|
Alex üzenete: Mi van, ha tényleg Isten vagy?
Bali Nóra: Angyalember üzenetek
Alex: Mi van, ha tényleg Isten vagy?
2008. szeptember 22.
Olvashatod, hallhatod egyre több helyről: Isten vagy, Teremtő vagy, te vagy az ura a világodnak, te teremted magad köré ezt a valóságot.
Örömteli hír. Nagyszerű, halleluja…
Vagy mégsem? Miért nem ujjongsz ettől?
Mit éreznél, ha tiéd lenne a milliárdos lottónyeremény?
Akkor ujjonganál, úgy hinnéd, tiéd az egész világ, megveheted kilóra az egészet.
Vagy ha előléptetnének, főnök lehetnél végre – milyen elégedett lennél, nagy ünneplést csapnál.
És akkor miért van benned csönd, nagy-nagy csönd vagy éppen ellenállás ott mélyen belül, amikor azt hallod: megnyerted a főnyereményt, te vagy itt a főnök.
Persze, jól hangzik. Jó hallani… és aztán jobb gyorsan elfelejteni, és keresni valami újabb okos tanítást, újabb csodamódszert, mestert, vagy csak egyszerűen menni tovább, nehogy mélyebben el kelljen gondolkoznod azon, mit is jelenthet ez:
„Te vagy a saját világod Teremtője.
Mindazt, ami körülvesz, te alkottad meg.”
Hűha!
Ha ezt komolyan veszed, akkor mindazért, ami körülvesz, te vagy a felelős! És vajon ki merné nyugodt szívvel vállalni ezt a felelősséget, ha maga köré néz?
Könnyebb ezt másra hárítani: fent lebegő istenekre, rosszindulatú ördögökre, tudatlan emberiségre – vagy akár a saját múltbeli énedre is. Az is egy jó csel: „Igen, tényleg én okoztam ezt a rakás problémát, aminek a közepében ülök, de hát ez nem is én vagyok, ez a múltbeli énem, előző életbeli hibáim terhét cipelem, én szegény ember, de hát láthatja mindenki, mennyire igyekszem most én, a küszködő, szenvedő szegény lélek. Ugye, milyen jól csinálom, nem hárítom én másra, tudom, hogy nekem kell megbűnhődnöm a múltamért. És aztán majd jön a jutalom, majd egyszer a végére jutok a múltból hozott szenvedéseknek.”
Ha azt mondom: „Nem vagy felelős az őseid bűnéért”, azt könnyebben megérted. Mégis sokan hordozzátok az elődeitek feladatát, mert addig se jut idő a saját dolgodat végezni. Azt gondolod, először ki kell bogoznod a múltad szálait, rendezni, és csak után tudsz a jeleneddel foglalkozni. De mi van, ha közben a jelened is múlttá válik?
Teremteni csak a jelenben tudsz.
Akkor, ha a jelenben élsz, ha JELEN vagy, ha itt és most létezel.
Igazad van, fontos tudni a múltat. De ha csak hátrafelé nézel, akkor nem látod az előrevivő utat. Igazad van, fontosak a jövőbeli célok. De ha csak felfelé nézel, nem látod az utat a lábad előtt.
Tehát mi van akkor, ha tényleg Teremtő vagy?
Akkor bizony baj van, merthogy bajban, gondban vagy, és szembe kellene nézni azzal, hogy mindezt te csináltad magadnak.
De ha erre válaszul elkezdesz a múltadban hibákat keresgélni, vagy pedig hatalmas lendülettel elkezded tervezgetni a jövőt, akkor nem vagy ITT! És aki nincs itt, a jelenben, az nem létezik: és akkor nem tud teremteni! Jó egy csavar, ugye? Bebizonyítod, hogy mégse vagy Teremtő, hiszen nem működik a dolog!
És indoknak ott van a régi vallás, ami szerint micsoda bűnös gondolat, lelökni a trónjáról az Ég Urát, és a helyébe ülni! Majd lesújt rád tüzes villámaival!
De hiába várod: csak nem akar jönni az az égi csapás. Tehát vagy nincs ott fenn senki, vagy egyáltalán nem érdekli az, hogy mit csinálsz. Egyik se túl jó alternatíva.
Akkor marad a ráció: ez az egész csak humbug, átverés, sületlenség, üres az ég, a fekete űr van csak feletted, megmondták az űrhajósok is.
Jó, rendben. De ha így van, miért keresel mindenféle könyveket, írásokat, és mi az a hiány benned, ami szerint kevés ez a válasz?
Szóval mi van akkor, ha az Isten nem odafent van, hanem itt benned?
Ez még a könnyebb gondolat. Mert akkor vagy te, esendő és tudatlan ember, és valahol elzárva ott van benned egy kincsesláda, ott az isteni részed. Csak egy rész, eltemetve. És te, halandó ember igazán nem tehetsz róla, hogy a sok földi kapkodásban, rohanásban még nem volt időd megkeresni ezt a csodás kis részecskédet. De ígéred, hogy meg fogod tenni, hamarosan, amint lesz egy kis időd. Csak előbb még pénzt kell keresni, partnert találni, okosodni, gyereket nevelni, mindegyik nagyon fontos és halaszthatatlan, és az az örök és halhatatlan isteni részecske majd megvár. Majd eljön annak is az ideje.
És mi van akkor, ha TE MAGAD VAGY AZ ISTEN?
Így, mindenestől, gyengeségekkel, hibákkal, esendő emberi léttel: mi van, ha MINDEZ AZ ISTEN?
Érted?
Mi van akkor, ha ez mind-mind a TÖKÉLETES ISTEN!
Ne menekülj a rációba, ne menekülj a kételkedésbe.
Ne hidd el, csak gondold végig: ha hited szerint a világot egy isteni lény teremtette, aki tökéletes, akkor az a világ jó és tökéletes. Mert minden jó benne. Mert így teljes.
Ne hidd el, csak engedd, hogy leüljön benned a gondolat.
Ha nem úgy hiszed, hogy valaki ezt itt létrehozta, hanem valami belső erő szerint, magától létrejött: akkor is tökéletes az eredmény, mert önmagát alkotta meg a világ, és nincs mihez mérni. Így jó, ahogy van, mert nincs más mércéje, csak önmaga.
Ezek régi gondolatok már. Sok nemzedék szedte darabokra, elemezte, cáfolta, de mégis újra és újra visszatérnek, mert egyszer végre egy nemzedék elhihetné végre: tényleg egy tökéletes világban éltek. Ez a világ pontosan olyan tökéletes, mint amilyenek ti vagytok.
Ha tökéletlennek, hibásnak látod magadat, akkor ezt látod a világod tükrében is. Ha meglátod benne a tökéleteset, akkor megtalálod magadban is.
És akkor, amikor ezt a tökéleteset már mélyen hiszed, érzed, érted, akkor lesz értelme a kérdésnek: Mi van, ha tényleg te vagy ennek az egésznek a létrehozója?
Mert akkor már nem hibákat látsz, nem bűnöket és büntetéseket keresel végre, hanem helyzeteket és feladatokat találsz. Olyan helyzeteket, amiket meg akarsz tapasztalni, olyan feladatokat, amiket meg akarsz oldani.
Nem kell a múltat kutatnod, mert a helyzet itt és most van. Nem kell vezekelned, mert csupán a feladatot kell elvégezni. Azért, mert itt és most ez van előtted.
Ha ITT VAGY, akkor fogadd el, hogy ha ezt teremtetted magad köré, akkor ez itt jó!
Valamiért ezt akarod megtapasztalni.
Ez itt jó MOST, mert így akartad. Éld meg, oldd meg!
És ha megélted, megoldottad, akkor végre lehet MÁSHOGY IS JÓ!
Nem javítani kell a helyzeteden, mert az nem rossz, csak „valamilyen”. Viszont változtathatsz rajta, hogy másmilyen legyen! Ezért vagy te a Teremtő.
Hát ne ragadj bele egy helyzetbe, gödörbe, mókuskerékbe, hanem változtass!
Benned van az összes lehetőség, élj hát meg minél többet, hiszen éppen ezért teremtetted meg ezt a nagy játszóteret.
Élvezd ki ezt a nagy kalandot!
|
