El kell temetni a halottakat - a meg nem született halottakat is. Azokat, akik nem jöttek/nem jöhettek el. Elengedni azokat, akik sohasem voltak itt, és már sosem jönnek ide.
Elbúcsúzni attól az Élettől, ami csak Álom maradt, és nem teljesedett be.
Felébredni. Kijózanodni. Kilépni a rózsaszín ködös álomvilágból, ami NINCS, és itt, ezen a bolygón nem is lesz már.
Megszüntetni a kettősséget az elvárt világ és a valós világ között.
A Te társad sem ért ide. Nem tudott ide leszületni, nem érte utol a lesüllyedő Földet. És a többiek, olyan sok jó barát, a társak is fent maradtak, elérhetetlen fizikai távolságban.
Ők elkezdtek építeni egy másik világot, egy más alapokra épülő, új bolygót, ahol majd másként fog zajlani az élet.
De Te még itt vagy - és vagytok még itt jó páran, akik ezt a világot is segíteni akarjátok, és kihozni belőle azt, amit lehet.
Az anyagi világ földrengése és a szellemi világ cunamija sok értéket megsemmisített, de a bolygó még élhető. És vannak még itt társak, akikkel együtt lehet dolgozni.
............................
Engedd el, temesd el és gyászold meg azt a régi életedet, amiből nem lett jövő.
És ne várj a csodára, ne ringasd illúzióba magad, mert csak a saját kettősségedet fokozod azzal, hogy más az, amit hiszel/hinni akarsz, és más, ami VAN.
Legyél józan, lásd a valóságot.
Ne várj csodára, hanem tedd meg azt, amit tudsz. Vedd újra a kezedbe az életed irányítását.
Ez az élet VAN. A másik nem valósult meg.
Ezt éld meg jól!

.............................................

És temesd el, gyászold meg azt a Földet is, ami meghalt - mert nem születhetett meg se 2000-ben, se 2012-ben.
Egy bimbó, ami elhervadt, nem nyílhatott ki, nem virágozhatott, és nem hozhatott magot.
Egy lehetőség volt, ami nem lett valósággá. Nem ért le a fizikai valóságba, nem lett anyaggá, álom maradt.
Meghalt, mielőtt megszülethetett volna.
És ott ragadt benne, a ki nem nyílt bimbóban rengeteg ajándék, adomány, a szellemi kérésekre válaszul összekészített csomag - rengeteg válasz, ami nem tudott megérkezni ide, ebbe a másik valóságba.
Az Univerzum válaszolt, elküldte a leveleket, csomagokat - csakhogy a címzett közben elköltözött. A küldemények a Semmiben lebegnek, nincs hova kézbesíteni őket.
A Föld lejjebb csúszott, kibillent az eltervezett pályájáról, és a kezed csak az üres levegőt markolja.
De még most sem akarsz felébredni, mert az túl fájdalmas.
Pedig ideje lenne.
Nézz szembe a gyásszal, a veszteséggel, bármilyen fájdalmas is, mert csak így tudsz továbblépni, megérkezni ebbe a Valóságba. Ebbe, ami VAN.
Ez nem a Te világod, nem az eredeti életterved, itt sokan hiányoznak mellőled. Nem erről álmodtál, nem ezt terveztétek. De azt a Másikat nem tudtátok megvalósítani, nem tudtátok áthozni ide.
Ez NEM az a Föld. Arról csak álmodozhatsz.
De ez VAN. Ez a létező világ. Itt lehet élni.
...............................
Azok, akik itt vagytok, akik itt maradtatok, sokfélék.
- A többségük nem akar szembenézni a kudarccal, ragaszkodik az illúzióihoz, és rendületlenül várja a csodát.
- Mások elfelejtették, akarattal, hogy kik ők, és mit akartak itt, és üres aggyal, zombiként vegetálnak itt, hogy ne kelljen emlékezniük az eredeti tervre.
- Vannak, akik bűnbakokat keresnek, világ-összeesküvésekről beszélnek, hogy igazolhassák, ők megpróbálták, de valaki más volt a hibás, mások miatt bukott meg a terv. "Én jól akartam csinálni, de a rosszak meggátolták. Az ő hibájuk, nem az enyém. Ők vették el tőlem az irányítást, nem én adtam oda. Jöjjön végre odafentről valaki, és tegyen igazságot!"
- És vannak, akik józanul meg merik látni a Tényt, a Valóságot: "NEM SIKERÜLT.
Nem jött be, nem jött át, nem tudtuk megcsinálni. Kevesek voltunk hozzá.
Hiába volt jó a terv, elszámoltuk magunkat. Túl sokan lettünk, és nem az az eredmény jött ki. Máshogy állt be az egyensúly, mint ahogy vártuk."

Az "emberiség" nem lépett feljebb, nem váltott együtt tudatsíkot.
Csak a tömege nőtt meg, a tudatossága ugyanannyi maradt.
Az embertömeg CSORDA maradt, nem lett belőle KÖZÖSSÉG.

És akik nem akartak egy manipulálható, irányítható masszának a részeivé válni, azok magányos sziklaként állnak a tömegben. Az az embertömeg, ami mindenkit összekapcsolhatott volna egy magasabb tudatosság szintjén, most mocsaras mezőként választja el egymástól azokat, akik ragaszkodnak az önállóságukhoz.
Úgy érzitek, egyedül maradtatok.
Pedig vannak társak, csak messze vannak. Nehéz elérnetek egymást. Nem ér össze a kezetek.
Távoli világítótornyok vagytok a szürke ködben.
...........................
Ti, a tudatosak azért maradtatok itt, hogy segítsétek megtartani az Eget és a Földet, hogy ne dőljenek le a Föld és az Ég oszlopai addig, amíg felnő az Új Nemzedék.
Ők már látják, tudják, hogy az elődeiknek mi nem sikerült, és új tervvel érkeznek.
Az ő Új Világuk nem a Ti elveszített világotok lesz. Nem a Ti elrontott terveiteket akarják kijavítani. Új nézőpontokat hoznak.
Más módokon, más módszerekkel próbálják élő hálózattá, szervezetté rendszerezni az egyéneket, hogy közösségek jöjjenek létre. Szerveket alkotnak, amik talán majd működőképes szervezetté tudnak összeállni.
Próbálkoznak. Talán nekik majd sikerül.
Ti addig erős karjaitokkal tartjátok nekik az Eget és a Földet.
Ezért vagytok még itt.
És azért is, hogy ha kérdeznek, tudjatok nekik válaszolni.
Nem fognak sokat kérdezni. A saját útjukat akarják járni, a saját hibáikat elkövetni, hogy saját tapasztalataik legyenek arról, mi az, ami működik, és mi az, ami nem.
De azért fontos nekik, hogy Ti is itt vagytok, hogy ha mégis elbizonytalanodnának, tudjatok nekik választ adni.
Szóval, példával, vagy egyszerűen azzal, hogy éltek. És ezzel azt is bizonyítjátok nekik, hogy a kudarcok túlélhetőek. Mert amíg van élet ezen a bolygón, van esély rá, hogy a holnap jobb legyen.

A Föld elég rázós pályán halad mostanában. Szükség van Rátok, hogy kiegyensúlyozzátok, hogy lehessen holnapja.