|
Az átalakulás krízise
2008.10.24. 10:50
A világunk a feje tetejére állt, és még most is pörög. Szédülünk. Egyszerre élünk át egy elmúlást és egy születést, egy klimaxot és egy várandóságot, szinte az összes fizikai tünetével együtt. Voltak, akik azt mondták, hogy hamarosan pólusváltás zajlik majd a Földön, átfordul az északi és déli mágneses pólus, és ez felforgatja az életet. Hát bennünk most zajlik ez a pólusváltás! És nagyon felforgat minket kívül-belül. Megszülettünk, és meg kellett tanulnunk lehozni ide, ebbe az emberi testbe az energiáinkat, meg kellett tanulnunk működtetni ezt a testet, és elfogadni, hogy mi vagyunk a kicsik, és engedelmeskednünk kell a nagy felnőtteknek. Pedig egyáltalán nem így éreztük! Emlékeztünk az erőnkre, láttuk a „nagyok” gyengeségeit, tiltakoztunk a számunkra idegen földi szabályok ellen.
De testileg tényleg kicsik voltunk, ezért bele kellett törődnünk a helyzetbe. Feladtuk a belső irányítást, elfogadtuk a külső kontrollt. Megfordítottuk a világot, elfogadtuk ezt a tükörképet, bár eleinte még sokat fájt tőle a hasunk, a fejünk, botladoztunk… de aztán beletanultunk.
Sokan olyan nagy krízisként éltük ezt meg, hogy nem is emlékszünk a gyerekkorunk nagy részére, elfojtottuk az érzelmi emlékeket, és csak azt hagytuk meg, ami már az elégedettebb, józanabb, beilleszkedő szakaszból maradt meg. Mintha előtte nem is éltünk volna. Mert az valóban nem a mostani énünk volt.
Aztán felnőttünk, és több-kevesebb keresés és krízis után rátaláltunk a szellemi utunkra, szellemi önmagunkra. Fokozatosan visszaállítottuk az eredeti nézőpontunkat, megláttuk az anyagi tükör mögötti szellemi valóságot, és rögzíteni tudtuk a belső iránytűnket a sarkcsillaghoz. Végre újra tudtuk, merre van fent, merre lent, mi felé törekszünk, hova akarunk eljutni.
Közülünk sokan tartanak itt, amikor szellemi biztonságot keresnek, és időnként úgy érzik, meg is találják. Elkezdenek ébredni és emlékezni.
És közben már itt az újabb krízis, az újabb fordulat.
Akik már korábban megtalálták ezt a belső iránytűt, és már 10-15 éve érezték magukat biztonságban, most ugyanolyan talajvesztést élnek át, mint azok, akik csak pár éve, pár hónapja kezdték el nyitogatni a szemüket.
Mert megfordult a világ, és most is pörög velünk. Váratlanul igazzá vált minden régi és új elv, törvény, az egymásnak ellentmondóak is, és így egyik sem lehet már sarkcsillag, iránymutató.
A pólusváltás most nem azt jelenti, hogy átfordult az ég és a föld, hanem azt, hogy egyszerre mindegyik ott van mindenhol!
Nem csoda, ha semmit sem értünk az egészből.
Leonardo kitárt karú emberalakja, az új ember jelképe cigánykerekezik bennünk.
Azt hittük, a szellemi világ a nagyobb, az erősebb, a fejlettebb, a fontosabb. Meggyőztük magunkat a hétköznapi látszatok ellenére, belső hittel, meggyőződéssel. És most azok az elvek, amikben olyan biztosak voltunk, áttetszővé váltak, és mögülük előbukkan a tükörképük. Ugyanazt mondják mindketten, de a két igazság kizárná egymást.
Ha benne maradunk, akkor elszédít ez a pörgés.
Ki kell emelkednünk belőle, úgy, ahogy korábban az anyagi világ fölé tudtunk emelkedni, most meg kell tanulnunk a szellemi világ fölé jutni. Oda, ahol azt hittük, semmi sincs.
Régen az isteneket a hegyek csúcsára képzeltük. Aztán felértünk oda, és csak felhőket találtunk. Hát távolabbra vetítettük ki a szellemi síkot, a felhők fölé, majd az űrbe. Aztán az űrhajósaink se találkoztak odafent senkivel. Belülre menekítettük hát a szellemi mestereinket, hogy meg legyen az irány, ami mutatja, merre van a fölfelé, merre van a fejlődés.
És most kiderül, hogy abban a gömbben, a Teljességben, ahol valójában vagyunk, nincs fönt és lent. Nincs kívül és belül.
És most gurul az egész, mi pedig pörgünk benne.
Vagy elszédülünk, elveszünk – vagy sikerül eggyé válnunk ezzel a Teljességgel, amiben nincs jó vagy rossz, fejlettebb vagy fejletlenebb. Amiben mindig minden Teljes és Tökéletes.
Ez szédítő változás.
És ha benne vagy, akkor a tested, lelked érzi ezt a krízist. Minden változik, borul, átalakul kívül és belül. Pólusváltás, sorrendváltás, hatalomváltás, teljes átrendeződés zajlik minden szinten, és amikor végre valami biztosnak tűnik, a helyére kerül, akkor a következő részlet egészen új értelmet ad az egésznek, és újra elbizonytalanít.
Még ne akard érteni. Még nem lehet. Ne ragaszkodj egy-egy megtalált, felismert darabkához, mert a változás sodrása úgyis tovább ragad, és minél görcsösebb vagy, annál jobban sérülhetsz.
Sokan élünk át különös fizikai tüneteket ezekben az időszakokban. Valami meghal bennünk, és születőben van egy új. Ezért úgy érezzük, mint aki klimaxon megy át, és közben várandós is. És közben még éppen fejen is állunk!
A leggyakoribb a vállak fájdalma, görcse, mert túl nagy terhek kerültek rá. A vállaiddal tartod magad, a lábaid meg elgyengülnek. Botladozol, el is esel, lehet, hogy kezed, lábad el is törik. Nem csoda, hiszen elmozdult alattad a föld.
Ne félj, nem a te hibád, nem a gyengeség jele, nem figyelmeztetés – egyszerűen csak hozzá tartozhat a helyzethez.
A legfontosabb, hogy ne rémülj meg! Ne keress magadban hibát, csak fogadd el a helyzetet, és akkor észreveheted, hogy mennyi újat, mennyi ajándékot hoz neked.
Gyakori a szédülés, émelygés, látászavar. Sokat gyengülhet a látásod, de ez sem baj. Túl éles még az új fény.
Lehetnek hőhullámaid, aztán meg reszketsz. Egyik nap nagyon gyenge vagy fizikailag, megizzaszt a legkisebb munka is, másnap meg hegyeket tudnál megmozgatni, és lendületből felszaladsz az ötödikre, mert nincs türelmed megvárni a liftet.
Különös módon változhat az ízlésed egyik napról a másikra. Ne csodálkozz, ne állj ellent, fogadd el.
Ha váratlanul megkívánod a spenótot, akkor edd nyugodtan akár három napon át. Ha sört kívánsz vagy kamillateát, pedig korábban a szagukat se bírtad, akkor idd ezeket. Ha napokig nincs étvágyad, akkor egyél azt és annyit, amit a tested még tolerál. Dobd ki az elveidet egészségről, fogyókúráról, engedd el a régi szokásaidat, akár jók voltak, akár nem.
Változol belül, engedd, hogy a tested alkalmazkodjon ehhez a változáshoz.
Ahol nagyobb a görcs, több a megkövesedett maradvány benned, ott szükséged lehet a drasztikusabb beavatkozásra is. Lehet, hogy egy heves gyomorrontás hányással, hasmenéssel meg tud tisztítani, vagy egy foghúzás elég lesz, hogy kirántsa belőled azt, ami elavult, de ha mélyebben van, akkor vakbélműtét, epegörcs vagy vesegörcs kell ahhoz, hogy kipakolhasd magadból a múltat.
Ne félj! Ez mind rendben van. Nem azt jelenti, hogy rosszul csinálod! Azt jelzi, mi minden távozik belőled.
Változik az ízlésed, az érdeklődésed. Rég nem viselt ruhákat bányászol elő a szekrényed mélyéről, és értetlenül nézed a korábbi kedvenc darabjaidat. Más zene tetszik, más ember lesz rokonszenves, más szemmel nézed a környezeted.
Lehet, hogy átrendezed a lakást. Vagy hirtelen felindulásból, vagy azért, mert már évek óta kellett volna, de most sürgőssé vált. Vagy azért, mert a felső szomszéd eláztatott, és muszáj lesz. Vagy költözöl.
Régi ismerősökről hallasz újra, rég elfelejtett tárgyak, könyvek, papírok bukkannak fel váratlanul körülötted. Ne keress bennük mögöttes értelmet. Általában csak ez a helyzet, az égszakadás-földindulás vihara borítja eléd a régi fiókok tartalmát.
Minden rendben van. Ez az egész felfordulás ahhoz a hatalmas változáshoz tartozik, amiben most vagyunk.
Éld át, változz vele, és ne félj.
Ha benne vagy a változásban, még ha néha szédítő és felkavaró is, akkor jó helyen vagy.
Az élet most ez a változás. Engedd bele magadat, légy a része, és akkor az Újnak is a része leszel.
MI, AKIK ITT VAGYUNK, mi sem számítottunk erre. Ez több, mint amit el tudtunk képzelni. Mi sem tudjuk, mi lesz belőle, nem tudjuk, mennyien leszünk a végén, többen vagy kevesebben. Azt érezzük, hogy egy új Teljesség születik bennünk és körülöttünk, és érezzük, ahogy dőlnek le a falak, esik szét a padló és a mennyezet.
Mérhetetlenül tágasabb lett ez a világ. Most még szédítően tágas, de hisszük, hogy belenövünk hamarosan.
Forrás: www.angyalemberek.gportal.hu
|
