[756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
A második változat a "hiteles", a költő ezt tartja végleges változatnak.
2009.10.13 13:41 Nóra „Amikor kicsit túl sok lesz a hírekben a pártpolitika, újra el szoktam olvasni az ehhez a témához illő kedvenc versemet. András Sándor 1933-ban született, ezt a verset 1958-ban írta!! És még most is aktuális. Két változatban van meg, egy békésebb és egy karcosabb befejezéssel.
András Sándor : Az ASAK beadványa az ENSZ-hez
Én, András Sándor Autonóm Köztársaság
kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe,
mert megcsalt mind, ki eddig képviselt,
s én magamat akarom képviselni végre.
Faképnél hagytam minden hatalmi tömböt,
mely harsogta, hogy életem érte boldogan adom,
és most jelentkezem. Én, tömegbázis és ember.
Vagyis, a nagyok közt is legnagyobb hatalom.
A Föld üres sakktábla, s nélkülem nincsen játék,
mert én vagyok mind a két támadó csapat:
e kuncogó világban önmagam ellensége,
aki elvetemülten a torkomon ragad.
Nekem nincs repülőm, se bombám, se rakétám,
se atomhajtott flottám, se távfegyverem, -
csak hagyományos vágyakat tárol köztársaságom,
s tudom, ki nincs velem, nincs azért ellenem.
S én, András Sándor Autonóm Köztársaság
ígérem, nem csúfítom majd harcokkal a napot,
mert én nem akarok se veszteni, se győzni:
én egész egyszerűen csak élni akarok.
És a másik változat:
Én, András Sándor Autonóm Köztársaság
kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe,
mert megcsalt mind, ki eddig képviselt,
s én magamat akarom képviselni végre.
Faképnél hagytam minden hatalmi tömböt,
mely harsogta, hogy életem érte boldogan adom,
és most jelentkezem: én, tömegbázis és ember,
vagyis a nagyok közt is legnagyobb hatalom.
A Föld üres sakktábla, s nélkülem nincsen játék,
mert én vagyok mind a két támadó csapat:
e kuncogó világban önmagam ellensége,
aki elvetemülten a torkomon ragad.
Nekem nincs repülőm, se bombám, se rakétám,
se atomhajtott flottám, se távfegyverem:
csak hagyományos vágyakat tárol köztársaságom,
s tudom, ki nincs velem, nincs azért ellenem.
Elég volt, dühig untam, ne magyarázza senki
szurony-komolyan, hogy én mit akarok,
ezt vagy azt; megvallom, többnyire mind a kettőt,
az én lelkem nem mosták tisztára angyalok.
Keresem magamat, így él köztársaságom,
tévedni bátor és találgatni szabad.
Kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe,
s ha nem, rám a jövőben ne számítsanak.
Nekem tetszik! :-)” |
|
„Mit keresek én ezen a bolygón?
Mivé lett az a világ, ahova születtem,
hova tűnt az élet, amit élni akartam?
Hol vagyok én?”
Ha idegennek tűnik az a felszínes érzelmi és kapcsolati emberi világ, ami körülvesz, ha értetlenül nézed azt, ami ebben a politikai világban történik, ha nézhetetlennek tartod azt, amit a médiában a tömegek néznek, ehetetlennek hinnéd azt, amit a többiek magukba tömnek, – akkor tudd, nem vagy ezzel egyedül.
Ez tényleg nem az a világ, amire születtünk. Ez egy másik. De most ebben kellene élnünk.
A legtöbben azonban csupán túléljük a napokat, értetlenül, bénultan nézve ezt a bolondokházát, és azt várjuk, hogy véget érjen ez az idióta filmvetítés, és kezdődjön végre a valódi élet. De nem ér véget, mert ez nem film. Ez az élet, de mi kimaradunk belőle, nélkülünk pedig egyre ostobább lesz a történet.
Ez a világ más, mint amire készültünk, és sokunknak nincs hozzá B-tervünk. Annyira biztosan hittük, hogy ez egy egyre fejlettebb és szebb világ lesz, hogy gyengeségnek tartottunk más variációt feltételezni, árulásnak éreztük volna másra is készülni.
Azok, akik realistábbak voltak, és hoztak magukkal A, B meg C tervet is, egészen jól elboldogulnak a mostani, nehezített körülmények között is. De a legtöbben nagyon biztosra vettük, hogy minden rendben lesz. És amikor változott az útvonal, amikor a világ egy zökkenővel letért a az egyenes, emelkedő útról, és ismeretlen tájakon kezdett össze-vissza zötykölődni, akkor a lelkünk egy része leszakadt róla. Megtorpant, lefagyott - és azóta is ott áll dermedten, kómás Csipkerózsikaként, és azt mantrázza magában:
„Ez lehetetlen. Ezt nem hiszem el. Ez nem történhetett meg.”
De megtörtént, és azóta is történik.
Ez itt nem az szép világ, amit elterveztünk.
De ez itt a LÉTEZŐ legtökéletesebb világ, amiben élünk. Mert ez az, ami VAN.
Az a másik, ami ennél szebb és jobb lehetett volna, az egy NEMLÉTEZŐ tökéletes világ. Az NINCS. És abban a nemlétező világban ott maradt az énünk egy része, az erőnk egy hatalmas darabja – döbbent, lefagyott, félholt állapotban.
Ha újra teljes életet akarunk élni, vissza kell hoznunk az elveszett, leszakadt lélekrészünket.
Ehhez csak pár lépést kell megtennünk, és aztán újra egésszé válva, már aktív, cselekvő résztvevők lehetünk.
1. lépés: Szembesülés a valósággal.
Ismerd fel, hogy ez NEM az a világ.
(Az egész ezotéria hiteltelenné vált, amikor beígérte a 2000-es meg a 2012-es nagy világvégét, frekvenciaváltozást, fejlődésbeli ugrást, és aztán semmi sem történt. És senki sem állt ki, hogy bocs, tévedtünk, ezek szerint ez nem az a világ, amit mi előre vetítettünk. Így elmaradt a szembesülés, nem akarjuk meglátni a valóságot – azt, amiben élünk.)
Fogadd el, hogy EZ van. Ez a valós világ. Most nincs másik, hiába várod.
Ez itt a LÉTEZŐ világok legjobbika.
2. lépés: Ismerd fel, hogy valaki hiányzik belőled.
Te nem az vagy, aki itt elveszetten bolyong egy idegen világban. Te ennél több vagy. Erősebb, aktívabb, boldogabb tudsz lenni, de ehhez vissza kell szerezned az eredeti önmagadat, aki valamikor kivált belőled.
Keresd meg, hol vesztetted el, mikor szakadt ketté a tervezett életed a megélt valóságtól.
Valamikor 1995 és 2012 között történt valami.
Egy nagy csalódás, ami abban a pillanatban darabokra törte az addig kerek egésznek hitt életedet.
Vagy egy lassú folyamat, ami szinte észrevétlenül távolított el az eredeti életedtől, miközben te végig reménykedtél, hogy már csak ezt meg azt kell kibírnod, és mindjárt rendbejönnek a dolgok.
Lehetséges variációk:
- Biztosan hitted, hogy jönni fog valaki az életedbe, hiszen e földi lét előtt már megbeszéltétek, vele tervezted az életedet, együtt vállaltátok a megszületendő gyerekeket. De csak teltek a hónapok, az évek, és nem érkezett meg. Az életed egyik fele üres maradt.
- Azt hitted, van egy biztos emberi kapcsolat az életedben: a párod/szülőd/testvéred/barátod/ szellemi közösséged, akit jól ismersz, akire számíthatsz. De ő eltűnt, és valaki más, egy idegen állt előtted. Vagy már nem is állt ott senki, csak a hűlt helyét nézted.
- Azt hitted, biztos és jó munkád van, elismert szaktudásod, jó fizetésed. És egyszer csak nem volt semmid.
- Amit biztos talajnak hittél, kicsúszott a lábad alól. Azt hitted, tiéd a ház, az autó – de kiderült, hogy minden a bankké, a tiéd meg csak a milliós adósság. Azt hitted, a svájci frank biztos pénz. Kiderült, hogy neked nem az. Másnak lett haszna belőle.
- Azt hitted, a tested jól működik, neked engedelmeskedik, és minden rendben van. Aztán kiderült, hogy van valami a mélyben, amit nem láttál meg, és most veszélybe került az életed. – Ha most vagy fiatal, akkor azt hitted, hogy már egy jól működő világba születtél. És aztán kiderült, hogy becsaptak. Ez nem az a hely, amit a szüleid ígértek neked. Ezért dühös vagy, félsz, és a virtuális világba menekülsz.
Hittél valamit biztosat – és az eltűnt. Vele együtt a te hittel és bizalommal teli részed is eltűnt, lefagyott, leszakadt.
3. lépés: Keresd meg, menj vissza érte.
Ébreszd fel a kábulatból, és hívd vissza az életbe. Ebbe az életbe, ami nem az, amit terveztél, de ez az, amit most élni tudsz.
Beszélj vele, győzd meg, hogy csatlakozzon újra hozzád, mert csak együtt vagytok életre képesek. A leszakadt, elveszett, hiányzó részed nélkül csak vegetálsz, csak túlélsz.
De ha visszahozod, újra erős lehetsz.
Ez nem a tervezett szép világ. De ha itt vagy és élsz, akkor még van elég erőd és van elég hited, hogy kihozd ebből a helyzetből a lehető legjobbat. Nem az elképzelt tökéletes lesz, de jobb lesz, mint a vegetáló túlélő élet.
És akkor ezen a bolygón már eggyel többen leszünk ébren.
És akkor már világosabb lesz…
|
Ez NEM az a VILÁG!
Nem erre készültünk.
Nem ezt az életet terveztük.
Most egy zombifilm forgatásának a közepében ácsorgunk statisztaként, azt remélve, hogy láthatatlanok maradhatunk, nem kell szerepet vállalnunk a véres jelenetekben, és várjuk, hogy egyszer majdcsak vége lesz. De nem lesz vége…
Valahol valamikor elcsesztük. Nem vettük észre, hogy fokozatosan kiengedtük a kezünkből az irányítást, és a kontroll nélküli energiáinkból egy hamis álomvilág épült körénk. A rémálmaink világa.
Ez itt egy őrült zombivilág. Belőlünk teremtődött és minket akar felfalni.
De nem akarjuk meglátni, nem akarunk szembenézni a valódi helyzettel, mert akkor felelősséget kellene vállalnunk érte. Merthogy ezt itt MI hoztuk létre, mindannyian. Nincs rendezője a filmnek, régi sémákból rakódik össze, és ismétli önmagát. Azt akarjuk hinni, hogy nekünk semmi közünk ehhez a vacak és rémes filmhez, csak véletlenül keveredtünk bele, akár egy kocsmai verekedésbe, és reméljük, hogy az asztal alatt megbújva kibekkelhetjük az időt. Pedig EZ a mi világunk. Nem az, amit vártunk, nem az, amit megterveztünk. Hanem az, ami az elszabadult félelmeinkből megteremtődött.
Pedig egyikünk sem erre vágyott. Az egyik terv úgy szólt, hogy az 1999. év után lekapcsoljuk a villanyt, és vége lesz az egész itteni játszótér-világnak, mi pedig megyünk tovább, ki-ki érdeme szerinti más-világokba.
A másik, módosított variáció szerint, ha a tudomány és a spiritualitás fejlődése miatt életképesek maradunk az 1999 utáni években is, az az érettségünk jele, és már csak pár év kell ahhoz, hogy ez a bolygó egy földi Paradicsom legyen, ahol mindenki boldogan élhet 120 évig, vagy tovább.
Emlékszel? Emlékszel még, mennyire hittünk ebben 2012 előtt?
Nemcsak az elvont, spirituális emberek. A tudomány, a racionális világ is arra készült, hogy megépítjük a napkollektorokat, a szélerőműveket, tisztítani tudjuk az ivóvizet, felfedezzük a legtitkosabb elemi részecskéket, megoldódik az energiaválság, megszűnik minden környezetszennyezési probléma, felszámolható lesz a szegénység, gyógyítható lesz minden betegség, és nem lesz többé háború.
Hol van ez a szép világ? Itt volt, egy lépésre volt csak tőlünk – és mégis eltévedtünk.
Az egész ezoterikus világ várta a 2012-es nagy felemelkedést, megvilágosodást. Megérkeztek közénk az indigó, a kristály és szivárvány gyerekek. Minden készen állt a nagy frekvenciaváltásra.
Ami nem történt meg. És azóta is csúszunk lefelé.
Annyira vártunk egy szebb, jobb világot, annyira hittünk benne, hogy… azt hiszem, TÚLZOTTAN hittünk benne. Ezért egy álomvilágot gyártottunk, ami túl szép volt, hogy valódi legyen. Álom volt, aztán pedig rémálom lett.
1. Annyira biztosak voltunk abban, hogy a Tudás végre győzni fog. Hogy a tudományos fejlődés már nem állítható meg. Az emberiség visszavonhatatlanul okosabb lesz. Az Ember ura lesz a világának. Igen, biztosan így lesz, nem történhet másként.
2. Annyira hittünk abban, hogy a Jó győzni fog. Ez a szellemi fejlődés már visszafordíthatatlan. Itt van az új, tiszta nemzedék. Az emberiség visszavonhatatlanul bölcsebb lesz. A Szellem ura lesz az anyagi világnak. Igen, csak hinnünk kell, és már így is van.
Akkora volt a kudarc traumája, hogy azóta se tértünk magunkhoz. Nem akarjuk elhinni, hogy olyan történt, ami nem történhetett volna meg. Nem akarjuk elhinni, hogy EZ nem az a Világ, amire készültünk.
Ezért inkább kikapcsoltunk, és csak a túlélésre koncentrálunk. Azt várjuk, hogy egyszer felébredünk, és újra minden jó lesz.
De nem ébredünk fel, ha nem ébresztjük fel magunkat. Amíg pedig kábultan vegetálunk, az elszabadult, kontroll nélküli félelmeink ezt a világot teremtik körénk. Ezt, amit nem akarunk látni, ezért még mélyebbre nyomjuk az arcunkat a párnába, és már fuldoklunk.
Körülöttünk a rémálmaink filmje forog, egyre őrültebb szereplőkkel. Alkalmatlan vezetőket emel a tömeg a trónra, aztán messiásként imádja vagy ördögnek tartva támadja őket, mintha egy régi forgatókönyvet ismételnénk, nem tanulva semmit a múltból. Zombik tömegei másznak át kerítéseken, elvakult terroristák robbangatnak, akár az unalomig ismert akciófilmekben. De ennek a filmnek nincs rendezője. Viszont ez a mi életünk valósága. Csak nem az a valóság, amit akartunk.
Fel kell ébrednünk, hogy túlélő statiszták helyett rendezők lehessünk.
Ez NEM az a világ!
De lehet más, lehet jobb, ha megteremtjük magunknak.
|
Kányádi Sándor
Csendes pohárköszöntő újév reggelén
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'!
|
Szilágyi Domokos: Karácsony
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a Karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen Karácsony.
Boldog Karácsonyt!
|
Weöres Sándor
ÖRÖK PILLANAT
Mit málló kőre nem bízol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és múltja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent -
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
|
Mary Elisabeth Frye: Vigasztaló vers
Ne jöjj sírva síromig,
nem fekszem itt, nem alszom itt.
Ezer fúvó szélben lakom.
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Ott vagyok a reggeli csendben.
A könnyed napi sietségben.
Fejed fölött körző madár.
Csillagfény sötét éjszakán.
Nyíló virág szirma vagyok.
Néha csendben nálad lakom.
A daloló madár vagyok.
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj!
Nem vagyok ott, nincs is halál.
|
Kedves Ili!
Nyugodt és békés olvasgatást kívánok. Ne hagyd, hogy a külvilág sokféle reakciója elrontsa a kedvedet.
 Nóra
|
Drága Nórika!
Azért kereslek itt, mert kiléptem a facebookról. Már nem bírtam a reklámmal nyakon öntött dagonyát, ami a portálon volt.
Tudom, háklis vagyok, de akkor sem vagyok köteles elviselni a tolakodást és a pofátlanságot.
(most a háziakról beszélek) Sokkal értelmesebb ide jönni, mindíg van olvasnivaló, látvány, játék és más egyébb.
Nagyon köszönöm a megnyugtató válaszodat, amit az üzenetemre küldtél, ha kezdek lankadni, újra elolvasom.
Őszinte szeretettel üdvözöllek
Ilona
|
Újabb festményem:
Mahatma Gandhi
30 cm x 40 cm, akrilfestmény
|
Ki veszi át az Üzenetet?
Michelangelo kétségbeesett segélykiáltása a Sixtus-kápolnából
A Sixtus-kápolnában a mennyezeti freskósor szíve, gyújtópontja az oltár felett, bal oldalon levő, rejtélyes üzenetű sarokfestmény. A főkapun belépve Jónás hatalmas, lendületesen előrehajló alakja ragadja meg a látogató szemét, Jónás pedig két kézzel, nagyon határozottan mutat erre a különleges sarokfestményre.
Senki sem érti, hogy miért.
Azon a bal oldali sarokfestményen egy zseniális tehetséggel megfestett, meztelen férfialak nyúl előre, akinek karja egy kétségbeesett mozdulattal szinte kiemelkedik a fal síkjából. A Sixtus-kápolnában bárhonnan nézzük, mindig úgy tűnik, mintha pontosan a nézőnek nyújtaná a kezét.
Reménytelenül, elakadva, mert senki sem érti, és nem veszi át tőle azt az elveszett üzenetet. Michelangelo titkát nem látjuk, nem értjük meg.
Ki veszi észre? Ki veszi át az Üzenetet?
Az írás itt olvasható:
|
|
[756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
Új bejegyzés
Frissítés
