[756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Pilinszky János: Itt és most
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
|
|
|
Az egyik tanmesém:
Egy ember elindult a híres mesterhez, hogy megtapasztalhassa a megvilágosodást. Ahogy kapaszkodott felfelé a meredek hegyi ösvényen, megcsúszott, és egy mély szakadékba zuhant. Jól meg is ütötte magát, de a testi fájdalmánál sokkal nagyobb volt a lelki szenvedése. Úgy érezte, ez egy jel volt arra, hogy még nem méltó a Mester elé érkezni, olyan hibái vannak, amelyek megakadályozzák a megvilágosodásban. Elhatározta, hogy most mélyen magába száll, és meg fogja keresni ezeket a gyengeségeit. Ott ült és meditált a szakadék alján, sötétben és hidegben hosszú napokon át. Sorra vette az életét, mindent újra átgondolt. Néha körülnézett, de a helyzete nem változott: még mindig a gödör alján ücsörgött.
Aztán egyszer csak lépéseket hallott. Felnézett, és nagy örömmel fedezte fel odafent a Mesterét.
- De jó, hogy itt vagy, Mester! Kérlek, világosíts fel, mert már napok óta itt ülök, és még mindig nem jöttem rá, miért kerültem ide!
Mire a Mester:
- Nem tudom, miért kerültél oda. De azt látom, hogyan tudnál kijönni. A hátad mögötti fa gyökerein könnyedén ki tudsz kapaszkodni.
- De hát a megértés, a felismerés nélkül hogyan fogok megvilágosodni, Mester?
- Idefent világos van…
|
A felfedezés az, amikor azt látjuk, amit mindenki lát,
és azt gondoljuk, amire senki nem gondolt.
Szent-Györgyi Albert
|
Nóri! ...emelem kalapom! ....minden elismerésem a csigáé!..többet nem leszek kishitű.....
szeretettel Tatár Ili
|
Ügyes!...
|
Kedves Ili!
Ha már egy csigának sincs lehetetlen....
...akkor egy ember is bármire képes lehet!
|
Drága Nóri!
Mi jöhet még? talán a F1? Megvárom.....
szeretettel Tatár Ili
2012.05.21 22:40 Nóra „
|
Alain Bosquet ISTEN GYÖTRŐDÉSEI
(Részletek)
Isten így szól:
„Nem mindig szeretem, amit alkotok.
Itt van például az ember,
két szemet, két kart, két lábat adok neki,
s mindez roppant praktikus,
ám egyszercsak kezdem fukarul mérni,
egyetlen gerincet
és egyetlen szívet,
mintha félnék, hogy túlságosan kiegyenesedik
vagy túlságos szeretetre gerjed.
Jobban tenném, ha újra kezdeném az embert."
*
Isten így szól:
„Miután megalkottam a tüdőt, a beleket,
a kecskefejőt, az iszalagot,
a folyót, a tátongó napot,
kitaláltam néhány elvont fogalmat,
s most szétosztom ezeket.
Lássuk csak, a lelkiismeretet a márvány kapja,
az emlékezetet a gyep,
a lelkifurdalást a csillag,
a kételyt mondjuk a tigris.
Van itt valaki, aki figyelmeztet, ha
tévedek?"
*
Isten így szól:
„Nem futja majd erőmből
hogy egyedül eligazítsam a világ sorát.
Ezért nagy titokban
kitaláltam egy másik istent,
s olykor kifaggatom:
»Nem gondolod, hogy lehetne
kissé szárazabb is az óceánom?
És nem tenné e jobban a platánom,
ha a gyepen szökdécselne?
Legyünk őszinték, nem érdemelne meg
ez az emberem egy-két szárnyat?«
Vajon vetélytársam
lesz ez a másik isten?"
*
Isten így szól: „Szükségem van az eszedre.
Mit gondolsz erről a világról?
Május hónapnak nem kellene
netán egész novemberig tartania?
És nem lenne jobb, ha lassú lenne
a ló is, akár a tehén?
Nem bánod, hogy az üstökös
nem tér be hozzád, és nem ül le
a családi ebédhez?
Ami a lelket illeti,
szeretnéd, ha ki lehetne tapintani,
akár a zabot vagy a galambot?
Ígérem, kijavítom, ha bírom,
e számtalan hibát."
*
Isten így szól:
„Sürgősen tenni kellett valamit,
felöltött bennem,
vajon mire jók legfurább
teremtményeim:
a sárkány, az angyal és az egyszarvú.
Összehívtam mindazokat, akikben hittem,
akik valósak, erőteljesek, kétségbevonhatatlanok:
a baobabfát, az igáslovat
és a tengerbe nyúló hegyet.
Tízszer ültek össze,
de nem jutottak megegyezésre.
Megtartottam tehát
a sárkányt, az angyalt és az egyszarvút,
de a félreértések elkerülése végett
úgy véltem, jobb, ha láthatatlanná teszem őket."
*
Isten így szól: „Szórakozásképpen
az ember képére formálom magamat.
Választok magamnak testet,
néhány izmot, egy koponyát.
Adok magamnak szavakat, hogy megmagyarázzam,
hogy meghazudtoljam magamat,
adok álmot,
melyben hol vagyok, hol nem vagyok.
De a hasonlatosság
nem téveszt meg:
lelkem nehezebb marad,
mint átmeneti testem."
|
"Érik a ropogós cseresznye..."
|
Akkor kapom a legtöbbet tőled,
mikor elfogadsz valamit tőlem.
Amikor megérzed örömömet,
ha adhatok neked.
És tudod, amikor adok, nem azért teszem,
hogy téged lekötelezzelek,
hanem mert szeretném átélni azt a szeretetet,
amit irántad érzek.
Elfogadni jóérzéssel
a legnagyobb adomány lehet.
Nincs rá mód, hogy
e kettőt szétválasszam:
amikor adsz nekem
én az elfogadásomat adom;
amikor te fogadsz el tőlem,
akkor én is kapok tőled,
és ez a mi közös örömünk.
Ruth Bebermeyer
|
Weöres Sándor ÖRÖK PILLANAT
Mit málló kőre nem bízol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és múltja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
|
[756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|