Tehát mostanság két fő változás zajlik a világban, amelyek tényleg mindenre kihatnak. Az egyik az, hogy létezik az embereknek egy csoportja, akik egyben a kormányokban, a befolyás és a hatalom helyein is megtalálhatóak, akik azt hiszik, hogy az emberek nem képesek gondot viselni saját magukra, továbbá, hogy egy átlagember nem képes felelősséget vállalni a saját gondolataiért és tetteiért. Ezek az emberek azt hiszik, hogy az embereknek szükségük van egyfajta vezettetésre a kormányok, egyházak és más dolgok részéről. Nem hisznek abban, hogy az emberek a természetükből adódóan intelligensek, jók és tiszteletre méltóak. Azt hiszik, hogy az emberiség még mindig a saját sötét korszakát éli. Azt hiszik, hogy ha az embereknek meghagynák a saját akaratukat, akkor elpusztítanák a Földet a háborúzás, a szennyezés és a korrupció eszközeivel.

Shaumbra, ti ebbe a csoportba tartoztok? (a közönség egyöntetű válasza: -Nem!) Nem, nem, nem. Lényegében az előttetek álló évek során ez egy érdekes tapasztalás lesz, mivel ez a csoport azt hiszi - komolyan azt hiszi - hogy az emberek képtelenek felvállalni a felelősséget saját magukért. Hogy nem szabad a kezükbe hatalmat, pénzt, választást, és semmi ehhez hasonlót sem adni! Ez a csoport azt hiszi, hogy az embereknek meg kell mondani, hogy mit tegyenek.

Ők mindezt Isten, a nemzet, a család „nevében” teszik, de abban alapvetően nem hisznek, hogy Te is Isten Vagy! Abban hisznek, hogy a törvények, a szabályok és a rendelkezések hiányában az ember elpusztítja saját magát. Ezért aztán azt is hiszik, hogy szívességet tesznek nektek - értitek?

Aztán létezik az embereknek egy másik csoportja a Földön, akik magasról tesznek erre az egészre! (nevetés) Ez a hozzátok hasonló emberek egy csoportja, akik tudják, akik igazán hisznek abban, hogy az emberek a természetükből fakadóan jók. Még mindig dolgoznak a problémáikon és a karmán, még mindig vonzódnak a drámához vagy függő viszonyban vannak vele, ugyanakkor az igazi, tiszta választásuk, és az isteni akaratuk által felül fognak emelkedni az egész helyzeten. Ó, az meglehet, hogy keresztül mennek némi káoszon, hogy átmennek némi krízisen, hogy eljussanak odáig, de végül meg fogják hozni azt a döntést, ami számukra a legjobb, és végül bármi, ami neked a legjobb, az a legjobb a világnak is.

Tehát ez az érdekes dinamika zajlik. Vannak emberek, akik nagyon szenvedélyessé, határozottan szenvedélyessé válnak, amikor arra gondolnak, hogy az embereket továbbra is kontrollálni, irányítani kell, hogy az emberek el fogják pusztítani a környezetet, a gazdaságot, és mindent el fognak pusztítani maguk körül. Keményen, szerfelett keményen harcolnak a kontrollért, az irányításért - a te életed feletti irányításért - és közben azt gondolják, hogy ők ezt jó szándékból teszik.

Ezt láthatjátok a dinamikákban, a politikában és kifejezetten a vallásban. Melyik vallás - de tényleg, melyik mai vallás - hisz abban, hogy Te is Isten Vagy? Melyik hisz abban, hogy képes vagy ezt az elképesztő mennyiségben beérkező energiát kezelni, hogy képes vagy választásokat hozni az életedben, és képes vagy saját magad irányítására? És mi tudjuk, hogy te képes vagy minderre. Képes vagy minderre.

Ők az ellenállás egyik erői.

A másik dinamika - ami rettenetesen hasonló - emberek egy olyan csoportja a Földön, akik nem akarnak változást. Ha egyáltalán bármit is akarnak, akkor az a régi szép időkhöz való visszatérés, de ti tudjátok, hogy ez képtelenség. Szóval ők nem akarják a változást. Félnek a változástól. Azt gondolják, hogy a változás valami rosszat, gonoszat, valami ismeretlent tartogat számukra. Számukra a változás istentelen dolog. Ezért aztán belekapaszkodnak a dolgokba, hogy azok maradjanak ugyanolyanok, vagy pedig visszamennek oda, amit ők „egyszerűbb időknek” neveznek. Pedig azok az idők nem voltak egyszerűbbek. Emlékezzetek csak vissza egy pár előző életetekre, és rögtön tudni fogjátok, hogy azok mennyire nem voltak egyszerűek, és hogy azok az életek mennyire tudatlanok is voltak!

De ők vissza akarnak menni! Vissza akarnak menni úgy megközelítőleg 1400-2000 évet az időben! Vissza akarnak térni a régi szép időkhöz! (nevetés) Igen, vissza a sivatagba. Ezért aztán mindent megtesznek, amit csak tudnak a tömegtudati alapjaikból kiindulva, hogy ellenálljanak a változásnak.

Aztán vannak mások, akik tisztában vannak vele, hogy a változás elkerülhetetlen. Hogy az vagy így, vagy úgy, de be fog következni. Vannak olyanok, akik megértik, hogy milyen csodálatos is a változás.

Tehát ezek azok a dinamikák, amit ti is éreztek mindenhol az életetekben. Érzitek, hogy a tömegtudat - annak egy része - nem gondolja, hogy képesek vagytok felelősséget vállalni. Egy része nem akarja a változást, és ez okoz némi, nos hatalmas energia konfliktusokat okoz - olyan konfliktusokat, amikkel ma a későbbiekben fogok dolgozni. És talán, csak talán, ti is szeretnétek csatlakozni hozzám ebben a munkában később. Szeretnétek? (A közönség válasza: Igen!)

LINDA: Előbb mondj róla többet! (nagy nevetés)

ADAMUS: Elmondom, hogy ez nagyon izgalmas, magas energia, rengeteg dráma, sok szenvedély, sok dualitás, mindez együttvéve, és megfűszerezve némi ármánykodással és összeesküvéssel.

LINDA: Inkább megvárom a beszámolódat. (még több nevetés)

ADAMUS: A fizikai testeteket nem kell odavinnetek! Mert ez az, amitől a legjobban féltek - hogy valami kárt tesz a fizikai testetekben. A tudatotok miatt nem aggódtok, mert arról tudjátok, hogy rugalmas és nagyon is öngyógyító. Amiatt nem aggódtok, hogy eljöttök ide csak szellemben és csellengtek, és megnézitek, hogy mi is történik. Attól egyáltalán nem féltek, ha azt mondom, hogy menjünk csak bele ebbe a konfliktusba - ami valamikor ma a későbbiek folyamán, vagy pedig holnap fog megtörténni - és, hogy menjünk el oda a szellemeddel, a tudatoddal, és ne hozz oda semmi mást, ami pedig egyébként időközönként igenis szórakoztató tud lenni. Próbáld meg nem erőltetni a helyzet végeredményét, még abban az esetben sem, ha ez a szituáció - vegyél egy mély levegőt - emberi életeket és tulajdont is érint. Egyszerűen csak menjünk, és vigyünk oda új potenciálokat - olyan potenciálokat, amiket jelen pillanatban a résztvevő felek nem képesek felismerni. Látjátok, ez a dolga egy igazi változás munkásnak…az igaz szellemnek.

Tudjátok ez egy olyan dolog, amit valójában a Szellem - a Nagy, az Örökkévaló Egy Szellem - igazából nem tud úgy megtenni, mint ahogy te - ha hiszed, ha nem. A Szellem állandóan jelen van, de veled ellentétben, nem tud odamenni és új potenciálokat odavinni. Igazából csakis olyasvalaki képes erre, aki tudatos emberi formában tartózkodik, és megérti hogyan terjessze ki az energiáját - na ő rendelkezik a legmagasabb szintű tudattal - még az angyalokénál is magasabbal - amivel képes az új potenciálok behozatalára. Az angyalok kissé, hogy úgy mondjam légiesek. Nem szilárdak. Ugyanakkor egy ember, aki kiterjeszti az energiáját egy ehhez hasonlatos szituációba, több potenciált képes abba behozni, mint bárki vagy bármi más. Namost, ez hatással lesz rátok, vagy jobban mondva, milyen hatással lesz ez rátok, ha odajöttök? Nos, minden bizonnyal érezni fogjátok a feszültséget. Valószínűleg érezni fogjátok, hogy hatalmas mennyiségű energiák készen állnak a csattanásra. Ez nem fog kárt okozni a testeteknek, vagy legalábbis nem kell, hogy kárt tegyen benne. Az előfordulhat, hogy érezni fogsz egy kis aggodalmat, szorongást, de - nos, ezt érezted ma is, mielőtt idejöttél volna. (nevetés) Az elmúlt pár napban azon tűnődtél, hogy valami rossz fog történni: - „Mi folyik itt?” Nos, máris rátérünk erre.

Szóval drága Shaumbra, akkor később utazzunk el oda együtt!

Mit választasz?

Következő dolog. Múlt hónapban beszéltük azokról a nagy kérdésekről, amivel a találkozónk előtt néztetek szembe. A nagy kérdések azokról a nagy dilemmákról szóltak, amin keresztül mentetek: - „Itt akarok maradni ezen a bolygón?” -Nos, nem akartok fájdalmas fizikai halált halni - de ha képesek lennétek mindössze egyetlen csettintés alatt átszökkenni a másik oldalra, akkor megtennétek? Fájdalom nélkül. Semmilyen részeket sem hátrahagyva. Ha csak így, ilyen feltételekkel át tudnátok jutni a túloldalra, megtennétek? (néhányan a közönség közül azt felelik: -Nem.)

Azt mondjátok: - nem, de azoknak a Shaumbráknak a kétharmad része, akik megkapták ezt a feladatot - ezt a házi feladatot - hogy tényleg elmélkedjenek el ezen a kérdésen az összejövetelünket követően - szóval a kétharmad részük még mindig nem tudja, hogy mit is akar, még mindig halasztja és késlelteti a választ. Még mindig azt a rettenetesen mentális forgatókönyvet játssza ki, ahol is azt mondja: -„Az egyik oszlopba azt írom fel, hogy miért is kellene maradnom, a másikba pedig azt, hogy miért is kellene eltávoznom”. Ilyenkor pedig az történik, hogy az energiájuk elképesztően felgyülemlik, és rettenetes módon megreked, elakad. És amikor arra emlékeztetem őket, hogy itt az ideje, hogy döntést hozzanak, akkor meg a világ összes kifogásával hozakodnak elő. Mindenféle kifogásra hivatkoznak. Sőt, még arra is képesek, hogy inkább drámákat teremtenek az életükben, csak hogy ne kelljen ezzel a témával foglalkozniuk, és hogy így elkerülhessék a válaszadást. A köztes zónában tartózkodnak. Ez még csak semmi zónának sem nevezhető, mivel a semmit is lehet választani. De ők mindössze az ürességet választják. Ők csak azt választják… ezt még a semminek sem lehet nevezni. Ők csak a… nos, tulajdonképpen a frusztrációt választják.

A kérdés másik része az volt - ami a múlt havi találkozónkat megelőzően lett feltéve - hogy: -Amennyiben maradsz, akkor mihez akarsz kezdeni? Mit fogsz tenni? - Nos, ez egy nehéz és frusztráló kérdés. -„Nem tudom. A Szellem mit akar, mit tegyek?” - Ülj le, és gondolkozz el azon, hogy mit akarsz tenni. Ez az, amit a Szellem akar.

Néhányan rettenetesen mentálisak voltatok a kérdés kapcsán. Elkezdtetek visszatérni a korábbi tapasztalásaitokhoz - mi keltett jó érzéseket bennetek, és mi nem. Ez egy fogas kérdés volt, egy kis csapdával felszerelve, amit szinte lehetetlen volt megválaszolnotok, mivel ami most a potenciál mezőtökben a rendelkezésetekre áll, az valami olyan, amit az elmétek még csak nem is képes felfogni. Ugyanakkor éreztétek. Éreztétek, hogy:-„Van valami számomra, hogy megtegyem. Van valami, amit nem az emberiségért kell megtennem, hanem saját magamért. Még csak nem is az aspektusaimért kell azt megtennem. Hanem megtehetem azt csak magamért.” -Érezted ezt, de amikor megpróbáltad volna ezt megfogalmazni, szavakba önteni, akkor el kisiklott előled, eltávozott. Ez teljesen természetes.

Hallgass az érzéseidre! Nem kell őket meghatároznod. Nem kell képesnek lenned leírnod egy darab papírra, hogy mit akarsz tenni. Hagyatkozz az érzéseidre. Menj utánuk! Valami beteljesülést hozót, valami szórakoztatót, valami felszabadítót - talán ez az, amit tenni akarsz! És én nem azt kérdeztem, hogy milyen munkát akarsz! Talán nem is akarsz állást. Tudod, túlélhetsz állás nélkül is. Tényleg. Kérdezd csak meg erről Aandrah-t, On-t- Normát, Garretet! Vagy kérdezz meg másokat is erről, akik nincsenek benne a régi világban, a régi tudatossággal bíró munkában. Ezen kívül is túlélhetsz. Abszolút! Ezt hívjuk mi szuverén létezőnek!

LINDA: De vannak, akik azt hiszik, hogy ez azt jelenti, hogy nem csinálsz semmit.

ADAMUS: Ha azt választod, hogy nem csinálsz semmit - az rendben van. És ha végre nem vagy mentális afelől, hogy mit akarsz tenni, és az érzéseidre hagyatkozol, akkor egyszeriben csak rádöbbensz, hogy a Szellem imádja a kiterjedést. A te Szellemed imádja a kölcsönhatásokat. A Szellem egy semleges, unalmas állapotban nagyon ideges lesz. A Szellem ki akar terjedni és meg akar nyilvánulni. Ezt le fogom írni. Talán már korábban is hallottátok ezt, de utána mégis a felejtés mellett döntötök. A Szellem ki akar terjedni. Mindig. Mindig.

A Szellem nem tud visszafele menni, tényleg nem, és nem is akar. A Szellem nem akar csak semmit tenni, mivel a Szellem magvában, a Te magodban, abszolút élet örömet adó, abszolút a kiterjedés örömét adja, hogy kitaláld: -„Mi a következő? Mi az, amit megteremthetek?” - A Szellem nem szereti a megrekedést. Szóval, még ha meg is próbálnál semmit sem tenni, és ha meg is próbálnál naphosszat csak a La-Z-Boy karosszékedben ücsörögni - ami egy nagydarab pocsék bútordarab az amerikai nappalikban - ez szinte lehetetlen lenne. Először is: az őrületbe kergetnéd magad. Becsavarodnál, majd ezt követően eszelősen belekezdenél a te saját hiperanalízisedbe, és menet közben belevesznél sok-sok mentális folyamatba, majd idegösszeroppanást kapnál, de akkor legalább csinálnál valamit! (nevetés) És komolyan nem azt mondom, hogy… nos, egy csipet humorral, de ez tényleg valami. Ez annak a megtapasztalása, amikor teljesen megőrjíted magad.

A Szellem meg is akar nyilvánulni. Amikor reggel felébredsz, és minden annyira tökéletesnek tűnik, és nem kell a világ gondját viselned - és egy csodálatos nap vár rád, a családtagjaid már mind elmentek, és csak a tiéd az egész ház, és érzed az örömnek ezt a magával ragadó érzését - ilyenkor mit akarsz tenni? Énekelni, vagy sétálni egyet, vagy lélegezni - de ezt az örömet valamiképpen ki akarod fejezni. Ez a Szellem útja. A kiterjedés öröme elvezet a kifejezés öröméhez. Szóval kedvesem, igen nehéz lenne - nos, próbáld csak ki - nagyon nehéz lenne semmit sem csinálni. Mikor volt az legutoljára, hogy nem csináltál semmit?

LINDA: Két másodperccel ezelőtt.

ADAMUS: Nem, nem. Nem, mivel innen (a fejére mutat), átkattansz és eljutsz a szívbe, és természetesen nagyon szeretsz engem. Tehát ez azt jelenti, hogy csinálsz valamit. (nagy nevetés)

Szóval drága barátaim, hol is tartottunk? Eltértem a témától. Igen, a tapasztalás és a kiterjedés.

Magadba vetett bizalom

Tehát rengeteg sok minden zajlik most. Szeretnék ma valami nagyon fontos és lényeges dologra fókuszálni. Azt is mondhatnátok, hogy most megtesszük a következő lépésünket. És ez egyben el fog benneteket vezetni a mai késő esti csoportos tapasztalásunkhoz is.

Fel fogok tenni egy kérdést, és Eesa Lindáját arra kérem, hogy szaladjon körbe a mikrofonnal.

ADAMUS: Ettől a csoporttól azt fogom megkérdezni, hogy mekkora a bizalmi szintetek saját magatokban egy 1-10-es skálán? A 10 a legmagasabbat jelenti - a teljes, feltételnélküli bizalmat, az 1 pedig azt, hogy jobb, ha magadra zárod a szekrényt. Érezz bele! Vegyél egy mély lélegzetet és érezz bele! Nincsenek rossz válaszok. És jó válaszok sincsenek. Önként jelentkezőket válassz Linda!

GAIL: Ez igazából attól függ, hogy éppen hol tartok, melyik témánál…..

ADAMUS: Igen - a magadba vetett bizalmad szintje.

GAIL: Ebben az elmúlt hónapban úgy 1,5 volt.

ADAMUS: Másfél. Jó. Köszönöm az őszinteségedet. Ezt ma meg fogjuk változtatni. Te fogod ezt megváltoztatni.

Következő. A magadba vetett bizalmad most.

MICHELLE: Öt.

ADAMUS: Mi az, amivel kapcsolatban nem bízol meg saját magadban? És utána majd megadom a választ.

MICHELLE: Amikor úgy érzem, hogy megbízom magamban, rájövök, hogy az nincs jelen teljes egészében.

ADAMUS: Igen. Mi az, amivel kapcsolatban nem bízol meg saját magadban?

MICHELLE: Az, hogy mindig helyesen teszem-e a dolgokat.

ADAMUS: Jó. Akkor most mondhatom én?

MICHELLE: Igen.

ADAMUS: Attól tartasz, hogy rossz választást hozol; nem bízol meg a testedben - probléma, probléma, probléma; és megbízhatsz-e a hiedelmeidben? - probléma, probléma, probléma. És ez valószínűleg mindenki másra is vonatkozik. Szóval, köszönöm.

Van egy abszolút félelem - amikor eljutsz a fejlődésnek erre a pontjára - attól, hogy rossz választást hozol. Te jóságos ég, mennyi élet - 1000, 1400, 1800? Nem akarsz nagyot hibázni pont most a rossz választás meghozatalával! (nevetés) Még visszaküldenek az első életedbe. Visszaküldenek Lemúriába, vagy ha szerencsés vagy, akkor Atlantiszba. Tehát nem akarsz rossz választásokat hozni.

A testedbe vetett bizalom. Sok létidőd volt - és mindegyikőtöknek- amikor konfliktusban éltetek a testetekkel. A test az, ami itt tart titeket. Ezért is vagytok mérgesek rá. Ezt viccnek szántam. (nevetés)

Egy bizonyos módon az összes földi életetek problémái következtében érzett nehezteléseiteket a testeteken töltitek ki. Hiszen ha nem lenne ez a nyavalyás testetek, akkor nem kellene aggódnotok. A mai nap során a későbbiekben lesz egy kis utazásunk, és néhányan máris egy kis félelmet éreztek: - „Mi fog történni?” -Nos, amikor azt mondtam, hogy nem kell aggódnotok, semmi baja nem esik a testeteknek” - akkor máris így reagáltok: -„Rendben, akkor bármit megtehetek” - Tehát itt van ez a probléma a testtel. És a hiedelmekkel.

Tehát a hiedelmeidbe vetett bizalom. Nyakig benne voltál a jó ég tudja mennyi vallásos, spirituális szervezetben. Túladagoltad magad hiedelmekkel. Hiedelmekkel. És a hiedelmek szórakoztatóak. Elképesztően szórakoztatóak, pontosan úgy, ahogy a színjátszás is szórakoztató, amennyiben érted, hogy éppen azt csinálod. De amennyiben elfeledkezel róla, hogy éppen egy szerepet alakítasz, és komolyan veszed magad, és ezt az egészet igaznak, valódinak hiszed, akkor az többé már cseppet sem szórakoztató. Amennyiben komolyan veszed a hiedelmeidet, akkor az fájdalmas lesz. Akkor majd elakadsz, megrekedsz, és valahogy ki kell lépned azokból a hiedelmekből.

A hiedelmek nem rosszak. Szeretném ezt itt most tisztázni. Nincs velük semmi baj, egészen addig, amíg megérted, hogy te teremtetted őket, és bármikor megszüntetheted őket. Egészen addig, amíg érted, hogy a hiedelmek egy átmeneti célt szolgálnak, de ne hagyd, hogy rád zárják az ajtót. Közületek hányan hittetek abban - nem kell hangosan válaszolnotok - de hányan hittetek a pokolban emberöltőkön keresztül? Beleragadtatok ebbe a hiedelembe. Életetek vagy életeitek felében csak menekültetek a pokoltól való félelmetek következtében. Nem bírtatok teljes tapasztalással azokban az életeitekben, mert egy hitrendszer elől menekültetek - a pokol elől. Mert az halálra rémített benneteket.(nevetés) Köszönöm.

Jöhet a következő. Önmagadba vetett bizalom a 10-es skálán mérve - jelenleg hol tartasz?

KAREN: 7 vagy 8 az utóbbi napokban.

ADAMUS: Hét vagy nyolc. És mi a helyzet egy árfogó képet nézve, mondjuk az elmúlt két év vonatkozásában?

KAREN: Időnként nagyon magas volt, aztán meg nagyon alacsony.

ADAMUS: Igen, de ez a hullámvasút effektus. Ez részét képezi a felébredési folyamatnak. És mik voltak a problémáid a magadba vetett bizalom kapcsán?

KAREN: Amikor tényleg jól hallottam a belső hangomat, akkor nagyon is bíztam, egészen az egekig szárnyaltam.

ADAMUS: Nem ezt kérdeztem. Mik voltak azok a dolgok - és itt most vegyél egy mély levegőt - amik tényleg azt okozták, hogy ne bízzál meg magadban? Ez annyira egyértelmű. Á - most gondolkozol. És nem érzel.

KAREN: Valószínűleg az emberire való támaszkodás.

ADAMUS: Akkor most megadom neked a helyes választ. Az, hogy valaki mást bántani fogsz. Hogy neked van az egyik legédesebb, legcsodálatosabban kiáradó természeted, mégis bántasz másokat. Nem szándékosan, nem ez a célod, de mégis bántasz/megbántasz másokat. És ilyenkor mit teszel? Mit tesz bármelyikőtök is, amikor másokat bántotok - beleértve ebbe a gyilkolást, a kínzást, és ezeket a típusú dolgokat - amikor tényleg kárt tesztek valakiben? (valaki válaszol: „bűntudatot érzel”)

Bűntudatot. És már le is zártad magad. Visszahúzódsz. Visszavonulsz és azt mondod: -„Soha többet….” - Jaj, nem gyűlölitek még azt, hogy soha? - „Soha többet nem leszek újra olyan pozícióban, hogy másokat bántsak.” - mivel volt és most is van bizonyos hatalmad, erőd, fantasztikus képességeid, tehetségeid vannak, amik jelenleg nincsenek kifejezésre juttatva, mivel te ezeket mások bántásával társítod.

És én nem vádollak téged azért, mert nem akarsz másokat bántani. De egyfajta teoretikus - filozófiai értelemben véve igazából senkit sem tudsz bántani, megbántani. Egy másik értelemben, egy nagyon is Új Energiás értelemben véve pedig még ha meg is próbálnál másokat bántani, másoknak kárt okozni - képtelen lennél rá. Nem tudnál. Még ha meg is próbálnád - hozz erre egy tudatos választást, ami megfellebbezhetetlen - jelenleg képtelen vagy bárkit is bántani. A tudatosságod, a saját szellemeddel való kapcsolatod ezt nem fogja megengedni.

Ezt tudva, tudván, hogy képtelen vagy valaki mást bántani- ez sok bizalmat visszaadna neked? Nem tudnánk ezt most 7-re felemelni?

KAREN: De igen.

ADAMUS: Abszolút. Olyan sok tehetséged van, én tudom, hogy te ki vagy. Tudom mire vagy képes vezetőként, és kreatív személyként is. Ugyanakkor pedig visszahúzódsz. De már nem tudsz senkit sem bántani.

Tudom, hogy ez talán kihívásokat intéz jó pár emberhez - akik most hallgatnak minket. -„Mit értesz ezalatt, hogy nem tudok mást bántani? Képes vagyok most kisétálni az ajtón a kezemben egy késsel, és dühöngést rendezni egy bevásárló központban.” - Nem, nem vagy erre képes. Talán mások képesek erre, de te nem. Nem a hitrendszereid, és nem is a magas erkölcsösséged következtében. Hanem azért, mert már egy olyan tudatossággal bírsz, ami ezt nem engedi meg.

Következő. Bizalmi szint. Hol tartasz most?

PAUL: Körülbelül 7, 8.

ADAMUS: 7, 8. Ez meglehetősen alacsony. Összehasonlítva azzal, ahol lehetne. Összehasonlítva azzal az örömmel, amit érezhetnél. Mi az, ami megállít téged?

PAUL: Fel-le mászkál, attól függően, hogy mennyire vagyok magabiztos éppen. És így nyitott vagyok bármilyen másik értékelés meghallására, amikor nem vagyok biztos magamban.

ADAMUS: Tehát 7 és 8 között jársz. És mi van közted és a 10 között? Mivel mindenkinek abszolút 10-en kellene lennie! És addig nem leszek boldog, amíg nem lesztek a 10-en!

PAUL: Nem érzem, hogy teljes tudással rendelkeznék ezen a ponton.

ADAMUS: Mondd ezt még egyszer! Gyerünk! Nincs teljes….

PAUL: Tudásom, tudatosságom a fizikai tudatomban.

ADAMUS: Na ez az! Hát ez az, ami megakadályoz téged abban, hogy elérd a magadba vetett bizalom 10-es szintjét.

Te tudni akarod. Intellektualizálni akarsz. Ki akarod agyalni, töröd rajta a fejed, és amikor ez nem megy, amennyiben ezt nem tudod az agyadon keresztül feldolgozni, amennyiben így nincs semmi értelme, ha nem tudod azt kiszámítani, akkor nem fogod megtenni. És ez az, ami téged akadályoz, gátol. Ez a ez a bizalmi ugrás túlszárnyalja az elmét, és belevisz a szívbe és az érzésbe, abba, hogy: -„Nem érdekel, nem kell ezt tudnom. Nem kell ezt itt a fejemben feldolgozni. Nem kell mentálisnak lennem. Elég volt már az analízisből, innentől csak meg akarom élni!” -Ez az, ami meggátol a 10-es szint elérésében. Minden más jó.

PAUL: Vagyis kilépni az elméből?

ADAMUS: Igen! Igen. Pontosan, kilépni az elméből. Befejezni azt, hogy megpróbálod kitalálni a dolgokat. Néha megy is ez neked, amikor elengeded az elme energiát. Elképesztő elméd van, de mit szólnál ahhoz, ha létezne valami az elmén túl? Mi lenne, ha lenne valami… Itt most az elmédhez fogok szólni. Elme, mit szólnál ahhoz, ha lenne valami, ami még nálad is jobb, hatalmasabb és intelligensebb, aminek nincs szüksége kemikáliákra és elektromos áramkörökre ahhoz, hogy kitalálja a dolgokat? Mi lenne, ha lenne valami, ami ennyire nagyszerű, és már most itt van? Gondolkoznál róla?

PAUL: Ezt nem vonom kétségbe, de még nem tudom elérni azt a tudást, ami ahhoz kell, hogy túllépjek a nyolcas szinten!

ADAMUS: Ez jó. Ha most lenne itt egy medencényi víz, és ha egy kicsit nagyobb lenne a csatornázó teste, ha csak egy kicsit nagyobb darab csatornázót választottam volna, akkor fognálak téged, beledobnálak a vízbe, és lenyomnám a fejed a víz alá, és egészen addig a víz alatt is tartanám lenyomva, amíg el nem éred a halál pontját - mert én ám egy ilyen fickó vagyok! - amíg már annyira kapkodnál levegő után, hogy bármit megtennél, csak hogy levegőhöz juss. Bármit, bármit. Na akkor kihúznám a fejed a vízből, magadhoz térítenélek, és azt mondanám neked: - Ha majd ennyire nagyon vágysz a tudásra és arra, hogy Önmagad légy, ha majd ennyire nagyon túl akarsz lépni az elmén, ha majd ugyanilyen erősen vágysz minderre, na majd akkor eljutsz oda. Más szavakkal: nem akarod eléggé.

PAUL: Érzem ezt.

ADAMUS: Ja! Nos rendben, köszönöm. Jó kis párbeszéd. És tényleg igazán egyszerű. Egyszerűen csak megugrod azt az ugrást, amit nem kell….na hadd mondjam ezt másképpen: Ennek semmi értelme és soha nem is lesz. Soha nem fogod tudni kielégíteni az emberi intellektusodat. Soha nem tudod kielégíteni az elmédet annak kapcsán, hogy mi folyik a Földön. Soha. Soha nem tudsz ebből semmilyen értelmet kovácsolni. Tehát akkor most már hagyd abba a próbálkozást! Fejezd be a próbálkozást!

Az igazi, valódi élet - nem kell, hogy bármiféle értelemmel is bírjon. Az a pillanatban zajlik. Spontán. Az intuícióból ered. A gnosztból jön. És az elméd - az ön elméje uram - hangosan ordítozza: -„Engedj ki innen. Szabadíts meg ettől a tehertől, hogy annyira okosnak kell lennem, hogy mindenre rá kell jönnöm, mindent ki kell találnom! Szabadíts meg a korlátaimtól, hogy én, továbbá pedig minden egyes részed kiterjedhessen, növekedhessen és kinyújtózhasson!” Mert az elme ezt akarja. Ez a lényeg. Nem kell csatáznod az elmével, mert ő is ezt akarja. De ti annyira be vagytok programozva, be vagytok hipnotizálva - mindannyian - hogy azt hiszitek, hogy nektek kell ezt kitalálnotok. És nem fogjátok. Ezért engedjétek el! Érezzétek jól magatokat! Élvezzétek!

PAUL: Köszönöm.

ADAMUS: Következzen még egy pár! Az önmagadba vetett bizalom szintje.

APRIL: Nyolcat mondanék.

ADAMUS: 8. Ez jó. Ez remek. És mi az, ami visszatart….

APRIL: Szerintem a félelem attól, hogy…..vagy attól félek, hogy nem jutok el oda, vagy pedig attól, hogy eljutok. Szerintem mindkettő. Mindkettő.

ADAMUS: Ez egy érdekesen kínos helyzet. Mert amikor már közel vagy, amikor eljutsz a nyolcadik, vagy inkább a kilencedik szintre, azt mondod: - „Nos, de mi történik, ha összekötöm a pontokat? Mi történik, ha eljutok a magamba vetett teljes bizalomhoz? Olyankor mi történik, Aandrah? Amikor eljutnak az abszolút bizalom pontjához, olyankor mivel hagynak fel?

AANDRAH: A félelemmel, ami oly régóta velük volt már.

ADAMUS: Jól ismerték azt.

AANDRAH: Igen.

ADAMUS: És ezzel együtt, felhagynak a játszmákkal.

AANDRAH: Igen.

ADAMUS: A játszmákkal. És akkor mi történik? Egy részed azt mondja: „Nos, ha a régi ismerős félelem nincs többé jelen és a játszmák véget érnek, akkor nincs semmi, amit tehetnék.” - Pedig lesz. Lesz mit tenned. Ez csak….ez egy kissé hasonló az álom állapothoz, és ez egy magaddal folytatott játszma. Tehát mikor eljutsz a teljes bizalomhoz, feladod a játszmákat. És egy részed azt kérdezi: -„Nos, ha többé már nem kell játszmáznom, akkor miért is kellene itt maradnom?” -Mert egy új játék veszi kezdetét, ami nem a dualitás nevezetű játék. Hanem egy újfajta öröm a Földi létezés kapcsán, amikor is fizikai testben tartózkodsz fájdalmak nélkül, és az összes többi probléma nélkül. Tehát, jó.

Még egyet!

KISRÓKA: Bizonyos okokból kifolyólag folyton nekiütközök egy csomó rovátkának! (nevetés) Azt mondanám, hogy a hét és a nyolc között váltakozik.

ADAMUS: Hét, nyolc. Rendben. És mi van a kettő között?

KISRÓKA: Elfeledkezem arról, hogy ez egy utazás, amin jól kellene éreznem magam, és nem kellene annyira komolynak lennem, és különösen most, ahogy ezek az új potenciálok keresztüljönnek rajtam, biztonságban érezzem magam.

ADAMUS: Aha. És most megadhatom neked az én válaszomat?

KISRÓKA: Persze.

ADAMUS: T. E. = a többi ember. Nem te, hanem a többi ember. Tudod, te ezt az egész munkát másokért teszed. Ez a szenvedélyed. Ez az életed. Ez a te önigazolásod arra vonatkozóan, hogy itt maradj. -„Én ezt a többiekért teszem”… vagy a másik verziók: -„Gyermekeim vannak.”…és a kedvencem: „Betegek a szüleim, és azért nincs időm magamra, mert velük kell törődnöm.” -Makyo. Szóval a többi ember! Mindenki más miatt teszed ezt. Azért kell itt lenned, hogy ezt a sok-sok szerencsétlen embert átvezesd a felébredési folyamatukon. Azért kell itt lenned, hogy gondját viseld a gyermekeidnek, mert nélküled minden bizonnyal szétcsúsznának, összeborulnának, mivel, nos, talán ők nem annyira isteniek. Egyértelmű, hogy másokra kell gondot viselned. Tehát a T. E. - többi ember. Jó. Köszönöm.

Még egy legutolsó?

MACKENZIE: Azt is mondhatnám, hogy 10-es vagy 0 vagyok, mivel én én vagyok.

ADAMUS: Helyes.

MACKENZIE: És ha nem bízom meg saját magamban, akkor hogy is lehetnék önmagam?

ADAMUS: Igaz.

MACKENZIE: Tehát az elmémben a bizalom lényegében lényegtelen, mivel a bizalom hiányában nem is lehetnék saját magam. Vagy önmagad vagy, vagy megpróbálsz nem az lenni.

ADAMUS: Igen. És ismersz olyan valakit, aki teljesen önmaga?

MACKENZIE: Senki sem az.

ADAMUS: Ki lehetne a te Szabványod, példaképed?

MACKENZIE: Ú, sajnálom. (oldalra pillant)

ADAMUS: Nem az itt jelenlévőkre gondoltam. (nevetés)

És filozófiai értelemben egyetértek veled. Gyakorlatilag viszont kissé meggyűlt ezzel a bajom. Abszolút igazad van, de honnan tudod, ki az, aki tényleg….aki az Én Vagyok, azaz az Igaz Én Példaképe?

MACKENZIE: Senki. Mindenki a szabályokat követi. Megpróbálnak beilleszkedni a társadalomba. A legtöbb esetben próbálkoznak, és arra gondolnak, hogy mások vajon majd hogyan fognak reagálni rájuk… és hogy mit kellene megtenniük értük. És ennek az a vége, hogy senki sem teljesen igaz saját magához, mivel itt van ez a sok egyéb dolog is. Ahogy a tanárom is mondta valamelyik nap, hogy rájött, hogy a mi generációnkat annyira elárasztja az információ özön, ami mindenhonnan zúdul, hogy nagyon nehéz csak tisztán egy dolognak lennie.

ADAMUS: Igaz. Jó. Köszönöm. De hadd kérdezzelek meg arról, hogy mindezt félretéve, most mégis mit érzel a 10-es skála viszonylatában?

MACKENZIE: Szerintem mondhatom azt, hogy a 10-en, mivel én én vagyok, és egyszerűen ez vagyok én.

ADAMUS: Oké. Jó.

És drága Shaumbra, erről beszéltünk valamelyik este a rádió programunkon is. Beszéltünk erről a bizalom dolgáról, és arról, hogy mennyire fontos tudni, hogy hogy állsz ezzel. Nem kell ehhez egy számot társítanod, de tényleg feltétel nélkül megbízol magadban? Megbízol a testedben? Megbízol a választásaidban? Megbízol a döntéseidben? Megbízol…megbízol a Szellemben? Megbízol az Életben? Megbízol abban, hogy ebben a világban élsz, ami jelenleg telis teli van káosszal? Megbízol abban, hogy teljesen önmagad légy önfeledten? Kiállsz egy csoport elé, és énekelsz? Hogy valami kivételeset teszel? Bízol abban, hogy utazásod jelenlegi szakasza, amit a te spirituális megvilágosodásodnak, felébredésednek neveznek, az valódi? Vagy pedig csak még több szemét.

Tehát felhozom itt ezt a dolgot, és erőltetem, irritálom - hogy állsz a magadba vetett bizalommal - mert nehéz lesz tovább menned, vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy kiterjedned, amennyiben legalább nem vagy tisztában a saját bizalmi szinteddel. Ez még csak nem is azt jelenti, hogy 100%-osan meg kell bíznod magadban, csak azt, hogy legyél tisztában azzal, hogy miért nem bízol meg önmagad egyes részeiben.

Valamelyik este pont arról beszéltünk… nos, hadd mondjak egy példát! Tegyük fel, hogy holnap reggel amikor felkelsz, hányingered lesz, émelyegni fogsz, izzadsz, rosszul érzed magad, és hánynod kell. Mi az első dolog, amit ilyenkor teszel? Rohansz a WC-re - remélhetőleg. (nevetés) Második dolog: „Mit csináltam rosszul? Mit ettem, ami ezt okozta?” - Katt-katt-katt-katt - kattog az elméd, miközben mindent kiértékel. A következő: -„A Szellem mit próbál ezzel elmondani nekem?” - Következő: „A testem talán hatalmasabb a lelkemnél, hiszen nézz csak rám, megbetegedtem.”

Hát ekkor kezeled a helyzetet, sok mindent elengedsz a WC-n. Még mindig szörnyen érzed magad, de úgy döntesz, hogy leülsz egy kicsit a számítógépedhez, és dolgozol rajta egy keveset. Megcsörren a telefon, te pedig összerándulsz, mert még nem érzed túl jól magad, és ezáltal valahogy odébb lököd a számítógépedet, és egyszer csak azt veszed észre, hogy az füstölni kezd, majd felrobban. -„Jaj ne! Már megint egy olyan nap!” - mondod magadnak. - „Miért van ennyire kibillenve az energiám? Mit csinálok rosszul? Miért történik ez velem? A kísértetek támadtak volna meg? Vagy a földönkívüliek? Talán valami gonosz energia lapul itt valahol a házamban. Tudtam, hogy hívnom kellett volna valakit, hogy egy kis Feng Shui-val kiűzze innen ezt a gonosz energiát, mert most tessék, át is vették fölöttem a hatalmat!”

Szóval nekiállsz a helyzet kezelésének. Eloltod a tüzet. Rádöbbensz, hogy nincs számítógéped. Ezért aztán azt a döntést hozod, hogy bepattansz a kocsidba - és tudod ezután mi fog következni - és elmész a számítógép szaküzletbe. És miközben úton vagy, és az eddigi nyomorúságos napod töltik ki a gondolataidat, autóbalesetet szenvedsz. Senki sem sérül meg ugyan, de most már az autód is füstöl - hiszen hasonlít a számítógépedhez, csak ennek kerekei is vannak. Totál káros lett. Ripityára tört, te meg azt kérdezed: -„Mit csinálok rosszul?”

Nos mindezt figyelembe véve… és jut eszembe, miközben várod, hogy a rendőrség megérkezzen a helyszínre, rádöbbensz, hogy nincs nálad a jogosítványod és a forgalmid se. Otthon felejtetted őket, és most előhúzod a tárcádat, hogy megnézd, hátha mégis nálad vannak, és ekkor valaki odajön és kitépi azt a kezedből, majd elszalad.

Namost: -„Ágyban kellett volna maradnom!” - Nem! Rossz válasz. Kérdés: képes vagy a bizalomnak azon a helyén tartózkodni, hogy tudd, hogy ez abszolút tökéletes? És képes vagy ekkor hangosan nevetni? -„Ha-ha-ha! Tudom, hogy ezt én teremtettem. Nem Isten teremtette. Adamus - hm, nem, nem ő teremtette. (nevetés) Nem is a gonosz szellemek teremtették. Én teremtettem.”- Képes vagy a bizalomnak ezen a szintjén tartózkodni, hogy azt mondd: -„A francba, ez vicces!” -Vagy legalább azt, hogy: -„Tudom, hogy innentől kezdve minden rendeződni, fejlődni fog.” - Na, ez a bizalom. Ez a bizalom. Tudnám még folytatni, hogy amíg a rendőrség megérkezik….ó, inkább mégsem. Na, ez a bizalom.

Minden egyes nap - mi, a Bíbor Tanács - több ezer panaszt kapunk a Shaumbrától szerte az egész világból. -„Miért történik ez?” - Nos, azt a választ szoktuk erre a kérdésre adni, hogy azért, mert ezt teremtetted. -„Miért történnek ezek a dolgok az életemben? Ó, biztosan azért, hogy elmenjek arra a kristály tanfolyamra, és mert tudod, be kell szednem azokat a vitaminokat, és…” -Teljesen beburkoljátok magatokat.

Mi lenne, ha olyan magas lenne a bizalmi szinted, hogy feltételek nélkül tudnád, hogy ez tökéletes? Mit szólnál ahhoz, ha mindezek a dolgok, amik ma történtek veled… és amikor végül hívsz egy taxit, hogy hazavigyen téged, találkozol valakivel - talán a taxisofőrrel, vagy esetleg valaki mással - találkozol valakivel, aki ajándékokat hoz el az életedbe: talán pénzt, esetleg szeretetet, barátságot, tanításokat, bármit. Talán mindezek a dolgok a részét képezték annak a beállításnak, amit te és az a részed, amit a lélek énednek nevezel teremtettetek meg….a lélek éned tényleg egyáltalán nem törődik a te összes emberi esetlegességeiddel, részleteiddel. Ő veled akar lenni, és te magadhoz hívtad őt. És amikor ezt tetted, az magával hozott egy megállíthatatlan dinamikát, és akkor az meg fog történni.

És még szerencse, hogy a lelked bölcs… Namost, nem a lelked teremtette meg ezeket a baleseteket, hanem egy energia, ami közted és az isteniséged között van, ami egy energia, ami ki lett oda téve, és visszahozza a manifesztált tapasztalásokat annak érdekében, hogy ez az egész lehetővé váljon, és továbbra is be fogja hozni azokat a tapasztalásokat. A lelkedet nem igazán érdekli, hogy darabokra tört az autód, mivel léteznek más autók is. Nem érdekli a számítógéped, mert már egyébként is ideje volt, hogy búcsút vegyél tőle. Ideje volt már egy újat venned, mert vannak olyan dolgok, amiket a régi gépeden nem tudtál volna megtenni, csak az újon. Nem érdekli a reggeli hányásod, mert az olyan mérget engedett ki a testedből, ami már régóta le volt oda tapadva. A lelkedet ezek a dolgok cseppet sem érdeklik, mert ő - te - te egy mélyebb megértéssel és mélyebb bölcsességgel rendelkezel.

És akkor mi áll az útban? A humanoid aspektus. Az emberi aspektus, aki nem szereti a változást, aki nem akar tovább lépni. Ez az emberi aspektus, aki nem hisz a saját énjének. Tényleg nem. Nem hisz saját magának, mert az emberi aspektus nem valódi. Hanem mesterségesen lett előállítva. Ez egy színjáték, és tényleg nem hisz saját magának, mivel tudja, hogy ez egy színjáték, de sajnálatos módon te nem vagy ezzel tisztában, hogy ez egy színielőadás - egyelőre.

Mindezek a dolgok történnek - eltöröd a lábad, elveszíted a munkádat, vagy legyen szó bármiről. De mi lenne, ha abszolút bizalmad lenne? Mi lenne, ha egy hatalmas mosollyal az arcodon azt mondanád: -„Az Önmagamtól származó saját vezettetésem lehetővé teszi mindezeknek a dolgoknak a megtörténtét, annak érdekében, hogy leszedjen a hurokról, vagy bármiről, hogy a „dolgok tovább mozoghassanak, kiterjedhessenek!”

A kérdés az - képes vagy ekkora bizalomra? Ez jó nagy falat. Képes vagy ennyire megbízni magadban, hogy amikor az aggodalom hulláma végigseper rajtad, ahogy ez mostanság megtörtént, képes vagy azt mondani, hogy: „Minden tökéletes rend szerint zajlik az életemben!” - a te életedben? Ha lekésel egy repülőjáratot, ha elcsúszol a jégen, és bevered a hátadat, képes vagy akkor is ennyire megbízni magadban? Képes vagy erre?

Mert ekkor egy érdekes dolog történik. Elmondom nektek a történet végét. Amikor ekkora nagy a bizalmad, akkor már semmi szükséged arra, hogy mindezek a dolgok megtörténjenek veled, mivel akkor már nem vagy megrekedve, beragadva. De egy részed attól fél: -„Ó, édes istenem, ha teljes a bizalmam, akkor majd elveszítem a munkámat, és a partnerem cserbenhagy, a kutyám meg fog halni, és édes istenem, nézd mennyi sok minden megtörténhet!” -De ez csak azért van, mert nem vagy a 10-ik szinten, hanem a 2-ik, a 8-ik vagy a 7-ik szinten vagy.

A számok nem számítanak. Ha jelen van akár egy csipetnyi bizalmatlanság is, legyél akár a 9.9-en, az ugyanazt jelenti. Ugyanazt jelenti. Tehát az nem számít, ha valaki azt mondja: -„A második szinten vagyok.” - Ez pontosan ugyanaz, mintha azt mondaná: -„A 9,999 szinten vagyok.” - Nem bízol. Nem bízol.

Ez egy rendkívül lényeges pont. Ó, vegyünk egy mély lélegzetet! Ó, mindannyian annyira a fejetekből beszéltek hozzám. Ó! Ilyenek vagytok: -„Nos, hogyan bízzak meg magamban?” - Hozz egy erre vonatkozó választást, majd vegyél egy mély lélegzetet! Ennyi az egész! És minden egyes alkalommal…ó, itt következik a megdönthetetlen bizonyíték! Az elkövetkezendő egy hét- 10 nap folyamán - lesz egy olyan tapasztalásod, ami visszautal erre a mostani pillanatra az önmagadba vetett bizalom kapcsán.

Valami történni fog - és azt nem mondtam, hogy mi, csak azt, hogy valami - és ez majd emlékeztetni fog téged erre a mostani beszélgetésünkre. És ez lehetőséget ad majd számodra, hogy hozz egy nagyon tudatos választást! -„Megbízom magamban? Vagy belezuhanok a drámába, önmagam megkérdőjelezésébe, és megint azt érzem majd, hogy tényleg nem vagyok rá méltó, nem érdemlem meg?” - Lesz egy tapasztalásotok. Utána majd írjátok le. Írjátok le tömören a történetet. Ez segít leföldelnetek ezt az energiát, valamint jól jöhet a következő könyvünkhöz is, amit közösen fogunk megírni.

(folytatás a következő fejezetben)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés