Adamus: MESTEREK Sorozat: Az ébredési zóna 2.rész

  2010.05.09. 22:43

ADAMUS: Nem egészen.

PETE: Nem egészen, oké.

ADAMUS: Nem. Nem. Kihívást kértem. Valaki olvassa majd ezt a könyvet, és azt mondja. – Mik a kihívások, amit ez az elképesztő…..

PETE: A felelősség. Hogy felelősséget vállaljak az életemért és a választásaimért.

ADAMUS: Megkérdezem a közönséget, hogy hogyan lehet ezt jobban kifejezni a személyes tapasztalatotokból?

SHAUMBRA: Dráma.

ADAMUS: Dráma. Köszönöm. Köszönöm, igen. Tehát a drámára való odafigyelésről van szó – ezzel szemben pedig a potenciálok állnak. Igen. Jó. Kitűnő. Oké, akkor legyen még egy. Ez beszélgetésünknek csak a bemelegítő része, és még itt van az előadásom.

LINDA: Bemelegítő?

ADAMUS: Igen. Elizabeth. Érzem, ahogy árad ki belőled a szenvedély.

ELIZABETH: Tényleg?

ADAMUS: Igen.

ELIZABETH: Számomra az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy ne bántsam többé magam, és becsüljem meg magam azért, hogy ilyen messzire eljutottam, ahelyett, hogy frusztrálnám magam azért, amiért ezt meg azt nem tettem meg. Hogy tiszteljem azt, Aki Vagyok minden egyes pillanatban, függetlenül attól, hogy éppen mit teszek, és megengedjem, hogy az legyen az én tökéletességem.

ADAMUS: Tehát a kihívás az volt….

ELIZABETH: Kritikát gyakoroltam az elfogadás helyett.

ADAMUS: Az éned…

ELIZABETH. Az énem szeretete? Elfogadása?

ADAMUS: A magadba vetett kétség, tagadás, kritikus elemzések (Adamus ír)

ELIZABETH: Igen, ez mind.

LINDA: Ítélkezés?

ELIZABETH: Igen, ítélkezés.

ADAMUS: És az egész én, és talán ezt önbecsülésnek is nevezhetjük. –„Nem érdemlem meg”

ELIZABETH: Pontosan. Ez egy jó szó.

ADAMUS: Mert ugye, ha megérdemelnéd, akkor először is Isten minden áldott reggel az ajtódban állna reggelit kínálva neked – ha érdemes lennél erre.

ELIZABETH: Igen.

ADAMUS: És akkor minden tökéletesen áramolna az életedben, és mindenki feltétel nélkül szeretne téged, és teljesen lenyűgöznél mindenkit.

ELIZABETH: Jól mondod!

ADAMUS: Igen, igen.

LINDA: Hát ebben valami nem stimmel. Most gúnyolódsz, igaz?

ADAMUS: Igen.

ELIZABETH: Á, igen!

ADAMUS: Értem én. Tehát mindez az énnel kapcsolatos szemét - ha lehet, azt mondanám, hogy ez az egyik legnagyobb probléma, és ez valamiképpen kapcsolódik az előbb említett drámához, mivel könnyebb a sötét oldaladat látni, mint a világosat. Nem igazán hiszitek el, hogy a világos, a fény oldal – nem akarok különbséget tenni a sötét és a fény között, de az olvasók különbséget fognak tenni – sokkal vonzóbb. Ők ahhoz vonzódnak, hogy a sötétet lássák, és az értékelés így hangzik: -„Ha jobb ember lettem volna, akkor sokkal spirituálisabb és megvilágosodottabb lennék.” – Ez egyáltalán nem így van.

 

Találkoznotok kellene egy pár Nagy Felemelkedett Mesterrel a más birodalmakban! Bűnözők voltak. Eretnekek voltak! Nem engedelmeskedtek a törvénynek – senkiének! Szentségtörően beszéltek Istenhez és Istenről! Ugyanakkor ők voltak a lázadók! Ki kellett törniük abból, amiről máris beszélni fogok - a formulákból! Tehát köszönöm. Nagyon éleslátású volt.

ELIZABETH: Köszönöm.

ADAMUS: Akkor kérdezzünk meg még valakit!

LINDA: Oké.

ADAMUS: Emeljétek fel a kezeteket!

LINDA: A bátrak. Választasz?

ADAMUS: Nem. Most te választasz.

LINDA: Oké. Tessék.

STEVE: Megkapom előre a díjat?

LINDA: Nem, előbb a mikrofont kapod meg, bocs.

STEVE: Mentális zűrzavar.

ADAMUS: Mentális zűrzavar. Igen. És ez a két szó lényegében ugyanazt az egy dolgot jelenti (nevetés), szóval nyugodtan nevezhetjük egyszerűen csak „mentálisnak”. Valamikor volt olyan idő, amikor a mentális még nem volt zavarodott, de ez valamikor réges-régen volt. Jó lenne, ha valaki megírná majd ezt a könyvet, mert nekem sok más jár a fejemben, szóval örülnék, ha valaki tényleg lecsatornázná a múltat és az atlantiszi krízist, azt az időszakot, amikor az elméből Isten lett.

STEVE: Az elmém nagyon szeretne erről mindent tudni.

ADAMUS: Igen. Igen. Szeretne. De ha te írnád meg azt a könyvet, akkor annak a szívedből kellene erednie, és akkor az elméd így szólna: -„Csak most találod ki ezt az egészet!” – De tényleg? Ez a nagy kérdés, és ez az a mentális dilemma, ami megjelenik. Ez hatalmas. Óriási.

 

Tehát jó. Pontosan odajutottunk, ahova én szerettem volna, ha jutunk – tizenkét válasz – és most elérkezett az ideje annak, hogy eldöntsük, ki kapja az ötszázas bankjegyet…

LINDA: Ötszáz – mit?

ADAMUS: Cauldre zsebében van… de előbb döntsük el, kihez kerüljön. És személy szerint annak örülnék, ha ez a díj Joe-hoz kerülne az őszinteségéért. (a közönség jóváhagyja és tapsol) Egy ropogós ötszázas bankjegy Magyarországról.

Igen. (nevetés) És kérlek, tartsd oda a kamera elé! Tartsd fel… így, gyere ide! És azt mondják, hogy az arcképem van rajta.

(a kamerában látszik egy MAGYAR ötszáz forintos, rajta II. Rákóczi Ferenc arcképével. Utalás arra, hogy a spirituális hagyomány szerint a történelmi személy, Adamus St. Germain a Rákóczi család tagja volt.)

Köszönöm. Költsd el bölcsen! … (a közönség tapsol)

Köszönöm. …Szóval Linda rettenetesen aggódott, hogy itt most elajándékozom a családi vagyont!

 

 

Akkor most tartsunk egy kis szünetet – sok megbeszélni valónk van még –, de tartsunk most egy energia-fejlődési szünetet, mielőtt rátérnénk a tárgyra. Kérnénk egy kis zenét!

LINDA: Máris.

ADAMUS: Kezdjük egy kis hang-megnyitással! Hannibal, ha megkérhetlek – kilenc perced van erre.

HANNIBAL: (énekelve) Kilenc Perc!

ADAMUS: Kilenc Perc!

HANNIBAL: Kilenc perc. És mivel egyáltalán nincs idő, mindenki húzza ki magát, vegyetek egy mély lélegzetet! Először úgy fogjuk kezdeni, hogy a kezeteket tegyétek az arcotokra, és dúdoljatok csücsörített ajakkal. (a közönség csatlakozik) Hmmmmmmmmmmmmmm

 

Most nagyon magasan! Amilyen magasan csak tudjátok! Hmmmmmmmm. Csücsöríts, mint egy madár a csőrével. Hmmmmmmmmm. Érzitek a rezgést? Érzitek a koponyátokon a rezgést? (a kezeket a fejükre teszik)

 

Hmmmmmmmmm. Hangosabban! Hangosabban! Lélegezz mélyebben! Hmmmmmm

 

A kezeket tegyétek az arcotokra! Ah-h-h-h-h-h-h-h-h-h!E-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e! E-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e! Mint egy spirál! Magasabban, magasabban, magasabban!

 

Most megmutatom –e-e-e-e-e-e-e-e-e- és most vissza mélyre, majd fel fejhangba. Csak a fejhangot használd! Ne menj vissza mélyre! Sok ember csak a mellkasi hangnál akar maradni. Mi a fejhangot akarjuk! Oké – nagy lélegzet! E-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e!

 

Na milyen érzés? Csináljuk újra! Csináljuk újra! Nagy Lélegzet! E-e-e-e-e-e-e-e-e-e!

 

Akkor most következzen a Hah!Hah!Hah! Nyisd ki a szádat! Előbb nyisd nagyra a szádat! Nagyra! Ne nyomj el semmit! Hah!Hah!Hah!Hah! Fejezd ki! Fejezd ki! Hah!Hah!Nagyon gyorsan! Hah!Hah!Hah!Hah!Hah!Hah!Hah!Hah!

 

Álljatok fel! Álljatok fel! A kezetek legyen a hasatokon, és nyissátok ki a szátokat, majd préseljetek! Figyeljetek engem, figyeljetek engem! Hah!Hah! Előbb nyisd nagyra a szádat! Igen! Hah!Hah! Igen! Hah! Hah!Hah!

 

Akkor most jöjjön az intonálás! O. O-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o. Kezekkel! O-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o! Magasabban! O-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o.O-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o.

 

E-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e. Nyitott szájjal! E-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e-e.

 

A-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a. U-u-u-u-u-u-u-u-u-u-u-u-u-u-u- O-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o.Ah-h-h-h-h-h-h-h-h-h-h-h-h-h-h…..

 

Most akkor csináljuk azt, hogy énekeljétek el: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc. Oké – kezdjük! Egy – túlozzatok! Túlozzatok! Túlozzatok, essetek túlzásba! Légzés és Egy…….

 

Ha magasan kezditek, hogy akarjátok folytatni? Kezdjétek mélyen! Légzés, és mehet! E-e-e-e-e-e-e-e-e-e-egy…..

 

Légzés és K-e-t-t-ő-ő-ő-ő-ő-ő-ő….H-á-á-á-á-á-r-o-o-o-o-o-o-o-m…..N-é-é-é-é-é-é-é-gy….Ö-ö-ö-ö-ö-ö-ö-ö-ö-t……Ha-a-a-a-a-a-a-a-a-a-t….H-é-é-é-é-é-é-é-é-é-é-t….Nyissátok ki a szátokat! Egy páran nem nyitjátok ki a szátokat! Gyerünk! „HÉT” Legyetek nagyszerűek, túlozzatok! Rajta! H-é-é-é-é-é-é-é-é-é-é-é-é-t…..Nyo-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-l-c.

 

Nagyon szépen köszönöm! (a közönség tapsol) Most már leülhettek!

LINDA: Köszönjük. Köszönjük. Ez egy hang, vagy micsoda?! Hű!

 

 

 

ADAMUS: Drága Shaumbra, múlt hónapban beszéltünk erről a konvergenciáról, vagyis arról, amikor az emberi és az isteni hullámforma összejönnek egymással. Az érthetőség kedvéért nagyon leegyszerűsítettem az egészet, mivel sok egyéb más hullámforma is közrejátszik még ebben. De ha felidézitek az elmúlt alkalmat, beszéltünk arról, hogy az isteni bír egy áramlattal, egy ritmussal, amibe beleérezhettek, és az emberinek is meg van a maga áramlata és ritmusa. És ez a kettő néha egy csodálatos táncot jár egymással.

 

Összejönnek, majd elindulnak a maguk utazására, és ismét visszatérnek. És minden egyes alkalommal, amikor egyre közelebb kerülnek egymáshoz, megosztják egymással a tapasztalásaikat, megosztják mindazt, amit megtanultak. Miközben most itt ülsz, egy részed tanul és tapasztal, az isteni részed pedig a más birodalmakban tanul és kiterjed. Ez egy gyönyörűséges tánc. Ez egy természetes tánc.

 

Előbb vagy utóbb ez a két rész úgy dönt, hogy összejön egymással, és most pontosan ez történik. Ezek a hullámformák egy ponton kereszteződnek egymással, és onnantól kezdve egy örökkévaló táncot lejtenek együtt, közösen, újra és újra és újra. (Adamus lerajzol két, egymást keresztező hullámformát. )

 

Ezt a pontot itt (a két hullámvonal kereszteződési pontjára mutat) X pontnak, Ébredésnek vagy a Zónának nevezünk – és most éppen itt tartotok. Nem sok ember tart ezen a ponton. Ők valahol itt hátrébb vannak, de ti ezen a ponton tartotok.

 

Tóbiás a veletek végzett munkájával, amit éveken – sőt, lényegében korszakokon át végzett – ő ezt a táncot járta veletek, és elhozott benneteket ide, ebbe a kezdeti ébredési zónába. Biztosított titeket afelől – ha másról nem is – hogy isteniek vagytok, és nem bolondultatok meg. Segített a sebeitek enyhítésében, amit menet közben elszenvedtetek – amit az ember kiállt az út során. Segített nektek abban, hogy belepillantsatok abba a jövőbeli potenciálba, ami egészen eddig elhoz majd titeket egy komfortot és bizonyosságot adó módon, és ahol majd belenézhettek a potenciáljaitokba.

 

Tehát ő segített idáig elhozni benneteket, ahol is kezet ráztunk, és azt mondta: „Adamus, innentől Te veszed át, mert én most már visszatérek. Átugorva ezt (a hullámformákat) visszatérek, hogy együtt lehessek a Shaumbrával ebben, (az X ponton) és egy teljesen más módon dolgozzak együtt velük.”

 

Beszéltünk erről egy másik csoportnak nemrégiben, hogy pontosan azelőtt, mielőtt belépnél a zónába (az X területre) az emberi rész nagyon, rettenetesen egyenetlenné, kiszámíthatatlanná válik, ami csak egyre fokozódik, pontosan azelőtt, mielőtt belépnél az „X” pontra. (Adamus egy csipkézett hullámformát rajzol ennek demonstrálására) Nagyon egyenetlenné válik.

 

A Szellem – az Isteniséged – erre az együttérzés egy érdekes formájával reagál, ami önmagad egy szerfelett érdekes tükröződése. Amikor ilyen egyenetlenné válsz, a tapasztalás kedvéért, valamint az együttérzéséből fakadóan, továbbá annak megértése céljából, hogy min is mész keresztül, ő maga is egyenetlenné válik. (Adamus felrajzol egy újabb egyenetlen hullámformát) És úgy dönt, hogy nem követi a te pontos mintádat, és nem halad veled szinkronban. Azok közületek, akik kapcsolatban álltok a mérnöki munkával, és akik tudományos háttérrel rendelkeztek, értitek a szinkron lényegét.

 

Amikor a frekvenciák ugyanazon a szinten dolgoznak együtt egymással – akkor csodálatos a zene. Amikor nem – hát az fülsértően hangzik. Szörnyű érzéssel jár.

 

De ez okkal történik így. Az Isteniség részéről ez nem a rosszindulatú szándék vagy az ostobaság jele, és általában az ember részéről sem, mivel - hogy leegyszerűsítsem ezt - amikor ez a hullámforma minta nincs szinkronban egymással, illetve fázison kívül van, akkor születik egy borzasztóan erős vágy arra, hogy mindez újra szinkronba kerüljön egymással – de már nem a régi szinkron, és nem a régi minta szerint. És itt, ebben az egyenetlen szakaszban, pontosan mielőtt bejutnál az X zónába, ezek az egyenetlen minták egy bizonyos módon kommunikálnak egymással – nem szavakkal vagy hangokkal – de mégis zajlik közöttük egy kommunikáció, amivel azt mondják: - „Lépjünk a következő szintre! Ezúttal csináljuk másképpen! Ahelyett, hogy folytatnánk ezt az állandó apály-dagály áramlatot, ezt az állandó hattyú-táncot, most már jöjjünk össze egymással!”

 

Ez az egyenetlen viselkedés ad ehhez energiát vagy impulzust, lendületet, hogy eljuss erre a pontra, ahol jelenleg tartasz – az Ébredéshez. És én nem igazán kedvelem az „ébredés” megfogalmazást, mert ez azt sejteti, mintha eddig mély álomban lettél volna, de lényegében ez soha nem volt így. Mindössze létrehoztad a tudat különböző szintjeit, és most azt mondod: - „Akkor most már nyissuk meg ezeket!”

 

Itt egy csomó érdekes dolog történik, és közösen, a Shaumbrával az egész világon együtt dolgozva írni és beszélni fogunk ezekről a dolgokról, hogy mi történik az egyenetlen zónában, és hogy mi történik akkor, amikor végre eljutsz ide, erre az X pontra. Hát nem lett volna nagy segítség és érdekes számotokra, ha ez nektek is a rendelkezésetekre állt volna, ami nem egy nagy rakás filozófiai szemét lett volna….

 

SHAUMBRA: De igen!

 

ADAMUS: Köszönöm….ami nem csak elméleti lett volna, ami nem csak arról szólt volna, hogy valaki mindössze több millió példányt akar eladni a könyvéből, és hogy nagyszerűvé és guruvá akarja kikiáltani magát. Hát nem lett volna értékes nektek, ha valaki ezt elmondta volna nektek, nem teljes részletességgel persze, hanem valahogy így: - „Szóval nagyjából valami ilyesmi történik. A magad módján fogod ezt megtapasztalni, de nagyjából valami ilyesmi zajlik.” És mi most pontosan ezt tesszük.

 

Ez az egyik hatalmas oka annak, hogy miért is jöttetek el ide a Földre, hogy miért is maradtatok itt a Földön, és hogy miért is érzitek ezt a kapcsolatot a Shaumbrával. És mi ezt egy egyszerű, könnyen érthető, és nem fényezett, nem hangzatos formában fogjuk megtenni. Olyan fogalmakat fogunk használni, amit az emberek képesek felfogni. Miért is használnánk mindenféle ezoterikus, teológiai fogalmakat, ahol senki sem érti, hogy mi a fenét olvas? Mi ezt le fogjuk hozni, mert tudjátok, meg tudjuk ezt tenni, képesek vagyunk erre, hiszen ti magatok keresztülmentetek a tapasztaláson, és nem akarjátok ezt bonyolultabbá tenni, mint amilyen volt. És így is éppen elég bonyolult volt. Tehát mi az egyszerűséget fogadjuk társunkul!

 

Szóval akkor mi is történik ebben az X zónában? És egyébként meg fogjátok látni, hogy különbség van az egyenetlen zóna és az X zóna között! Tíz éven keresztül az egyenetlenben tartózkodtatok, és most már az X-ben vagyunk.

 

 

Tehát mi is történik itt? Mi történik itt? Nos, sok minden. A formulák nem működnek, és a formulák alatt azokat a dolgokat értem, amiket kieszeltetek, kigondoltatok – ezek az emberi életed apró kis formulái, képletei. Ezek többé már egyszerűen nem működnek. Az emberek, sőt még az angyalok is formulák szerint élnek – szép kis előrecsomagolt hitrendszerek szerint. Mint amikor elmész a zöldségeshez a fagyasztott étel részleghez, pedig az valójában az ösztönzés- és serkentés-mentes hiedelmek részlege, és leszedik az árut a polcról – azokat a formulákat, amik megmondják, hogyan éljenek.

 

Nos, az bizonyos, hogy vannak olyan formulák, amik helyénvalóak. Például, hogy hogyan kell autót vezetni – ez egyfajta közös megállapodás. De többnyire az emberek teljesen megrekednek a formulákban. Hogyan öltözzenek? Tudjátok, ez is egy formula. Rengeteg formula van arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene étkeznetek. Az emberek formula hiedelmekkel bírnak. A rutinok és a megszokások rabjai, amit a végtelenségig csak ismételnek egymás után, és ezzel próbálnak némi rend-szerűséget fenntartani az életükben, de valójában nem érzik, hogy bármiféle rend létezne. Próbálnak rendet teremteni, pedig tudják, hogy nincs ilyen. Olyan ez, mintha megpróbálnád összegereblyézni a leveleket egy szélvihar kellős közepén. Ez egyszerűen nem fog menni. De mégis, a formulák komfortot, a megszokottság biztonságát adják.

 

A formulákat valamikor itt találták ki (az ébredést jóval megelőzően), és itt létidőkre vonatkozó formulákról beszélek, és most, hogy ideértetek (X) ezek többé már nem működnek. Ez olyan érzést kelt, mintha az ember széthullana. (Adamus egy zuhanó alakot rajzol)

 

Ez azt a benyomást kelti, hogy minden szétmállik, az ember pedig össze-vissza hánykolódik valamiféle szakadékba zuhanva, miközben fogalma sincs róla, hogy valaha is felépül-e. De ez egyáltalán nem igaz. Egyáltalán nem igaz. Mindössze ilyen érzést nyújt, és néha ilyennek érzitek a tapasztalást, de ez a tapasztalás részét képezi.

 

Tehát a formulák, a képletek nem működnek, és erre nagy valószínűséggel már te magad is rájöttél a saját életedben. Próbáltál visszatérni a régi formulákhoz, a dolgok régi megtételéhez, de azok nem működnek.

 

Na most, természetesen a következő lépés az lenne, hogy megpróbálj létrehozni egy új formulát! Abszolút! Abszolút! Tehát itt ez a kétségbeesett kísérlet, egyfajta teljesen kétségbeesett kísérlet annak felkutatására, hogy megpróbálj rálelni az új formulára, az új folyamatra és az új eljárásra. És jut eszembe ez az, amin mindannyian keresztülmentetek, a formulákon való áttörésen, vagy esetleg még mindig valamiképpen kényszerítitek magatokat azért, nehogy ez az energia kiszabaduljon. Az energia végső soron nem akar egy formula csapdájában maradni. Mert nagyon is szabadon áramló. Joe tudja ezt.

 

De itt van ez a kétségbeesett kísérlet az elme részéről, hogy létrehozza az új formulát. És ilyenkor hangzatos szavakat kreál köré, és akkor azt elkezditek Új Energiának nevezni. Nos, ez lenne az? Vagy inkább csak arról van szó, hogy ez ugyanaz a régi formula kissé tisztábban, amire új nevet akasztotok? Igen. Igen, mert vannak… adjatok nekem ezzel egy kis mozgásteret itt, mert általánosságban szólva, nincsenek Új Energiás formulák. Van mögötte egy fizika, hiszen a Régi Energia a formulákra reagált. Ami tegnap történt, az ma megismételhető, és aztán csak megismétlitek azt, és tökéletesítitek azt, és ezt teszitek újra meg újra meg újra egészen addig, amíg krízisbe és káoszba kerültök. De a Régi Energia rezgés alapú volt és megjósolható, kiszámítható volt a legtöbb esetben. Ezért aztán állandóan ezzel játszottatok új módokon, de ez igazából nagyon is kiszámítható volt. Ha vizet öntök David-re, amit most nem fogok megtenni – de nos, annak igen kiszámíthatóak a reakciói és a következményei.

 

Az Új Energiát a legtöbb esetben nem lehet egy formulába bezárni, mert az nem rezgés alapú. Nincsenek mintái. Azért, mert egyszer működik valami, az nem jelenti azt, hogy azt újra meg fogod tudni csinálni. Ezért aztán szerfelett kaotikusnak tűnhet, pedig nem az. Nem az. Sőt, lényegében egészen csodálatos. És ahogy egyre jobban és jobban belemerültök az Új Energiába, fel fogjátok fedezni, hogy ez milyen csodálatos.

 

Nincs szükségetek formulákra, képletekre. Nincs szükségetek folyamatokra és eljárásokra. Ha mégis lenne valami folyamat az Új Energiában a Régi Energiával való működése vagy másik Új Energiával való működése közben, akkor azt magában foglalja. Nem kell azt megteremteni, legyártani vagy kielemezni. A folyamatot magában foglalja. De mivel ez változik, az elme összezavarodik. Olyan, mintha minden széthullana, de nem így van. Előbb újrastrukturálja magát, mielőtt újra felépülne. Tehát a formulák nem működnek.

 

És hogy miért is van nektek „Gábriel Szindrómátok” – ahogy ezt én nevezem? Mi ez? Amikor itt vagytok ebben a zónában, ez a harsona helye… de ez a te harsonád. Valamikor válaszoltál Gábriel harsonájára, amit azóta már rengetegszer meg is bántál (nevetés), ami a Földre szólító hívás volt, ami kiment az angyali birodalmakba, és arra kért, hogy gyere és osztozz ebben a fantasztikus Földi tapasztalásban. Szerintem ezt valamiféle reklámhadjáratot végző angyalok írták, akik egy kissé túlzásokba estek az értékesítés során, de…(nevetés) Igen, „Menj és láss világot!” (Adamus kuncog)…Ez az eredetije azoknak az utazási katalógusoknak, amikben ugyanez áll: „Láss világot!”

 

Szóval Gábriel harsonája megfújásra került, és az szól. És – (nevetés) ez vicces volt – és eljöttetek a Földre, hogy magatokra vegyétek mindezeket a tapasztalásokat. Nos, nektek megvan a saját Gábriel harsonátok, ami bennetek szól, amikor eljuttok itt erre a pontra. Ez a hívás minden egyes részeteknek az integrációra. Ez az X lényegében az integráció – amikor is az aspektusaid, az elmúlt életeid, a jövőbeli potenciáljaid, a meg nem tapasztalt múltbéli potenciáljaid integrálódnak – ez a te összes részed, és nyilvánvalóan az isteni és az emberi hullámforma, akik most összejönnek egymással.

 

Szóval most ez történik, és ez jó sok káosznak tűnő dolgot hoz létre, sok-sok zajjal. Hirtelen mindenki hazatért egyszerre, egy időben, és egy részed nem igazán biztos abban, hogy azt akarja, hogy mindenki hazatérjen. Valamiképpen eddig élvezted, hogy csak magadnak akarod az otthont – más szóval: a tudatosság hiányát – de most mindannyian hazatérőben vannak. És nem csak látogatóba érkeznek. Hanem maradnak is. De ez jó, mert integrálódnak. Mindezt az energiát visszahozod most az életedbe.

 

Tehát mindezek a dolgok zajlanak mostanság, és ekkor mélyen magadba merülsz. Beszéltünk már erről az előbb a kihívások egyikeként. Mert néha megszállottá válsz, és túlságosan kritikus leszel magaddal, túlságosan kétségbe vonod magad, agyon analizálod magad és mindenki mást is. A metafizikusok körében van egy hajlandóság arra, hogy mindenkit analizálni akarjanak, mert addig sem kell saját magukat analizálniuk, legalábbis aznap. Ugyanakkor meg mindenki mást analizálni akarnak. És itt most nem csak egy szoftver, a műszaki dolgok, a tudományos vagy matematikai dolgok analizálására gondolok, hanem az emberi viselkedés elemzésére.

 

Az egyik… (Adamus nevet). Ismeritek azokat – elnézést kérek, amennyiben átlépek itt most néhány határt – szóval azokat, akik a tanácsadók és a pszichológusok, mert ők azok, akik pontosan itt vannak (ahol a hullámformák egyenetlenek). Talán ők a leginkább alkalmatlanok arra, de talán empatikusak – hogy analizáljanak és tanácsokat osztogassanak másoknak, mivel ők maguk is az egyenetlen zónában vannak, és fogalmuk sincs arról, hogy mi is zajlik. – „De ma sokkal jobban esik, ha a te problémáidról beszélünk, és nem az enyémről.” – Nem akarok ezzel senkit sem megbántani, de néha megesik az ilyen.

 

Tehát itt, ebben az X zónában van egy mély belülre merülés. Ez az önfelfedezés merülése. Ez egy merülés, hogy meglásd, mi folyik. Ez egy merülés, hogy megnyisd a tudatosságodat, de ez ugyanakkor sok kétséghez is vezet, sok túlságosan kritikus analízishez, és megszállottsággá válhat. Ez lesz a legelső gondolatod a reggeli felkelésedkor, és ez lesz az utolsó is mielőtt aludni térsz. És sokszor előfordul, hogy ezt a megszállott analízist a mi oldalunkra is magaddal hozod álomállapotod alatt – juj! Ez érdekes….nem!

 

Az analízisben eljutsz arra a pontra, ahol Tóbiás ezt tökéletesen összegezte: - „Leszarom!” – Nem, ő azt mondta: „Nem számít.”(nevetés) Ugyanazt jelenti mindkettő. Ugyanazt jelenti mind a kettő – amikor is csak azt kérdezed: ugyan mennyit tudsz még analizálni? Mennyire vagy még képes az összes rossz és csúnya dolgokra fókuszálni, amiket az elmúlt életeid során tettél, és ebben az életedben is? Mennyire tudsz még belemenni annak a megtörtént eseménynek a sötét oldalába? Szerintem én arra kértelek téged, hogy nézd meg a többi potenciált, amikre még soha, egyetlen pillantást sem vetettél abban a rossz dologban, amit tettél, vagy ami veled történt.

Nem akarlak kiszemelni magamnak, (Hannibalnak mondja), csak tetszik a nyakláncod. Egyébként, ha tudni akarod – most veszítetted el, testvér! (nagy nevetés, ahogy Adamus leveszi Hannibálról a nyakláncot és a saját nyakába akasztja) Igen, köszönöm. És Cauldre-nek különben is jobban áll! (Adamus nevet) Tehát – semmi sem szent? Nem. Nem. Nem.

 

Tehát belemerülsz ebbe a mély túlzásokba eső analízisbe, és hajlamos vagy abba beleragadni. És aztán meg szükséged lesz valakire vagy valamire, aki majd az utadba kerül, és kiráz téged onnan, arról a helyről és azt mondja majd neked: -„Ez érdekes volt, de miért nem nézed meg annak az eseménynek a másik oldalát, vagy a többi oldalát – amikor valami rosszat okoztál valaki másnak?” Több ezer és millió más potenciál is van, ami pont ugyanannyira valós, mint ami itt kijátszásra került, és ezek is mind valósak. Miért nem látod meg a dolgok ragyogó fényes oldalát, vagy a másik oldalát? Miért vagy ennyire megszállott – vagy ahogy ezt Pete mondaná: „Miért vagy annyira megszállott a dráma és a sötétség kapcsán?”

 

Tehát drága Shaumbra, jelenleg itt tartotok. Ennek a kellős közepén vagytok, és időnként ez nagyon depresszív. És el kell ismernem, hogy ez tényleg depresszív. Néha azon tűnődsz, hogy vajon mit tehettél, amivel ezt érdemelted? És van, hogy ez abszolút stimuláló, élénkítő és felszabadító a számodra. És időnként ezek a megvilágosodások annyira magukkal ragadnak, hogy elszánttá válasz, és még többet akarsz ezekből a megvilágosodási élményekből – és ekkor tanulmányokat akarsz folytatni, és dolgozol ezeken, és mindent megteszel, és ekkor megint csak visszakerülsz a kerékvágásba. De most itt tartotok. Itt tartotok. Van egy – nem akarom azt mondani, hogy jó hírem – de a dolgok fejlődnek. Azt hiszem ez jó hír. A dolgok fejlődnek.

 

És ismételten, mi itt most leegyszerűsítünk egy roppant tragikus és epikus emberi utazást. Más szóval azt akarjuk mondani, hogy lépjünk már túl ezen! És térjünk a lényegre!

 

 

 

Tehát mi a teendő, amikor éppen itt tartasz? (Az X zónában) Mit tehetsz? Beszéltünk a problémákról. Mi az, amit tehetsz?

 

Tehát most itt vagyunk… új diagramot rajzolok. Engedjétek meg nekem, hogy még több papírt pazaroljak erre! Ahogy ezt sokan tudjátok vagy megértettétek, van ez a dolog, amit Merkabának neveznek. (Adamus rajzol) Merkaba.

 

Ez sok-sok különböző dolgot képviselt. Jómagam mindig is sokoldalú gyémántnak hívtam – ha el tudjátok ezt három vagy nyolc dimenzióban képzelni – és minden különböző szögből vagy oldalról szemügyre venni. De vázlatszerűen most felrajzoltam ide, és azt is mondhatjuk, hogy az egyik a maszkulin, a másik pedig a feminin. Tehát ez itt a maszkulin rész, ez pedig a feminin, vagy a fény és a sötét. Ezek azok a különböző összetevők, amik összevegyültek egymással. Ugyanakkor ez képviselheti az istenit és az emberit is. De ezek voltatok.

 

 (erről további információ a következő Shoudban található: Amikor az Isteni Terv találkozik az Emberi Tervvel - http://shaumbra-hu.info/html/NewE4.html )

 

Nagyon ki vagyok akadva azokra – és ezt nem kritikai szándékkal teszem, csupán megfigyelő vagyok – szóval mindig jót szórakoztam azokon a tanfolyamokon, ahol arra tanítottak benneteket, hogy a Merkabátok egyik részét forgassátok az egyik irányba – ezt még én sem tudnám megtenni, mert ez annyira zavaros – a másik részét közben pedig a másik irányba. Mintha ebből bármit is ki tudnátok hozni azon kívül, hogy jól elszédültök közben, hányingeretek lesz, és még zavarosabbá váltok! Ez nem arról szól, hogy forgassátok! Ezalatt azt értem, hogy az energiád pörgetése vagy forgatása olyan, mint a dráma, annyira felpörgeted, hogy némi töltéshez jutsz általa, de utána máris visszatérsz oda, ahol akkor voltál, mielőtt felpörgetted volna. Tehát itt most elkészítek erre egy másik diagramot.

 

Tehát ezek az eddig különálló részek végül összejönnek egymással, és (Adamus rajzol) …ez nem valami jó rajz itt Cauldre. Újracsináljuk. Emlékezzetek önmagatok eredeti szimbólumára (egy pont, körülötte egy körrel) és most, ezek az eddig különálló elemek összejönnek, és többé már nem Merkabát alkotnak, hanem már Új Energiát. Máris rátérek erre ebben a hátralévő 13 percben.

 

De most itt vagytok ebben az X zónában, és a kérdés az, hogy akkor most mit is tehettek? Mit is tehettek, miközben itt vagytok? Azt tudjátok, hogy minden kialakul, mert az emberi/isteni, a maszkulin/feminin, és minden más dualista részetek is elkezd összeolvadni egymással. És itt, ennél a résznél a kritikus összetevők: a bizalom, (Adamus ír) és erről jut eszembe, a bizalom nem vak. A „Hit” szót nem fogom itt használni, mert hit, de miben is? Ugyanakkor szükséged van egy egészséges önmagadba vetett bizalomra, nem egy vak bizalomra, hanem egy egészséges bizalomra – ami ahhoz kell, hogy tényleg megnyisd magad, és megengedd, hogy azok a formulák szétoszoljanak.

 

Egy egészséges bizalom szükségeltetik, hogy keresztül menj egy folyamaton, ami nagyon is helyénvaló, ami végül többé már nem is egy folyamat. A folyamatnak vége. Egy bizalom, hogy Te Is Isten Vagy, de ez nem azt jelenti, hogy ostoba, vagy, hogy vak legyél! Tényleg, igazán engedd meg, hogy az emberi éned, az emberi tudatod beleérezzen ebbe! Helyesnek érzed ezt? Helyesnek érzed, hogy megnyílj az Isteniségedre? Vagy ez teljesen olyan számodra, mint egy üres fal? Olyan, mint egy hatalmas szakadék, amikor megnyílsz az Isteniséged bizalmára? Ha olyan, akkor vegyél egy mély Lélegzetet! Nem kell rohanni. Ez nem verseny!

 

Azt akarom itt ezzel mondani, hogy a bizalomnak igaznak, valódinak kell lennie. A saját isteniségedbe vetett bizalomnak, a saját énedbe vetett bizalomnak valódinak kell lennie! Ezt nem tudod kifabrikálni, ezt nem tudod manipulálni, és lényegében ez a bizalom nem lehet egy olyan hitrendszer, amilyeneket a múltban ismertél. Más szóval: nem lehet valami szép kis mentális struktúra, amibe kétségbeesetten bele tudsz kapaszkodni. Ennek a bizalomnak nagyon valódinak kell lennie.

 

Tehát kérdezd meg magadtól, miközben ezt fedezed fel éppen, mert a bizalom itt az egyik kulcstényező – az önmagadba vetett bizalom. Nem belé (felfelé mutat), nem a szellemi vezetőkbe, nem egy guruba, hanem kizárólag az önmagadba vetett bizalom! Ezt nyolcszor aláhúzom, és felkiáltó jelet teszek a „kizárólag” után! KIZÁRÓLAG! Önmagadba! És nem a csodálatos kövekbe, kristályokba vagy a mantrákba vagy bármi másba! A bizalomnak valódinak kell lennie. Ne mondd azt nekem, hogy: -„Oké Adamus, meg fogok bízni magamban”- majd ahogy kiteszed innen a lábad, már vissza is térsz a bizalmatlanságodba!

 

Felkérheted magad arra, hogy megtapasztald a magadba vetett bizalmadat! Behozhatsz egy ilyen tapasztalást az életedbe!

Most már tovább kell haladnom, mert későre jár.

 

Tehát a bizalom. A másik dolog pedig az együttérzés. (Adamus ír) Az együttérzés rendkívül fontos itt – saját magaddal kapcsolatosan. Vannak, akik ezt megbocsátásnak hívják. Az együttérzés azt jelenti, hogy minden egyes részedet elfogadod, mivel itt van a te összes aspektusod, mindezek a részeid, darabkáid, akik most mind hazatérőben vannak. Nekik szükségük van a te együttérzésedre. Ez az, amikor üdvözlöd őket itthon! Ezt nem lehet művileg előállítani. Más szóval, nem mondhatod azt, hogy: -„Együttérző leszek” – majd hazamész, és elkezded saját magadat bántani, ostorozni, vagy azt mondani magadnak, hogy ahhoz, hogy szert tegyél az együttérzésedre, előbb még javítanod kell életed egy-két dolgán. Az együttérzésnek őszintének kell lennie.

 

Az együttérzés, ahogy ezt Aandrah és On is elmondhatja nektek – kihívásokkal teli dolog lehet. Amikor eljutsz önmagadban az együttérzésed terébe, akkor az egyben felszínre fogja hozni az összes olyan dolgodat, melyek kapcsán nem voltál együttérző magaddal. Minden dolog elő fog jönni, amivel nem voltál együttérző önmagad kapcsán. Minden egyes seb, minden egyes megtört aspektus, minden egyes gonosz, sötét, nyomorult aspektusod a felszínre fog törni, mivel végül mind az együttérzésedre vágynak, de nem igazán hisznek a te együttérzésedben. Tehát ismételten, ez az egész arról szól, hogy legyél valódi, igaz magaddal!

 

Az együttérzés az, amikor képes vagy ránézni életed legborzalmasabb eseményére, a legrosszabbra, és képes vagy arra, hogy azt más szemszögből lásd. Mert eddig csak szemből láttad azt – de most képes vagy arra, hogy átsétálj annak az eseménynek a másik oldalára, és onnan is szemügyre vedd azt (hátulról). És nem azt mondom, hogy láss benne valami hamis jóságot, csak azt, hogy tényleg érezz bele, és tényleg értsd meg azt. Ne legyél mentális, hanem igazán értsd meg, hogy valójában mi is történt abban az eseményben, és a többiekkel, amennyiben mások is szerepet játszottak benne. Mi is történt ott valójában? Eddig mindössze egyetlen nézőpontból és egysíkúan voltál képes azt szemlélni. De ha valódi együttérzésre vágysz érzelmileg és érzésekben is, akkor járj körbe minden szöget Megfigyelőként, és engedd meg magadnak ennek megtapasztalását!

 

Nagyon régóta cipelsz már egy keresztet magaddal – sok keresztet. Nézz rá arra a keresztre! A kereszt nem azt jelképezi, akit rászegeztek. A kereszt az isteninek és az emberinek a kereszteződési pontja pontosan itt – X – azaz kereszt. Tehát ebből a nézőpontból nézz rá! Többet fogunk erről beszélni a következő megbeszélésünk során – de lenne még egy pár dolog itt a legvégén.

 

 

Egy pár dolog. Múlt hónapban azt a kérdést tettem fel, hogy van-e az embernek szabad akarata? Nincs. Talán valamikor egy ponton rendelkeztek vele, de feladták azt a szabad akaratuk által. Feladták. Odaadták azt sok más dologért.

 

Ez a zóna, az X zóna, ahova visszatérünk – egy kérdésre áhítozik tőled. Itt (X) a szabad akarat, hogy a ti szóhasználatotokkal éljek – ami egyébiránt a szuverenitás – a szabad akarat  visszahozható, feltámasztható. Megint bírhattok ezzel az eszközzel, de ennek az isteni akaratod nagyon tudatos elismeréséből kell erednie. Ezen elgondolkodhattok a következő hónap során! A szabad akarat akkor tér vissza az emberhez, amikor az ember tudatosan elismeri a saját isteni akaratát.

 

Az Isteni Akaratot ne tévesszétek össze a sorssal vagy valami messze lévő Istennel. Az isteni te vagy, ezért ez az akarat, ez a hullámforma te vagy. Amikor az ember elismeri a saját hullámformáját isteninek, amikor elérkezik ide, erre az X pontra, akkor a szabad akarat visszatér. Amikor felismered és elfogadod a szuverenitásodat, a teljes szabad akaratodat minden kapcsán – minden kapcsán, ami veled történni fog – akkor az teljes mértékben visszatér.

 

Tehát visszatérve a kérdésre – az embereknek volt szabad akaratuk – valamikor nagyon régen. Az angyali létezőknek is volt szabad akaratuk. Feladták azt. Ez a tudatosság eljött a Földre, és az embereknek azt mondták, hogy szabad akarattal rendelkeznek, és ezt soha senki nem kérdőjelezte meg: „De ha szabad akaratom van, akkor miért kell meghalnom? Ha teljes szabad akaratom van, akkor miért nem tudom ezt, meg ezt, és ezt megtenni? Ha teljes szabad akaratom van, akkor miért kell még megfelelnem a törvényeknek, a struktúráknak és a formuláknak?” Látjátok?

 

Tehát nem, az embereknek nincs szabad akaratuk, de ti, drága barátaim, ti visszaintegrálhatjátok az Isteni Akaratot, a szabad akaratot az Én Vagyok-ba, ahol ez a kettő többé már nem különül el egymástól. Az Én Vagyok a minden. Azon a ponton nincs szükséged szabad akaratra. Még csak az Isteni Akaratra sincs szükséged. A kettő összejön egymással, és átlényegül az Én Vagyokká.

 

 

Jaj, kifutunk az időből, pedig két speciális gyakorlatot akarok elvégeztetni veletek, hogy ne csak hosszú és fárasztó előadásokat tartsak a valóság természetéről, és arról, hogy hová is tartotok.

 

Szóval itt üldögéltek az X ponton….jaj, nagyon kevés az idő. Ha kell, bocsánatért fogok esedezni, vagy akár fizetek is! Majd Cauldre kifizeti.

 

LINDA: Minden rendben van. Minden rendben van.

ADAMUS: Nos, szükségem lenne még egy pár percre öt óra után.

LINDA: Elnézzük neked!

ADAMUS: Tehát….és most végig fogok rohanni ezen. Majd a következő alkalommal visszatérünk rá.

 

Először is vegyünk egy mély lélegzetet! És szükségem lenne a labdámra! (Adamus elővesz egy piros labdát) Akkor most jöjjön az Új Energia. Beszéljünk erről egy keveset, és utána rátérünk majd a potenciálokra.

 

A Régi Energia, a régi tudatosság két különböző elem volt. Rendelkeztél tudattal, ahogy erről már sokszor beszéltünk. Rendelkeztél tudattal, amit ez képviselt.

 

És volt az energia, amit a Hazatérés iránti vágyad hozott létre, és ez bejött a tudatba. Energia - tudat – hogy a valóság megteremtésre kerüljön, testet öltsön, és ezáltal a tudat kifejezhesse önmagát. Ez két különálló összetevő volt – tudat és energia.

 

Az a dolog, amit Új Energiának nevezünk ettől lényegesen különbözik, mivel ez – a labdát fogom most példaként használni – mert ez nem tudat, és mert ez nem az energia különálló eleme. Az Új Energia a szó szoros értelmében a tudat és az energia együttes integrációja ugyanabban a csomagban. Ugyanabban a csomagban.

 

Tehát a tudatnak nem kell energiát hívnia magához a támogatására. Hiszen már bele lett építve, és ez sok megbeszélésre fog okot szolgáltatni a későbbiek során. Ez már benne van. Ezért is Új. Korábban soha nem volt ott, most pedig egy teljesen új módon is működik. Teljesen új operációs rendszerrel. Ezt jól jegyezzétek meg! Akkor most lépjünk tovább!

 

 

Most itt vagyunk, az X zónában, és azt kérdezed: „És most mi következik?” És ez tényleg egy nagyon jó kérdés. „Most mi következik? Én itt vagyok. Ez bámulatos, érdekes – de innen most merre tartunk?”

 

Hát arra felé tartunk, hogy elkezdünk belemenni a potenciálokba. A potenciálok lényegében nem a jövőben vannak. Úgy hangzik, mintha ott lennének. Úgy hangzik, mintha távol lennének egy lineáris vonal mentén, de nincsenek távol. Bárminek a potenciálja a jelen tapasztaláson kívül már pontosan itt van. Nagyon, de nagyon kevés ember képes arra, hogy tényleg elképzelje a potenciálokat. Várnak a sorsra. Tehát a probléma részben az, hogy hiányzik a képzelőerő. Amikor pedig egypáran bementetek a jövőbeli potenciáljaitokba, analitikussá váltatok. Szép rendezetten akarjátok ezeket nézni, vagy pedig egy roppantul korlátozott emberi nézőpontból. Más szóval: keveset képzeltek el. Így lemaradtok a potenciálok legtöbbjéről, vagy akár az összesről! Nem engeditek meg magatoknak, hogy beleérezzetek!

 

Ráadásul itt van ez az egészen új potenciál, amiről teljesen lemaradtok, mivel valami olyasmit kerestek, ami hasonlít a régi potenciálokhoz. Végy egy kevéske tudatot, amihez hozzáadsz egy pár bögre energiát, a kettőt összekevered egymással, és remélhetőleg működni fog! Bámulatos potenciálok vannak odakint, itt és most, amik elérhetőek a számodra – a „mi jön ezután?” kérdésedre adott válaszként. Ezek szenzációs potenciálok, ami között akad Régi Energiás és akad Új Energiás is. De ezek a te választásaidon múlnak. Ők a mező, amiből neked kell választanod, és ez szinte teljes egészében korlátlan.

 

De az agyadon keresztül nem juthatsz el hozzájuk, és ez az egyik a többi elem közül itt, amikor is a tünetekről beszéltünk. (Adamus visszapörgeti a lapokat) Imádom hajtogatni ezeket a papírokat! Az egyik ilyen elem az elme – annak hajlama, hogy mentálisak, észszerűek legyetek – de az elme itt az X ponton nem működik, vagy legalábbis nem úgy működik, ahogy szerintetek kellene neki. Ez felrobbantja az agyat itt, amikor ezen a ponton vagytok.

 

Szóval teremtőként van egy hajlamotok arra, hogy azt mondjátok: -„Most fel fogom fedezni a potenciáljaimat!” – Nos, először is, nem kell kimennetek ehhez a jövőbe. Mert ezek pontosan itt vannak. Másodsorban pedig, engedd meg magadnak a felfedezést! Ne gondolkodj róla! Érezz bele! Tóbiás éveken át beszélt nektek arról, hogy mi a különbség az érzés és a gondolkodás között, és ti éppen, hogy csak a lábujjatok hegyét mártottátok ebbe bele! Merüljetek bele! Nincs sok veszíteni valótok! Igazán engedd meg magadnak, hogy beleérezz az összes potenciálba, vagy olyan sokba, amennyibe csak akarsz!

 

Milyen érzéssel jár? Rezonálsz vele? Olyan érzés, mintha igazán hozzád tartozna? Valami olyan, amit nagyon szeretnél megtapasztalni az életedben? Nem kell itt belemenni a részletekbe, vagy a szó szerinti értelembe, én csak az érzésekről beszélek. Az érzésről. Én az összes potenciált buborékoknak képzelem, amik mind ott úszkálnak most körülöttetek, ti pedig elkezdtek ki-beutazni belőlük. Nem kell még választást hoznotok, szóval ne féljetek az érzéstől! Drámainak érzed? Jó érzéssel jár? Olyan érzés, mintha a sajátod lenne? Sok közülük réginek vagy laposnak fog tűnni, és váratlanul…ahogy ott úszkálsz a potenciáljaid körül, valami rezonálni fog. Valami majd megszólaltatja a csengőt, és érezni fogod, hogy ez a megfelelő.

 

Szeretném, ha most elvégeznénk közösen egy gyakorlatot! Tehát most arra kérlek benneteket, hogy ha úgy érzed, hunyd le a szemed, állj fejen, vagy tégy, amit akarsz! Egy pár dolgot kérni fogok tőled, először is azt, hogy engedd meg magadnak, hogy érezz! Másodszor pedig azt, hogy ne legyél mentális! Harmadjára pedig azt, hogy legyél a Megfigyelő, sétálj körbe és közben érezd jól magad!

 

Itt van az összes potenciálja annak, hogy mi következik ezután most, és itt most nem feltétlenül egy munkáról beszélek, hanem egy érzésről, egy szenvedélyről, egy tapasztalásról az életedben. Nem kell szó szerintinek lennie. Most csak engedd meg magadnak, hogy ott sétálj ezek között a fantasztikus potenciál buborékok között. Nem kell fizetned értük, nincs olyan, hogy helyes vagy téves, és tulajdonképpen nem kell most választanod sem.

 

(csend van körülbelül egy percen keresztül)

 

Akkor most itt álljunk meg egy pillanatra! Tudod, hogy a későbbiekben is fogunk ezzel dolgozni, tehát sok időnk lesz még erre. És arra kérlek benneteket, hogy….tegyetek meg valamit. Nem fogom ezt házi feladatnak hívni. Csak azt fogjuk mondani, hogy ez egy „tapasztalás”, de igazából ez házi feladat. Tegyétek meg ezt, ami nagyon egyszerű, és amihez hatalmas megnyílás és fortély szükségeltetik. Az nem biztos, hogy rögtön elsőre menni fog, de amikor sikerül, akkor azon fogtok tűnődni, hogy vajon miért is nem sikerült ez rögtön elsőre.

 

Tehát a következőt szeretném kérni tőletek a legközelebbi ülésünkig! Menjetek el egy áruházba, és garantáljátok, kötelezzétek el magatokat arra, hogy nem fogtok semmit sem vásárolni, és egy órát töltsetek el azzal, hogy csak körbesétálgattok ott! Egy nagy áruházba menjetek el, ahol sok különböző dolgot árulnak – ruházatot, cipőt, parfümöt, ékszert, háztartási dolgokat – és csak sétáljatok körbe, nézelődjetek részlegről-részlegre – megfigyelőként – nézegessétek az árukészletet, és ne a többi embert – csak figyeljétek meg a dolgokat és érezzétek azokat, hiszen minden egyes tétel más érzéssel fog járni.

 

Lesz közöttük olyan, amelyik a neveden fog szólítani. És lesz, amelyik izgatja majd a képzeletedet! Másoktól pedig majd el akarsz sétálni! Ez egy jó gyakorlat vagy képzés arra, amikor majd visszatérünk, és többet is beszélünk a potenciálokról. Te vagy a Megfigyelő. Nem próbálsz semmit sem kitalálni. Semmit sem kell analizálnod. Csak polcról polcra, állványról állványra sétálsz.

 

Milyen ez? Mert bizonyos értelemben véve olyan, mint amivel dolgozni fogunk, amikor megtapasztaljuk a potenciáljaidat. Olyan az, mint amikor keresztülsétálunk egy hatalmas áruházon, ami telis-teli van áruval. Érezd, tapasztald meg és érzékeld őket! Következő hónapban visszajövünk, és sokkal mélyebben belemegyünk a potenciálokba. Azokba, amelyekbe tartotok innentől kezdődően.

 

A következő hónapban el fogunk képzelni néhány potenciált az emberiség számára – ezt most szerettem volna megtenni. Az emberiség számára. Nem azért, hogy megmentsük őket, hanem hogy hozzájuk adjunk. Tudjátok, jelenleg az emberiség, a tömegtudat, felhasználhat egy-két új perspektívát, és hozzáadhatja azokat a már meglévő véleményeik és nézőpontjaik gyűjteményéhez. Tudjátok, ők beleragadtak a saját formuláikba és rutinjaikba, pedig a tömegtudat valójában most a saját hívását küldi ki és azt mondja: -„Kérném, hogy bárki, aki tőlem eltérő nézőponttal rendelkezik, az ugorjon be hozzám! Add át nekem a te tudatosságodat vagy potenciálodat!”

 

Tehát a következő hónapban az új energiás forrás potenciáljába fogunk belemenni. Egy új energiás forrásba! Ne gondolkozzatok erről, mert akkor technikaiak és analitikusok lesztek. Csak belemegyünk majd, el fogjuk azt képzelni, majd hozzáadjuk az új energiás forrást a potenciálokhoz! Ez nyilvánvalóan időszerű! Ez az olaj kifolyás tragédia-dolog – tudjátok – ennek a sötét oldala a sok szennyezett tengerpart, a sok döglött hal, madár és állat. Ez a sötét oldala, és a környezetet ért kár. Ezt a drámát még hetekig, sőt talán még hónapokig is hallani fogjátok! És akkor a politikusok ezt az alkalmat majd arra fogják használni, hogy előrelépjenek és azt mondják: -„Tennünk kell valamit a környezetünk védelme érdekében!” Hogy miért nem tették ezt meg eddig? Mert most látják meg csak igazán a problémát.

 

Mert ez a tragikus helyzet az, ami felkelti a tudatosságot. És ez a ragyogó, fényes oldala. Hatalmas tudatosságot hoz nem a környezetnek, hanem az energiának! Helló! Itt van nektek ez az energia, ami éppen kifogyóban van a Földön, és ez egy nagyon régi, szagos, büdös, ragadós, nyúlós energia. A felszínen és az újságok szalagcímein a környezet miatt sírnak, de a valódi téma itt az energia. Mi jön ezután? 25, talán 30 évre elegendő áramló és bőséges energia üzemanyag maradt még. Ez utána sem fog megszűnni, de nagyon-nagyon értékes lesz.

 

Tehát akkor ez a kiömlés rossz dolog? Nos, hadd mondjam el, hogy léteznek jobb módjai is a kihívások kezelésének, de lényegében ez egy nagyon hasznos és jótékony dolog is lehet az emberiség számára, hogy szemügyre vegyék az energiát. És mi mindannyian ezek vagyunk. Mi vagyunk az Új Energia.

 

És ezzel drága Shaumbra emlékezzetek arra, hogy minden tökéletes és jól van a Teremtés Egészében. Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy itt lehetek veletek az X zónában!

 

Ezért Vagyok, Aki Vagyok – és Ti is Vagytok.

 

A következő hónapig - Adios!

 

 

Magyar forrás: www.shaumbra-hu.info

 

 

 

 (Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu)

 

 

 

 

 

Súgó Még nincs hozzászólás.