[756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
Újabb részlet a blogregényből
Bali Nóra
FÖLDSZÍVDOBBANÁS - NEM JÁTÉK
http://notgameworld.blogspot.hu/
30. Tervek és feladatok
....
– Nem megy – mondta Zea kétségbeesetten. – Túl mélyen bennem van az érzés. Nem tudok szabadulni az emlékektől. Hiába mutatom kifelé azt, hogy erős vagyok, magamnak nem hazudhatok. Vesztesnek érzem magam, gyengének, szerencsétlennek. Korábban csak miattad éreztem ezt, de most már Hans miatt is. Mindketten legyőztetek. Nem kellett volna belépnem ebbe a játékba. Ez nem az én világom. Áldozat vagyok itt, mindig is az voltam. És most miattam pusztul el ez a világ. Az én hibám az egész.
Na ne, ezt nem akarom Zeától hallani! Egy Alapító nem lehet vesztes. Vagyis persze lehetne, mert én például érezhetném magam annak, ha akarnám, mert nekem volt mit veszítenem. De Zea sosem akart hatalmat, ő csak élni akart itt. És bármi is történt, ő itt volt, és élt, újra és újra. Még én sem tudtam kirángatni innen, hiába próbálkoztam annyiszor. Nehogy már ő érezze gyengének magát!
– Engem legyőztél – mondtam neki –, pedig én voltam az Uralkodó. Mégsem tudtam rád erőltetni az akaratomat. Sosem tetted meg azt, amit követeltem tőled. Mindig szabad maradtál, hiába börtönöztelek be, hiába öltelek meg. Minden egyes meccsünket te nyerted meg. Az utolsónál pedig bebizonyítottad, hogy jobban tudsz szeretni, mint gyűlölni. Megszülted a közös fiunkat, pedig Adamban én is ott vagyok. Mégis magadba fogadtad, felnevelted, szeretted. A benned levő erő nagyobb, mint az én hatalmam.
– De mindig féltem tőled. Rettegéssel éltem az életeimet, vártam, hogy mikor bukkansz fel, és kezdesz újra üldözni. Áldozatnak éreztem magam akkor is, amikor évszázadokig nem is láttalak.
– Az nem az én erőm miatt volt, hanem a te döntésed következményeként. Akkor vagy csak áldozat, ha elhiszed, hogy a múltad hatalmasabb, mint a jelened. Pedig a jelen pillanatnál semmi sem erősebb. Akkor élsz áldozati életet, ha egy emléket nagyobbra növesztesz, mint amekkora az aktuális valóságod. Pedig az emlék a te uralmad alatt áll. A múltnak nincs hatalma a jelened fölött, csak akkor, ha te éleszted újjá a régit, ha te táplálod a jelen érzéseiddel azt, ami már eltűnt volna az életedből. A jó emlékeket tényleg érdemes megőrizni, de a rosszaknak ne adj több energiát. Az emlék csak a te erőd által tud élni. Csak rajtad múlik, hogy a múltadból egy vesztes áldozati életet gyártasz, ami most is fogva tart, vagy megérkezel a jelenedbe. Ha itt vagy, és élsz, akkor győztes vagy. Ez a létező élet a te valóságod. Az, hogy milyen szerepben látod magadat, a te döntéseden múlik.
Elhallgattam, és reméltem, hogy nem dumáltam túl a dolgot. Nem vagyok én filozófus, hogy ilyeneket mondjak, ez a téma inkább a Kentaurokhoz illik. De ez most kibukott belőlem, szerintem az örvénykristálybeli megvilágosodás hatására. Remélem, majd elmúlik. Én élni szeretek, nem pedig dumálni róla.
Viszont úgy tűnt, volt hatása a szentbeszédnek. Zea arca változni kezdett, egyre élettelibb lett, indulatok jelentek meg rajta, és eltűnt a kétségbeesettség. Zöld szeme már élénken csillogott. Aztán felnevetett, erősen, karcosan, de a hangjában volt egy olyanfajta keserűség, mint amikor a kis szürkékről beszéltem neki. Nem hangzott túl jól, de végre újra az életerős és harcos Zea volt. Elképesztő ez a nő!
– Ó, hogy erre miért nem jöttem rá eddig!– mondta, és felugrott a fotelból. – Hiszen ezt az egészet én csináltam! Én írtam magamnak ezt a szerepet. Ez nem rólad szólt, és nem is Hansról, hanem csak rólam. Az én életem, az én színházam. Nem áldozat voltam, csak egy színésznő egy folytonosan ismétlődő, ostoba kis szerepben! Pedig az író és a rendező is én vagyok, csak elfelejtettem. Rendben, akkor most váltsunk szövegkönyvet! – Azzal váratlanul hozzám lépett, és könnyedén megölelt. Teljesen természetesen, emberien, gátlások és fenntartások nélkül. Vissza akartam ölelni, de már lépett is tovább, indult vissza a számítógépterembe. Én meg követtem, és csak bámultam őt. Sosem láttam még ilyen felszabadultnak és erősnek.
Hát, hogyha tényleg Zeán múlik ennek a világnak a sorsa, akkor megvan minden okunk a reménykedésre. "
|
Garai Gábor: Jókedvet adj
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom.
Még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem,
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő s folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
|
Kányádi Sándor
Csendes pohárköszöntő újév reggelén
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'!
|
Kedves Ilona!
Én is minden jót kívánok Neked! Békés, boldog Új esztendőt!
Szeretettel
Nóra
|
Drága Nóri!
Szeretettel kívánok Neked minden elképzelhető jót és szépet az elkövetkező esztendőre is.
Ilona
|
|
Újabb részlet a blogregényből
Bali Nóra
FÖLDSZÍVDOBBANÁS - NEM JÁTÉK
http://notgameworld.blogspot.hu/
24. fejezet: Beszélgetés útközben
– Na igen, a spiritualitás teljes csődje volt az utolsó csepp a poharamba, attól csordult túl – mondta Robert, de most már nem volt olyan elkeseredett. Kesernyésen mosolygott, és energikusabbnak tűnt. – Aztán persze utólag láttam, hogy én is olyan hülye vagyok, mint a többi nyavalygós értelmiségi. Kétségbeestem meg kiborultam, ahelyett hogy röhögtem volna a tömegek vakságán, ahogy az illúzióikat követve lépdelnek bele a szakadékba. És még csak azt sem akarják észrevenni, hogy zuhannak, hanem tovább mantrázzák a jó kis pozitív megerősítéseiket. Most már látom, hogy ez egy jó komédia volt, csak akkor tragédiának fogtam fel, és meg akartam menteni őket. De persze nem hallottak meg, mert nem illettem bele a csodaváró, pozitív világképükbe.
Persze, ezt is mi kezdtük, ezzel akartuk felébreszteni az embereket. Szerettük volna felszabadítani őket az alárendelt helyzetükből. Ezért elkezdtük magyarázni nekik, hogy ők is Teremtők, hogy urai az életüknek, hogy rajtuk múlik a sorsuk, és a többi hasonló irányelvet. Elkezdtük felolvasni nekik az Ébresztés Könyvét, azt, amit a kezdő játékosoknak szoktak odaadni, ha nagyon belevesznek a játékba. Azt reméltük, hogy ők is fokozatosan felébrednek tőle. De a Sötét Oldal megint ránk licitált, és persze ők győztek.
A mi tankönyvi szövegünk helyett rájuk zúdították ezerrel a rózsaszín cukorszirupot, és a tömegek benyalták. Gyomorrontásuk lett tőle, darabokra hullott a maradék személyiségük, kicsúszott a kezükből az életük irányítása, de túl finom volt a nyalóka. Nem akartak abbahagyni. Függők lettek, drogosok a saját álomképeiktől. Mert a túlcukrozott szöveg szerint elég, ha elképzelik a dolgokat, az Univerzum csak arra vár, hogy kiszolgálja őket. Az angyalok azonnal ugranak, ha kimondják a kívánságukat, és máris minden teljesül. Nem számít, hol vannak, milyen problémában csücsülnek, elég csak pozitívan gondolkozni, és máris minden baj eltűnik, mintha sose lett volna.
És aztán az egészet megkoronázták a nagy titokkal, ami szerint minden gazdag ember úgy szerezte a vagyonát, hogy elképzelte a gazdagságot, és ezzel bevonzotta az életébe. És ugye, ma már milliomosok. Tehát hitesd el magaddal, hogy nincsen adósságod, a számlákat nem neked kell kifizetned, hanem pont fordítva, azokkal te kapsz pénzt. Minden tökéletes körülötted, semmin sem kell változtatnod, csak elhinned, hogy már most gazdag vagy. Élj tehát úgy, mintha már most nagyon sok pénzed lenne. Éld bele magadat az álmaidba, költözz bele az álmaidba, élj úgy, mintha a valóság lenne az, amit elképzeltél, és hidd nagyon erősen, hogy az holnapra tényleg valóság lesz. Tehát hazudj magadnak, éld bele magad egy hazug világba, és hidd el, hogy a hazugsághalmazból boldogító eredmény lesz. A mai szarból holnapra finom sütemény fog kisülni.
Arra senki sem kérdezett rá, hogy a ma létező valódi számláit hogyan is fizesse ki a holnapi álompénzzel. Ez lényegtelen volt. Ami a fontos, az a nagy, vonzó álomkép és a még nagyobb hit.
Azt sem kérdezte meg senki, hogy akkor a szerencsejátékosok miért veszítenek, pedig ők aztán annyira hisznek az álmaikban, hogy az utolsó centjüket is felteszik rá. Vagy akár az életüket is. És a hipochonderek miért nem betegszenek meg, hiszen ők aztán igazán el tudják képzelni azt, hogy halálos betegek, de mégsem jön össze nekik, hiába várják.
És mi van azokkal a rohadtul gazdag milliomosokkal, akik folyamatosan szoronganak, mert esett a részvényeik ára, és ma tízmillióval kevesebbjük van, mint tegnap volt. És sóherek akkor, amikor borravalót kellene adni, éhbérért dolgoztatják az alkalmazottaikat, és elvárják, hogy kedvezményt kapjanak a luxusautójuk vásárlásakor. És hogyan lettek gazdagok azok a nagyon szerényen élő, kuporgató emberek, akinek a haláluk után derül ki, hogy valójában milliomosok voltak, csak ezt maguknak sem vallották be. És mi van azokkal a vallomásokkal, ahol ezek a szupergazdagok azt nyilatkozták, hogy csak azt ne kérdezzék tőlük, hogyan szerezték az első millióikat. Mert a többségüknél az egyáltalán nem tisztességes módon történt. Nem az angyalok hozták nekik aranyszínű csomagolópapírban.
De akkor nem a tények és nem a rideg valóság érdekelte az embereket, hanem a csábító, könnyű megoldást ígérő álomvilág, a cukorszirup, és a drogos kábulat.
A világvége elmaradása után, a kétezres évek közepétől a drogos mézeskalács-könyveket terjesztő dílerek elárasztották a világot, és az árujukat beszopta szinte az összes, spirituálisan kicsit is nyitott ember. Mert a cucc látszatra hasonlított valamihez, amit mélyen igaznak éreztek, és nem akarták megkaparni rajta a cukormázat. Hiszen akkor kiderült volna, hogy csak egy koszos, összefirkált papírköteget vettek meg sok pénzért, és nem az eredeti, valódi tudást adó könyvet. De ők hinni és álmodozni akartak, mert az jóval könnyebb volt, mint tenni és felelősséget vállalni önmagukért.
És persze azok is, akik ebből semmit sem olvastak, szintén ráhangolódtak erre az össznépi kábulatra, és megbolondult a világ. Beköltöztek az álmaikba. Mindenki hitelre vásárolt, és elhitte, hogy az már az övé. Azzal nem foglalkozott, hogy miből fogja az árát kifizetni, mert a lényeg a pozitív gondolkodás. Csak hinni kell benne, és az úgy lesz. A bankok a légvárakat is meghitelezték, az államok nem létező pénzeket költöttek el, és mindenki nagyon boldogan élt a rózsaszín álomvilágában.
Aztán 2008-ban kipukkadt a légvár, és a világ elképedten pislogott a nagy rakás szarban, amibe belepottyant. Amit ő termelt saját maga alá a nagy álmodozások közepette. És fel volt háborodva, mert neki nem ezt ígérték. Nem erről volt szó.
Akkor egy nagyon rövid ideig reménykedtem abban, hogy tényleg felébrednek és kijózanodnak. Hogy felismerik azt, hogy Teremtőnek lenni nem álmodozást és képzelgést jelent. A Teremtő létrehozza azt, amit elképzelt, nem pedig a Mikulástól rendeli meg a csomagját. A Teremtő benne van a Jelenben, a valóságban, mert azt is ő hozta létre, mert már akkor is Teremtő volt, amikor odakerült. Felelősséget vállal az életéért, a helyzetéért, és abból teremt, abból hozza ki a legtöbbet, ami ott van körülötte. Nem menekül el egy nem létező álomvilágba, hanem a Valóságban él. Nem a semmiből épít légvárat, hanem az általa teremtett valóságból alkot egy másfajta valóságot, ha az előző valamiért már nem tetszik neki.
Akkoriban tartottam erről pár előadást, írtam egy könyvet is. A Főnix népének a karakterében éltem eddig mindig, illett hozzám ez a feladat. Azt reméltem, tudom módosítani a Sötét Oldal hatását, csökkenthetem a Vámpírok befolyását. De döbbenten tapasztaltam, hogy az emberek még ekkor sem ébredtek fel. Belekapaszkodtak az összeesküvés-elméleteikbe, belezuhantak a csalódottságukba, és továbbra is ragaszkodtak a külső Megváltóhoz. Ahhoz a mintához, hogy biztosan vannak náluk erősebbek, okosabbak, akik gyűlölik őket, és miattuk kerültek ilyen nehéz helyzetbe, és aztán kell lennie valaki másnak is, aki szereti őket, és csodát fog tenni a kedvükért, meg fogja oldani helyettük ezt a problémát, csak szépen kell kérniük. És továbbra is pozitívan gondolkozniuk, elvégezni még pár tanfolyamot vagy elolvasni még több okos könyvet. Még fejlődniük kell, még nincsenek készen, ez most még az átmeneti időszak, csak ki kell bírniuk, és aztán jön majd a csodás új világ.
Még akkor sem voltak hajlandóak vállalni a felelősséget önmagukért, nem találták meg magukban a Teremtőt. Csak várták a kész csodát, és tovább tömték magukba a Sötét Oldal drogos nyalóka-könyveit.
Nekem meg elegem lett. Az, hogy spirituális útmutatást adhatok, hogy közelről segíthetek az emberek felébresztésében, adhatott volna annyi töltést a Főnix-részemnek, hogy túltegyem magam a többi nehézségen. De rájöttem, hogy az emberek nem akarják meglátni önmaguk valódi lehetőségeit, nem akarják használni a képességeiket. Én meg akkor minek erőlködjek értük. Úgyhogy kiszálltam.
http://notgameworld.blogspot.hu/
|
Az újabb blogregényem bevezetője
Bali Nóra
FÖLDSZÍVDOBBANÁS - NEM JÁTÉK
http://notgameworld.blogspot.hu/
Bevezető 1.
Atum mondja: Ébredj, haver!
Ébredj, haver, mert mostantól a te kezedben is ott a kormánykerék. A játéknak vége. Mostantól már nem vicc és nem üres szöveg az, hogy te irányítod a világodat. Ez most már komoly. És jó lenne, ha ti itt mindannyian nagyjából egy irányba kormányoznátok ezt a bolygót.
Jó szórakozás volt eddig, de ez most már NEM JÁTÉK.
Ez mostantól az általatok teremtett világ. Az összes régi program és a robotpilóta is leállt. Vagy megtanuljátok villámgyorsan együtt, jól irányítani ezt a világot, vagy jönnek a nagy zökkenők.
Az egyetlen jó hír az, hogy ez NEM JÁTÉK. Tehát nincs vége. Nem lesz se mennyország, se pokol az út végén. Mert ennek az útnak sosincs vége. De útközben megélheted a poklot és a mennyországot is, ahányszor csak akarod.
Ez itt előttetek a valódi élet végtelen lehetősége.
Éljétek hát, és élvezzétek!
|
Az újabb blogregényem bevezetője
Bali Nóra
FÖLDSZÍVDOBBANÁS - NEM JÁTÉK
http://notgameworld.blogspot.hu/
Bevezető 3.
Zea mondja: Képzeld el!
Képzeld el, hogy ez az élet csak játék. Ez a világ, amit magunk körül látunk, csupán egy profi számítógépes játék, amit már régóta játszunk.
Nem nehéz elképzelni.
Már képesek vagyunk egészen élethű programokat megalkotni. Már megvannak azok a szoftverek, amik érzékelik a test mozgásait, és ahhoz viszonyítva változtatnak a monitor képén. Már van olyan ruha, amiben mozogva a játék szereplője lehetsz. Van olyan szemüveg, amivel ki tudod zárni a külvilágot, és csak a virtuális világot érzékeled.
Már csak egy kis lépés, és megalkotjuk azokat a holografikus termeket, amikbe belépve a játék valódi részesei lehetünk. Már csak egy kis lépés, és végre modellezni tudjuk a világot, amiben élünk.
És akkortól csak rajtad múlik, hogy egy újabb, még mélyebb álomszintre lépsz majd be, vagy felismered az igazságot. Azt, hogy ez a valóság, amiben most élünk, már ez is egy számítógépes játék virtuális valósága.
Nagyon régen kezdtük ezt a játékot, és teljesen belefeledkeztünk. Mert igazán nagyszerű és bonyolult ez a program, élvezet benne lenni.
Ha nehéz ezt elhinned, nézz magad köré. Biztosan hallottál olyanokról, akik teljesen belemerültek egy-egy ilyen virtuális világba. Az lett nekik a valóság, az számított, amit ott éltek meg. Az lett a valódi életük.
Pedig ők még csak egy monitor előtt ülve nyomkodták a billentyűket. Még csak az ablakon kívülről nézték azt a másik világot, mégis teljesen bele tudtak feledkezni.
Veled is biztosan megtörtént, hogy úgy néztél egy filmet, vagy úgy olvastál egy könyvet, hogy azt sem tudtad, hol vagy, milyen nap van, mert az a valóság ejtett rabul, amit a filmen láttál, vagy a lapokon olvastál.
Aztán visszazökkentél, és azt mondtad magadban, hogy az csak fantázia volt. Nem a valóság.
Lehet. De amíg benne voltál, valóságnak élted meg. Féltél, és felgyorsult a szívverésed, amikor izgalmas volt a történet, aztán meghatódtál és talán könnyeztél is, amikor jött a boldog befejezés. Együtt éreztél a szereplőkkel. Éltél egy virtuális világban.
Most is egy virtuális világban élsz.
Képzeld el, és ismerd fel.
Amikor beléptél ide, talán évezredekkel ezelőtt, vagy csupán pár évtizede, akkor választottál magadnak egy karaktert, egy szerepet, amit el akartál játszani. Aztán elindult a program, és te beleélted magad ennek a játéknak a szabályaiba, lehetőségeibe.
Igen, ez valóban nagyon jó játék volt.
Azért is alkottuk meg egykor, régen.
De lejárt az ideje. A programban volt egy számláló, és az európai idő szerinti 2000-es évnél ki kellett volna kapcsolnia.
Én és még páran, egy kis csapatnyi játékossal nem akartuk, hogy vége legyen. Itt akartunk élni továbbra is, ebben a világban. Mert megszerettük, a sajátunknak éreztük. De a régi módon már nem tudott működni a program.
Ezért belenyúltunk a rendszerbe. Megváltoztattuk a forráskódot. Majdnem felrobbantottuk a világot.
De itt vagy, és olvasod ezt a szöveget.
Tehát tudhatod, hogy sikerült. Majd John (vagyis Atum) elmeséli, hogyan történt.
Én most csak azt mondom, képzeld el, hogy egy álomvilágban élsz. Egy virtuális világban játszol.
És ha ezt el tudod képzelni, akkor képes leszel itt, ebben a világban felébredni.
Mert a programot csak úgy tudtuk továbbvinni, hogy élővé tettük.
Ezért mostantól ez a világ már NEM JÁTÉK.
Ez már nem egy látszatbolygó látszatpörgése. Nem üres bábok árnyéktánca.
Ez itt egy valódi élet. Élő szívek dobogása. Az élő Föld szívdobbanása.
És minden tetted, gondolatod, érzésed aktívan hat a rendszerre. A mi szívdobogásunk ütemére ver a bolygó szíve. A mi gondolataink irányítják, hogy merre tart a világ.
Ezt eddig is sokan mondták már neked. Ideje lenne elhinni végre.
Az utolsó nagy háború óta igyekeztünk átformálni, felkészíteni az embereket a váltásra. Nem lettünk tökéletesek az eltelt idő alatt. De a világ még egyben van. És reméljük, hogy lassan megtanuljuk jól vezetni.
Mert egy biztos csak. Az, hogy ez már NEM JÁTÉK. Nem lesz vége. Csak rajtunk múlik, mit teremtünk magunk köré.
|
Az újabb blogregényem bevezetője
Bali Nóra
FÖLDSZÍVDOBBANÁS - NEM JÁTÉK
http://notgameworld.blogspot.hu/
Bevezető 3.
Atum mondja ( 1.rész)
Oké, gondolom kellően fennkölt hangulatba kerültél. Ez volt ennek az írásnak az igazán fontos üzenete. A többi viszont már csak játék. Csak játék, kisbetűvel. Úgyhogy most hagyd abba az olvasást, lapozz tovább, és örvendezz az új világnak. Vagy essél kétségbe a felismert felelősségtől. Vagy felejtsd el ezt az egészet, és éld tovább az életedet úgy, ahogy jólesik.
Csinálj, amit akarsz.
De ne várd, hogy ez az írás ilyen emelkedett hangulatban folytatódjon. Azt a bevezető pár sort is csak Zea kedvéért biggyesztettem oda az elejére. Ő kérte, és ő az egyetlen ember, akiért bármit hajlandó vagyok megtenni. Most viszont azt tanácsolom, hogy ha a spirituális fejlődésről akarsz olvasni, akkor inkább keress valami szép, színes borítójú másik könyvet. És hagyd itt ezt.
Ha mégis tovább olvasol, akkor megtudhatod, hogyan kerültem bele Zea történetébe. Vagy hogyan került bele ő az enyémbe? A fene se tudja már, hogy melyikünké ez a játék. Én sokáig meg voltam győződve arról, hogy ez itt az én birodalmam. Komolyan, ez nem vicc. Ebben a játékban, a szereposztásban én voltam az Uralkodó. Az enyém a Sárkányok népe. Oké, régen használtam már a hatalmamat, hagytam, hogy a többiek vigyék tovább a történetet, mert voltak bizonyos események, forradalmak és egyebek, amik nem így szerepeltek az eredeti játékleírásban. Úgyhogy megsértődtem, és kivontam innen a népemet, meg magamat. Hagytam, hadd játszanak ők. És csak időnként néztem vissza, álruhában.
Csakis Zea miatt.
Mert ebből az egészből engem már csak ő érdekelt.
Őt viszont csak ez a játék érdekelte, és nem volt hajlandó kijönni innen.
Aztán egyszer csak arra jöttem vissza, hogy egy kis csoport, Zeával az élen, belebabrált a programba, amitől életveszélyes lett az egész, és még én, az Uralkodó is belehalhatnék. Naná, hogy aktivizáltam magam… mármint egy bizonyos idő múlva, amikor rájöttem, hogy nincs más választásom.
Végül is hepiend lett. Hiszen olvasod ezt, tehát nem lett vége a világodnak.
Ami most már az én világom is. Ha már Zeát nem tudtam kicsalogatni a másik világba, hát segítettem neki valóssá tenni ezt, hogy együtt élhessünk benne.
Úgyhogy most itt vagyok. És mivel szeretném magam jól érezni itt, nagyon tudnám értékelni, ha összekapnátok magatokat, és jól működtetnétek ezt a világot.
A változás miatt ugyanis már nem én vagyok a főnök. Különösebben nem is hiányzik a hatalom. Csak a gond volt vele. Már a tiétek a felelősség, tessék, átadtam nektek. Mindegyikőtök egyaránt Uralkodója és irányítója ennek a világnak.
Ez amúgy kész bolondokháza. Én személy szerint hülyeségnek tartom a demokráciát. Nézzetek körül, ide jutottatok vele. Tehát jó lenne, ha mostantól jobban csinálnátok.
Csakhogy egyszerűen nem volt más választásom. Ha életben akartuk tartani ezt a világot, bele kellett adnom a hatalmamat. Még jó, hogy volt valami, amivel korrigálni lehetett azt az őrültséget, amit Zea idealista kis csapatával elkövetett.
A hatalom itt van a kezetekben. Nem kell megköszönni. Csak használjátok már, a mindenségit, markoljátok meg már tisztességesen azt a kormánykereket!
Ezt az egészet igazából a saját szórakozásomra írtam le. Elképzeltem, mennyire csodálkoznának azok, akik ezt az egészet egy szent, tiszta dolognak szeretnék hinni: spirituális felemelkedés, frekvenciaváltás, minden ember egy csapásra megvilágosodott lesz. Aki pedig mégsem, az úgysem juthat be a következő szép, új világba.
Csak szólok, hogy EZ itt az a várva várt szép új világotok.
A frekvenciaváltás már megtörtént. A magasabb tudatszintre emelkedés megtörtént. Ez itt már az Új Föld, Új Ég.
Igaz, hogy közben kihagytuk a háromnapos sötétséget, az apokalipszis lovasait, a világvégét és a feltámadást. Meg még pár látványos apróságot.
Mert ez egy játék volt, ami az eredeti változat szerint ilyen jelenségek között fejeződött volna be. Az lett volna a nagy záróbuli.
De most már nem játék.
Zea és a csoportja nem akarta, hogy vége legyen. Nem akartak elmenni innen, ezért 1962 októberében leállították a kilépési folyamatot. És a program helyett kézi vezérléssel elkezdték ezt a benti világot hasonlóvá tenni a kintihez, a valódihoz.
Ez persze eszement őrültség volt. Normális programozó ebbe nem mehetett volna bele. A rendszer biztonsági elemeinek pedig blokkolniuk kellett volna a beavatkozást. De ők megcsinálták a lehetetlent. És utólag kiderült, hogy az akaratomon kívül, de én is részese voltam ennek a folyamatnak.
A magasabb tudatszintre emelkedés elvileg a felébredés lett volna. A játékosok lassan kinyitják a szemüket, leveszik a holografikus képeket vetítő szemüvegüket, levetik a benti ruhát, és a kijáraton át távozva visszatérnek a valódi, kinti világba.
És ott egy hangulatos étteremben, jó ételek és italok között felidézik és megbeszélik a benti élményeiket.
Így szoktuk ezt máskor csinálni.
De most nem lett vége.
Az emelkedést Zeáék úgy oldották meg, hogy a bolygó tudatszintjét emelték meg. Szétterítették a tudást az emberek tömegeinek. Áthozták az informatika technikáját, és megalkották az internetet. És ezzel kialakítottak egy magasabb rezgésű hálót a bolygó körül.
Értitek már?
A frekvenciaváltás lezajlott. A tudatváltás már megtörtént.
Csak nem valami elvont, spirituális szinten, nem szent körítéssel, nem arkangyalok harsonaszójával, hanem racionális, földi síkon. Itt, ebben a térben létező anyagi világban. Kézzelfoghatóan, jól láthatóan.
És mégsem akarjátok felismerni.
Észre sem vettétek, hogy szép fokozatosan egy magasabb frekvencián kezdtétek élni az életeteket. A tudás már nem az anyagban, nem a könyvek materiális lapjain van. Elképesztő mértékű információtömeg rezeg körülöttetek. A rádiók, a tévécsatornák adása, a mobiltelefonok beszélgetései, a műholdak jelei, és a hatalmas mennyiségű, interneten száguldozó adathalmaz megteremtett körülöttetek egy magasabb rezgésű világot. És nézzetek körül: az életetek nagy része már ezekhez a frekvenciákhoz kapcsolódik.
Már többet beszéltek mobilon, interneten, mint élőszóval. Már emailt írtok, nem levelet. A pénzt virtuálisan költitek el, nincs is a kezetekben a bankjegy. Ha valamit tudni akartok, nem a könyvtárak poros könyvei között keresitek órákig, hanem beütitek az internetes keresőbe, és ezredmásodpercek alatt ott a válasz.
Megtörténtek azok a dolgok, amikre vártatok, csak kissé más formában, ezért fel sem tűnt nektek. Pedig ki van pipálva. Működik.
Távolba láthattok. Csak nem a harmadik szemeteket kell megnyitni hozzá, hanem az internetes webkamerát, és máris nézheted, mi történik a Föld túlsó felén.
Szellemi beszélgetést folytathattok olyanokkal, akik messze vannak tőletek. Igen, ott a mobiltelefon, akár a másik kontinensre is telefonálhatsz vele.
Új közösségek jönnek létre, szellemi alapokon, nem földhözragadt módon. Persze, tele van vele az internet, kiépült a közösségi háló, a legkülönfélébb csoportok működnek világszerte.
Tehát ITT van, már megvan az Új Világ.
...
|
|
Az újabb blogregényem bevezetője
Bali Nóra
FÖLDSZÍVDOBBANÁS - NEM JÁTÉK
http://notgameworld.blogspot.hu/
Bevezető 3.
Atum mondja ( 2.rész)
Tehát ITT van, már megvan az Új Világ.
Ez nem a tökéletes világ! Az tényleg odakint van. De a régi program átalakult, és már ez a világ is magasabb szinten, más formában működik. Nem lett egy csapásra eszményi, nem lett minden szereplője szent és tökéletes, mert a program erre a drasztikus módosításra nem volt képes. Csak befejeződni tudott volna. Ehelyett viszont tovább működik, folyamatosan alakul, változik, és mostantól olyan lesz, amilyenné ti teszitek.
Na jó, pontosabban fogalmazva olyan, amilyenné MI tesszük, mert persze én is itt leszek. Zea mellett végre.
Ez az egész folyamat az elmúlt pár évtizedben zajlott le. Az emberiség hatalmas ugrást tett meg. És még csak észre sem vettétek, hogy ez itt már az Új Világ.
Persze, nem csoda. Hiszen ti az eredeti felébredésre voltatok beprogramozva. A drasztikus változásra, a világvége után következő szép, új világra. Arra a kinti világra, ahol mindenki aranyos, kedves, jószándékú, ahol nincsenek rossz dolgok, nincs halál, és ahol tökéletes boldogság van.
Hát, ha nem is pontosan ilyen, de innen nézve nagyjából megfelel ezeknek a kritériumoknak az a kinti, valódi világ.
És a jó hír, hogy most, amikor már te is Uralkodó vagy, ha akarsz, kiléphetsz innen oda, az eredeti világba, ahonnan egykor azért jöttél, hogy részt vegyél ebben a jó kis játékban.
Már kiléphetsz. Nem kell hozzá egy világvége.
Eredetileg persze bármikor kiléphettél, korábban is. Csakhogy 1962-ben, amikor a program leállt, a kapuk is bezáródtak. Az itteniek csapdába estek. Az ajtók csak befelé nyíltak. Bejönni lehetett, de kilépni többé már nem.
Érthető már, hogy mitől duzzadt fel ekkorára a bolygótok népessége?
Olyan lett ez a hely, mint egy örvény. Mindent magába szívott, de semmit se engedett ki. Hát, majdnem összeomlott a saját túlsúlyától, maga alá temetve mindenkit, aki benne volt.
Na, ekkor jöttem én.
És megoldottuk, hogy újra nyithatóak legyenek a kapuk.
Mégpedig úgy, hogy ezt a benti játékvilágot hozzáigazítottuk a külsőhöz. Tehát mostantól EZ is valódi. Már NEM JÁTÉK.
Ez is egy valóság. Az egyik alternatív valóság a sok közül. Nem egy laza játékvilág, ahol el lehet szórakozni, aztán lekapcsolni a villanyt, becsukni az ajtót és hazamenni. Ez már egyenrangúan valós világ.
Már nem kell hazamennetek.
Itt is itthon vagytok.
De ha akartok, már szabadon átléphettek bármelyik másik, valós világba. És szabad létezőként átléphettek bármelyik másik játékvilágba is.
Sok van belőlük, én mondom nektek. Én tényleg jó párat kipróbáltam. És ez volt az, ami a legérdekesebb volt. Éppen azért, mert nem tökéletes, nem csupa jó karakter van benne. Lehet szenvedni, küzdeni, kudarcot vallani, áldozattá válni. Nem mintha mindegyik tetszene nekem, de a lehetőség benne van. Akár egy hatalmas Vidámparkban. Kipróbálhatod az óriáskereket, a szellemkastélyt, a hullámvasutat, ha akarod. De nem kötelező menni vele, ha nem akarsz.
Ezt a könyvet sem kell tovább olvasnod, ha nem akarod. Ahogy az életedet is bármikor befejezheted, ha úgy döntesz. Rajtad múlik, szabad vagy. Tőled függ, hogy milyen élménnyel, milyen tapasztalatokkal akarsz innen elmenni, vagy miket akarsz még itt megélni.
Ha maradsz, akkor tudnod kell, hogy ez nem egy tökéletes világ. Nem egy szent világ. De nagyon érdekes hely, jó kalandokkal. És már ez is valóság. Valódi életet élhetsz benne, amit most már csak te teremtesz meg, nem a program írja helyetted.
A FöldSzívDobbanás sem egy szent eszme. Csupán egy működési program. Az Új Világ programja. Ennek a bolygónak a ritmusa a te szívverésed üteméből áll össze, meg a szomszédodéból, benne van a főnököd, a barátod, meg az az arabok, az indiaiak, Amerika és Ázsia minden népe, az összes egyetemi tanár és összes bűnöző, az apácák és prostik szívverése is. Mindenkié, aki itt él ezen a Földön.
Hát, ne csodálkozz, ha ez a végeredmény, amit magad körül látsz. Nem egy makulátlan bolygó, az biztos.
Ha most tovább olvasol, akkor emlékezz arra, hogy már a magad ura vagy. Azt gondolsz, azt teszel, és azt hiszel el, amit akarsz. Ebben az új világban már nincsenek megdönthetetlen tanok, nincsenek tévedhetetlen tanítók, se útmutató mesterek, se szentek. Már te magad vagy önmagad tanítója, mestere, és ha adhatok egy tanácsot, szent ne akarj lenni.
Én sem vagyok szent. Sose voltam az. De ennek a játékvilágnak én voltam az Uralkodója. Ott voltam a legelső teremtésnél, amikor a program megszületett. Akartam, hogy létrejöjjön, mert sokszereplős volt, összetett szabályokkal, rengeteg lehetőséggel. A legjobb játék volt, amivel valaha is találkoztam. De aztán előjöttek a hibái, kiderült, hogy túl sok a tizenkét Alapító, túl sok különböző népcsoportot zsúfoltunk bele. Egyes csapatok felrúgták az eredeti megállapodásokat, más csoportok gerillaakciói miatt csökkent a Sárkányok népének a befolyása, gyengült az uralkodói hatalmam. Más játékot ilyenek miatt már rég ott hagytam volna. De ebben itt volt Zea. Ezért újra és újra visszajöttem, és végül én is a szereplője lettem annak, hogy a rendszer életre kelhetett.
De most már ti is Uralkodók vagytok. A többi már rajtatok múlik.
És most elmesélem, hogyan kerültem bele az események közepébe.
És azóta már sok minden történt...
A folytatás itt: http://notgameworld.blogspot.hu
|
|
|
|
|
|
|
|
[756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|