Tehát drága Shaumbra, ma egy különleges vendégünk van. Általában nem szoktam vendégeket hozni közénk, de mivel ez itt most az év végi áttekintés és ünneplés időszaka, megkértem mindannyiunk egy nagyon kedves barátját, hogy csatlakozzon hozzánk a mai napon.

LINDA: Kit, Jézust? (nevetés) Ez csak egy megjegyzés volt!

ADAMUS: Ő most el van foglalva, tudod azzal a jászol dologgal. Drága Metatron barátunkat kértem fel arra, hogy ma csatlakozzon hozzánk.

Ez érdekes, amennyiben megengeded magadnak, hogy belélegezd és érezd Metatront… lélegezd be és érezd! Metatron régebben egyfajta hidegebb, fémesebb energia volt, nem annyira személyes és barátságos, mint jómagam, mivel Metatron volt a szellemi hangotok. És azt is mondhatnátok, hogy Metatron a más dimenziókban létezett. El volt szigetelve, más helyen tartózkodott.

Közelebb hoztátok Metatront, és évekkel ezelőtt a Kvantumugráskor beszéltünk arról, hogy Metatron neve megváltozott, és Yoham lett. Yoham. Nem a zenei csoportra gondolok itt – nos persze, az ő nevük is Yoham. Metatron tovább fejlődött.

Időről időre sokan felteszitek nekem azt a kérdést, hogy mi is a ti spirituális nevetek.

Szóval a nevetek is változik. Sokszor kérdezitek: - „Mi a spirituális nevem?” Nem tudjuk ezt neked megmondani. Na nem azért, mintha titok lenne, hanem azért, mert ez veled együtt folyton változik és fejlődik.

Emlékeznetek kell arra, hogy a szellemi nevek egyáltalán nem olyanok, mint az emberi nevek – amit a születésetekkor adnak nektek – Mary, Beth vagy legyen ez a név bármi – és ez tényleg nem az a név, amit ti választottatok magatoknak, de ti mégis valamiféleképpen alkalmazkodni kezdtek ehhez a névhez. Majd ezzel azonosítjátok magatokat, és idővel meg egyszerűen együtt éltek ezzel. A szellemi nevek teljesen másmilyenek, folyamatosan, megállás nélkül változnak. Ezek dalok, és nem nevek. Ezek dallamok, és nem pedig kemény, nyers emberi hangok. Ahhoz, hogy tényleg megérthesd a szellemi nevedet, el kell azt énekelned, rá kell hangolódnod. Ha megpróbálod azt kemény emberi szavakba önteni, azzal kárt teszel benne.

Akkor ezt most csináljuk is meg! Csináljuk meg! Most intonálni fogunk. Most el fogjuk énekelni a szellemi neveteket. Ehhez nincs szükségünk zenére. Egyszerűen csak eldúdoljuk.

Nos, ehhez kell némi Ahmyo, némi önmagatokba vetett bizalom, hogy a hang, ami elkezd feltörni…

Hangotok a Szellemben

Akkor énekeljük el a nevet, vagy érezzük ezt a nevet! Egyszerűen csak engedjük ki magunkból. Engedjük ki minden előzetes gondolkodás nélkül. Kerüljétek ki az elmét, és gondolkodás nélkül engedjétek ki, engedjétek meg, hogy kicsit kivételesek legyetek ebben. És ne felejtsétek el, hogy ez a hang, ez a dallam szüntelenül változik. Szóval, ha ezzel most különösképpen azonosulnátok, emlékezzetek, hogy meg fog változni.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet….

És arra kérnélek benneteket, hogy hunyjátok le a szemeteket, hogy ne kerüljetek be túlságosan a fejetekbe!

Akkor vegyünk egy mély lélegzetet és érezzetek bele az esszenciátokba, a Yoham-otokba, a szellemi hangotokba, az egységetekbe!

Vegyetek egy mély lélegzetet….és engedjétek ezt ki! Ne aggodalmaskodj amiatt, hogy ez milyen hangzást kelt majd. Engedd meg, hogy érzéssel áradjon kifelé!

Akkor mély levegő és gyerünk!

(mindenki elkezd intonálni)

Egy kissé strukturált. Még mindig kissé félénk.

ADAMUS: Sart, te tudod milyen érzés ez. Akkor most… csak csukd be a szemed, és egyáltalán ne aggódj amiatt, hogy 20.000 ember néz most téged online. (nevetés) Ne is törődj velük!

Igen, mikrofonnal – milyen érzés is ez? Hogy hangzik? Vegyél egy lélegzetet, és csak engedd ki magadból! Ideteszem a kezem ( a hátára), hogy segítsem a kiengedését!

(Sart elkezdi a dallam kiéneklését) (a közönség tapsol)

ADAMUS: Csodálatos. Gyönyörű! Köszönöm. Köszönöm.

Akkor most csináljuk újra Sart vezettetésével – az ő bátorságát, kivételességét alapul véve. Csináljuk újra! Érezzetek bele a szellemi hangotokba! Szabaduljatok meg minden előzetes elképzelésetektől annak kapcsán, hogy ennek milyen hangzásúnak kellene lennie! Érezzetek bele! Ez fontos. Nem csak az időmet vesztegetem itt. Ez nagyon is fontos, mert ez fog benneteket összekapcsolni azokkal a részeitekkel, amit a későbbiekben használni fogunk. Azt akarom, hogy minden részeteket hozzátok be!

Miközben itt beszélgettünk, a Szellemetek arra várt, hogy bejöhessen. Arra vár, hogy bejöhessen az életedbe, és az életed részévé válhasson. Te ezt mindezidáig visszafogtad, nem engedted meg, mert előtte még le akartál fogyni pár kilót, kicsit okosabb, kicsit kedvesebb akartál lenni, meg hasonló okok miatt nem engedted ezt meg. Pedig ő itt és most csatlakozni akar hozzád. Egyáltalán nem ítélkezik feletted. Mindössze részt akar venni itt, ebben a nagyszerű Földi tapasztalásban.

Akkor vegyünk egy mély lélegzetet. Érezz bele magadba! Magadba! És nem egy távoli, messze lévő entitásba! Nem valami távoli, elméleti, filozófiai, ezoterikus lénybe, hanem saját Magadba! Saját Magadba!

Akkor vegyünk egy mély lélegzetet, és beszélj! Gyerünk, engedd ki!

(mindenki csinálja)

Jó, jó, jó, jó. Nem fogjátok megnyerni a zenei vetélkedőt, de nem is ez itt a lényeg. Nem próbálunk itt szép hangzást elérni. Nem akarjuk ezt agyonszerkeszteni. Mindössze megengedjük az áramlását!

Akkor most csináljuk meg újra, de most mindenki csinálja, az itteni csoport, mindenki aki online néz minket, gyertek, ti is csatlakozzatok hozzánk – legyen ez egy csoportos Yoham, egy csoport energia. Itt ültök ma, online néztek minket, és most akkor kombináljuk össze az energiákat! Hozzuk ki ezt a dallamot most! Földeljük itt le, és engedjük ki!

Egy pillanatra most érezzünk bele ebbe a csoport energiába! Ebbe a csoport energiába mindenki beletartozik, akik össze vannak kapcsolódva az egész világon, beleértve azokat is, akik majd később fogják ezt meghallgatni vagy elolvasni. Milyen hangzása van ennek? Hogy hangzik ezen a csodálatos év végén ebben a napfordulós/pogány/keresztény/zsidó energiában?

Vegyünk egy mély lélegzetet! Érezzetek bele! Az év csodálatos időszaka ez!

És akkor kezdjük! (elkezd dúdolni)

Engedd ki! Hadd növekedjen!

(mindenki dúdolni kezd)

Csodálatos! Köszönöm. Köszönöm.

Ez a saját magaddal, a szellemeddel, minden egyes részeddel való kapcsolódásod nagyon fontos szerepet fog játszani az elkövetkezendő idők során. Többé ne tartsd külön ezeket a részeidet! Hozd be ide az összeset!

Akkor most erre vegyünk egy mély lélegzetet!

Ahmyo

Gabriella, mi történt? Látom, érdekes csizmát viselsz. Mit csináltál kedvesem?

GABRIELLA: Eltörtem a lábam.

ADAMUS: Eltörted a lábad? Eltörted a lábad. És hogyan csináltad? Hogyan történt?

GABRIELLA: Csendre, nyugalomra volt szükségem, és így megteremtettem azt magamnak.

ADAMUS: Á, igen! Csendre és nyugalomra volt szükséged. Ez abszolút korrekt, és köszönöm, hogy nem azt mondtad, hogy ez baleset volt. Köszönöm, hogy nem azt mondtad, hogy valami ostobaságot csináltál. Igazából valami ragyogót tettél. Ez briliáns!

Nos igen, a tested fizikai fájdalmon ment keresztül. Befrusztráltad magad saját magadon. Azon tűnődtél egy rövid ideig, hogy vajon mit csináltál rosszul, egészed addig, amíg beszélnünk kellett. Nem csináltál semmi rosszat. Ez gyönyörű volt. Ez ahmyo volt. Ahmyo, mert igen, megadtad magadnak azt a pihenést, nyugalmat, ami már nagyon is rád fért. Tíz évvel fiatalabbnak nézel ki. Szebb vagy, mint valaha! Szükséged volt erre.

Túl gyorsan mentél. Túl sok volt benned a káosz és a zűrzavar. Megpróbáltad kiagyalni… Megpróbáltál mindent kiagyalni, túlságosan sokat analizáltál, rengeteg célod volt – megpróbáltál céltudatos lenni, elképesztően sokat terveztél – sok-sok év tervezése és strukturálása – és ez most egy csodás alkalom volt arra, hogy elengedd ezt az egészet. Ó igen, az emberi rész, aki annyira hozzá volt szokva ehhez a rengeteg aktivitáshoz, tevékenységhez – az utálta ezt az egészet. Gyűlölte. De most mégis itt ülsz, felfedezve a teremtésed szépségét, ahmyo-ját. Semmi rosszat nem tettél. Tökéletes volt.

A következő kérdésed így hangzik: -„Akkor most már mindig el kell törnöm a lábamat vagy a karomat vagy valamimet ahhoz, hogy eljussak ide?” – Egyáltalán nem. Egyáltalán nem, de az akkori emberi energiádat nézve, ez tökéletes volt. És ez meg fog gyógyulni, mert te ezt megengeded. Máris ez következik.

GABRIELLA: Köszönöm.

ADAMUS: Igen, abszolút.

Trish, mi történt? Mi történt? Mankókkal érkeztél ide?

TRISH: Összetörtem a medencémet.

ADAMUS: Szándékosan?

TRISH: Igen.

ADAMUS: Ez valószínű. Először azt gondoltad, hogy ez egy baleset volt – de ez egyáltalán nem volt baleset.

TRISH: Ez csak a címke volt.

ADAMUS: Pontosan – a címke. Tehát valójában mi is történt?

TRISH: Nos, nyilvánvalóan kiengedtem mindenféle energiákat.

ADAMUS: Igen, ezt tetted. Hallottátok ezt, Shaumbra? Nyilvánvalóan kiengedett mindenféle energiát. És amikor kimozgattad a mindenféle energiákat mi történt még?

TRISH: Pokolian fájt.

ADAMUS: Pokolian fájt. (nevetés) Igen, láttam a korábbi diát, „egyértelmű”. Oké. De azt követően mi történt?

TRISH: Hm…Nem tudom.

ADAMUS: Energiát hoztál be. A sokk, a trauma – beszéltünk már erről korábban – az incidens sokkja először is abszolút kivesz az elmédből, mert olyan nagy fájdalmad van, hogy képtelen vagy gondolkodni.

TRISH: Na igen.

ADAMUS: Amikor ez történik olyankor az Isteniséged, az Éned infúziója beárad. Egyszerre engedtél el egy csomó olyan dolgot, ami már nem szolgált téged. Máskülönben évekig is eltarthatott volna, amíg megpróbálsz mentálisan vagy egyéb módokon megszabadulni ezektől. Ó, eljárhattál volna tanácsadásokra, vagy mindenféle dolgokat tehettél volna, de te azt mondtad: -„Nem, én itt és most fogom ezt elintézni egyszer s mindenkorra.” Összetörted a medencédet. Miért is ne? (Trish nevet)

És a csodálatos az, hogy ez meggyógyul. Meggyógyul. Hölgyeim, a fantasztikus dolog az, hogy ez jobb lesz, mint korábban. Na most nehogy eltörjétek a karotokat nekem azért, hogy jobb legyen a karotok, de ez jobb lesz. Jobb lesz, mint valaha.

Tehát ez nem egy tévedés volt. Nem is ostobaság. Hanem egy gyönyörűséges részed, aki azt mondta: - „Hozzunk be rengeteg energiát!” – És ennek eredményeképpen mind a ketten meg fogjátok érteni, hogy mi is igazából a gyógyulás. És ez az én egyik, hogy is mondjam csak bánatom – a gyógyulás régi meghatározása. Az annyira elavult, régi, nehézkes és fárasztó. Igazából a gyógyulás nagyon, nagyon gyors és szerfelett csodálatos, különösen akkor, ha kombinálódik az Új Energiával. Igazán szépséges. Szóval köszönd ezt meg magadnak, még akkor is, ha pokolian fájt. Köszönd meg magadnak.

Roy, veled mi történt?

ROY: Átváltoztam a Pakuámmá.

ADAMUS: Igen, igen, igen. (nevetés, mert Roy egy holló fejfedőt visel) Hát drága Shaumbra, ez történik, amikor tényleg belélegzed. Nézzetek meg mi történt! Ezt csak egy képzett profi segítségével tudod elérni, ne próbálkozz ezzel otthon egyedül!

ROY: Túl sokat lélegeztem.

ADAMUS: Túl sokat lélegeztél. És mi történt veled és Lindával az életetekben? Mi történt? (szünet) Ebben az elmúlt hat hónapban mi történt?

ROY: Mi….kapcsolatba léptem a saját lelkemmel. Mindketten kapcsolatba léptünk a lelkünkkel.

ADAMUS: Linda, mi történt? (Roy feleségét kérdezi)

LINDA H: Azt gondolom, ha magamon kívül tekintek, mindaz amit látok, annak tükröződése, Aki Vagyok, legyen ez akár Sarah Palin, Barack Obama, Erzsébet Királynő, vagy egy kínai rizs termelő. De ha igazán magamba tekintek, akkor csak az Vagyok, Aki Vagyok, és ez minden, ami van.

ADAMUS: Linda, Roy – Aandrah-val dolgozva keresztülmentek egy nagyon intenzív folyamaton hat hónapon keresztül, és ezt a folyamatot pont az intenzitása miatt nem ajánlanám sok mindenkinek, csak azoknak, akik eléggé elhivatottak, elkötelezettek, és meg van bennük a szeretet mély szintje, valamint Aandrah vezettetésével is rendelkeznek.

Szóval keresztülmentetek azon, ami egy átlag ember számára öt, tíz létidőt is kitett volna a régi dolgok kitisztítására, a hiedelmek, az önmagatokba vetett kétségeitek, a kritika és a felgyülemlett szemét kitisztítására. Amikor elkezdtük Breckenridge-ben a Mentális Egyensúlytalanság Szimpóziumunkat, ez a két ember azt mondta: - „Igen!” – Ez a két ember akkor azt mondta: -„Meg fogjuk ezt csinálni. Meg fogjuk tenni, mert itt az ideje. Meg fogjuk ezt tenni, mert utána Szabványok lehetünk mások számára. Meg fogjuk ezt tenni, hogy megmutassuk, hogy nincs olyan, hogy rossz.” – Nincs olyan, hogy rossz. Oly könnyű az embereknek beleesni abba a mentalitásba, hogy: -„Mit csinálok rosszul?” Egyáltalán semmit. Elképesztő, bámulatos tapasztalásaitok voltak ebben az életetekben és más életeitekben is, majd azt mondtátok: -„ Eljött az ideje. Eljött az ideje annak, hogy mindezen túllépjünk, hogy befejezzük a játszmázásokat, vagy legalábbis azt mondtátok: -„Legalább ha játszom is a játszmát, akkor tudatában akarok lenni annak, hogy ez egy játszma. Ha szerepelni fogok, ha szerepet fogok játszani, akkor legalább tudni akarom, hogy ez csak egy színjáték.”

Én magam imádok szerepelni. Szándékosan mindig szerepet játszom. Ez itt most egy színjáték. Ez én vagyok, és ez az én egyik szerepem, mert megtehetem. Ezen kívül semmi egyéb oka sincs, mint az, hogy megtehetem. De ahogy ezt már megbeszéltük, tudatában kell lenned annak a ténynek, hogy egy szerepet játszol. Az emberi szerepet játszod. Azt a szerepet játszod, mint akinek fizikai problémái vannak. Azt a szerepet játszod, mint akinek anyagi problémái vagy bármilyen egyéb problémái vannak. És akkor majd valóban örömödet lelheted a szerepeid megválasztása kapcsán, és nem veszed azt majd annyira komolyan.

Tehát a folyamat által rájöttetek, ami közben megjártátok a poklot, a létező legsötétebb helyeket, miközben még csak azt sem tudtátok, hogy vajon egyáltalán létezni akartok-e, nem csak itt, ebben a valóságban, de a más birodalmakban sem. Ez a kemény rész. Azok, akik kétségbeesésük folytán hagyják el ezt a síkot, azt hiszik, hogy majd egyszerűen csak elfeledkezhetnek erről az egészről – de nem, mert viszik tovább magukkal. De ti végül felfedeztétek ezeket a csodálatos szavakat: - „Én Vagyok Minden, amivel rendelkezem.” Hű! Én Vagyok Mindaz, amivel rendelkezem. Nos, néhány ember számára ez talán egy kissé szomorúan hangozhat, de a megvilágosodott lények számára ez a létező legnagyszerűbb ajándék. Ez a Vagyok, Aki Vagyok.

Drága Linda és Roy, Aandrah-val együtt dolgozva keresztül mentek a saját poklukon, hogy felfedezhessék: -„Én Vagyok Mindaz, amit birtokolok” Ez egy áldás. Ez az igaz szeretet. Ez lenyűgöző, amikor felfedezed, hogy Az Vagy, Aki Vagy, és soha nem veszítetted el magad. Soha nem veszítetted el Önmagad. Soha nem veszítettétek el Önmagatokat, Linda és Roy. Ez mindig is ott volt. Most már bármit megtapasztalhattok.

LINDA: Szerinted másoknak is javasoljuk a te Mentális Egyensúlytalanság Szimpóziumodat?

ADAMUS: Kérdezd meg tőlük!

LINDA H: Ha valaki elég bátor, akkor annak javaslom.

ADAMUS: Ha valaki elég bátor…nos, igen. De hát ez az egész eddigi életed is nem ugyanerről szólt, hogy van-e merszed hozzá? (a közönség válasza: Igen!) Ha elég bátor vagy. Elég mókás, nem? (valaki mondja: Most már az.) Most már. Jó.

Kiegyensúlyozás

Shaumbra, akkor csináljunk most együtt valami szépségeset! Engedjük meg, hogy az összes kiegyensúlyozás megtörténhessen itt és most. Beszéltünk már erről korábban is. A tested tudja, hogyan viseljen gondot saját magára. Az elméd lényegében tudja, hogyan egyensúlyozza ki magát. Tényleg nincsenek is problémáid, hacsak nem akarod, hogy legyenek. Igazán nincs veled semmi baj, hacsak nem akarod tovább játszani ezt a színdarabot.

Akkor most legyen ez a pillanat a tiszta ahmyo pillanata. Annak a pillanata, amikor nincs semmilyen alapvető célod, nincs benned nyomás – és a kiegyensúlyozás megtörténhet. Talán ti ezt Régi Energiásan gyógyulásnak neveznétek, de ez igazából csak azt jelenti, hogy visszatérsz a természetes létállapotodhoz, mert elegendő ahmyoval vagy önmagadba vetett bizalommal rendelkezel ahhoz, hogy tudd, hogy egyensúlyba tudod hozni magad. Bármikor visszahozhatod magad az egyensúlyi állapotodba, és ehhez lényegében az égvilágon semmit sem kell tenned. Ez végbemegy magától. Arra vár, hogy ezt megtehesse. Tényleg, abszolút. A tested – a TudatTested erre vár.

Te, mint az emberi személyiség az elmúlt pár év során őrült módon, óriási erőbedobással működtél – gondolkodtál, cselekedtél, rengeteg tapasztaláson mentél keresztül, oly sok - hogy is hívják ezt? – újrastrukturáláson mentél át.

Akkor most a következő pár perc során, az ahmyo állapotában – ami a teljes bizalom – tudd, hogy a tested már meggyógyította magát. Az elméd egyensúlyban van – de már egy új helyen. Nem fogsz visszamenni arra a régi helyre. Ez egy új helyen végbemenő gyógyulás. Ez egy új helyen bekövetkező kiegyensúlyozás. És aztán meg csak engedd be! Az elkövetkezendő pár perc során, amíg a zene szól – (Johnhoz intézve a szavait) – majd intek neked, hogy mikor – csak engedd meg, hogy ez megtörténhessen. Mindössze engedd meg! Csak engedd meg. Nem kell semmit mormolnod, nem kell semmin gondolkodnod. Csak el kell lazulnod.

Ez olyan mint egy masszázs a lelked számára, amit te adsz magadnak. Engedd meg, hogy ez megtörténjen. Ha elkezdesz ezen gondolkodni, vagy előjönnek a kétségek – csak vegyél egy mély lélegzetet, és engedd el őket.

Dr. Kuderka, ha megtennéd, tedd be a második dalt. Ez nem csilingelős zene. Ez nem New Age-es zene. Ez csak jókedvű, vidám zene, és micsoda nagyszerű zene ez ehhez a dologhoz!

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, és ebben a pár percben engedjétek meg magatoknak, hogy ez a kiegyensúlyozódás felzárkózhasson hozzátok.

A zene: Happy Holidays (Beef Weillington Remix) YouTube link: http://www.youtube.com/watch?v=fgOC52mSzh8

Nahát! Túl könnyű volt?! Ennek nem kell nehéznek lennie. Bármikor, amikor csak egyensúlyba akarod hozni magad, ennek nem kell nehéznek lennie. Ez lehet ennyire könnyű! Lehet jókedvű! Nem kell sivár zenét hallgatnod, hacsak nem azt akarod. Nem kell rengeteg szenvedést megélned ahhoz, hogy ott legyél, ahol választásod szerint lenni akarsz. Nem kell ezen gondolkoznod. Egyszerűen csak egy számodra élvezetes környezetben szánj erre pár percet, és hagyd, hogy ez bekövetkezhessen.

Ez az Új Energiás kiegyensúlyozás, amit régebben gyógyulásnak neveztek. Nem kell ehhez összetett rendszereket ismerned. Egyszerűség – drága Shaumbra. Nem kell a guruknál tanulmányokat folytatnod. Ahhoz találkoznom kellene egy megvilágosodott guruval. És soha egyetlen olyan guruval sem találkoztam, aki elhozta volna mások számára a megvilágosodást. Ti hányat ismertek? Hány teljesen a fizikai testében élő megvilágosodott létezőt ismertek? Hányan voltak olyanok, akik eljártak a tanfolyamokra, vagy iskolákba, és onnan megvilágosodottan sétáltak ki? Mert minden olyan rendszer, ami nem az egyszerűség híve, csak valahová máshová vezet.

Ti, drága barátaim, ti – ha azt választjátok – a szellem egyszerűségét, az én egyszerűségét fogjátok tanítani. Már több ezer, több tízezer, sőt talán több millió éve azzal próbálkoznak az emberek, hogy nagyon megnehezítsék ezt. Miért? Hát azért, mert egészen őszintén szólva – Cauldre nem szereti, amikor ilyem pimasz állításokat teszek, de nos, ez az én show-m, és nem az övé – azért bonyolítják meg ezt az egészet, mert igazából soha senki nem fogta fel. Tényleg nem. Nem. Soha senki nem jött rá. Ezért aztán kieszelnek mindenféle bonyolult rendszereket, téged bevisznek az útvesztőbe, ezzel együtt a pénzedet is elszedik, és amikor kijössz onnan, azt gondolod: -„Nos, egyszerűen csak nem vagyok elég jó. Nem értettem meg” – persze, hogy nem, hiszen agyon volt bonyolítva. Ez egyszerű. Egyensúlyba akarod hozni a TudatTestedet, a testedet, az elmédet és a szellemedet? Akkor tedd ezt egyszerűen. Valójában, minél kevésbé próbálod, annál könnyebb és hatékonyabb az egész. Minél inkább csak ott ücsörögsz, és hallgatod azt a zenét, amit éppen akarsz, vagy azt teszed, amit éppen tenni akarsz, mondjuk veszel egy jó fürdőt, vagy sétálsz egy nagyot, vagy egyáltalán nem csinálsz semmit – na ez az, amikor ez bekövetkezik.

Ismételten, ez az ahmyo meghatározása – megérted azt, hogy ti, mint Isten isteni részei már jóval azelőtt leraktatok minden eszközt az ösvényetekre, mielőtt eljutottatok volna arra a helyre az utatok során. Már az összes potenciált leraktátok a helyükre, most csak arról van szó, hogy legyél is tudatában ennek! Ez a tiszta felfogásról szól. Az egyszerűségről.

A másik csoport

Csak frissítés okán, úgy egy évvel ezelőtt elmeséltem nektek, hogy amikor elkezdtem a Shaumbrával dolgozni, egy választást kellett hoznom. Volt egy másik csoport – igazából sok csoport, de….(nevetés) – egy másik csoport, aki velem akart dolgozni, azt akarták, hogy én legyek az ő „mesterük”, és igazából nem tartott sokáig annak a választásnak a meghozatala. Tóbiás megkért, hogy dolgozzak együtt a Bíbor Tanáccsal, a Bíbor Körrel és a Shaumbrával. Tényleg nem tartott sokáig, hogy meghozzam ezt a választást, ugyanakkor érdekes most ránézni arra a másik csoportra, ami most a szétesés, a feloszlás folyamatában van, különféle okokból kifolyólag.

Nem akarták elfogadni azt, hogy minden egyes egyén egyensúlyba tudja hozni magát, és meg tudja újítani magát. Rettenetesen beleragadtak egymás, és minden más meggyógyításába. Ez képezte munkájuk alapját. Gyógyításokat eszközölnek egymáson. Ez energetikailag nem rossz ugyan, de mégis roppantul korlátozott. Úgy érezték, hogy hetente meg kell gyógyítaniuk egy meghatározott számú embert, olyanokat, akik igazából nem is akarták a gyógyulást, ők mégis úgy érezték, hogy ezzel jó karmára tesznek szert. Ez a csoport csodálatos létezőkből tevődött össze, de ők nem Shaumbrák. Nagyon magas hierarchiára épül a szervezetük. Roppant sok szervezeti struktúrával bírnak.

Tudjátok, vannak olyan emberek, különösen a spirituális keresést járók között, akik imádják a struktúrákat, imádják a szabályokat – „Ma ezt és ezt kell tenned. Ezeket az irányelveket kell követned. Így és így kell lefordítanod valamit egy olyan nyelvre, amit még csak nem is értesz. Így és így kell igét hirdetned.” – És tudjátok, ez egy olyan rendszer, ahol lényegében soha nem nyerhetsz, illetve ahol soha nem fejlődhetsz egészen addig, míg ki nem lépsz belőle. Tehát ez a másik csoport nagyon hierarchikus, roppant strukturált, és a játszma, a struktúra részét képezte a következő: -„Mi mind meggyógyítjuk egymást.” – Elfeledkeztek egy nagyon jelentős dologról. Hogy miről? Hát arról, hogy saját magukkal törődjenek, hogy saját magukkal foglalkozzanak. A legnagyszerűbb gyógyító, a legnagyszerűbb tanító és a legnagyszerűbb Szabvány az, aki elsőként saját magával törődik.

Ó, és tudom én, hogy időnként ti is ki akartok menni, és tenni akarjátok a dolgotokat. Segíteni akartok másoknak – ez régi beidegződés – de csak akkor tegyétek, amikor már eljutottatok arra a pontra, amikor is feltétel nélkül szeretitek magatokat, és azt mondjátok: -„Ez annyira könnyű. Annyira vidám. Ez annyira az én választásom” – mert rengetegen vannak olyanok, akik kézrátételt alkalmaznak, meg mormolnak közben. Tudjátok, ez egyfajta egoisztikus dolog ám. Amíg nem vagy képes odaállni valaki elé, és azt mondani neki, hogy: -Vagyok, Aki Vagyok – lényed minden részéből – addig ez egész nem más, mint (valaki beszól: Makyo) Makyo! Abszolút!

Tehát nagyon örülök, hogy ehhez a csoporthoz jöttem, mivel ti életteliek vagytok. Látom azokat az új projektjeiteket, amikkel elő fogtok állni. Látom mit tesztek csoportként, és látom mit tesztek egyénileg – ez a csoport életteli. Tehát jókora áldás, hogy idejöttem.

Áttekintés

Akkor most következzen egy gyors áttekintés – egy év végi összefoglaló. Ebben az évben rengeteg sok információt vettünk át, és most egy gyors pillantást szeretnék vetni arra, hogy honnan is indultunk, majd ezt követően pedig Yoham – Metatron és jó magam közös üzenete következik majd. Tehát, honnan is indultunk?

Beszéltünk a hullámformákról – meglehetősen alap információ – arról, hogy a szellem és az ember időtlen idők óta járja ezt a közös táncot. Együtt áramolnak, majd szétválnak, akárcsak egy tangóharmonika. Van valaki, aki tud harmonikázni?

Ó, ez annyira romantikus. Olyan szexi a harmonikán játszani. (nagy nevetés) Ez tényleg így van.

Bemenni, kijönni, közelebb jönni, szétválni – mindez tökéletesen természetes – de ekkor valami történik. Belefáradsz ebbe az oda-vissza dologba, a harmonika-hatásba. Valami mást akarsz. Azt mondod: -„Mikor leszünk már együtt? Mikor fogunk egyesülni?” – Ez az, amin keresztül mentetek. Mi ezt nevezzük a felébredésnek. (rajzolni kezd)

Eljuttok ide, ebbe az X Zónába, a felébredési zónába. Ismerősen hangzik?

Az Ébredési Zóna. Szóval elérkeztek ide, és ez az, amin keresztül mentetek. Emlékezzetek, hogy mielőtt ide beléptetek volna, lezajlott a destrukturálás, a lebontás, ami teljes káoszként hatott, amikor úgy érezted, hogy az életed kész pokol, amikor elöntött az önmagadba vetett kétség, és minden más is, és minden tele volt egy rakás makyoval.

Úgy próbáltad ellensúlyozni vagy elsimítani ezeket a nehéz és kihívással járó érzéseket, hogy egy rakás makyot adtál magadnak. –„Spirituális létező vagyok” Továbbá olyan ezoterikus dolgokat adtál magadnak, amik lényegében csak megkavarták a kihívást. De egy bizonyos értelemben jó volt ez így. Minél több makyot raktál a tűzre, annál nagyobb lánggal égett a tűz, és minél rosszabbul érezted magad, az olyan volt – hogy Kuthumit idézzem,  -mintha tehéntrágyával táplálnád a tüzet, ami borzalmasan bűzlött, és egyre csak égett tovább. Ez mozgásban tartotta az energiát. Majd eljutottál egy pontra, ahol is azt mondtad: -„Többé már én magam sem hiszek a saját makyomnak. Nem tudom, ki vagyok.”

És természetesen akkor még egyszer, utoljára nekiállsz kifelé menni, és odakintről beszerezni a válaszokat, és mindenhol és mindenkinél keresed ezeket a válaszokat, csak saját magadnál nem, és akkor ez nem működik. Nem működik. És ilyenkor mihez kezdesz? Megpróbálsz kilépni a létezésből.

(folytatás a következő fejezetben)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés