Est�nk�nt, amikor a f�rjemmel csak �ld�g�l�nk a f�lhom�lyban, mert m�g nem akarunk villanyt gy�jtani, k�zbe szoktam venni. Morzsolgatom a sz�nes gy�ngy�ket, ak�r egy r�zsaf�z�rt, �s j�nnek el� az eml�kek.

„- Eml�kszel…?” – k�rdezem, „- �s arra eml�kszel…?” – k�rdezi a f�rjem, �s sorra felid�zz�k azokat az egy�tt meg�lt, r�gi esem�nyeket. �jra lehet �r�lni annak, ami akkor �r�m volt, megk�nnyebb�lten eml�kezni arra, ami akkor olyan neh�z volt, de szerencs�re m�r elm�lt. �s azt�n lehet mosolyogva zs�rt�l�dni azon is, amikor ugyanarra a dologra olyan elt�r�en eml�kez�nk vissza.

A gy�ngysor csatja jelk�pezi az els� tal�lkoz�sunkat. Azt, ahol ezek a szemek elkezdtek �sszekapcsol�dni.

Eml�kszem, 1960 m�rcius�ban v�gigs�rtam a hossz� vonat utat az Alf�ld k�zep�t�l a Dun�nt�l t�ls� fel�ig, �letem els� munkahely�re utazva. A Kunszentm�rton k�rny�ki tanyavil�gb�l indulva, Szegeden v�geztem el a v�d�n�k�pz� iskol�t, �s az orsz�g m�sik fel�re, a Vas megyei Celld�m�lk k�zel�ben lev� kis faluba, Egyh�zashety�re helyeztek dolgozni. A k�zelebbi �ll�sokat azok a t�rsaim kapt�k, akiknek m�r f�rj�k, v�leg�ny�k volt. Nekem, mint egyed�l�ll�nak, musz�j volt elfogadnom a t�voli helyre sz�l�, m�sf�l �ves k�telez� kirendel�st.

M�g sosem voltam ilyen messze a csal�domt�l, �gy �reztem, nem fogom ezt kib�rni. A hossz� �ton minden utas engem v�gasztalt. Egy kedves, id�s n�ni azt mondta: „Megl�tja, aranyosk�m, majd tal�l mag�nak ott egy sz�p fiatalembert, �s mindj�rt nem is akar visszaj�nni.”

El sem tudtam k�pzelni, hogy nekem megtetsszen ott, abban az idegen k�rnyezetben b�rki is.

Azt�n meg�rkeztem, �s nem v�ltozott a v�lem�nyem. Kedves, de idegen emberek voltak k�r�l�ttem, r�ad�sul p�lyakezd�k�nt r�gt�n egy nagy k�rzetbe ker�ltem, h�t falu kismam�it, csecsem�it kellett egyed�l ell�tnom. Minden este s�rva �sszecsomagoltam a b�r�nd�met, �s azt mondtam az id�s sz�ll�sad� n�ninek, akin�l laktam, hogy �n holnap biztos, hogy hazautazom, nem maradok tov�bb. � meg�rt�en b�logatott. Azt�n persze reggel csak kicsomagoltam a ruh�imat, �s mentem dolgozni.

�gy teltek az els� h�napok.

Azt�n elj�tt j�lius utols� vas�rnapja, a falusi b�cs� napja. Egy id�sebb, h�zi�pol�n� koll�gan�m, aki kedvesen any�skodott felettem, megbesz�lte a l�ny�val, akinek m�r komoly udvarl�ja volt, hogy vigyenek el engem is este a b�lba. El is ment�nk, �s ott �ld�g�lt�nk h�rmasban az asztaln�l. Ut�lag kider�lt, hogy a fi� nagy gondban volt, mert nem tudta eld�nteni, melyik�nket vigye el t�ncolni. A bar�tn�j�t szerette volna, de nem akart engem, az idegen l�nyt egyed�l ott hagyni az asztaln�l. Ha meg engem k�r fel, tudta, hogy akkor a bar�tn�je v�gigduzzogja az este h�tralev� r�sz�t. Nagyon megk�nnyebb�lt h�t, amikor megl�tta az asztal mellett elmenni egy ismer�s�t. Gyorsan megsz�l�totta, majd megk�rte, hogy t�ncoljon m�r egyet az �j l�nnyal.

Csinos, bajszos, j�v�g�s� fiatalember volt az els� t�ncpartnerem. Agron�musk�nt dolgozott a szomsz�d faluban. T�ncoltunk, besz�lgett�nk. Azt�n felk�rtek m�sok is, megismertem t�bb falubeli fiatalt, de a bajuszos agron�mus �jra �s �jra visszat�rt. Azt�n a v�g�n � k�s�rt haza.

- Eml�kszel?

M�snap m�r t�bben is j�indulat�an figyelmeztettek a faluban, hogy vigy�zzak ezzel az agron�mussal, mert m�r t�bb l�nynak is udvarolt, de egyiket se akarta feles�g�l venni.

�n meg �gy voltam vele, hogy ez nekem nem gond, hiszen �n alig egy �v m�lva, ha letelik a k�telez� munka, visszamegyek az Alf�ldre. Addig meg besz�lgethet�nk id�nk�nt.

K�zben kaptam v�gre egy saj�t kis szolg�lati szob�t az �ltal�nos iskola egyik sz�rny�ban, �s oda k�lt�zhettem. Apr� kis szoba volt, de nagyon boldogg� tett, hogy a saj�tom.

�s Zoli, a k�s�bbi f�rjem, merthogy � volt term�szetesen a bajuszos agron�mus, egyre gyakrabban motorozott �t a szomsz�d falub�l h�tv�genk�nt, hogy megl�togasson. �s azt�n egyszer csak nem csomagoltam t�bbet a b�r�ndbe, beker�lt az �gy al�, �resen.

- �s arra eml�kszel – k�rdezi a f�rjem -, amikor b�rig �ztam a motoron, �s az �nos es�t�l m�r kem�nyre fagyott a nadr�g rajtam, amikor oda�rtem? Ott sz�r�tgattuk a kis k�lyh�n�l.

Eml�kszem. �s arra is, ahogy l�legzet�nket visszafojtva, a nevet�st�l fuldokolva hallgattuk, ahogy a folyos� m�sik v�g�n lak� kis tan�rn� kopogtat az ajt�mon, �s azt k�rdezi: „Itthon vagy, Zsuzsa? Mit csin�lsz, horgolsz?”

�s eml�kszem, amikor tavasszal, az egyik h�tv�g�n v�ratlanul meg�rkezett hozz�m az Alf�ldr�l az �desany�m �s a n�v�rem. Zoli term�szetesen akkor is n�lam volt.

Kider�lt, hogy a falub�l egy „j�sz�nd�k� ismer�s” – val�sz�n�leg egy f�lt�keny kor�bbi bar�tn� - levelet �rt a sz�leimnek, hogy j�jjenek, mert a l�nyuk nem tud vigy�zni mag�ra.

Ott �lltunk, el�g nagy zavarban, �s elhangzott a k�rd�s: „- Mi a sz�nd�ka, fiatalember?”

�s az �n leend� f�rjem hat�rozottan kih�zta mag�t, �s kijelentette: „- El akarom venni a l�nyukat feles�g�l.”

- Eml�kszel?

Ny�r elej�n m�r Zolival egy�tt utaztunk haza a tany�ra, a hivatalos l�nyk�r�sre. Itt m�r csak arra kellett vigy�znunk, nehogy kider�lj�n, hogy mi a foglalkoz�sa. �desap�m r�gi v�g�s�, gazd�lkod� parasztemberk�nt �lete v�g�ig s�relmezte, hogy bek�nyszer�tett�k a t�eszbe, �s nagyon rossz v�lem�nnyel volt a k�nyvekb�l tanult, ugribugri agron�musokr�l. A leend� vej�t�l pedig elv�rta, hogy �rtsen a mez�gazdas�gi munk�khoz. Ez m�g ment is volna, de az egyik nagy pr�bat�tel az volt, amikor kimentek a f�ldekre kasz�lni. Zoli val�ban j�l ismert mindent, nem keverte �ssze a b�z�t a rozzsal, �desap�m el�gedett volt addig vele. Viszont kasz�lni gyerekkora �ta ut�lt, sose tudott igaz�n. �gyhogy szorongva v�rtam az est�t, �s nagyon b�szke voltam r�, amikor a nap v�g�n, el�gg� elgy�t�rten, de gy�ztesen j�tt meg a munk�b�l, �s �desap�m meg�llap�totta:

- Rendes ember, tud dolgozni. Mikor legyen akkor az az esk�v�, gyerekek?

-Eml�kszel?

- Eml�kszem, a v�g�n m�r folyt az izzads�g a szemembe, alig l�ttam a sorokat, de igyekeztem egyenesen kasz�lni, mert nagyon feles�g�l akartam venni azt a tanyasi le�nyz�t, aki a h�zban v�rt r�m.

�s 1961. augusztus 24-�n megvolt a hivatalos, tan�csi esk�v� Egyh�zashety�n, ut�na pedig 27-�n a nagy lakodalom az Alf�ld�n, kint a tany�n. Azt�n persze �desap�mnak is el�rultuk, hogy a veje agron�mus. H�mm�g�tt egy ideig, azt�n elfogadta:

- Az�rt m�g rendes ember. Kasz�lni �gysem a k�nyvekb�l tanult meg.

Ezzel elkezd�d�tt a k�z�s �vek hossz� gy�ngysora.

Nem volt k�nny� az els� id�szak. Volt p�r b�torunk, egy kis szoba-konyh�s szolg�lati lak�st kaptunk, �s mind a ketten sokat dolgoztunk. �n akkor tanultam meg f�zni, abb�l a r�gi, Horv�th Ilona-f�le szak�csk�nyvb�l. Kert�nk nem volt, a falusi kis boltban z�lds�gf�l�t nem lehetett kapni, ez�rt ha valami kellett, a 20 kilom�terre lev� v�rosba ment�nk be motorral. Heti �trendet �rtam, hogy mikor mit akarok f�zni, �s ahhoz v�s�roltunk. Nem minden �tel siker�lt �gy, ahogy szerettem volna, de Zoli zoksz� n�lk�l megette azt, amit el�tettem.

- Eml�kszel? Az els� b�torainkra, a konyhaszekr�nyre. A r�gi, zom�ncos lav�rra, a pl�h k�dra. Amikor m�g az udvarr�l, kerekes k�tr�l hordtuk a vizet.

�s egyszer s�rva tal�lt�l, amikor j�tt�l haza, mert nyolc h�napos terhesen akkora hasam volt, hogy nem tudtam a mos�tekn� f�l� hajolni, nem tudtam kimosni.

- �s eml�kszel, amikor megvett�k az els�, kever�t�rcs�s mos�g�p�nket? A t�eszt�l k�rtem traktort, azzal hoztuk meg a v�rosb�l.

- Eml�kszel, amikor mondtam, hogy veled m�g veszekedni sem lehet?

Mert ennyi �vtized alatt nem volt k�zt�nk veszeked�s. Voltak fesz�ltebb id�szakok, de kiab�l�s sosem. Eleinte �n gyakran megs�rt�dtem, mert �gy �reztem, nem azt kaptam t�le, amit szerettem volna. M�s csal�db�l j�tt�nk, m�sf�le szok�sokat hoztunk magunkkal. Olyan egyszer� dolgok, amik nekem term�szetesek voltak, neki esz�be se jutottak. Ezt eleinte nem �rtettem, azt hittem, hogy csak nem akarja megtenni, �s megs�rt�dtem. Napokig nem sz�ltam hozz�, � meg nem tudta, mi t�rt�nt.

Azt�n �gy k�t nap m�lva cs�ndben megk�rdezte: „- Most mondd meg, mi bajod van?”

�n pedig r�j�ttem, hogy m�r nem is eml�kszem, min s�rt�dtem meg annyira. Vagy pedig, hogy m�r nem is olyan fontos az, ami�rt napokig magamban d�ltam-f�ltam. �s azt�n kider�lt, hogy � �szre se vette azt, amit �n olyan l�nyegesnek gondoltam, �s nem is �rti, mi�rt olyan nagy dolog.

�gy d�nt�ttem, nem �ri meg haragot tartani.

Azt�n az �vek alatt egyre jobban megismert�k egym�st, �n m�r nem v�rtam el t�le, hogy olyan legyen, mint amit a sz�leimn�l l�ttam, � pedig meg�rtette, hogy vannak dolgok, amik nekem sokat jelentenek. �s �j, saj�t csal�di szok�saink lettek.

P�ld�ul az, hogy a b�k�s, �r�mteli �nnepl�s fontosabb ann�l, hogy a napt�r szerint pontosan mikorra esik egy-egy sz�let�snap, n�vnap. Hogy az �nnepek d�tum�n�l sokkal l�nyegesebb, hogy r��rj�nk egym�sra figyelni, �s �r�lj�nk a csal�di egy�ttl�tnek akkor, amikor g�rcs�ss�g n�lk�l siker�l megteremteni r� az id�t. Vagy az, hogy mi nem meglepet�st akarunk adni egym�snak az �nnepek idej�n, mert az okozhat csal�d�st is, hanem �r�m�t, teh�t olyan aj�nd�kot vesz�nk egym�snak, amit a m�sik val�ban szeretne. Nem pr�b�ljuk meg kital�lni egym�s titkos gondolat�t, mert ha az egyik�nknek nem siker�l, akkor a m�sik csal�dott lesz, hanem egy�tt tervezgetj�k, �s egy�tt veszz�k meg azt, aminek �gy biztosan mindannyian �r�lni tudunk.

Azt�n val�ban csal�dd� v�ltunk, megsz�lettek a gyerekek. 1962 szeptember�ben N�ra l�nyunk, 1966 m�jus�ban Zolt�n fiunk.

- Eml�kszel? H�ny �jszak�n �t j�rk�ltunk a szob�ban fel-al�, felv�ltva ringatva N�rit, aki az els� �vben szinte az �sszes �jszak�t v�gigs�rta.

Aranyos, mosolyg�s kisbaba volt a l�nyunk, napk�zben alig volt vele gond, evett, n�zegetett a kis�gy�ban. De az �jszak�kat v�gigs�rta. Csak �gy maradt el, �s aludt r�vid id�szakokat, ha valamelyik�nk s�t�lt vele a szob�ban, �s halkan d�dolt neki. Amint letett�k a kis�gy�ba, azonnal k�ts�gbeesetten s�rt.

Nem volt k�nny� id�szak. Akkoriban h�rom h�nap ut�n vissza kellett menni dolgozni. N�rira napk�zben a szomsz�d, id�s n�ni vigy�zott, aki k�s�bb p�t-nagymamak�nt szinte csal�dtag is lett. Nappal mindketten dolgoztunk, �jszaka pedig egym�st v�ltva ringattuk a l�nyunkat, vagy pr�b�ltunk p�r �r�t aludni.

Azt�n ahogy n�ni kezdett, egyre hosszabb id�szakokra lehetett letenni az �gyba. De m�g sok�ig nehezen aludt el. Azt�n amikor az �ccse megsz�letetett, az els� p�r h�nap ut�n m�r egy�tt �taludt�k az �jszak�kat.

- �s eml�kszel, mennyire megr�m�lt�nk, amikor N�ri m�sf�l �vesen a tany�n majdnem megfulladt?

A sz�leimn�l voltunk l�togat�ban, kint a tany�n, t�bb kilom�terre a v�rost�l, orvost�l. A l�nyunk akkoriban tanult j�rni, m�r nem maradt meg �lben ev�s alatt sem. M�g a sz�j�ban volt a falat, amikor elindult, de elvesztette az egyens�ly�t, �s hanyatt esett. Az �tel lecs�szott a tork�ra, �s fuldokolni kezdett. Hi�ba kaptunk fel, r�ztuk, nem kapott leveg�t �s m�r kezdett elernyedni a teste. �n m�r nagyon k�ts�gbeestem, amikor az apja valahogy egy utols�, hat�rozott �t�ssel kimozd�totta az �teldarabot a tork�b�l, �s a gyerek v�gre fels�rt, �jra l�legzett. Az a r�m�let �s az a megk�nnyebb�l�s m�g ma is bennem van. �s az eml�k, hogy a f�rjem megmentette a l�nyunk �let�t.

�s persze a rengeteg �r�mteli eml�k a k�t gyerekr�l. Az els� l�p�sek, az els� szavak. A l�nyunk hat�rtalan �r�me, amikor megl�tta az �jsz�l�tt kis�ccs�t. A k�z�s j�t�kaik, ahogy N�ri any�skodik Zoli felett, Zoli pedig ragaszkod�an k�veti a n�v�r�t, b�rhova is megy. Az �retts�gij�k, a ballag�suk, ma m�r mindkett�nek diplom�ja van. �s ma is j� testv�rek.

�s m�g mennyi minden van ezekben az �sszef�z�tt gy�ngyszemekben! Az, ami egykor apr� kis esem�ny volt, sz�vmelenget�en fontoss� v�lik az �vek m�l�s�val, �s az egykor olyan nagynak meg�lt �lm�ny is belesimul a gy�ngy�k sor�ba.

- Eml�kszel, mekkora �r�m volt, amikor meglett az els� aut�nk, az a k�k Skoda Oct�via!

Addig a v�rosba motorral ment�nk, mert a busz nagyon ritk�n j�rt, a sz�leimhez eljutni l�togat�ba pedig k�tnapos vonat�t volt, Pesten meg kellett sz�llnunk a rokonokn�l. De a k�t gyerekkel ez m�r egyre nehezebben ment. N�ra l�nyunk akkoriban m�r nem az �jszak�kat, hanem a vonat utakat s�rta v�gig vigasztalhatatlanul, a felsz�ll�st�l kezdve a meg�rkez�sig. 1968-ban teh�t, a z�rsz�mad�s ut�ni p�nzb�l megvett�k r�szletre az els� aut�nkat. Nagy csoda volt, a mi�nk volt a negyedik aut� a faluban. �s v�gre rossz id�ben is be tudtunk jutni a v�rosba, �s kicsit gyakrabban mehett�nk az Alf�ldre.

- �s eml�kszel, hogy Kecskem�ten mindig elt�vedt�nk?

Persze, hiszen az�ta is, az �vtizedek alatt, ak�rh�nyszor ment�nk, mindig elt�vesztett�k a lekanyarod�st, �s csak k�t felesleges k�r ut�n tal�ltuk meg a Kunszentm�rton fel� vezet� utat. Ezt egy id� ut�n m�r be is tervezt�k, nagy csal�di kaland lett, �s vid�man k�sz�lt�nk r�, hogy na, most hol fogunk elt�vedni. �s b�rhogy figyelt�nk, egy id� ut�n mindig elveszett al�lunk a f��t, �s k�l�nb�z� kanyarok ut�n ugyanahhoz a kis utc�hoz �rt�nk, ahonnan azt�n m�r tudtuk, hogy ha ide t�vedt�nk, akkor most innen merre van a kifel� vezet� ir�ny. Csak az ut�bbi �vekben, mi�ta nem a f�rjem vezet, hanem a fiunk visz el minket a rokonokhoz, most lett egyenes az �t. De az „elt�vedt�nk, mint Kecskem�ten” sz�l�s az�ta is hozz�tartozik a csal�di hagyom�nyhoz.

Akkor, a hatvanas �vek v�g�n nagyon �lvezt�k az aut� adta mozg�sszabads�got. De n�gy �v m�lva m�gis eladtuk a kocsit, mert egy sokkal nagyobb feladatba v�gtunk: elkezdt�nk �p�tkezni, �s sz�ks�g�nk volt a p�nzre.

- Eml�kszel, amikor egy lap�ttal, egyed�l kezdtem el ki�sni a h�zunk alapzat�t?

- �s eml�kszel, hogy milyen sokan j�ttek oda, �s seg�tettek �sni, alapozni majd k�s�bb betont keverni, t�gl�t adogatni p�r �r�t, vagy f�l napot?

Neh�z id�szak volt az �p�tkez�s. Munka ut�n ment�nk a h�zhoz, amit lehetett, a f�rjem saj�t kez�leg csin�lt meg. �s sz�vmelenget� eml�k, hogy a falubeliek k�z�l milyen sokan j�ttek oda seg�teni, csak �gy, bar�ti sz�vess�gk�nt. J� volt �rezni, milyen sok j� ismer�s�nk van m�r.

�s k�t �v kem�ny munk�val, anyagi pr�bat�telekkel, de elk�sz�lt a h�zunk! Hatalmas �r�m volt, naponta meg�jul� csoda, hogy a v�z a csapb�l j�n, �s nem a k�z�s udvari k�tr�l kell hozni, hogy a melegvizet a bojler adja, �s nem faz�kban kell forralni, hogy el�g a pinc�ben a kaz�nt megrakni, �s minden helyis�gben meleg van. A h�z alaprajz�t a f�rjem tervezte meg, a konyh�ban el�re megvolt a helye, hogy hova ker�l az asztal, a szekr�ny, a szob�k �gy ny�ltak, ahogy v�gytunk r�, az ablakokb�l az utc�t l�ttuk, nem egy sz�k kis udvart. Az �lmunk v�lt val�ra. Mindenkinek �s mindennek megvolt v�gre a helye az �j otthonunkban.

Azt�n teltek az �vek, a gyerekeink megn�ttek, diplom�t szereztek, t�vol kezdtek dolgozni, a fiunk megn�s�lt. Nyugd�jba ment�nk mind a ketten, a kertben dolgozgattunk. A faluban sorra mentek el a mi koroszt�lyunkhoz tartoz�k, egyre kevesebb r�gi bar�t, ismer�s maradt. A fiatalok k�z�l, aki tehette, elk�lt�z�tt a v�rosba.

1996 janu�rj�ban elcs�sztam a jeges �ton. Nem t�rt el szerencs�re semmim, de er�sen meg�t�ttem magam. �s am�g a sajg� l�bamat borogattam, elgondolkodtam azon, hogy milyen messze is vagyunk a gyerekeinkt�l. Mindketten k�tsz�z kilom�terre �lnek t�l�nk, a l�nyunk Budapesten, a fiunk Duna�jv�rosban, havonta egyszer l�tjuk �ket. �s ha a fiunkn�l megsz�letik az unoka, alig fogunk vele tal�lkozni. Mi lenne, ha mi, sz�l�k k�lt�zn�nk k�zelebb a gyerekeinkhez?

- Eml�kszel? F�ltem, mit fogsz sz�lni hozz�.

Nagyon neh�z d�nt�s volt.

Hogyan lehet itt hagyni azt a h�zat, amit a saj�t kez�nkkel �p�tett�nk, amit az�ta is, t�bb, mint harminc �ve sz�p�tget�nk. Hogyan lehet itt hagyni ezt, amit magunk k�r�, magunknak �p�tett�nk, �s ilyen id�s korban hogyan tudunk megszokni vajon egy m�sik, idegen otthont? �s itt hagyni a kertet, amiben az �ltalunk �ltetett gy�m�lcsf�k teremnek, a f�rjem szeretett sz�l�lugas�t a kor�n �r� csemegesz�l�vel, az �ltalam bujtott r�zsabokrokat a vir�goskertben, a h�zra magasan felfut� lilaak�c-bokrot, �s ezt a vid�ket, amit �vtizedek �ta ismer�nk.

Hogyan lehet elmenni innen akkor, amikor ezt csak egy gondolat mondja, �s nem a k�nyszer?

Mind a ketten az �lland�s�got szeretj�k. A f�rjem a szomsz�d faluban n�tt fel, itt dolgozott eg�sz �let�ben, ebb�l a falub�l ment nyugd�jba.

�n s�rva j�ttem ide harminchat �vvel ezel�tt, �s azt hittem, a m�sf�l �vet se b�rom ki. �s harminch�rom �v ut�n innen, az �letem els� munkahely�r�l mentem nyugd�jba. Az �sszes gyerek, aki az�ta itt sz�letett, az �n gyerekem-gondozottam volt.

El lehet-e innen k�lt�zni?

�n azt �reztem, hogy el tudn�k menni. A csal�dhoz, a gyerekeinkhez k�zelebb.

De tudtam azt is, hogy a f�rjem �lete munk�ja ez a h�z, ez a k�rnyezet. �s ez az � sz�l�f�ldje, neki itt vannak a gy�kerei. Ennyi id�sen tud-e, akar-e v�ltani?

Tudtam, hogy neki lesz nehezebb meghozni ezt a d�nt�st. �s azt is, hogy b�rhogy hat�roz, tiszteletben tartom, nem fogom gy�zk�dni.

P�r nap gondolkod�s ut�n a f�rjem r�b�lintott: „- J�l van, pr�b�ljuk meg. Ha tisztess�ges �ron el tudjuk adni ezt a h�zat, akkor rendben van, k�lt�zz�nk.”

1972-ben nagyon j� d�nt�s�nk volt, hogy v�llaltuk a neh�zs�geket, �s fel�p�tett�k ezt a h�zat, ahol annyira szerett�nk lakni. �s 1996-ban nagyon j� v�laszt�sunk volt az, hogy eladtuk a h�zat, �s egy Duna�jv�ros melletti faluba k�lt�zt�nk. Most, tizenhat �v ut�n is naponta emlegetj�k: „- Eml�kszel, milyen j�, hogy akkor elcs�sztam azon a jeges �ton. Mennyi-mennyi j� dolog t�rt�nt vel�nk az�ta itt, amit nem tudtunk volna onnan t�volr�l meg�lni.”

A h�z �r�b�l nemcsak magunknak siker�lt m�sik, megfelel� lak�st venni, hanem mind a k�t gyerek�nket seg�thett�k abban, hogy saj�t otthonuk legyen. �gy most sokkal gyakrabban l�togathatnak meg minket, nem kell ehhez hossz�, k�tsz�z kilom�teres utat megtenni�k. Benne lehet�nk a mindennapjaikban, nem csup�n t�voli szeml�l�k.

Mi is gyakrabban utazhatunk el hozz�juk, l�thattuk, hogyan sz�p�l a Pesten lak� l�nyunk lak�sa, �s hogyan �p�l fel, lesz egyre otthonosabb a fiunk csal�di h�za. 

A meny�nkkel kapott fi�unok�nk a h�zunkkal szembeni p�ly�n tanult meg focizni �gy, hogy k�s�bb komoly klubokban is j�tszott. A szem�nk el�tt n�tt fel a kicsit botladoz� kisfi�b�l majd k�t m�ter magas, csinos fiatalemberr�.

A most tizenk�t �ves l�nyunok�nkkal is sokkal szorosabb a kapcsolatunk, mintha csak t�voli nagysz�l�k lett�nk volna. N�lunk ismerkedhetett meg a kerti n�v�nyekkel, itt evett el�sz�r frissen szedett z�ldbors�t, f�r�l szedett csereszny�t. Itt bar�tkozott �ssze kuty�val, macsk�val, a nagyapj�val egy�tt lelkesen figyelt�k a kertben a madarakat, �s a nagy di�f�nkon tanult meg f�ra m�szni. Az iskolai sz�netekben ki tud j�nni hozz�nk, velem gy�rja a kaka�s gomb�choz a t�szt�t, a nagyapj�val bark�csol a m�helyben.

A sz�l�lugas itt m�r magasabbra fut a falon, mint a r�gi h�zban, a r�zs�k is virulnak, a kertben teremnek a gy�m�lcsf�k. �s b�r idegenk�nt �rkezt�nk, p�r �v alatt az itteni nyugd�jasklub r�v�n szinte a f�l falut ismerj�k m�r, j� bar�ts�gokat k�t�tt�nk.

�s ez a d�nt�s k�zelebb hozott minket egym�shoz. Mert a k�lt�z�s nem volt egyszer�. Egy csal�d �let�nek �sszegy�jt�tt holmijait kellett megfogni, v�logatni, pakolni, �s amit �rdemes, �tmenteni az �j �letbe. �s szerett�nk volna mindent megtartani, amit lehetett. Ez�rt hamar kider�lt, hogy ezt a k�lt�z�st nem lehet egy teheraut�-fordul�val megoldani. �gyhogy vett�nk egy haszn�lt kis Barkast, �s azzal kezdte el a f�rjem adagonk�nt �tk�lt�ztetni a bark�csm�helyben, a gar�zsban, pinc�ben, padl�son �sszegy�jt�tt, sz�munkra fontos, �rt�kes dolgainkat k�tsz�z kilom�terrel t�volabbra. Este bepakolt, kora reggel elindult, oda�rkezett, lepakolt, megette a mag�val vitt szendvics�t, majd visszaindult. Id�nk�nt meg kellett szerelni az aut� akadoz� alkatr�szeit, ez�rt el�fordult, hogy nagyon k�s�n �rt haza. Akkor m�g nem volt szok�s a mobiltelefon, ez�rt �n minden ilyen nap, reggelt�l estig izgultam, hogy mi van vele, szerencs�sen oda�rt-e, vissza�r-e. Tizenegy fordul� ut�n, a v�g�n a nagy b�torokat m�g egy nagy teheraut�ra pakolva azt�n elhoztunk mindent, amit szerett�nk volna. A gerebly�ket, a ty�kketreceket, a bicikliket, a gyerekek �ltal�nos iskol�s tank�nyveit �s meg�rz�tt f�zeteit is, amit mostan�ban az unok�nk n�zeget �rdekl�dve.

Itt is fel�p�lt a gar�zs, lett m�hely, vetem�nyeskert �s vir�goskert is. �s lett sok �j ismer�s, �j bar�t, amit nem is rem�lt�nk volna.

Itt is itthon vagyunk m�r.

�s m�g mennyi minden t�rt�nt az elm�lt �tven �v alatt!

Mennyi agg�d�s, �s mennyi szerencs�s, boldog befejez�s.

- Eml�kszel? Amikor az egyik t�len traktorral mentetek keny�r�rt a v�rosba, de elakadtatok a h�f�v�sban, �s nem �rtetek haza �jszak�ra. �t�letid� volt, nagy hideg, viharos sz�l. Eg�sz �jjel �ltem az ablakn�l, �s v�rtalak.

- Az mentett meg minket, hogy be tudtunk jutni az �t melletti, r�gi p�linkaf�zde �p�let�be, �s ott h�ztuk ki az �jszak�t. Azt�n m�snap egy nagyobb traktorral mentettek ki minket.

- Amikor v�gre haza�rt�l, a b�rcsizma �gy r� volt fagyva a l�badra, hogy egy ideig le se lehetett h�zni.

- �s a legnagyobb ijeds�g, amikor 1985-ben leest�l a f�r�l, �s majdnem elt�rt a nyakcsigoly�d. Tehetetlen�l fek�dt�l, a gyerekekkel hoztunk be a h�zba, mert nem akart�l orvost, nem akart�l k�rh�zba menni. Egy napba telt, mire a f�jdalom miatt m�gis beleegyezt�l, hogy bevigyen a ment�.

- De azt is meg�sztam, pedig csak p�r centin m�lt, hogy fejjel el�re a f�zfa alatti f�ves r�szre zuhantam, �s nem a betonra. Az�ta is kiss� akad a nyakam, ha h�tra akarok n�zni, de h�t m�r nem forgatom a fejemet a l�nyok ut�n!

- Mennyit agg�dtam a sok cigaretta miatt is. A rengeteg munka miatt napi k�t �s f�l dobozzal sz�vt�l, azt az er�s Rom�ncot, reggelente hossz� ideig k�h�gt�l, sov�ny volt�l. F�ltettelek, deh�t hi�ba besz�ltem neked.

- Tizennyolc �ves koromt�l cigarett�ztam. Azt�n negyven �vesen, Szilveszter este elsz�vtam az utols� sz�lat, �s azt mondtam: „Befejeztem.” �s az�ta nem gy�jtottam r�. Egy ideig persze r�gtam a r�g�t, ettem, mert az �tv�gyam is megj�tt, meg is h�ztam egy kicsit. De az�ta nincs cigarettaszag a lak�sban, �s nincs reggeli k�h�g�s.

- �s amikor tavaly elestem, �s elt�rt a v�llam, te agg�dt�l �rtem. K�s�rt�l az orvoshoz, r�ntgenre, �s azt�n hetekig �polt�l, mert egyed�l nem tudtam se �lt�zk�dni, se enni. F�zt�l, takar�tott�l, �s te mosdatt�l le a k�dban.

�s a sok kedves, sz�p eml�k.

- Eml�kszel, amikor el�sz�r vitt�l ki magaddal vad�szni, egy holdf�nyes �jszakai lesre? Azt hittem, megindult az erd� mellettem, akkora robaj t�madt, �n pedig gondolkod�s n�lk�l, vill�mgyorsan felm�sztam arra a f�ra szerelt lesre.

- Csak egy �zbak ijedt meg t�led, �s ugrott el a s�r�ben. Azt�n pedig t�bb, mint f�l�r�t k�ny�r�gtem neked, hogy m�ssz m�r le, elm�lt a vesz�ly.

- Csakhogy az�ta sem tudom, hogyan jutottam fel arra a f�ra, mert lefel� j�vet kider�lt, hogy t�bb l�pcs�fok is hi�nyzik, �s �gy t�nt, ott ragadok fenn. Azt�n csak leseg�tett�l valahogy, fogtad a l�bam, �s �gy magyar�ztad, hogy most ide tedd, j�, most a k�vetkez� l�p�s, mindj�rt lent vagyunk. 

- �s k�s�bb minden tavasszal, m�r a gyerekekkel ment�nk h�vir�got szedni az erd�be, �sszel pedig gomb�szni. Milyen �r�mteli csal�di esem�nyek is voltak azok!

- Negyven�vesen szereztem meg a jogos�tv�nyt, �s te tan�tott�l vezetni, nagy t�relemmel. Pedig mindig f�ltetted a kis Trabantunkat, de ha k�rtem, be�lt�l mell�m, �s ment�nk ki a faluv�gi kis utakra gyakorolni.

- Els�re �t is ment�l a vizsg�n. �s akkor k�pedtem el csak igaz�n, amikor egy t�len, a t�k�rsima jeges �ton is elj�tt�l �rtem a v�rosba a vas�t�llom�sra, minden gond n�lk�l.

- B�r amikor kisz�lltam ott a kocsib�l, �s kider�lt, hogy szinte korcsoly�zni lehetne az aszfalton, m�r �rtettem, hogy mi�rt tal�lkoztam olyan kev�s szembej�v� j�rm�vel az �ton.

Olyan sok a sz�p eml�k, van mir�l besz�lgetni.

�sszesen k�t olyan dolog van, amit nem szoktunk emlegetni, de mindketten tudjuk, hogy ez is benne volt az elm�lt id�szakban.

Az eltelt t�bb, mint �tven �v alatt egyszer, egyetlen egyszer gondoltam azt, hogy nem �rdemes tov�bb f�zni ezt a gy�ngysort. R�gen volt m�r.

A fiunk h�rom �ves volt, a l�nyuk h�t, amikor �gy �reztem, hogy nagyon magamra maradtam. A f�rjem szinte folyamatosan dolgozott a t�eszben, a betakar�t�sok idej�n gyakran csak az�rt j�tt haza, hogy tiszta ruh�t vegyen, azt�n ment is vissza, �jszaka a kukoricasz�r�t�ban �gyelt, h�tv�geken is a f�ldeket j�rta. Id�nk�nt tov�bbk�pz�sekre is elk�ldt�k, olyankor hetekre elment. �n pedig egyed�l voltam a k�t gyerekkel. �gy gondoltam, hazak�lt�z�m a sz�leimhez, ott legal�bb csal�dban �rezhetem magamat. Levelet �rtam a n�v�remnek, hogy j�jj�n el �rtem, �s seg�tsen elk�lt�zni. A f�rjemnek m�g nem sz�ltam, v�rtam, hogy hazaj�jj�n, �s megbesz�lhess�k ezt.

Azt�n meg�rkezett, �s a k�t gyerek akkora �r�mmel ugrott a nyak�ba, annyira �r�ltek az apjuknak, hogy csak �lltam, �s nem tudtam sz�lni. �gy �reztem, nem vehetem el t�l�k az apjukat, m�g ha ilyen ritk�n l�tj�k is.

�gy azt�n, mikor megj�tt a n�v�rem, az csak egy rokoni l�togat�s lett. Egyed�l utazott vissza.

Azt�n telt az id�, a gyerekek n�ttek, a munka id�nk�nt m�r kevesebb lett, jutott id� csal�di kir�ndul�sokra, elkezdt�nk �p�tkezni, �s annyi minden k�t�tt �ssze minket, �gy, csal�dk�nt, hogy t�bb� nem volt hely benne m�s gondolatnak.

�s egyetlen alkalommal �reztem f�lt�kenys�get. T�bb, mint t�z �ve voltunk m�r h�zasok, �s a f�rjem egy tov�bbk�pz�sre j�rt hetekig kocsival. H�tv�genk�nt j�tt haza, �s vele utazott minden alkalommal egy falubeli l�ny is. Amikor az a l�ny megjelent, �s besz�llt az aut�ba csinosan, kisminkelve, �s ahogy mosolyogva r�n�zett a f�rjemre, el�nt�tt a f�lt�kenys�g. A f�rjem szerint persze ok n�lk�l, mert a l�nynak udvarl�ja volt, �s csak az�rt kac�rkodott m�s f�rfiakkal is, hogy azt a f�rfit d�nt�sre k�sztesse. �n az�rt azokban a hetekben rosszul �reztem magam.

Azt�n a tov�bbk�pz�snek v�ge lett, a l�ny odak�lt�z�tt abba v�rosba, egy id� ut�n val�ban f�rjhez ment, �s azt�n hallottuk p�r �v ut�n, hogy el is v�lt.

Nekem pedig szerencs�re t�bb� nem volt okom a f�lt�kenys�gre.

Az eml�kek gy�ngyei. Milyen sok van bel�l�k. �s nem is csak ennek a f�l �vsz�zadnak az eml�kei. Benne vannak, hiszen elmes�lt�k egym�snak, egym�s gyerekkori eml�kei. Tudom, milyen volt f�l�rvak�nt, apa n�lk�l feln�ni, �s � is tudja, milyen mag�nyos kisl�nyk�nt �ltem a tany�n. Tudom, mit �rzett, amikor az elszabadult teh�n vonszolta v�gig a r�ten a kez�re csavarod� k�t�llel, �s � is tudja, mennyire f�ltem gyerekk�nt �tmenni a nagy gyepen, ahol szabadon legeltek a vad sz�rkemarh�k. Tudom, miket �lt meg a nagyapja mellett tanulva a paraszti munk�kat, �s � is tudja, milyen volt a bok�ig �r� s�rban, vagy a t�rdig �r� h�ban a tany�r�l bejutni az iskol�ba.

�s a mi�nkhez tartoznak m�r a gyerekeink eml�kei is, az � sikereik a mi b�szkes�g�nk. Az � csal�djuk �lm�nyei a mi �r�meink is. �ltaluk eljutunk olyan t�jakra, megismer�nk olyan dolgokat, amik a mi id�nkbe nem f�rtek bele, de �gy, �ltaluk, a mi �let�nknek is a r�sz�v� v�lnak. 

�s m�gis, mindezek csak az eml�kek k�l�n�ll� gy�ngyszemei lenn�nek, �s b�rmikor sz�tguruln�nak, ha nem f�zn� �ssze �ket ott bel�l, l�thatatlanul az az er�s k�tel�k, a Szeretet.

Ett�l lesz ugyanaz a k�z, ami �tvenk�t �ve el�sz�r �tfogta a derekamat azon a b�cs�i b�lon, ugyanaz a k�z, ami tavaly tartotta a derekamat, amikor t�r�tt v�llal kellett beseg�teni engem a k�dba.

Ez�rt a kezem, ami f�l �vsz�zada a lisztet �sszegy�rta, hogy elk�sz�tsem neked �letem els� krumplis pog�cs�j�t, ugyanaz, amivel tegnap reumaken�ccsel kenegettem a f�j�s v�lladat.

�s ugyan�gy �r �ssze a kez�nk, ahogy �tven �ve �jszaka egym�s kez�be adtuk a nyugtalanul alv� l�nyunkat, ahogy egy�tt pr�b�ltuk beleb�jtatni az anor�kj�ba az �r�kmozg� fiunkat, ahogy a t�gl�t adogattuk egym�snak a h�zunk �p�t�s�n�l, ahogy a megpakolt dobozokat ny�jtottuk egym�snak a k�lt�z�skor, ugyan�gy adtuk egym�s kez�be az �ltetni val� pal�nt�kat id�n tavasszal.

Ugyanaz a kez�nk, csak kiss� f�radtabb, kiss� r�ncosabb.

Ezekkel a mozdulatokkal f�zz�k egybe az eml�kek gy�ngyszemeit.

�gy lesz bel�le a Szeretet gy�ngysora.

�s rem�lem, m�g hosszan f�zhetj�k egym�s ut�n a szemeket rajta.

2012. augusztus 20.