Alvást színlelve

Ha megkérhetlek titeket, képzeljétek magatokat az én helyembe, csak egy pillanatra - hogy mennyire furcsa nekem hozzátok beszélnem, akiket már korábbról ismerlek, akikkel már korábban együtt dolgoztam, és akiket Mesterként ismerek - sok-sok Mesterként - miközben ti meg úgy tesztek, mintha nem lennétek azok. Ezért aztán az összejöveteleink előtt fel szoktam tenni magamnak a kérdést: -„Mit fogok ma mondani nekik? Hogyan értethetem meg velük, hogy mindössze színlelik az alvást?” - Úgy tesztek, mintha kevesebbek lennétek annál, mint akik valójában vagytok. Miért? Miért? Ez a mai nap nagy kérdése. Miért? Erre azt mondjátok - mert hallak ám titeket, hallak bizony - „De Adamus, nem tudom, hogyan ébredjek fel.” (Nagy nevetés, miközben Adamus úgy tesz, mintha a székbe verné a fejét) - Nem, ti nem akartok felébredni.

Azt mondjátok: -„Adamus, én mindent tanulmányoztam. Minden tanfolyamot elvégeztem.” - Ó, tudom. - „Adamus már a létező összes gyógyítót felkerestem. . Adamus, tényleg nagyon durva gyerekkorom volt.” - És? Egy nap elviszlek titeket a kristályomba, és rátok zárom az ajtót, és akkor majd megnézhetitek, hogy az mennyire fog nektek tetszeni!

Nemrégiben kaptam egy tényleg csodálatos, és gyönyörűségesen egyszerű verset vagy prózát -ti talán ennek neveznétek - ami annyira jellemző mindannyiótokra. Szeretném ezt most megosztani veletek. Egyszerű és gyönyörűséges volt.

Egy anonim emberangyaltól érkezett: „Azt álmodtam, hogy alszom…”

„Azt álmodtam, hogy alszom az idők sodrában,

Azt álmodtam, hogy nevetés és könnyek között alszom

Azt álmodtam, mi minden lehetek alvás közben

Azt álmodtam, hogy alszom a nagy látvány közepette

Ébredj fel, ébredj fel! - szólt egy hang a bensőmből

Ébredj fel, ébredj fel, hogy az Élet elkezdődhessen

Ébredj fel, ébredj fel, az alvás egy hazugság

Ébredj fel, ébredj fel, az Istenért, aki Én Vagyok.”

(szünet)

 Mi a lényeg? Egy pár dolog. Legelőször is ez egy nagyon egyszerű kis vers, amit imádok, mivel magában hordozza annak az energiáját, amin oly sokan keresztül mentek. Lényegében azt álmodjátok, hogy alszotok, és álmodtok, miközben alszotok. És ez nem valós, nem igaz, és ez nem számít, és ti mindannyian egy módosult állapotban vagytok, ahol azon tűnődtök, hogyan is juthatnátok ki onnan. Nos, máris rátérek erre.

Másodsorban pedig innentől kezdve mindig legyetek felkészülve a váratlanra, a szokatlanra! Mindig, mert innentől kezdve ez így fog működni minden - a pillanatban. A pillanatban.

Az összes tervezés, mindaz az előzetes munka, amit általában tesztek, most elkezd szépen kisétálni az ajtón. Minden a pillanatban fog megtörténni, és néhányatokat ez meglepetésként fog érni. Lesznek olyan időszakok, amikor ez esetleg majd nyugtalanítani, idegesíteni fog titeket. Lesznek olyan alkalmak, amikor majd kissé mérgesek is lesztek emiatt, és tudni akarjátok, hogy miért nem volt több időtök annak a dolognak a megtervezésére. A pillanatban fognak történni a dolgok.

Talán arra kérnek majd, hogy állj ki 500 ember elé a pillanatban, és érezni fogod, ahogy a szíved hevesebben kezd verni. Hirtelenjében esetleg egy TV kamerát tolnak az arcodba, hogy az egész világ láthassa, hogy mit mondasz arra a kérdésre, hogy: - „Te mit érzel ezzel kapcsolatban?”

Ez a pillanatban fog megtörténni. És mennyire kellemetlennek, kínosnak és idétlennek érezheted az egészet a pillanatban, és hogy ez mennyire mentálissá válik a pillanatban. Megpróbálsz visszanyúlni majd a múltadba, és keresgeted azt, amit erről eddig tudtál vagy megtapasztaltál. De ez nem működik, és akkor majd megadod magad. Akkor majd megadod magad, és egyszerűen csak hagyod, hogy kiáradjon belőled. És azzal sem fogsz törődni, ha felcseréled a szavakat egy kicsikét, mert talán majd jobb szavak jönnek a helyükre.

Azt álmodtam, hogy alszom!

Szóval Shaumbra, ez itt van! Beszéltem már erről egy pár héttel ezelőtt Iowa-ban a kukorica mezőkön. (nevetés) Tulajdonképpen rendkívüli módon élveztem az egész utat.

Beérkező energiák

Ez itt van. Elmondtam az ott egybegyűlt csoportnak, hogy nagyon sok energia érkezik most. Talán észre is vettétek ezt az elmúlt pár hét során. Néhányan meglepően jól kezeltétek ezt. Egy páran mindössze vettetek egy pár jó, mély lélegzetet, és beengedtétek. Egy páran viszont nagyon, de nagyon idegesek és nyugtalanok lettetek. Azt mondtátok: „Már megint itt van. Miért mindig velem van ez? Miért megyek folyton keresztül ezeken a pusztító, romboló, őrült és nyugtalan ciklusokon?”

Az elmúlt pár hét meglehetősen őrült volt. Tényleg az volt, és talán nem csak számotokra. Nézzétek csak meg mi minden történt a világban ebben az elmúlt pár hétben! Őrület! A világ ugyanazokon a dolgokon megy keresztül most is, mint máskor, csak ez most igen csak felerősödött. Mindenhol változások vannak, a politikai helyzetek zűrzavarba torkollanak, és vannak olyan dolgok, amik még el sem jutottak a világsajtó fülébe annak kapcsán, hogy mi minden történt az elmúlt hetek során.

Egy hatalmas energiainfúzió jött be, ami teljesen különbözik minden eddigitől, legyen szó akár fizikai energiáról, vagy a más birodalmakból, a világűrből érkező energiákról, vagy akár a nem fizikai, nem Földhöz kapcsolódó energiákról - rengeteg jött be - és ez káosz volt. Az egész káosz-energia volt.

A káosz annyit tesz, hogy ez az energia nem bír azokkal a jellemzőkkel, amikhez az eddigi energia beáramlások során hozzá voltatok szokva. Néhanap úgy érzitek, hogy ezek a nagy dózisok csodálatosak, jótékony hatással vannak rátok, amikből új erőre tesztek szert. Máskor viszont lesújtanak benneteket, mivel bármikor is, amikor egy infúzió érkezik, az felbomlaszthatja a kényes egyensúlyt. És a ti egyensúlyotok bizony törékeny. Sőt, lényegében szinte alig-alig tudtok megkapaszkodni egy hajszál vékonyka szálban. (nevetés) És ez a jó hír! Ez igaz! Nagyon is igaz! Ott csüngtök egy….néha teljesen elképeszt minket itt a másik oldalon, hogyan vagytok azt még képesek megtartani!

Tudjátok mi a titok? Az elengedés. Engedd el! Engedd el!

De most térjünk csak vissza ehhez a káoszhoz! Egy hatalmas energia infúzió érkezett, ami hetetekkel ezelőtt kezdett el bejönni. Még mindig útban van ide onnan kintről, onnan kintről, ami pontosan itt van - és hogy miért? Miért? Mert a bolygók együttállnak? Nem. Mert a Napban hatalmas napkitörések vannak mostanság? Talán. (Adamus kuncog) Mert a földönkívüliek támadásra készülődnek? Igen. (nagy nevetés) Ó, ez így van, de erről majd egy másik beszélgetés során fogok szót ejteni. De nem fognak túl messzire jutni…. nem hiszem. De az is lehet, hogy tévedek.(nevetés, ahogy Adamus ugratja a közönséget) Játszadozom ezekkel az energiákkal.

Tehát ez egy döbbenetes mennyiségű energia, amit mi káosz energiának fogunk hívni. Mert nincs semmi értelme. Nem követi a régi mintákat. Azért jön most be ide, mert…

KATHLEEN: Miattunk.

ADAMUS: Köszönöm. Igen. Miattatok. Ti - mindannyian - behívtátok, megidéztétek. Az emberiség hívta be. Úgyis mondhatnánk, hogy az angyali családok hívták be. A Földközeli Birodalmak - amik mostanság ugyancsak a fájdalom világában élnek - hívták be.

Tehát ez egy hatalmas energia infúzió, és nagyon kaotikus. Ezért úgy érkezik be, mint ahogy a káosz szokott. Váratlanul, megjósolhatatlanul, kiszámíthatatlan módon érkezik meg. Miközben ti ahhoz vagytok hozzászokva, hogy az energiák egy meghatározott módon áramlanak be, a hálókon, a meridiánokon vagy a test energia mintáin keresztül, ez többé már nem így lesz. Másképpen érkezik meg.

És ez tényleg, igazán kibillenthet benneteket! Tényleg belevihet titeket…hányan is drámáztatok az elmúlt pár hét során? Becsukom a szemem. (nevetés, sok kéz a magasba emelkedik) És ez csak a másokkal való dráma - a rajtad kívül lévő emberekkel. De hányan drámáztatok saját magatokkal? (egy pár kéz a magasba lendül) Vagy hányatoknak volt traumája, sérülése saját magatokkal? Igen, igen.

Szóval ez az energia most bejövőben van. Nagyon kaotikus, de ahogy erről már korábban is beszéltünk, a káosz valójában nem kaotikus. Csak másmilyen - még csak nem is a minták értelmében - hanem más a mértéke, más szállítási utakon érkezik meg. És azért jön, hogy itt legyen nektek.

Ennek a káosz energiának egy része az, amit ti régi, vibrációs energiának neveznétek. Ehhez a részéhez már hozzá vagytok szokva, de ahhoz, ahogyan most érkezik be - na ahhoz nem vagytok hozzászokva. Egy része pedig a szó szoros értelmében Új Energia.

Azok számára, akiknek nem ismerős az Új Energia, akik még mindig nagyon benne vannak a dualitásban, és akik nagyon is ragaszkodni akarnak még a dualitáshoz - azok esetében ez az Új Energia egyszerűen elmegy mellettük. Nem veszik el, hanem egy ciklushoz hasonlatosan visszatér majd hozzájuk egy idő múlva, és később landol majd rajtuk.

De ti, akik ennek tudatában vagytok, akik képesek vagytok ezt kezelni, akik képesek vagytok ezt tényleg magatokba lélegezni - és az önmagad és mindenki más teljes elfogadásának állapotában lélegzed ezt magadba, amibe beleértődik az éppen most melletted ülő személy teljes elfogadása is, akit éppen most akarsz arrébb lökni, tehát ha őt is teljesen el tudod fogadni - akkor az elérhető számodra.

Mi a gyökér-probléma?

Egy érdekes dolgot vettem észre ebben az elmúlt pár hétben, mégpedig azt, hogy ez néhányatoknak a magotokig hatol, aminek így is kell lennie. Lehet, hogy nagyon rossz érzéssel jár, mégis a gyökérpontodra vág oda egyet. Tehát most az lenne a kérdésem hozzátok, hogy mi ez a mag-probléma? Mi az a gyökér-téma, amelyiket eltalálta? Most arra kérném a kedves és gyönyörű Lindát, hogy menjen oda a közönséghez a mikrofonnal.

JAN: Gondolok valami traumatikus dologra, ami ezen a héten történt. Elveszítettem egy háziállatomat, és úgy éreztem, megszakad a szívem, és most összerakosgatni a darabkáit nagyon érdekes…hm... Minden kissé másnak tűnik. Nem tudom én mennyire fogok másként kinézni, miután összeszedtem a darabkákat.

ADAMUS: Szóval mi a gyökér-probléma? Mi a mag-téma? Ez az energia eltalál valamit. Mi az? És szinte már majdnem megadtad a választ. Ott van a nyelved hegyén. Mag-probléma.

Jut eszembe, sok háziállat el fog távozni. Kérlek benneteket, ne csüggedjetek el, amikor ez bekövetkezik. Okkal távoznak: a.) az energia nagyon intenzív, ki akarnak innen menni - b.) vissza fognak térni. Vissza fognak térni, még bensőségesebb, és még inkább nagyszerű háziállatként, hogy veletek legyenek.

Tehát: mag probléma.

JAN: Hm…(hosszú szünet) Nem tudom biztosan. Csak….önmagam elfogadása?

ADAMUS: Jaj, te magad nem igazán hiszed el ezt a választ, de azért én leírom.

JAN: Köszönöm.

ADAMUS: Ezt mondod most magadban: -„Ez egy nagyon középszerű válasz volt.” - De én leírom, mert te is és én is tudom, hogy ez nem volt helyes. (nevetés) De azért leírjuk.

Rendben. Következő. Mik a mag problémák? Két alapvető mag probléma merül fel mostanság a Shaumbrák esetében - ez nem vonatkozik a világon mindenkire, csak rátok.

CAROLYN: Tudatára ébredtem annak, hogy hatalmas szívem van.

ADAMUS: Igen.

CAROLYN: És annak is, hogy az önszabotázsom is legalább ugyanolyan nagy.

ADAMUS: Á! Ez jó! Tehát a szabotázs. (leírja) Igen, rendben. Következő? Mag problémák.

VINCE: Szerintem az én esetemben a mag probléma a veszteség, a veszteség elismerése.

ADAMUS. Veszteség. De minek az elvesztése?

VINCE: Mindennek. Mindennek.

ADAMUS: Ez jó. Igen. És milyen érzés?....kérdezik ezt tőled, miközben az arcodba tolnak egy mikrofont.

VINCE: Üres.

ADAMUS: Igen. Igen. Ez lényegében nem egy rossz dolog. Nehéznek nehéz, de nem rossz dolog. Egy alvó perspektívából nézve ez nehéz. Egy ébrenléti perspektívából szemlélve pedig igazán nagyon csodálatos. Tehát egy kicsit fel fogunk ébredni. Szóval a veszteség.

Többiek? Mag problémák.

CATHY: Én azt mondanám, hogy a Régi kontra Új Energia. A Régi energiával szembesülni kell, és el kell azt engedni annak érdekében, hogy helyet tudj teremteni az Új Energiának, ami majd betölti a vákuumot.

ADAMUS: Régi kontra Új. Hívhatjuk ezt dualitásnak?

CATHY: Igen.

ADAMUS: Oké. Dualitás. És jut eszembe - ezeket a dolgokat mind érinti ez a most bejövőben lévő káosz energia - ami egymás utáni hullámokban érkezik. Ha ezt képesek lennétek látni vagy felfogni, akkor ez egy kissé maga alá temetne titeket, és nos…ez már egy másik történet. Mag problémák.

PAUL: Az elmém kiakadt, megőrült. (nevetés)

ADAMUS: Az jó. Az jó. Amikor arról beszélünk, hogy túllépünk az elmén…te ezt hogyan neveznéd? Az elme elengedésének? Elmén túlinak?

PAUL: Igen, az elmén túlinak.

ADAMUS: Rendben. Jártál az…(ír)…elmén túl. Erre jó lenne, ha megtanítanál másokat is, mivel te aztán tényleg nagyon makacs voltál, tényleg roppant módon ragaszkodtál az elmédhez. És akkor most megtennéd, hogy megosztod másokkal is, hogy mi történik olyankor, amikor tényleg elengeded azt?

PAUL: Béke.

ADAMUS: Jó.

PAUL: Egyensúly.

ADAMUS: Igen.

PAUL: Boldogság.

ADAMUS. Jó. Kitűnő. Nem annyira rossz, mint amilyennek tűnik.

PAUL: Nem, de félelmetes lehet.

ADAMUS: Nagyon félelmetes. Nagyon félelmetes abban az esetben, ha úgy veszíted el az elmédet, hogy közben alszol. Ez egy nagyon nehéz dolog. És el kell fogadnod - nektek mindannyiótoknak el kell fogadnotok, hogy még alszotok. Alszotok. Az elmétek megpróbál felébredni, de képtelen rá, mivel elsősorban pont maga az elme volt az, ami elaltatott benneteket. Ezért ez egy lehetetlen feladat.

Ez az elengedésről szól, és arról - ahogy a versben is állt - hogy megértsétek, hogy ti alvás közben álmodtok. Álmodtok - olyan ez, akár egy science fiction film! - arról álmodtok, mi az, ami lehetséges. Álmodtok a régi időkről, vagy a mostani időkről. Ez nem valós. Mindössze valóságosnak tűnik. Máris rátérünk erre.

Még egyet! Gyökér probléma. Mi az, ami most valóban a felszínre került?

ALAYA: Miután 16 évet éltem le egy kontrolláló párkapcsolatban…

ADAMUS: Igen.

ALAYA: Két héttel ezelőtt…

ADAMUS: És miért kontrolláltál?

ALAYA: Mert megengedtem.

ADAMUS: Nem - miért kontrolláltál?

ALAYA: Nem, engem kontrolláltak.

ADAMUS: Valóban?

ALAYA: Igen. Megengedtem, hogy kontrolláljanak. Igent mondtam rá.

És rájöttem, hogy többé már nem akarok abban a kapcsolatban élni, és két héttel ezelőtt, 20-án fogtam a lányomat, és eljöttem abból a kapcsolatból, és egy női menedékszállásra mentem.

ADAMUS: Igen, jó.

ALAYA: Számomra a gyökér dolog a másoktól való elfogadás és a szuverenitás.

ADAMUS: Pontosan. Mennyire lehetek személyes?

ALAYA: Teljesen.

ADAMUS: Jó. Nos, még mindig rendelkezel némi maradvány energiával, ami továbbra is lehetővé fogja tenni a játszmázást. Nem vicceltem, amikor azt kérdeztem: - Ki az, aki kontrollál itt? - Szeretnéd azt hinni, hogy téged kontrolláltak, és erre mindenféle bizonyítékod is van….minden érzékeddel azt állítod, hogy téged kontrolláltak - és emiatt akár egész álló nap csatáznál velem.

De amikor felismered, hogy Te voltál az, aki kontrollált - és ez nem egy ítélkezés, hanem egy megfigyelés - akkor többé már semmiféle menedékszállásra nem lesz szükséged, a sajátodon kívül. A játszmát még most is játszod. Még mindig ott a dráma. Neked egy részed az, aki ezt lényegében most is megteremti, kontrollálja, manipulálja.

Abban a pillanatban, amikor ezt tényleg el tudod engedni, és abban a szent pillanatban, amikor megérted, hogy senkit sem vádolhatsz az életedben jelen lévő kontrollért, és csak befelé, magadba tekintesz, akkor többé már semmiféle menedékszállásra sem lesz szükséged, semmiféle külső helyre nem lesz szükséged. Akkor majd bekerülsz a saját életedbe. És ott nem lesz jelen semmilyen félelem, sem a magad számára, sem a gyermeked számára, és senki más számára sem. És az, amit te egy veszélyes helyzetnek ítélsz meg, egyszerűen el fog párologni.

ALAYA: Ezt elhiszem.

ADAMUS: El fog párologni. Többé már nem kell bujkálnod. Nem kell már rejtőzködnöd, mivel a kontroll, a menekülés és a rejtőzködés kizárólag csak rólad szól - te menekülsz saját magad elől. Ennyi az egész.

Akkor itt most vehetünk egy mély lélegzetet!

ALAYA: Aha.

ADAMUS: És ezt elengedhetjük.

ALAYA: Meg akarom ismerni magam.

ADAMUS: Aha. És miközben végigmegyünk a mai közös összejövetelünkön és hirtelenjében megengeded magadnak, hogy elkezdj felébredni az álomból, és befejezed az üldözést, abbahagyod azt a kontrollálást, ami itt valójában folyik, akkor annyi sok szabadságod lesz, hogy azt sem fogod tudni, hogy mihez kezdj vele. És akkor majd idejössz, és egy nagy ölelésben részesítesz engem.

ALAYA: Voltak már pillanataim.

ADAMUS: Igen. És tudod, hogy most mit kell tenned?

ALAYA. Igen, lélegezni.

ADAMUS: Lélegezni. És egyszerűen csak tényleg hoznod kell egy választást. Tényleg szükséged van még arra, hogy továbbra is kontrolláld a dolgokat? Szükséged van még arra, hogy kontrolláld őket?

ALAYA: Nem.

ADAMUS: De mielőtt nemet mondasz, gondolkozz el egy pillanatra azon, hogy mi történik akkor, amikor elengeded azt az összes kontrollt!

ALAYA: Gondolkozni….

ADAMUS: Érezd! Mi történik akkor, amikor te felhagysz a kontrollálással?

ALAYA: Az új lesz nekem.

ADAMUS: És hallottam a káosz szót. Igen. Ez kaotikus érzéssel fog járni, és kellemetlen érzés lesz. Hadd kérdezzek itt most tőled valamit! Mi volt az a dolog, ami miatt úgy érezted, hogy muszáj kontrollálnod, és aminek a következtében kontrolláló személyeket vonzottál be az életedbe? Csak érezz ebbe bele egy pillanatra!

ALAYA: Úgy éreztem, hogy az én válaszaim a helyesek, vagy, hogy az én látomásaim jobbak.

ADAMUS: Jó. Abszolút, én ezt egyfajta tisztességesség, vagy becsületesség érzésnek nevezném. Az nem számít, hogy ez mikortól és honnan eredt, mégis ez az érdekes típusú tisztességesség volt, ahol is tudtad, hogy mi neked a legjobb. Na onnantól kezdve mindent elkezdtél kontrollálni magad körül, és ez a kontroll aztán meg más kontrollokat kezdett behozni az életedbe a külvilágból. És akkor meg hirtelenjében a saját kontrollod áldozata lettél, és akkor ez már tényleg arra kényszerít téged, hogy egy ilyen pillanatban, mint ez a mostani, megállj, és feltedd magadnak a kérdést: -Nos, tényleg ennyire tisztességesnek vagy becsületesnek kellett lennem magammal és másokkal? - Talán itt és most ebben a pillanatban ezt elengedhetjük, és egyszerűen csak elfogadhatod. Fogadd el! Gyönyörű, tiszta, egyszerű elfogadás. Ennyi az egész. Semmi kontroll. Semmi tisztességesség, becsületesség. Semmi félelem. Mindössze elfogadás.

Akkor most közösen vegyünk egy mély lélegzet mindannyian! Óóóóó igen. És ez most Hannibált hívja a pillanatban. Látod, ezt most elengedtük, vettünk egy mély lélegzetet, és akkor most csinálhatunk egy….(valaki beszól: Halleluját!) Ennél jobbat fogok tenni. Szeretném….ebben a pillanatban most szeretnék egy kis káoszt csinálni. Káoszt. Disszonanciát. Ahol nincs minta. Nincs dal. Csak összevisszaság. Tudsz káoszt csinálni?

HANNIBÁL: Igen, menni fog a káosz.

ADAMUS: Ó, igen - te ismered a káoszt!

HANNIBAL: Tudom, hogyan keltsek káoszt!

ADAMUS: Szóval ezt most nem akarjuk majd széppé tenni. Megpróbáljuk, hogy csúnya legyen. Innen fogunk zajt kelteni, majd kiadjuk azt. Arra kérnélek titeket, hogy álljatok fel, és Hannibál? Itt az ideje a káosznak! Káosz.

(Hannibál vezényli a közönséget, és sok-sok kaotikus hangot adnak ki magukból)

ADAMUS: Káosz! Káosz!

(a kaotikus hangok folytatódnak)

ADAMUS: Oké, elég. Köszönöm. Jó a káosz.

Csak, hogy mozgásba lendítsük az energiát! Mert tudjátok, ha most megpróbálnánk ezt itt kontrollálni, akkor azzal szinte meghiúsítanánk a célt. Ez csak arról szól, hogy engedd ki magadból! Ez csak energia. Mindössze megmintázatlan, fegyelmezetlen, teljesen elfogadó energia. És csodásan működik - egy kis légzés, egy kis káosz a hangban.

Namost, ez mindössze energia volt. Az meglehet, hogy kellemetlen volt a fülek, sőt akár még a fizikai test számára is, de az elme számára cseppet sem volt az, és azt figyeltem, hogy egypáran lezártátok magatokat, hogy megpróbáljátok elkerülni a káoszt. De drága barátaim, most, ebben az időben, amiben élünk, rengeteg energia érkezik be, és ez a káosz. És ez nem a múltatokból jön. Nem a múltad kísértetei ezek, vagy semmi ehhez hasonló. Ez friss. Új. Feljavult, és onnan kintről érkezik. (nevetés) És tényleg kaotikus.

Tehát amikor ilyesfajta káoszban vagy, ne menekülj előle. Magadba lélegezheted azt! Elfogadhatod. És akkor majd ki fog egyenesedni, hogy a választásaidat szolgálja.

(szünet)

ADAMUS: Szóval, mag probléma. Következzen még egy-két válasz. Mag problémák. Egy hatalmas labdányi káosz érkezik, ami egy páratokat letarol, kiüt az egyensúlyból, és azon kezdtek mindannyian aggódni, hogy mi a baj veletek. Roppant mentálisak lesztek. Már be is mentetek az elmétekbe. De mik azok a mag-problémák - kettő is van belőlük - amire ez most hatással van? David?

DAVID: Ítélkezés.

ADAMUS: Ítélkezés.

DÁVID: És az én esetemben ez úgy fest, mintha mások felett ítélkeznék, pedig valójában magam felett ítélkezek.

ADAMUS: Jó. Hogyan ítélkeztél magad felett?

DAVID: Keményen.

ADAMUS: Keményen. És mi volt a legrosszabb?

DAVID: Nagyon keményen. (nevetés)

ADAMUS: De mi volt a legrosszabb? Én megmutatom neked az enyémet, ha te is megmutatod nekem a tiédet! (nevetés) Légy szíves! Megmondtam: „várd a váratlant!”. Most pont ez történik.

DAVID: Talán inkább leülnék. (nevetés)

ADAMUS: Akkor talán én is leülök melléd! (nevetés) Mennyire lehet ez rossz? (szünet) Annyira rossz lehet.

DAVID: Igen, annyira rossz.

ADAMUS: Mi volt az a téma, amit ez felhozott benned? Azt mondtad, hogy az ítélkezés. Mi volt az az ítélkezés? Mi volt az, amit hallottál - ami igazából nem a tiéd, de hallottad és érezted azt, érezted, ahogy az a tőr egyenesen beléd hatolt - mi volt az?

DAVID: Az, hogy a magam felett való ítélkezést, tudod, a külvilág felett játszottam ki. Mindenkit és mindent megítéltem magam körül. De közben tudtam, hogy magam felett mondok ítéletet, és nem fogadtam el magam. És tényleg nem fogadtam el az elmémet és az agyamat. Saját magamat ostoroztam, bántottam a saját ostobaságom miatt.

Mondjam még?

ADAMUS: Térjünk a lényegre!

DAVID: Nem szerettem magam.

ADAMUS: Igen. Ezt elég szépen fogalmaztad meg.

DAVID: Kétségbe vontam magam.

ADAMUS: Ezt most előkelően mondtad.

DAVID: Nem fogadtam el magam.

ADAMUS. Ezt most egy gyáva tyúk módjára mondtad. (nevetés)

DAVID: Nem szerettem magam.

ADAMUS: Közeledünk.

DAVID: Gyűlöltem magam.

ADAMUS: Valószínűleg ez az, de miért? Miért?

DAVID: (hosszú szünet után) Nem tudom biztosan.

ADAMUS: Hm, egy hazugság. Hazugság. Úgy érezted, hogy hazudsz, hogy hamis vagy. Hogy talán manipulálsz, és ez az egész hamis. Én ezt érzékeltem, amikor lehatoltál a gyökeréig. Ez kemény. Ez kemény, és ez az éned gyűlöletéhez vezet. Ez nyilvánvalóan a szeretet hiányához vezet. Amikor azt érzed, hogy ez az egész hazugság volt, egy vicc volt, egy játszma volt. És olyankor meg belemerülsz ezekbe a mellékes történetekbe: - „Jobban kellett volna csinálnom. Máshogy kellett volna tennem. Bárcsak máshogy tettem volna.” - de amikor eljutsz erre a pontra, ez az egész egy nagy hazugság. De akkor mi az igaz?

DAVID: Köszönöm.

ADAMUS: És ez most mindenkinek szólt. (a közönség tapsol) És tudod, közeledünk, David. Segítettél nekünk közelebb kerülni a gyökér problémához. Még egy választ szeretnék hallani, utána pedig az én válaszom következik majd, az, amit én tapasztalok - és David, csak figyelj, hogyan is kapcsolódik az ahhoz, amiről az előbb beszéltünk.

EDITH: Minden tapasztalásunk teljes elfogadása, mivel mi is Istenek vagyunk és Vagyok, Aki Vagyok.

ADAMUS: Valami ilyesmi. Valami ilyesmi, de ezt megint megpróbáltad szépen becsomagolni. Teljes elfogadás, a Vagyok, Aki Vagyok teljes megértése, de mit tett ez az energia valójában, amikor oda becsapódott? Mi volt az, ami arra késztetett, hogy megállj, és szemügyre vedd azt? És ezt most felhozom itt Aandrah-nak.

EDITH: Egyszerűen minden tapasztalás elfogadása.

ADAMUS: Mit láttál Aandrah az elmúlt hetekben, ami ezt a szintet érintette? Mi volt a téma?

AANDRAH: Amikor elhisszük a hazugságot, amikor azt itt fent (a fejben) elfogadjuk, akkor az ott fog ücsörögni. De mi történik akkor, ha hajlandó vagyok azt belélegezni és elfogadni… ez teljesen más. Hajlandó vagy ezt megenni, befogadni, birtokolni, és megengedni ennek érzését lényed minden egyes sejtjében? Akkor szerelmes leszel. Szerelembe esel. Az elfogadás még mindig elutasítás, mert az mind itt fent a fejben történik. Számomra az nem az elfogadás. Az elfogadás az, amikor azt meg tudod enni, amikor birtoklod azt, amikor befogadod azt, amikor azzá válsz. Számomra az elfogadás itt marad a fejben, továbbra is ott ücsörög, és éppen ezért csak felkérem azt. Az én munkám az, hogy hajlandó vagy-e arra, hogy hazavidd azt magaddal, és birtokold azt?

A valódi gyökér probléma

ADAMUS: Köszönöm. És ha tényleg képes vagy erre egy lézer fókuszt ráhelyezni - és nem mindannyian tapasztaltátok ezt meg, de nagyon sokan igen - akkor az közvetlenül a magba hatol bele. Különösen akkor, amikor - ahogy ezt David esetében kifejtettem - amikor eljutsz a mag egy részéhez, és úgy érzed, hogy eddig egy hazugságban éltél, ami valamiképpen így is volt. Ez nem egy szándékos hazugság volt. Soha nem állt szándékodban ezt tenni, de amennyiben még mindig alszol, akkor egy hazugságban élsz. Ennyi az egész.

És aztán meg az történt az elmúlt pár hétben - a beérkező intenzív energiák formájában, amik káoszként érkeztek be - mivel azok nem voltak egyensúlyban, ezért tényleg jól kibillentettek benneteket - és ekkor ránéztetek arra, hogy tényleg itt akartok-e lenni? Tényleg itt akartok-e lenni?

Ez az, ami felmerült bennetek az elmúlt pár hét során - tényleg itt akarsz lenni? - és ez bizony megnyomogatja a gombokat. Ez mindent megnyom. „Itt akarok lenni?” - És néhányan még beszélni is féltek róla. Egy páran még magatoknak is féltek ezt beismerni. Jó páran kilökitek a gondolatokat, amikor azok beérkeznek. Amikor beérkeznek és azt kérdezik: - „Miért is kellene egyáltalán felébrednem holnap?” - eltaszítod ezeket a gondolatokat. Azt hiszed, hogy nem lenne szabad, hogy ilyen gondolataid támadjanak. Pedig abszolút lehetnek ilyen gondolataid.

Egy részed úgy érzi, hogy eddig egy hazugságban élt, mivel nem az vagy, aki valójában vagy. És ekkor azt kérdezed: - „Miért is kellene itt lennem?” -És ekkor meg ezeket a dolgokat teszed – remélem, emlékeztek valamire azért a más birodalmakban folytatott beszélgetéseinkből, bár ez nem valószínű - elkezdtek mindenféle indokokat előszedni és összeállítani egy listát arra vonatkozóan, hogy miért is kellene itt maradnotok. Égessétek el azt a listát! A gyerekeid miatt? Ugyan már! Mert másoknak szükségük van rád, mert van egy pár beteljesületlen dolgod, mert egyszerűen csak félsz átkelni a túloldalra, mert… drága barátaim, mi van akkor, ha az, amire gondoltok, egy hazugság volt, majd átkelsz a túloldalra, és kiderül, hogy az meg tényleg egy jókora hazugság? (nevetés)

Hű, ezt aztán tényleg elcseszted. És most akkor mi van? Most mi van? És folyton ez történik. Nem feltétlenül veletek, de folyton ez történik. Most mi van? Hű! Már vissza is tértél, hogy újra megtedd!

Tehát ez az energia hatalmasat lökött rajtad. Behatol a problémádba, és nem ez végzi el a munkát, hanem azt teszi, hogy behatol a legérzékenyebb, legtörékenyebb részbe, abba a hajszálvékony kis szálba, amibe belekapaszkodtok, és azt kérdezi: - „Itt akarsz lenni?” - és ez egy áldás. Ez egy fantasztikus áldás. Tudom, hogy nem kelt jó érzést, de mégis egy bámulatos áldás. Ez része a lebontási, destrukturálási szakasznak, valamint része annak, hogy arra bátorítson téged, hogy tényleg mélyre hatolj, és megkérdezze: - „Miért akarsz itt lenni? Miért? Miért?”

Ez azt teszi, hogy kiszed benneteket a hipnózisból, mivel te - és általában véve az emberek - nap mint nap ugyanazokat a dolgokat teszik, mindig ugyanazt játsszák ki, és újra meg újra meg újra mindig csak ugyanazokat a dolgokat teszik, és amikor eljutsz ehhez a kínzó és bedaráló helyzethez, ami azt kérdezi: -„Miért akarsz itt lenni? - akkor eljött annak az ideje, hogy nagyon, de nagyon valódi és igaz légy! Ebben a szituációban - ahogy ezt David és mások is elmondhatják - nem tudsz hazudni magadnak. Nem tudsz hazudni.

Padlót fogsz. Ekkor csak te vagy ott, csak és kizárólag te vagy ott. Én nem vagyok ott. A többiek sincsenek ott. Nem lehetünk ott, mert egy bizonyos értelemben nem engedtek minket oda. De padlót fogsz, és azt kérdezed: „- Miért is akarok most itt lenni?”

Nem kell, hogy felemeljétek a kezeteket, de hányan éreztetek így? Ebben az életetekben biztos vagyok benne, hogy más sokszor, de ez most valami más. Ez kicsavarja belőled a makyo-t. Egyszerűen kifacsarja azt belőled, csak hogy többet ne tudd hülyíteni se magad, se másokat. Kifacsarja azt belőled, hogy valódi, igaz légy, és pontosan ez volt az, ami történt - és jut eszembe, ez még egy darabig folytatódni fog. Talán most már képes leszel szembenézni vele. A legtöbben ennek a kellős közepén voltatok vagy vagytok.

A következő kérdés

Ez a most beérkező energia, ez a káosz, az „Itt akarsz maradni vagy sem?” - kérdés eredményeképpen feltesz egy másik hatalmas kérdést is. Azt kérdezi még: „Mihez akarsz kezdeni?” Hatalmas kérdés. És ez bizony kemény, mert azt feleled: „- Nos, még nem tudom biztosan, hogy maradni akarok-e vagy sem, és a pokolba is, még azt sem tudom, hogy mihez akarok kezdeni, amennyiben a maradás mellett döntök.”

És ezzel az a probléma, hogy amikor megkapod ezt a masszív káoszt, azzal megkapod a Nagy Kérdést is - „Maradni akarsz?” - és most jön a „Mihez fogok kezdeni, amennyiben maradok?” Na és ekkor visszarepülsz a fejedbe. Megint idekerülsz, és elkezded mondogatni: -„Nos, talán csak ezt meg ezt akarom tenni…” Mentális leszel. Mentális leszel ennek az egésznek a kapcsán, és megint nekiállsz ezen a módon tervezgetni, és rákezdesz, hogy: -„Tudod, sok pénzt akarok csinálni, fiatalabb akarok lenni, és jönnek ezek a …..” Ezek nem számítanak. Ezek egyike sem számít.

Önmagad valódi esszenciáját nem érdekli a pénz. Nem érdekli, és nem is kellene, hogy érdekelje. A te - nevezzük ezt a te Lelkednek, az Isteniségednek, az Igazságodnak - nos őt nem érdekli sem a pénz, sem az egészség, és kifejezetten nem érdekli a másokkal való kapcsolatok. Nem érdekli, hogy nézel ki, vagy hogy mennyi az intelligencia-hányadosod, és nem is kell, hogy érdekeljék ezek a dolgok, nemdebár?

Mert mi is történne, ha a lelked beleveszne a bőséggel kapcsolatos problémákba? Az aztán tényleg nagyon rossz lenne! Elég rossz az, hogy az ember beleragad ebbe, dehogy a Lelked is beleragadjon? Hogy a Szellemed belevesszen? A Szellemedet ezek a dolgok egy cseppet sem érdeklik. A Szellem az én szeretetével törődik. Az énre való emlékezéssel törődik. A Szellem - a Lelked - csak azt akarja, hogy ébredj fel.

Itt van ez a meglehetősen fura kapcsolat a lélek és az ember között. Amennyiben az ember ahhoz ragaszkodik, hogy továbbra is aludni akar, akkor a Lélek is azt játssza majd, mintha ő is aludna. Ha az ember ragaszkodik ahhoz, úgy tesz, mintha el lenne veszve, nos, akkor a lélek az ő isteni együttérzéséből fakadóan szintén úgy tesz, mintha maga is elveszett lenne. Látjátok már, hogy működik ez? Ez egyfajta tükröződés.

Tehát itt van most nektek ez a hatalmas mennyiségű energia, ami azt kérdezi tőletek: - „Mihez akarsz kezdeni?” És itt most nem a gyakorlati dolgokról van szó. Nem. „-Orvos akarsz lenni? Gyógyító akarsz lenni?” - Nem ezek itt a kérdések.

A kérdések arra vonatkoznak, hogy: - „Hogyan akarod megtapasztalni, megélni az életedet?” - És erről jut eszembe - ti most nem éltek, legalábbis nem a valódi értelemben véve. Tényleg nem. Abban az értelemben nem éltek, ahogy mi határozzuk meg a dolgokat. Álmodtok, miközben alszotok. Alvás közben álmodtok. Még nem éltek. Hamarosan élni fogtok, de most még nem éltek.

Tehát itt vannak ezek az erők, amiknek egypáran megpróbáltok ellenállni, egypáran méregbe gurultok miatta, és néhányan pedig megpróbáljátok ezt befagyasztani egy csomó makyo-s dologgal - de ez nem működik, mert ez az energia, amit valamilyen szinten ti magatok hívtatok be ide, annyira erős, hogy egyenesen a magba hatol. Mit akarsz? Mit akarsz?

EDITH: Miért alszunk?

ADAMUS: Hogy miért alszotok? Edith egy kitűnő kérdést tett fel. Miért alszotok? Valaki?

SHAUMBRA: A szabályok miatt, amikbe beleszülettünk.

ADAMUS: Tegyük fel, hogy a szabályok miatt, amikbe beleszületettetek? De ki hozta létre a szabályokat?

SHAUMBRA: Mi.

ADAMUS: És akkor mégis ki az, aki ezeket vissza tudja vonni?

SHAUMBRA: Mi.

ADAMUS: Nem, csakis én. (nevetés) Csak tudni akartam, hogy ébren vagytok-e?

Igazad van. Te vagy az, aki visszavonhatod őket. De miért is kellett egyáltalán ott lennie a „szabálynak”? Miért is választottad volna ezt valaha is?

EDITH: Hogy itt maradhassunk a Földön!

ADAMUS: Hogy itt maradhass a Földön.

EDITH: Mert csak egy okoskodó, beképzelt alak voltam.

ADAMUS: Akkor miért alszol? Miért választottad az alvást?

EDITH: Nem tudom. (valaki az mondja: „Azt hittük, jópofa játék lesz.”)

ADAMUS: Jópofa játék? Ez tetszik. Igen. És lényegében nagyon is valóságos. Ez egyféle móka - egészen egy határig. Egy határig - mert onnantól kezdve már… kimondanád ezt nagyon hangosan?

KAY: Onnantól már szívás! (nevetés)

ADAMUS: Ez az! Pontosan. Igen.

(folytatás a következő fejezetben)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés