Új bejegyzés Frissítés

2012.10.09. 22:30 Nóra

"Itt van az ősz...     ...itt van újra..."

2012.10.02. 20:34 Nóra

Egy vándor, aki a boldogságot és a tökéletességet kereste egész életében, az útja során eljutott egyszer egy csodálatos völgybe, ahol az erdő közepén egy kis hegyi tó csillogott. A közeli faluban élő emberek azt mondták, ez a hely a mennyország kapuja, és ha valaki kitartóan és jól figyel, akkor itt meghallhatja az angyalok énekét, és egy kis időre bepillanthat a mennyországba.   A vándor úgy érezte, mindenképpen át akarja élni ezt az élményt, és addig fog a tó partján maradni, amíg ez nem sikerül. Letelepedett hát, és ettől kezdve szinte egész idejét azzal töltötte, hogy megpróbálta meghallani az angyali éneket, és meglátni a kaput.   Nagyon figyelt, nagyon koncentrált, de minduntalan megzavarta őt természet mozgása, a napsütés, a felhők elsuhanó árnyéka, a virágok színe. Próbálta behunyt szemmel, de akkor is csak a madarak hangja, a szél zúgása jutott el hozzá, nem az égi ének.    Kitartó volt. Kerek egy évet töltött el a tó partján, de nem járt sikerrel. Be kellett látnia, hogy bármennyire is szeretné, nem képes meglátni a mennyországot. Szomorúan eldöntötte, hogy a következő nap továbbindul.   Az utolsó napon leült a szokott helyére a tóparton, és körülnézett, hogy elbúcsúzzon a tájtól. Rácsodálkozott a körülötte viruló táj szépségére, külön-külön megnézte a tarkálló virágokat. Elmélyülten hallgatta a szél zúgását, a sokszólamú madárdalt, -    – és egyszer csak döbbenten hallotta meg a hangokból összeállva az angyalok énekét.     Ámulva nézett körül, és most már látta mindazt, ami egy éve ott hevert előtte: a mennyország kapuját. És ahogy a szél fodrozta a tó vizét, amelyen szikrázott a napfény, ahogy a felhők árnyéka végigsimította a földet : meglátta magát a mennyországot.     Csak ült, megrendülten, és hosszan nézte a csodát. Aztán fogta a már összecsomagolt holmiját, és visszaballagott a faluba. Vett egy kis földet, és házat épített rá.     Tudta, hogy nem kell tovább vándorolnia. Amit keresett, azt már megtalálta.

2012.09.21. 22:15 Nóra

Betlér, (Betliar) Szlovákia, Andrássy kastély ( ... és ott állok a kastély előtt.)

2012.09.21. 22:10 Nóra

Betlér, (Betliar) Szlovákia, az Andrássy kastély parkja ősszel 2012. szeptember 15. ( Jobb szélen, a vízparton az az apró hableány a parti fatörzsön én vagyok.)

2012.09.21. 22:04 Nóra

Betlér, (Betliar) Szlovákia, az Andrássy kastély 15.000 kötetes könyvtára Gróf Andrássy Lipót (1767.03.06 - 1824.10.14) gyűjteménye, aki tudós, filozófus és szabadkőműves (!) volt.

2012.09.21. 21:57 Nóra

Betlér, (Betliar) Szlovákia, az Andrássy kastély aranyszalonja

2012.09.17. 23:26 Nóra

Boda István Csak veled teljes Ha kacagtál, én is kacagtam, És visszavertelek magamban, Mint víz a fényt, és két szemedben E friss tavaszi sugaradban. Sokat hallgattam, mint a tenger, S míg üzengetett hab a habnak Mélységekről és messziségről, Szemeink egymásba kacagtak. Nyíltunk, mint fény tavaszi estén, És szemed, mint egy röpke fecske, Ha a kék habú égen elfut, A szemembe futott nevetve. És jó volt érezni ujjaidnak Finom súlyát, melegét, titkát, Nézni arcod, mint harmatesőn A virágok, ahogy kinyitják Szirmukat fényesen, fehéren, Tavasz estén a holdvilágon, S néha egy csepp, úgy harmatosan Tova pergett a szempilládon. Jó volt érezni csókjaidnak Ízét, s e csókban, amit vártam, Azt kaptam, és fürdött a lelkem Csókjaidban, leánycsodákban. Jó volt érezni, hogy szívemben Versek nyíltak, csodásan szépek, S szemeimben újra ragyogtak Hulló alkonyok, messzeségek. S véremben hogy zengett az élet Akarása, csodás erője, S érezni azt, hogy szavaid most már Finomságokkal teleszőttek. Jó érezni azt, hogy szeretlek Nagyon és egyre-egyre jobban. Ott bujkálni a két szemedben, Rejtőzködni mosolyodban. Érezni, hogy szemeid már Szemeimben élnek és néznek, S érezni azt, ha szép, veled szép És csak veled teljes az élet.

2012.09.07. 15:54 Nóra

Szia Ili!

2012.09.05. 20:16 Tatárné Ilona

Szia Nóri!   Okos-szivű kislány!!! szia.

2012.09.05. 00:07 Nóra

Egy viharos nap után a tengerpart tele volt partra vetett, vergődő kis halakkal, kiszáradó tengeri csillagokkal, kagylókkal. Az arra járó felnőttek és gyerekek szomorúan nézték a pusztuló életeket. Egy kislány azonban fogta a kis homokozó vödrét, és apró kezeivel kezdte összeszedni a még élő halakat, majd elballagott a víz széléhez, és visszadobta őket a tengerbe. Az apja rászólt : - Hagyjad, hiszen olyan sokan vannak. Úgysem tudod mindet összeszedni. Mit számít az egészhez képest az a pár kis hal, amit megmentesz! - Amelyiket megmentem, annak számít – felelte a kislány, és folytatta a mentőakcióját.

2012.08.30. 22:13 Nóra

2012.08.28. 00:45 Nóra

Még egy kis vízparti vidámság, aztán lassan vége a nyárnak...

2012.08.23. 17:56 Nóra

Így ki lehet bírni ezt a nagy meleget...     ...vagy ha más nincs, hát így is....       <p style="\\\&quot;text-align:" center;\\\"="">

2012.08.19. 20:56 Nóra

2012.08.16. 19:39 Nóra

Szia Ili!

2012.08.16. 14:38 Tatárné Ilona

Szia kedves Rokon, jó találkozni veled! szeretettel Ili

2012.08.14. 19:13 Nóra

2012.08.11. 22:42 Nóra

Még ők is az Olimpián szurkoltak!

2012.08.09. 22:43 Nóra

Reflex a javából!

2012.08.05. 22:01 Nóra

A hatodik karika Felvétel a teliholdról a londoni Tower Bridge alatt. (Fotó: Luke MacGregor/Reuters) 2012. augusztus 2. Az öt karika az öt földrészt jelképezi. És most, 2012-ben itt a hatodik földrész, egy új világ? Talán...

[756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]