ADAMUS: Azt gondolod, hogy az egyensúly szót valaha is arra használták, hogy minden rendezett legyen?

BONNIE: Kontroll, igen.

ADAMUS: Én nem kontrollt mondtam. Azt te mondtad, de tökéletesen igazad van. Kontroll. Amivel rendezetten, rendben tartod a dolgokat, ez a végső komfortzóna önmagaddal, ugyanakkor ott az az elvárás is, hogy a világ többi, átkozott részének is rendben kellene lennie, de nincs rendben. Nincs rendben! Odakint káosz van! Pedig Bonnie, lényegében a káosz egy bámulatos dolog, amibe belemerülhetsz, és ilyen tapasztalásban már neked is volt részed. Igazából nem létezik káosz, mindössze sok-sok energia- és tudatmozgás, amit félreértenek vagy ami ismeretlen előttük. És itt vannak a mi drága barátaink, mint Joe is, aki tényleg érti, hogy mi zajlik, de mégsem hoz választást, hogy kezdjen is vele valamit! De nincs káosz! És ez a bámulatos dolog!

 

Ahogy erre gyakran szeretek rámutatni, a világ, az univerzum, a teremtés tökéletes rendben van. Mindössze te vagy az, aki nem egészen érted ennek a rendnek a rendeződési elvét. Ezért aztán megjelenik ez a belső frusztráció annak kapcsán, hogy abszolút tudd, hogy mi a rend rendeződési elve, és elsősorban azt, hogy ki rendeli azt el? És ebben az életben soha nem fogjátok ezt az elmétekkel felfogni, de beleérezhettek. De ehhez meg kell, hogy engedjétek magatoknak, hogy beleérezzetek a káoszba.

 

Feltettem a kérdést, hogy mi az egyensúly. A válaszom pedig az, hogy az abszolút káosz. Ez ellentmondásnak tűnik, pedig a teremtés mag-szintjein a valódi egyensúly a káosz. Káosz az emberi észlelés számára, pedig valójában ez tökéletes rendben zajlik. Nem a matematika rendje szerint, nem a természet rendje szerint, nem a tudomány rendje szerint, és határozottan nem Isten rendje szerint. A kibontakozó tökéletesség állapotában van.

 

Ez most ellentmondásos az emberi fogalmak értelmében, mivel elméletileg a tökéletességnek nincs szüksége a változásra - mivel tökéletes. Bár tökéletes, a Teremtés egésze mégis a folyamatos fejlődés állapotában van. Tehát ez akár ellentmondásnak is tűnhet, ami káosznak látszódhat, de nem az, mivel a valódi tökéletesség és a valódi egyensúly továbbra is meg akarja tapasztalni a saját tökéletességét és a potenciáljait. És ez az, ahová később el fogunk jutni, talán még ma este. Beszélni fogunk a potenciálokról. Tehát köszönöm.

BONNIE: Köszönöm.

ADAMUS: Ugorj fejest a káoszba! A káosz hív már téged. A káosz meghívott egy pár vacsorapartira, de te visítottál és sikoltoztál. Pedig az egy bámulatos dolog.

BONNIE: Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm. És amikor bemész a káoszba, értsd meg, hogy az igazából nem kaotikus.

BONNIE. Nagyszerű.

LINDA: Kap díjat?

ADAMUS: Abszolút.

LINDA: Bonnie, válassz egyet!

ADAMUS: Akkor most folytassuk választás által! Tegye fel a kezét az, aki szeretné megkapni a mikrofont Lindától. Emeljétek fel a kezeteket!

SHAUMBRA: (nő) Számomra a kihívás a tisztánlátás növelése volt, az integritás és a világosság kapcsán, hogy azt vigyem egy teljesen másik szintre, ami cselekvés után áhítozik.

ADAMUS: A tisztánlátás növelése. Mondhatnék egy saját szót is ennek kapcsán a könyv miatt? Tudatosság.

SAHUMBRA: Oké.

ADAMUS: Tudatosság, tisztánlátás. És sok Shaumbra nem bír ezzel. Szinte a tisztánlátás hiányát érzik. De te azt mondod, hogy egyre nő a tisztánlátásod, a tudatosságod.

SHAUMBRA: Igen, és ez hatást gyakorol az életemre, mert azokról a dolgokról, amikről azt gondoltam, hogy rendben vannak az életemben – a tisztánlátásom által hirtelen felismertem, hogy csak hazudoztam róluk magamnak.

ADAMUS: Á! Mi rejlik mögötte? Mi rejlik a felszín alatt – és ez egy jókora kihívás, és mindennek az energia irányításához – amiről korábban már beszéltünk -, valamint a választások meghozatalához van köze. Ez az egész összefügg egymással. És ahhoz is köze van, hogy már nem tudsz visszafordulni. Elkezdesz egyre tudatosabb lenni, majd a kezdeti stádiumokban felismered mindazokat az általad tévedéseidnek és hazugságaidnak tartott dolgokat, amiket magadnak mondtál. Majd szemügyre veszed a tapasztalásaid sötét oldalát, és ott a vágy, hogy inkább tudatlanabb legyél.

SHAUMBRA: Igen.

ADAMUS: Másrészről viszont, beszéljünk a másikról – a tudatlanság hiányáról. Sok Shaumbra igazán vágyik a tudatosságra, ezért ide teszek egy alpontot. Mivel van tudatosságod, mégis hogyan teszel szert rá? Honnan szeded a tudatosságodat? Valami gyógynövény formájában megveszed a tudatosságod a piacon?

SHAUMBRA. Azt hiszem a legnagyobb változás akkor jött, amikor elvégeztem az Interdimenzionális Tanfolyamot, és a Mostban maradtam, és kiterjedtem az Én Vagyokságom nagyobb részébe,

ADAMUS: Tehát hoztál egy választást, hogy tudatosabb legyél, és most azt mondod, hogy ez egy kihívás?

SHAUMBRA: Igen, azt.

ADAMUS: Igen, az.

SHAUMBRA: A világ összes pénzéért sem fordulnék vissza, mégis egy kihívás…

ADAMUS: És ez kihívás.

SHAUMBRA: ….mivel át kell dolgoznom a kapcsolatokat az életemben, és…

ADAMUS: Igen. És van-e valami, amit szívesen megosztanál a potenciális olvasókkal arról, hogyan lehet nagyobb tudatosságra szert tenni?

SHAUMBRA: Olyasmi ez, mintha – tudom, egy kissé furán hangzik – de mintha beleülnél egy igazán kényelmes székbe. Érzem, hogy eddig ennek a széknek mindössze a szélén ültem, ami nem engedte meg, hogy tudatos legyek.

ADAMUS: És most visszamennék egy-két korábbi válaszhoz. Több lenne a tudatosság, ha a Most Pillanatában lennél. És a választások meghozatala lényegében természetesen meghozza a tudatosságot.

SHAUMBRA: Igen.

ADAMUS: De onnantól nem tudsz vissza felé haladni.

SHAUMBRA: Igaz.

ADAMUS: Nem tudsz visszafordulni. Ez nagyon jó. Köszönöm. Köszönöm.

SHAUMBRA: Szívesen.

LINDA: Díjnyertes?

ADAMUS: Ó, abszolút.

LINDA: Tessék.

ADAMUS: Nincsenek rossz válaszok, csak olyan válaszok, amik miatt kritikát gyakorolhatok. Igen Pete! Helló, Pete!

PETE: Köszönöm.

ADAMUS: Kifizetted ma a 25 dollárt?

PETE: Igen.

ADAMUS: És megéri a pénzedet?

PETE: Ó, ez fantasztikus. Köszönöm.

ADAMUS: Igen. Bámulatos.

Súgó Még nincs hozzászólás.