|
Angyalember-vallomás
2020.03.14. 16:03
Több évtizede élek a Földön hétköznapi emberként, és őrizgettem a lelkemben Őt, aki valójában Én vagyok. A bátor kis angyalembert, aki fejes ugrott ebbe az ismeretlen világba... és megsérült a Földre érkezéskor. Begubózott mélyen az emberi énem rétegei alá, és csöndben várt. Várta az időt, amit megígértek neki, várta a lehetőséget, ami nem akart eljönni. De közben ketyegett az emberi életidő órája, és rájött, nem várhat tovább. Összeszedte minden bátorságát, és most megszólalt.
A FOLYAMAT
Az eredeti változás, a rendkívüli felemelkedés esélye 1962. októberében teremtődött meg. Akkor egy kis szellemi csoport nagy erőfeszítésének eredményeként a kubai válságból nem lett 3. világháború, ami az emberiség első és egyben utolsó atomháborúja lett volna.
Ha kirobban a háború, akkor 2000-re a Földön kipusztult volna az emberiség.
De más irányt vett a fejlődés, és a szellemi világokban felhangzott a Hívó Szó: lehet jönni, részt venni egy különleges kísérletben, ahol egy bolygó teljes népessége fog frekvenciát váltani.
Jelentkeztünk. Jöttünk. Égtünk a tettvágytól, és hittük, hogy sikerülni fog.
De túl sokan jöttek máshonnan is, vágyva a felemelkedésre, a szép jövőre... sokan jöttek olyanok, akik erre nem voltak még készek, de azt remélték, - és mi is azt reméltük, - hogy a tömeg majd őket is felemeli. Hogy majd visszük őket is.
Túl sokan lettünk.
A Föld olyanná vált, mint egy túlterhelt űrhajó.
2012-ben aztán elindult... de nem tudott felemelkedni. Letért a régi pályájáról, és nem tudott ráállni az újra.
Most itt billeg alattunk, egy ismeretlen, járatlan űrben.
Irányítás nélkül, a tömegtudat által befolyásolva.
Sokan elmentek a kudarc után, de a testüket azonnal átvették az új lakók, akik lecsaptak a kínálkozó lehetőségre, mint a stopposok a megürülő helyekre.
Sokan összetörtek a csalódástól, és magukba zárkóztak, elfelejtve a küldetést, törölve az emlékeiket.
És sokan ragaszkodnának a régi tervhez, és hinni akarják, hogy valójában felemelkedtünk, csak még nem látszik.. De majd mindjárt, majd holnap, csak ki kell várni... és várnak.
A Föld meg sodródik...
Ha nem látjuk a valóságot, nem tudunk változtatni rajta.
Ha meg merjük látni a valóságot, le tudjuk vonni a tanulságot, és képesek vagyunk változtatni rajta.
Én is csalódtam. Én is elbújtam.
De már emlékszem.
***
MÁS VILÁG
Messziről szebbnek látszott ez a Föld. És egyszerűbbnek tűnt a küldetés. Izgalmasnak, érdekesnek ígérkezett, egy jó kalandnak egy távoli világban.
De nem az lett.
Keményebb, nehezebb, szomorúbb lett ez az élet, ahol hiába vártam, hiába vártuk azt a nagy változást, aminek a részesei lehettünk volna. Vagyis lett változás, de nem az, amit vártunk.
Pedig olyan nagyszerű lehetőség volt! Részt venni egy olyan hatalmas átalakulásban, amilyen még nem volt az univerzumunkban. Egy nagy szellemi felemelkedésben, ami egy egész bolygót emel át magasabb síkra.
Sokan jöttünk ide, hogy ezt segítsük megvalósítani... és nagyon sokan jöttek ide azért, hogy ezzel a bolygóval együtt felemelkedjenek ők is.
És túl nagy lett a súly. Túl nagy lett a tömeg.
Félrecsúszott a folyamat... Nem feljebb kerültünk, hanem oldalra billent a világ. Kibillent a régi pályáról, de nem tudott feljebb kerülni. Lett egy új világ, de nem lett jobb a világ.
Ez itt egy MÁS VILÁG.
Nem az. ami volt, és nem az, amire készültünk.
Kicsúszott a lábunk alól a Föld.
|
