Pedig addig olyan reményteljesen haladtak a dolgok.
Korábban is volt már jó pár próbálkozás arra, hogy magasabb szintre emeljük ezt a földi világot. De a reneszánsz felvirágzása után a francia forradalom vérbe fojtotta önmagát. Ugyanígy az 1900-as évek századfordulóján magasra repítette a tudás az embert, hogy aztán a világháború poklával a földbe döngölje az értékeit, és felgyorsulva csússzon a földi végjáték, a megsemmisülés felé.
Az 1930-as évektől kezdve felerősödtek a szellemi csatornákon jövő üzenetek, és az "Utolsó óra munkásaihoz" kezdtek szólni. Úgy látszott, még annak a nemzedéknek az életében eljön a "végítélet".
Erre akkoriban meg is volt minden esély. Az első és második világháborút egyenes folytatásban követhette volna a harmadik, ami az első és utolsó atomháborúja lett volna az emberiségnek. És akkor 2000-re kihalt volna a Földön az emberi faj.
1962 októberében, a kubai válság idején pár perc választott el minket attól, hogy az USA és a Szovjetunió egyszerre indítsa el a "megelőző válaszcsapást" az atomrakétáikkal, és kölcsönösen porrá égessék egymást - és a világot.

De addigra már megerősödött egy olyan szellemi csoport, akik mást akartak, és így sikerült elkerülni a világégést. A földi program megváltozott. Már nem a 2000-es befejezés felé haladt, hanem egy új, ismeretlen pályára lépett.
1989-től elkezdtek összeomlani a régi rendszerek, megnyíltak a határok. Addig elképzelhetetlen, hatalmas változások kezdődtek, társadalmi és szellemi szinteken is.

De ez a pálya nem volt megírva. Ahhoz, hogy működjön, hogy fejlődés legyen benne, már mindenkire szükség volt. Már nem egy eleve elrendelt program irányította, hanem a tömegtudat.
Azok, akik elindították a folyamatot, bíztak az Emberben. Hitték, hogy ha megkapja a szellemi tudás szabadságát, minden egyes Ember jól fog választani. Vagy legalábbis a többség jól fog dönteni.
De alulbecsülték az embertömeg, a csorda lehúzó erejét, és a tömegtudatba merülő emberek lustaságát.
Emiatt aztán hiába volt meg a lehetőség, az Emberiség nem változott meg.
A spirituálisan nyitott emberek kedvenc olvasmányai mutatták, hogy mire fogékonyak, mit értenek meg az egészből.
1993-ban megjelent "A mennyei prófécia" c. könyv, ami röviden összefoglalta a fontosabb szellemi ismereteket, amik kellettek a változáshoz. Ott voltak benne a "Felismerések". Csakhogy az egész a régi energiába csomagolva: a Tudáshoz félelem, üldözöttség társul.

A régi Föld, a régi emberiség kedvenc energiája a FÉLELEM. Legkedvesebb játszmája pedig az ÜLDÖZŐ-ÜLDÖZÖTT, a tettes-áldozat játék.
És 2000-ben, amikor lehetett volna feljebb lépni, új Földet teremteni, az emberek ugyanúgy viselkedtek, mint a kedvenc könyvük főszereplője. Hiába tudtak mindent szellemi szinten, a többséget a Félelem irányította. Ez volt a meghitten ismerős érzésük. Ez lett a tömegtudat legerősebb érzelme.
És ebbe süllyedtünk bele mindannyian az Új Energia helyett.
Féltünk a világvégétől, és emiatt nem teremtettük meg az Új Világot.
Félelemmel telve nem lehet fejlettebb világot teremteni. Félelemből, menekülésként, üldözöttként nem lehet magasabb szintre lépni.
És illúzióval eltelve, légvárba lépve sem, amit majd 2012 példája tanít meg nekünk...
........................
Most, 2019-ben még megvan a Föld. Még itt vagyunk. És most is megvan a lehetőség a változásra.
Ha tudjuk, mi történt valójában, akkor tudunk tanulni a tapasztalatból. És csinálhatjuk máshogy.
Kiléphetünk az üldöző-üldözött játszmából. Nem vagyunk bűnösök, és nem vagyunk áldozatok. Nincs mitől félnünk.

Szabad emberek vagyunk egy szabad világban.