Én Te Vagyok. A Shaumbra Vagyok. Én Vagyok mindazok tudatossága, akik jelenleg ébredeznek a világban, és más válaszok után kutatnak. Valóban Adamus Vagyok. Saint-Germain Vagyok. De mindenek felett kivétel nélkül mindannyiótok vagyok, mert amikor a tanítvány készen áll, és hívást küld, akkor a belsődből előlép a tanító. 

     Én Te Vagyok. Én Vagyok azok a szavak, amiket a fejedben hallasz, de mégis bizonytalan vagy bennük. Én Vagyok a te intuíciód. Bárhogy bele tudok menni. A jövőbeli potenciáljaid Vagyok. Én Vagyok a múltad, ami egyre csak üldöz, kísért téged újra meg újra. Vagyok, Aki Vagyok. Itt vagyok mindannyiótok számára az út minden egyes lépésénél. 

           Ez egy szokatlan csoport – ti, akik ma itt vagytok, akik most néztek minket, vagy egy későbbi időpontban olvassátok ezt – egy szokatlan csoport vagytok, mert tudjátok, hogy mit akartok, de aztán mégis minden összezavarodik, befelhősödik és elhomályosul. Pontosan tudjátok, hogy hova tartotok – saját magatokba, a szuverenitásotokba, a függetlenségetekbe –, de van, hogy az út mentén ez kissé maga alá gyűr benneteket és összezavarodtok. Ekkor előhívjátok magatokat egy Felemelkedett Mester képében… bár én nem igazán kedvelem ezt a megnevezést. Előhívjátok önmagatokat egy másik ember képében, aki lehetővé teszi ezt a folyamatot, amit csatornázásnak, üzenet átadásnak neveznek. De ahogy ezzel ti is tisztában vagytok, ez ti magatok vagytok. Te magad vagy. 

     Egy páran ma azon tűnődtök, hogy kit is láttok magatok előtt? Ez egy álarcosbál? Egy játszma? Részben az. Részben az, mert rendelkeztek a válaszokkal. Nem bíztok meg bennük, jól összezavar titeket ez a rengeteg hang, ahol is a saját aspektusaitok játékszerei vagytok, akik jól összezavarnak benneteket, ezért aztán előhívtok egy embert, aki csatornázik, pedig valójában ez te vagy.  

     Végül erre nem lesz szükségetek. Végül nem leszek itt nektek ebben a formában. Ti lesztek azok, akik itt fogtok ülni. Te leszel az, aki csoportok előtt fogsz beszélni. És mindezt a saját hangodon fogod megtenni, a saját bölcsességedből. Ez egy kissé ijesztő.  Egy kissé rémisztő. De amint beleengeded magad az ahmyo pillanatba, ahogy abba belelélegzel, beleérzel – az már nem is félelmetes. A bölcsesség már ott van. A válaszok már ott vannak. Mindössze arról van szó, hogy amikor az ember végre kilép a kétségei köréből, amikor az embernek többé már nincs szüksége erre a típusú előadásra, amit én ennek a fajta megerősítésnek nevezek, na majd akkor fogod azt megtenni. 

     Ez lesz az a nap, amikor az angyalok ünnepelni fognak. Azért fognak ünnepelni, mert akkor már nem kell ilyen gyakran eljönnöm közétek, és azért is, mert ez azt jelenti, hogy az emberiség egy hatalmasat lépett előre. Képesek lesznek megbízni egy másik emberben. Képesek megérteni, hogy egy embernek nem kell teletömnie magát hiányosságokkal, hibákkal és félelmekkel. Egy ember lehet isten és ember is egyszerre, miközben a Föld felszínén tartózkodik.  

     Szóval, amikor a tanítvány hívást intéz, akkor belülről megjelenik a tanító. Nem én vagyok a tanító. Mindössze egy színész vagyok. Csak egy színész – aki előadom a szavaitokat, a félelmeiteket, a saját elővigyázatosságotokat, óvatosságotokat – ez minden. Mindössze egy cowboynak öltözött színész vagyok. (pózol egyet a kamerának)

     Interaktív spiritualitás

     Tehát drága Shaumbra, amit mi itt teszünk, az valami különleges. Interaktív spiritualitás. Ez más, mert a legtöbb ember még ma is ahhoz van hozzászokva, hogy elmegy és meghallgat egy prédikátort, esetleg egy csatornázót, aki csukott szemmel közvetít, és mindössze végighallgatja azt. De mi itt kapcsolatba lépünk egymással, hiszen ez a ti show-tok. Ez a ti életetek. A ti tapasztalásotok. Néhány ember ezt képtelen befogadni. Kétségbe vonják ezt. –„Nos, ennek nem spirituálisnak kellene lennie? Om hangot kellene zengeni, vagy kántálni és imádkozni kellene egyfajta áhítattal teli tisztelettel az iránt a lény iránt, aki ott ül elöl?” – Nem, egyáltalán nem. Ez interaktív. Ahogy már mondtam, ti spirituális kalózok vagytok! (nevetés) Igen, igen!  

     Tehát drága Shaumbra, igen, ahogy erről a múlt hónapban tudomást szereztünk, vannak olyan csoportok és emberek, akiknek ez nem tetszik, akik úgy érzik, hogy az embereknek szabályokra van szükségük, és hogy áhítatosnak kell lenniük, és hogy az imádat általuk kitalált módján kell hódolniuk. Nem értik, hogy emberek egy csoportja, a Shaumbra, lehet ennyire törvénynélküli. (valaki felkiált: „Ez az!” – nevetés és taps) Mert számukra ez most nem működik. De számotokra igenis működik. Na persze ez időnként kissé kaotikus tud lenni. Akár itt, ebben az emberi alakban jövünk össze, akár a túloldalon, ez időnként némi káosszal jár. De ez egy jó dolog. Megengeditek magatoknak, hogy kifejezzétek a frusztrációitokat, szabad folyást engedtek az érzelmeiteknek. Már megtanultátok, hogy ne akarjátok azokat lenyomni, ne próbáljátok meg az érzelmeiteket valamiféle modellbe vagy sablonba beletuszkolni. 

     Ó, ez a kezdete a szuverénné válásnak. Ha dühös, mérges vagy, akkor megengeded magadnak, hogy dühös légy! Ha boldog vagy, megengeded magadnak, hogy nevess. Ha szomorú vagy, átérzed azt a szomorúságot. Érzed minden érzésedet, és többé nem próbálod azt beszorítani valamiféle mesterségesen megteremtett sablonba, egy olyan karakterbe, aki nem is igazi.  

     Akkor most vegyünk egy lélegzetet ebben az ahmyo pillanatban, miközben összekapcsolódunk az emberekkel az egész világon, az egész bolygón. 

           Vegyünk egy mély lélegeztet….. 

           (szünet) 

           Ahogy Cauldre korábban már említette, most mindent éreztek, és ami fontos az az, hogy meghatározd, hogy ezek közül melyik a sajátod, és melyik nem. Miért érzel Gaia-ból? Mert Gaia – ahogy ezt Ecuador-ban felfedeztük – tényleg változik és elenged. 

     Egyiptomban ebben a hónapban voltak ezek a felkelések, és nem csupán pár ezer, mondjuk tízezer ember vett ebben részt, hanem százezrek. Egyiptomban most a Régi Energia kerül elengedésre a templomok falaiból, magából a földből, a levegőből. Az a mély és erős ősi, családi karma az – amikor is újra meg újra ugyanabba a családba inkarnálódsz vissza – ami ott most elengedés alatt van. Több millióan és millióan, akik azokba a földekbe lettek eltemetve, most mind felkelnek, fellázadnak és elengedésre kerülnek. 

     Ez egy érdekes jelenség. Vannak szellemi energiák a föld mélyén  – azok a régi inkarnációk, akik jelenleg nincsenek jelen fizikai inkarnációban a Földön – akiket egy kicsit könnyebb elengedni – ugyanakkor az energiájuk megrekedt a templomokban, a falakban, a talajban már több ezer és ezer éve, és ezek most mind elengedésre kerülnek onnan. Amit a hírekben láttok, az csak a jéghegy csúcsa. Nem látjátok azt a több millió entitást, akik most eltávoznak innen. És a másik oldalon újra összegyűjtik önmaguk részeit. A lelkük olyan sok darabkára hasadt – amely töredékek, szilánkok ott vannak eltemetve a föld mélyén, továbbá ott lézengenek a Földközeli dimenziókban – és most újra összeszedik ezeket a részeiket.  

     A nehezebb esetek azok, akik maguk is éltek, tegyük fel Egyiptomban elmúlt életeik során. Energiájuk vagy tudatuk egy bizonyos része el lett temetve a földbe, és most él egy újabb inkarnációjuk is, és ez a fizikai inkarnáció összekapcsolódik saját maga ősi szellemi energiájával, és ebben az esetben ezért annak a szellemi energiának nehezebb innen eltávoznia. És ekkor egyfajta küzdelem vagy harc zajlik a jelenlegi emberi inkarnáció és a régi  aspektusok között. A régi aspektusok el akarnak már távozni, de a jelenlegi emberi inkarnáció azt mondja: -„Nem állok még készen. Ehhez a területhez vagyok kötve. A családomhoz és a munkámhoz vagyok láncolva. Az nem számít, hogy ez mennyire nyomorúságos, akkor is hozzá vagyok kötve ezekhez.” – Ez egy régi tradíció, és hála Istennek –  és hála nektek, ez…(Adamus nevet)…ezt viccnek szántam. (némi nevetés)…ti most kiléptek ebből a régi tradícióból, ezekből a régi mintákból. Ezt sok esetben nehéz megtenni, mivel, nos ezek a régi minták és tradíciók, megszokások komfortosak. És ugyanakkor rengeteg bűntudattal vannak átszőve – bűntudat a családtagok miatt, akikkel együtt utaztál az időn át, és ez hozzájuk köt téged – de ti megtanuljátok elengedni ezeket a régi hagyományokat.  

     Csak figyeljétek ezt az évet! Már láttátok is. Csak figyeljétek, hogy ez milyen gyorsan átseper az egész világon! Ó, ez Tunéziában, Egyiptomban és Jordániában történt, és ez az uralkodás, a szabályozás, a hatalom, a struktúra és a tradíciók régi erőiről szól. Mind azt mondják: -„Mindig is így csináltuk, ezt tettük. Miért pont most változtatnánk?” – Pedig szinte semmit sem tudnak ellene tenni. 

     Szinte semmit sem tudnak ellene tenni, mert valaki körbeutazza a világot, csoportokkal találkozik, beszél a szuverenitásról, önmaguk felszabadításáról, és amikor a fölben, a sírokban és a templomokban lévő energiák ezt megérzik, így szólnak: -„Eljött az ideje az elengedésnek.” És akkor megteszik. Megteszik. Tehát elképesztő méretű rejtett energia áramlat kerül most elengedésre, távozásra, és mind visszatérnek saját magukhoz, visszatérnek a saját valódi, igaz természetükhöz. Az egész világon ezt fogjátok látni. Valaki körbeutazza a világot, és elmondja ezeknek a régi, beragadt energiáknak, hogy most már eltávozhatnak. És ki is lenne ez a valaki? És még nem is értitek, hogy bizonyos csoportok miért is olyan mérgesek rátok? Számomra ez nem rejtély.     

     Mit akarnak az emberek?

     Akkor ma végezzünk egy….(ránéz Cauldre dobozos üdítőjére, amin egy futball csoport logója díszeleg) Régi hagyomány ez öregem. (nevetés) És Linda, ha lennél olyan kedves, megtennéd, hogy készen állj a mikrofonnal és az Adamus díjakkal? Ma egy kis spirituális szociológiát fogunk végezni. Igen, ez maga az osztályterem, tehát… 

      LINDA: Készen állok. 

     ADAMUS: Akkor most arra kérlek benneteket, hogy érezzetek bele a tömegtudatba egy pillanat erejéig. A tömegtudatba. Az emberekbe. Az emberi vágyakba. Az emberi elmébe. Érezzetek bele egy pillanat erejéig a tömegtudatba! 

     Vegyetek egy mély lélegzetet! Engedjétek meg magatoknak, hogy elmenjetek oda, de ne az elmétekkel, hanem a szívetekkel! 

     (szünet) 

     Érezzetek bele a tömegtudatba! (Odasétál az ablakhoz) Milyen csodálatos hó van ma. Milyen érzést nyújt a tömegtudat? (A közönség reagál, ahogy Adamus kisétál a teremből) Csend legyen, csend legyen, elvégre ez egy osztályterem!

Emberi tudatosság. 

     Tehát, milyen a tömegtudat? Mit érzel? Mit akarnak az emberek?

     Tehát mit is akarnak igazából az emberek? Bárki. Linda majd körbesétál a mikrofonnal és kiválasztja az önkénteseket. 

     Mit akarnak az emberek? 

      SHAUMBRA 1: (nő) Szeretetet. 

      ADAMUS: Szeretetet. 

      Te akarod a szeretetet kedvesem? 

      SHAUMBRA 1: Amennyit képes vagyok kezelni. 

      ADAMUS: Á!Á! Gyere ide hozzám! (nevetés, ahogy Adamus lelkesen átöleli) Igen, az emberek szeretetet akarnak. A szeretet egy furcsa dolog. Igazából nem kedvelem ezt a szót, mert ez nem jelent mást, csak táplálkozást. Csak kötelezettséget és kontrollt jelent, rengeteg sok kontrollt. Hányatoknak voltak olyan szüleitek, akik azt mondták: - „Szeretlek – de.. én ezt csak azért teszem, mert szeretlek.” Hányatoknak voltak olyan szüleitek vagy társaitok, akik azt mondják: -„Szeretlek, és ezért neked meg kell tenned valamit értem.” – Oké, jó, szeretet. Következő? 

      VINCE: Kontroll. Kontrollálni akarjuk az adósságot. Kontrollálni akarjuk a helyzetet. 

      ADAMUS: Kontroll. Kitűnő. Kontroll. Ez fura. Az emberek gyűlölik és egyben imádják a kontrollt. Gyűlölet-szeretet kapcsolat, és erre máris rátérünk, és igen, sok-sok, rengeteg kontroll. Igen. 

      CAROL: Szabadság. 

      ADAMUS: Szabadság. Jó. Valami más? Mi az, amire az emberek tényleg vágynak? Miért dolgoznak? (valaki mondja: „Béke”) Béke. Igen.  Béke. Elizabeth. 

      ELIZABETH: Biztonság. 

      ADAMUS: Biztonság. 

      ELIZABETH: Biztonság. Csak biztonságban akarják érezni magukat. 

      ADAMUS. Jó. Következő. 

      LINDA: Szükségünk van Sart szent bölcsességére. 

      SART: Egy új Cadillac-re. (nagy nevetés) 

      ADAMUS: Még egy gyerek is tud bölcseket mondani. Cadillac. Jó, jó. Ez egy metafora – szórakoztató, de egy metafora – valami jobbra vágynak az életben. Nagyobb és több hatalommal bíró emberek akarnak lenni. Pontosan. Linda máris viszi a mikrofont. Igen. 

      ALAYA: Úgy érzem, hogy az emberek a tudást akarják. Tudni akarnak. Tudni. 

      ADAMUS: Tudás. Valóban. 

      SAHUMBRA 4: Tudni akarják a jövőt, hogy mi fog velük történni. 

      ADAMUS: Á, jövendőmondást akarnak. (nevetés) Igen.  Hát nem jó  lenne tudni, hogy mi lesz velük? (ír a táblára) Úgy fogom ezt ide felírni, hogy jövendőmondás. Durvábban hangzik, mint a prófécia. A prófécia valamiképpen kifinomultabban hangzik. 

      Nos, az emberek valóban tudni akarnak. Miért olvassák a horoszkópokat? Miért járnak látókhoz, jósokhoz, akik sokkal többet tévednek, mint ahányszor igazat mondanak? Ti sokkal intuitívabbak vagytok, és  lényegében sokkal logikusabbak is a szó spirituális intuitív értelmében, mint bármelyik látó ember ezen a bolygón. Nem kell nagyon briliánsnak lenned ahhoz, hogy tudd, mi fog történni. Én is jósolhatnék nektek, és elmondhatnám, hogy el fogod veszíteni a szeretetet, frusztrációid lesznek, problémáid lesznek az életedben, és akkor megtörténnek a dolgok. Ezt annyira pofon egyszerű megtenni, mivel ezek az emberi természet mintái. Igen. És akkor gazdag és híres lehetsz... igen, igen. Tehát, következő! 

      DANIEL: Sok ember megmentőt akar. Megmentőt. 

      ADAMUS: Kitűnő. Megmentő. Egy pillanatra még visszatérnék a jövendőmondásra. 

      Mégis, mit is tenne egy átlagember, ha mondjuk tényleg ismerné a jövőt? – Először is  feltételezné, hogy létezik egy előre elrendeltetett jövő, ami nem létezik. Ez részét képezi a problémának. De tegyük fel, hogy mondjuk mi ezt képesek lennénk feltérképezni, és pontosan el tudnánk mondani valakinek, hogy a következő öt év során mi is fog történni az életében. Képesek lennének azt kezelni? Nem. Nem. És akkor ez valami olyat igazolna vissza a számukra, ami egyáltalán nem igaz – hogy létezik sors, végzet, és minden egyes dolog el van tervezve és kivitelezésre kerül, pedig ez nem így van. 

      A Szellem nem ilyen kegyetlen! A Szellem nem bír ilyen beteges humorérzékkel! A Szellem kivétel nélkül mindannyiunknak tökéletes szuverenitást adott, tökéletes jogot adott nekünk arra, hogy választásokat hozzunk. De mégis, valami különös okból kifolyólag az átlagember szereti azt hinni, hogy létezik egy mindent felülbíráló és felülíró struktúra, valamiféle terv odafent. Nincs ilyen. Én már kerestem. Ilyen nem létezik. Nem létezik a jövőre vonatkozó feljegyzések nagy csarnoka. Nem létezik olyan hatalmas bolygó, ami tartalmaz minden egyes arra vonatkozó és ismert információt, hogy mi fog történni. Nem létezik a hatalmas bíráskodó angyaloknak egy csoportja, akik ott ücsörögnek, és az lenne a dolguk, hogy eldöntsék, hogy mi fog történni a Föld bolygón, vagy bárhol máshol. Én már mindent átkutattam, és sehol sem találtam semmit, ami tartalmazná a jövőt, kivéve az itt és most-ot. Te vagy a jövő. Ez mind pontosan itt van. Minden pontosan itt van. (Edith beszól: A mi választásunk) A te választásod. Pontosan. Következő. 

      EDITH: Ez ijesztő. 

      ADAMUS: Ez ijesztő. Az. 

      LULU: Az emberek túlélni akarnak. 

      ADAMUS: A túlélést akarják. Pontosan. Ez az egyik legalapvetőbb ösztön. Volt egy pont a Lemúriai Civilizációban, ahol is az emberangyalok fizikai anyagban öltöttek testet, és nem igazán vágytak a túlélésre. Nem voltak benne biztosak, hogy vajon tényleg itt akarnak-e lenni. De később, az Atlantiszi Korszakban, egy egészen más szemlélet alakult ki – a túlélés. 

      A túlélés nyilvánvalóan az élelmet jelenti. A szeretetet. Azokat az alapvető szükségleteket, amik megvédenek benneteket a külső elemektől. De ahogy az emberek egyre inkább fejlesztették a mezőgazdaságot, most már képesek arra….erről már beszéltem….hogy nincs élelmiszerhiány a Földön. Egyáltalán nincs. Soha ne higgy annak, amikor az újságokban erről olvasol! Egy élelmiszer-elosztási probléma van, vannak politikai problémák, de az emberek képesek jelentős mennyiségű élelmet megtermelni egy nagyon apró földterületen is. Hatalmas kontroll áramlik bele a mezőgazdasági termelésbe. A vetőmagok rendelkeznek azzal a képességgel, hogy sokkal jobban növekedjenek, ugyanakkor pedig a vetőmagok csupán az egyéni ember és a kollektív emberiség tudatára reagálnak, és ezért van az, hogy az emberek mindössze annyit termelnek, amennyit. 

      Több termésre vágysz az általad elültetett vetőmagokból? Akkor hordozd magaddal őket egy hónapon keresztül. Tedd be a zsebedbe! Helyezd be a szádba az elültetésüket megelőző éjjelen. És akkor majd tartalmazni fogják a DNS-edet, az energiádat, az esszenciádat. És akkor csodálatosabb és gazdagabb termésed lesz, és műtrágya sem kell, mégis sokkal erősebben ellen fognak állni a kártevőknek, a szárazságnak, és más elemeknek is. Az élelem nem probléma.   

      Szóval az emberek a túlélésre fókuszálnak, ami már önmagában is érdekes, hiszen ebben a modern korban a túlélés tényleg nagyon könnyű. Minden ott van. Az összes eszköz, az energia, a technológia – minden ott van. Csak vissza van tartva. A túlélés az, ami oly sok országban  - beleértve ezt az országot is – ki lett osztva az embereknek, az „éppen csak, hogy elég” értelmében. Éppen csak, hogy elég. Ez a répa a ló előtt, ez a mézesmadzag. 

      Az éppen csak, hogy elégnél jóval több van. Amikor hallom ezeket a történeteket, hogy – „A világban kifogyóban van az energia” – tényleg? Valóban? Nincs. Az meglehet, hogy az olaj kifogyóban van, de nincs itt végre már annak az ideje, hogy az emberek leszokjanak az olajról? Oly sok egyszerűbb technológia létezik. A hidegfúzió az egyik. És kérlek, ne gyertek most nekem a nap és a szél energiával! Ezek annyira őskoriak! Annyira idejétmúltak. Léteznek olyan technológiák, amik most fognak piacra kerülni, és amik tényleg felbosszantják majd a rendszert. Léteznek olyan új technológiák a laboratóriumokban, amik a közeljövőben fognak napvilágra kerülni – a ti közeli jövőtökben és nem az enyémben, mert az én közeli jövőm a következő 500 év – szóval a ti közeli jövőtökben – amikor ebben a világban több, mint elegendő energia lesz ahhoz, hogy abból fenntartsa az összes szükségletét és minden növekedését, és az összes embert.  

      Ez a világ elegendő anyaggal bír az öltözködés, ruházat kapcsán. Elegendő energiája van az otthonok fűtésére. Mindennel rendelkezik, amire csak szüksége van. De létezik ez az egész hipnotikus réteg, ami rátok lett helyezve – és ti, drága barátaim ezt időnként el is hiszitek – hogy nincs elég. Hogy most következik a hiány időszaka…hiány lesz WC-papírból – én garantálom nektek, hogy elegendő WC-papír van ahhoz, hogy az hosszú ideig boldogan tartson benneteket. (nevetés) 

       Szóval igen, a túlélés, és ezen a ponton itt most megállnék (a jövendőmondásra mutatva a táblán), mert ez jelenleg manipulálva van. Olyan emberek manipulálják, akik pénzt akarnak csinálni, akik kontrollálni akarnak, akik fenyegetni, ijesztgetni akarják az embereket. Ennek az egyik legkönnyebb módja, ha azt mondod nekik: „Hiány időszak közeledik.” – Pedig ebből semmi sem igaz. Kérlek, higgyétek ezt el! Higgyétek ezt el a saját életetekben! Semmiből sem kell kifogynotok. Semmiből.  

      Többet is fogok erről beszélni majd a Sedona-ban tartandó tanfolyamomon, hogy hogyan kell utasítani, hogyan kell alkimizálni az energiákat. Az energia az egyik formából a másikba alakul át, és ezt az alkímiát vagy átalakítást vagy változtatást minden egyes ember képes megtenni. De ehhez hinnetek és bíznotok kell magatokban, és fel kell, hogy ismerjétek, hogy ti magatok vagytok Merlin. Merlin mindössze fogta az energiát, majd átalakította azt az egyik állapotából a másikba. Szóval Shaumbra, soha többet ne aggódjatok a túlélés miatt! 

      Mert mi lehet a legrosszabb? A legrosszabb – meghalsz! Igen, a legrosszabb esetben meghalsz, mi jövünk, és rendezünk neked egy hatalmas partit itt a túloldalon, és akkor választhatsz, vissza akarsz-e térni? 

      Ezt már korábban is mondtam, de most újra elmondom azoknak a kedvéért, akik újak, és akik valamikor a jövőben fogják ezt majd elolvasni. Meghalni sokkal könnyebb, mint megszületni. Már több ezerszer meghaltál, és általánosságban szólva a tudatod több nappal hamarabb elhagyja a testedet, mint mielőtt meghalnál.  

      Na most, attól a fizikai lényed és az elméd még továbbra is működik. A legtöbb ember ebből semmit sem gyanít, semmit sem vesz észre, de te eltávozol, még mielőtt eltávoznál. És ha azt gondolod, hogy: -Nem, hisz ez autóbaleset vagy egy váratlan szívroham.” –Nem, nem és nem. Már eltávoztál. Igazából azon a ponton csak szerepelsz. A tested még működik. Az alapvető funkciók még meg vannak, és te egyfajta robotpilótaként cselekszel, de már eltávoztál. Mert elég okos voltál ahhoz – megtetted már máskor is – átkeltél már a túloldalra elégszer ahhoz, hogy tudd: -„Távozz el, mielőtt eltávoznál!” (nevetés) Ez egy újabb póló felirat. Igen, igen. Senki sem fogja érteni, hogy miről is beszélsz, tehát ez egy…. Igen, NYMAJ. „Nyerd meg a jövőt!” Ez vicces volt! 

      Tehát drága Shaumbra, leírtunk itt egy pár dolgot, és jó lenne még egy vagy két kommentár. Az emberi tudatosság: mi az, amit általánosságban az emberek tényleg akarnak? Igen. És apropó - a ti szavaitok ihletnek meg engem.    

      SHAUMBRA 8: (nő) Nos, mindig szocializálódni akarnak. 

      ADAMUS: Szocializálódni. Igen, ez jó. Közösséget akarnak. Közösséget. Leírhatom azt, hogy közösség? 

      SHAUMBRA 8: Igen. 

      ADAMUS: Jó. Egyébként is leírtam volna. Tehát, közösség, ami szintén egy igen érdekes jelenség. És lényegében szólva ez a szellemetek antitézise, ellentéte. A közösség vagy kommuna elképzelése Atlantiszban nőtte ki magát ekkorára. Nem akarom mindenért Atlantiszt vádolni, de ebből jó filmeket és könyveket lehetne alkotni. Szóval Atlantiszban minden nagyon kommunálissá, közösségivé vált. Mindannyian együtt éltetek, mindeneteket megosztottátok egymással – az ételt, a munkát, a gyermekeket és a családokat. Olyan volt ez, mint egy jókora, hatalmas diszfunkcionális család. 

      Az emberek féltek önmagukkal egyedül lenni, mert nem értették, hogy mi zajlik rajtuk belül és kívül. Tehát elterelésképpen létrehozták ezt a kommunális életmódot. És ez egy szintig jó is volt, mert rávette az embereket arra, hogy együttműködjenek egymással….. szóval sok jó dolog volt ebben. Ez vicces volt. Igen. Szóval, ez működésképtelen volt.  

      A kommunális életmód egy szintig jó volt, ugyanakkor elvette az embertől a saját egyediségét. A közösségek jók voltak abban, hogy segítsétek egymást, ugyanakkor pontosan ez volt az, ami egyben ennek a dolognak is elősegítette a kialakulását, amit mi tömegtudatnak, azaz szélsőséges hipnózisnak nevezünk, mivel egy közösségben sokkal könnyebb pszichésen, energetikailag és mechanikusan beprogramozni az elmét. Tehát az elkövetkezendő százezer, százötvenezer évet azzal töltöttétek, hogy megpróbáljatok ebből kiszállni, és időnként teljesen elképedek, amikor azt hallom tőletek, hogy arról beszélgettek, hogy egy kommunában éljetek együtt többekkel. Tudjátok, hogy ez meddig tartana? Egy délután erejéig! (nevetés) Mert ti Shaumbra, a saját szuverenitásotokra és egyediségetekre vágytok.    

      Nos, nemrégiben beszéltem nektek arról az újfajta közösségről, amivel itt rendelkeztek. Nincsenek szabályok. Nem éltek mindannyian együtt. Önmagatok megtanultok független, szuverén létezők lenni, ugyanakkor a történeteiteket pedig megosztjátok egymással. Megosztjátok egymással a tapasztalásaitokat. És akár egy hónapban egyszer, akár félévente egyszer, mikor összejöttök egymással, akkor az a közösség egy célt szolgál. De a kommunák, az a fajta dolog, az nem. 

      A szociális kapcsolatok egy szintig jók. Nos, ami történni szokott ezekben a szociális kapcsolatokban, az… nos, van annak egy szociális része, de amit én látok az az, hogy rengeteg táplálkozási energia van ott jelen. Ez pedig az emberek elfogadás iránti szükségletéből fakad.   

      Az emberek nem fogadják el önmagukat, ezért más embereknél és a társadalomban keresik az elfogadást. Legelőször is azt akarják, hogy a szüleik fogadják el őket, a tanáraik, a kortársaik, a barátaik fogadják el őket. Kívülről várják az elfogadást, mivel önmagukat belülről nem fogadják el. 

      Tudod, hogyan tudsz egy embert nagyon boldoggá tenni? Fogadd el őt! Mondj neki elfogadó szavakat! Az elismerés és az elfogadás egy embernek többet ér, mint a fizetése. Az emberek arról beszélnek, hogy több pénzt akarnak keresni. Ismerd és és fogadd el őket, ez sokkal, de sokkal többet számít nekik. Sokkal többet. Igen, van egy szükséglet a közösségre, az elfogadásra és a bajtársiasságra. Az emberek általában még mindig rettegnek attól, hogy egyedül legyenek. 

      Ez is egy érdekes jelenség, hogy amikor a DreamWalker Felemelkedés Tanfolyamunkat tartjuk, az egyik legnagyobb dolog, amivel a résztvevők találkoznak, az a szuverén létezés dilemmája. Annak a létezésnek a dilemmája, amit mi a ti „Harmadik Körötöknek” nevezünk – ami egy metafora arra, hogy teljesen önellátó vagy – és amikor erre a pontra elérkezünk a tanfolyamunk során, a résztvevőknek egy hatalmas döntést kell hozniuk, amit a legtöbben nem hoznak meg. A legtöbben hagyják, hadd körözzön körülöttük, de az vissza fog térni hozzájuk. És ilyeneket mondanak: -„A Harmadik Kör – Én Vagyok. Vagyok, Aki Vagyok. De akkor mit fogok nap mint nap csinálni? Mit fogok ott tenni? Kik a barátaim? Vannak ott más Felemelkedett Mesterek, akikkel együtt lóghatok? Ott milyen problémákon kell átdolgoznom magam?” –Azok az emberek, akik részt vesznek ezen a tanfolyamon, ilyeneket mondanak: -„Ez nagyon unalmasan hangzik. Azt hiszem, inkább eltolom a felemelkedésemet úgy 20 létidővel későbbre. Inkább megpróbálok továbbra is tökéletes ember lenni.” 

      De igazán, ha egyszer megérted, ha egyszer elismered önmagad, és ha egyszer megérted az Én Vagyok-ot, akkor nem kell aggódnod az unalom, más létezők, és a „mit fogok ott csinálni” miatt! Az idő teljességgel illúzióvá válik. És el tudod azt képzelni, hogy esetleg egyszerűen csak szerelembe esel magaddal, és ez elegendő? Amikor már nincs szükséged a külső tükörre, a külső energiákra? El tudod képzelni, hogy csak magaddal legyél egy örökkévalóságon át? –„Jaj, azt nem!” (mondja egy vicces hangon, majd nevet) Ez az egyik kihívás, ami itt van nekem, Kuthuminak és a többieknek is, mert itt van nektek ez a réteg. El sem tudjátok ezt képzelni. „Micsoda, hogy én magammal legyek örökké? És senkivel sem tudok majd veszekedni? Senkivel sem tudok majd nevetni? Nincsenek elérendő célok? Tervek?” – És ekkor visszahúzódsz. Azt mondod: - „Nos, nem hiszem el ezt a részt, amit Adamus mondott. Rettentően unalmasan hangzik. Biztos van ott fenn valami aktivitás a túloldalon. Valami. Egy jó kis foci meccs, vagy valami.” 

      Tehát akkor felsoroltunk tíz dolgot, ami jelenleg uralkodó az emberiség körében, tíz olyan dolgot, amit az emberek akarnak. És természetesen, ennél jóval több dolog létezik, de ez elkezdi ezeket összefoglalni. 

      Hogy én mit tartok a legfontosabbnak? Megmondom nektek.

      Tehát – és ez talán a legnagyobb téma jelenleg a Földön, és valószínűleg ez az oka annak, hogy a dolgok miért éppen úgy történnek, ahogy történnek, továbbá ez az egyik legnagyobb oka jelenleg a konfliktusnak és a beragadt, megrekedt energiáknak -  és ez a szabadság.    

      Igen. Tehát a szabadság. És ez annyira nyilvánvaló, olyan egyértelmű. És az összes többi is korrekt válasz, de az, amiről ma beszélni szeretnék, az a szabadság. 
 

      Szabadság 

      Mi az amit manapság láttok a hírekben? A szabadság utáni vágyat. Egyetlen angyali lényt  - saját természetéből fakadóan - sem lehet örökre lekorlátozni, bezárni vagy kontrollálni. Előbb vagy utóbb valami előtör a belsődből, és azt mondja: -„Szabadságot akarok!” Ez sokkal inkább a szellemből jön, mintsem az emberből, és erre máris rátérek, de a lényeg, hogy szabadságot akarnak. Van valami, ami előtör a belsőjükből, különösen akkor, amikor elkezdik ezt megérezni és érzékelni más emberekben. Elkezdik ezt érezni a körülöttük terjedő levegőben.  

      Lényegében egy szerfelett gyönyörűséges módon a Föld – a fizikai Föld – éppen most szabadul fel. Gaia egy szellem, akárcsak bármelyikőtök, egy Lélekkel bíró Létező – egy hatalmas Lélekkel bíró Létező – aki felelősséget vállalt a fizikai Földért. De még az ő ideje is lejár. Elvégezte, amiért idejött, és amit el akart végezni – azt, hogy élő bolygóvá, élő térré varázsolja ezt a Földet. És ezt megtette. Gaia most elengedi az ő vizét,  a levegőjét – de nem olyan értelemben engedi el. (néhányan nevetnek) Átadja a vizet, a levegőt, a fákat, a halakat és az állatokat. Vagyis még Gaia is szabadságot akar. Na most, mi történik olyankor, amikor a Földön élő emberek, vagy azok az emberek, akik a földbe lettek eltemetve, vagy akik még most is a Földön élnek, hirtelenjében elkezdik ezt megérezni a levegőben?  

      A szabadság egy eddig példa nélküli módon söpör most végig az egész világon. És mi ezen elkezdtünk dolgozni – igazából mindig is ezen dolgoztunk – de volt egy hatalmas elnyomása a szabadságnak az 1700-as években egész Európában. Ó, és ez nehéz volt, amin jómagam is, és sokan közületek is dolgoztatok – hogyan szabadítsuk meg Európát a királyoktól, a királyságtól, a nemességtől, a grófoktól, a lovagoktól és mindazoktól, akik kontrollálták és manipulálták az energiákat. És mi megpróbáltuk felszabadítani Európát nem csak ettől, de egy rakás politikai szemellenzőtől is, a régi energiáktól, és a régi konfliktusoktól. 

      És a dolgok bizony nem valami jól alakultak akkoriban, és mi – a mi alatt azokat a Rendeket értem, akikkel akkoriban dolgoztam én is, és ti is sokan – szóval mi létrehoztuk ezt a helyet, amit most Amerikának hívnak…. amit az Új Atlantisznak neveztek, a szabad Atlantisznak, a szabad országnak – és Ausztráliát is – szabad országok gyanánt. 

      És ahogy a hívás kiment, sokan eljöttetek ide, hogy megtapasztaljatok egy olyan újfajta szabadságot, amit ez a Föld már nagyon régóta nem látott. És ez egy szintig működött. Most a szabadságnak egy következő szintjére lépünk, és ez a szó szoros értelmében keresztül söpör az egész világon. És az emberek érzik a szabadságot, a belülről jövő szabadság iránti vágyukat, mivel az alapvető szükségleteik legtöbbjével rendelkeznek. Képesek a túlélésre, és néhányuknak még Cadillac-jük is van. (nevetés) 

      Tehát jelenleg ez a szabadság száguld végig az egész világon. Szabadság, de mitől? A mitől való szabadság? Egyszerű, egyszerű válaszokat adjatok. (valaki mondja: Kontroll) Miféle kontroll? (azt mondja valaki: kormány) Kormány, adók. 

      MARC: Elnyomás. 

      ADAMUS: Elnyomás. És konkrétan az elnyomás melyik fajtájára gondolsz? 

      MARC: A vallásira. 

      ADAMUS: A vallásira, igen. Ehhez most lenne egy megjegyzésem. Megkérdezték tőlem a valláshoz való hozzáállásomat, és nekem nem a vallás spirituális természetével van gondom, hanem a vallás természetének a kontrollálásával. A valláson keresztül a lehető legkönnyebb manipulálni, kontrollálni az ember csoportokat. Ezért is ez az uralkodó mostanság a Földön. Ezért a mostanihoz hasonló időszakokban a vallások megpróbálnak megerősödni. Könnyebb megfélemlíteni vagy kontrollálni valakit a hiedelmeivel, és ez az, amit mi itt nem teszünk. Az egyetlen hiedelem…. az egyetlen fókusz az, hogy minden már bennetek van, és ez nehéz. De igen, a vallásos hiedelmek. 

      És ezt már mindannyian tudjátok, hogy mi a mögöttes energiája az összes Földön jelenleg zajló háborúnak? A vallás! Az Isten nevében vívják a csatáikat a Mennyek zászlaja alatt. A vallás. Az egyiptomi helyzet, és más országok kapcsán is, a legtöbb esetben a vallásról szól. A vallás erősebb a kormánynál, mert hiedelmekkel működik, és ez az embereket fanatikussá teheti. És az emberek sokkal szívesebben hisznek szervezett spirituális hiedelmeknek, szervezett vallási struktúráknak, és ezekre sokkal inkább szükségük van, mint a kormányzati struktúrákra. Ezért aztán az egyházak és a kormányok már régóta nem bírják egymást – olyanok, mint a fura házastársak, akik néha egy ágyon hálnak, máskor viszont teljesen szemben állnak egymással – mert végeredményben a vallási kontroll erősebb a kormányzatinál.      

      Rendben, mi van még? Szabadság, de mitől? 

       PATRICIA: Félelemtől. 

      ADAMUS: Szabadnak lenni a félelemtől. Igen, és konkrétan a félelem melyik fajtájára gondolsz? 

      PATRICIA: Az összesre. 

      ADAMUS: Az összesre? Nevezz meg ebből hármat! 

      PATRICIA: Aggodalom, ami a túléléshez köthető. 

      ADAMUS: Igen. 

      PATRICIA: Félelem mások egyetértésétől, jóváhagyásától… 

      ADAMUS: Igen. 

      PATRICIA: Ami szintén kapcsolódhat a túléléshez. 

      ADAMUS: Pontosan. 

      PATRICIA: Szabadság a gondolattól. 

      ADAMUS: A gondolattól. Jó, kitűnő. Tehát szabadnak lenni a félelemtől. Rengeteg félelem van, és a félelem irányítja az összes érzelmet – félsz, hogy megsérülsz, hogy elveszíted mindened, amid csak van. Jut eszembe –egy páran ezt már megtapasztaltátok. Elveszítettetek mindent, és mégis itt vagytok. Igazából nem veszítettetek el mindent, mindössze jó pár régi szemléletet. Tehát szabadnak lenni a félelemtől. A saját gondolataitoktól való félelem hatalmas és erős. 

      Az egyik legnagyobb félelmetek attól van, hogy nehogy újra átéljetek fájdalmas, nehéz vagy kihívásokkal teli dolgokat, amiket egy másik életben már átéltetek. Egy páran féltek a tűztől. Nos, hát máglyán égettek el benneteket, ezért nyilvánvaló, hogy ettől megint félni fogtok.  Néhányan a lefejezéstől féltek – milyen borzasztó dolog – mert korábban átéltétek. Vagy féltek a betegségektől. Ezek a réges-régi sztorik, amik újra meg újra felütik a fejüket. Tehát igen. Még egy párat! Szabadság. Mitől akarnak szabadok lenni az emberek? 

      MARY: Szabadság, hogy a saját igazságomat mondjam ki. 

      ADAMUS: Hogy a saját igazságodat mondd. Igen, pontosan. Erre máris rátérek. Ez egy érdekes dolog. Egyes országokban garantálják a szólásszabadságot, azaz a szabad beszédhez való jogokat. És azt hiszik, hogy a szólásszabadság megegyezik azzal, hogy képes vagy valakinek elmondani vagy kifejezni a hitrendszereidet. Igazából nagyon kevés ember az, aki szabadon beszél. Nem is tudják, hogyan kell. De ez egy másik tanfolyam témája. Ez egy teljesen másik megbeszélés témája. 

      A legtöbb ember a fejéből beszél a száján keresztül, és ennek 90%-a elcsépelt és szemét. Az egész az agyukból jön. Az agy szereti saját magát hallgatni beszéd közben, mert amikor az agy hallja saját magát, akkor az megerősíti az identitását. Ha az agyad hallja magát beszéd közben, ezt mondod: -„Biztosan nagyon okos vagyok, ezért létezem, mivel hallom, ahogy beszélek. Ezért az agyam valóságos.” – Pedig a legtöbbje szemét. Az igaz beszéd a szívből szól. És magába foglalja az elmét és a TudatTestet, de a szívből szól. 

      Tudod, amikor hallgatsz valakit, aki a szívéből szól, azt onnan veszed észre, hogy az megihlet, és ennek vonzó hatását a testeden érzed. Érzed a testeden belül okozott vegyi hatását, amikor valaki a szívéből beszél. De ha az elméjéből beszél? (nevetés, ahogy ásítozik) És le akarnak téged kötni. Bele akarnak téged is vonni ebbe az elmétől-elméig dologba, és megpróbálnak téged is pont olyan mentálissá tenni, amennyire ők maguk is azok, és általában egy szót sem értesz abból, amit mondanak, vagy pedig úgy érzed magad, mintha egy huzavonában vennél részt, vagy pedig lelopják az energiádat. Tehát igen. Oké, szabadság.  
 

      Egy nagyon fontos kérdés 

      Az emberek a szabadságot keresik. Természetükből adódóan minden angyali létezőnek végül el kell jutnia a szabadságig. Végül. A mai kérdésem ennek a csoportnak és mindenkinek, aki hallgat/néz minket….és ez egy nagyon fontos kérdés, mert sok köze van ahhoz, hogy merre tart a Föld, hogy innentől kezdve merre tart ez a bolygó. Mert ennek óriási jelentőssége van az összes Új Földre, amik most vannak megépítés alatt, mivel ahogy ez a Föld halad, úgy halad az összes többi Föld is. Ez az egyetlen Föld képtelen elszállásolni magán az összes angyali létezőt, akik az emberi tapasztalásra vágynak.  És az összes angyali létezőnek keresztül kell mennie az emberi létezés megtapasztalásán a felemelkedéshez vezető útjukon. Ez a… úgy is lehetne mondani, hogy ez a legkönnyebb út. Na nem annyira könnyű, de ez vezet el a felemelkedéshez – hogy teljesen megtestesülj, hogy önmagad lehess – és ne csak egy légies, gáznemű angyali formaként létezz, hanem hogy tényleg megéld és megtapasztald azt. Az angyalok igazából semmit sem képesek átélni. Tényleg nem. Képesek – ahogy ezt ti mondanátok – érzékelni a dolgokat valamiképpen. De csak itt a Földön, és az ezt követő Új Földeken vagy képes igazán átélni és megtapasztalni az életet. 

      Tehát a kérdés az – ami egy roppant lényeges kérdés, és remélem, ti tudjátok a választ, mert én magam nem tudom – az emberek készen állnak a szabadságra? Igent mondtok, de még mielőtt ezt tennétek, hisz intuitívan azt mondanátok, hogy: -„Nos, mindenkinek joga kell, hogy legyen a szabadságra” – és ez talán igaz is. De az én kérdésem úgy hangzott: Az emberek készen állnak most, ebben a korszakban a szabadságra? 

      Akkor most újra érezzetek bele a tömegtudatba! Érezzetek bele a tömegtudatba! Készen állnak a szabadságra? (valaki azt mondja: - Nem) 

      EDITH: Nos, úgy néz ki, hogy készen kellene állniuk. 

      ADAMUS: Kérhetném a mikrofonba? 

      Edith, szeretnénk, ha az egész univerzum hallaná  a mondandódat. 

      EDITH: Úgy tűnik, szükséges készen állniuk a szabadságra. 

      ADAMUS: Talán, vagy mégsem. 

      EDITH: Nos, valóban, az elég nagy zűrzavart okozna, ha nem tudnák megtanulni, hogyan kezeljék a szabadságot. 

      ADAMUS: Remek megfigyelés, de mi egy…. Tóbiás ezt a jelenlegi Földi helyzetet egy szeparációs pontnak nevezné. Ezért is érzitek a feszültséget. Ezért is tűnik minden bizonytalannak. 

      Tehát az emberek készen állnak – valaki más fűz ehhez valamit? – készen állnak a szabadságra? És itt most nem rólatok beszélek, hanem az emberiségről. 

      JOANNE: Szerintem nem. Szerintem szeretik a kontrollt. Szerintem nem akarnak megbízni saját magukban, ezért folyton másokat keresnek, akik majd megmondják nekik, hogy mit is tegyenek. Talán a szabadság egy másik szintjére vágynak. 

      ADAMUS: Helyes. 

      JOANNE:  Mert ott, ahol jelenleg vannak, mint Egyiptomban is, tudják, hogy valami mást akarnak. 

      ADAMUS: Helyes. 

      JOANNE: És így érik azt el. 

      ADAMUS: Á, jó meglátás! Azt tudják, hogy akarnak valamit. Egyiptomot fogjuk példaként használni, mert én éltem ott, és megyek is még oda. De mi lesz ott? Mi fog ott történni ebben az elkövetkezendő pár hónapban? És azért is beszélünk ma erről, mert pusztán az, hogy ezt tesszük itt ma,  az megnyitja a tudatosságot. Tehát, Vince? 

      VINCE: Kapnak majd valamit, de vajon ez csupán a kontroll egy másik formája lesz, mint amilyen a papi uralom?  

      ADAMUS: Igen. Szóval mennyit tudnak elérni? 

      VINCE: Ez tőlük függ. 

      ADAMUS: Tőlük függ. De pontosan ezt kérdezem. Intuitíven érezz ebbe bele! Mi fog történni?  

      VINCE: Azt hiszem, lesz egy tapasztalásuk. (Adamus és a közönség nagy nevetésbe tört ki) 

      ADAMUS: Akkor a következő hónapban te fogsz helyettem beszélni! (nagy nevetés) Tapasztalás az lesz! 

      Valaki más? Mi fog történni?….intuitíven, mi fog történni Egyiptomban, és ennek következtében sok másik országban is? A szabadságról folytatunk most beszélgetést. Nos, igen? 

      KERRI: Volt egy válaszom, de közben megváltoztattad a kérdést. De azt akartam mondani, hogy az embernek fel kell vállalnia a felelősséget, és erre sok ember nem lesz hajlandó. 

      ADAMUS: Ez briliáns, megérdemel egy…. 

      KERRI: Tudom, hogy briliáns vagyok, de azért köszönöm. 

      ADAMUS: Megérdemel egy Adamus díjat – Pontosan.  

      Tehát a kérdés a szabadság. A szabadság most új értelmet nyer. A felelősségről szól. Hány ember lesz hajlandó felvállalni a felelősséget a saját életéért? (A közönség válasza: -nem sok) Nem sok. Nem sok. Hányan támaszkodnak a kormányukra, hogy azok tegyék meg a dolgokat helyettük, vagy másképpen mondva, hogy azok biztosítsák nekik az éppen csak elegendő ennivalót, az éppen csak elegendő utazgatást, ugyanakkor pedig egy jókora katonai hadsereget. Ez fontos. Vicceltem. (nevetés) Ha valaki ezt elolvassa, a végén még elhiszi. 

      Hányan vannak olyanok, akik felelősséget vállalnak a saját egészségük kapcsán? A saját egészségükért? És a kérdés az: Te készen állsz? Te készen állsz? Túlnyomórészt igen, de még mindig ott a kétség. Még mindig ott a kétség, de akár orvoshoz mész, akár a Szabvány Technológiával teszed – a helyzet ugyanaz. Felelősséget vállalsz. Ez a te tested. Ez a te tested, és mégis, a legtöbb ember nem hiszi ezt el. A legtöbb ember valaki mástól követeli meg, hogy az gondot viseljen rá! 

      A felelősség azt jelenti, hogy nos, abbahagyod a szüleid hibáztatását. Te oktatod magad. Az oktatás egyik problémája jelenleg az, hogy ennek felelősségét átadták valami másnak a kezébe, és az emberek már nem tudják, hogyan is képezzék, oktassák magukat. A szülők az iskolákat vádolják, pedig a szülőknek inkább saját magukra és a fiaikra és a lányaikra kellene egy pillantást vetniük! 

      Az emberek nem vállalnak felelősséget a saját bőségükért. Haragszanak a kormányra és azt mondják: -„Több kenyérre lenne szükség!” – Akkor menj, és termeld meg magadnak, süsd meg magad, vagy pedig szoktasd le magad arról a szükségletedről, hogy ételt egyél, vagy hogy olyan sokat egyél.

(folytatás a következő fejezetben)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés